„Az Isten Izraele” és a pogány idők vége
1, 2. a) A mai Jeruzsálem falain belüli helyzet hogyan mutatja meg, hogy a város révén nem valósult meg a világ feletti uralom? b) Ellenben melyik ugyanolyan nevű város jöhet számításba?
A HÁBORÚS évek alatt, 1917 decemberében a brit csapatok Allenby tábornok vezetésével elhódították a földi Jeruzsálemet a mohamedán törököktől. A természetes zsidók világszerte örömmel üdvözölték ezt az eseményt. De a mohamedán szentély tartós jelenléte a Mória Hegyén, Jeruzsálem falain belül mind a mai napig meggátolta, hogy bármilyen templom felépülhessen a zsidó istentisztelet céljából azon a helyen, ahol valamikor Salamon király temploma állt. El kell ismerni tehát, hogy az Isten, akinek imádatára Dávid király fia az ókori templomot felépítette, nem a földi Jeruzsálemből gyakorolja messiási Királyságának világuralmát most, amikor „a pogányok ideje” már véget ért. De hát egy másik Jeruzsálem is létezik? Melyik az? Nos az, amelyikről a Messiás Jézus tanítványaihoz intézett ihletett levél beszél. Ezek a tanítványok Galácia római tartományában éltek néhány évvel azután, hogy Jézus bejelentette Jeruzsálem újjáépített városának pusztulását, ami i. sz. 70-ben valóban bekövetkezett. A Galata 4. fejezet 25., 26. versében ezt olvassuk:
2 „Hágár pedig [a héber Ábrahám pátriárka rabszolganője] a Sínai-hegy Arábiában megfelel a mai Jeruzsálemnek, mert fiaival [lakóival és alattvalóival] együtt szolgaságban él. De a magasságos Jeruzsálem szabad [mint Ábrahám szabad felesége] és ez a mi anyánk.”
3, 4. a) Kit ismert el szellemi „anyjának” Pál apostol a galáciai keresztényekkel együtt? b) Milyen módon volt Izrael nemzete Isten egyetemes szervezetének része?
3 E szavak írója a megtért zsidó Társusi Saul, akit a Messiás Jézus apostolul választott ki magának. A „mai Jeruzsálem”, amelyről írt, el lett távolítva Isten szervezetéből, ahogyan Hágár is el lett távolítva Ábrahám családjából. Jeruzsálemet i. sz. 70-ben elpusztították. Pál nem ismerte el többé szellemi anyjának a földi Jeruzsálemet. Ellenben elismerte a „fenti Jeruzsálemet”, vagyis a mennyei Jeruzsálemet mint szellemi anyját. A galáciai keresztényekkel együtt Pál is az „ő gyermeke” volt.
4 Amikor a Sínai-hegyen Isten különleges viszonyba hozta Izrael népét a saját személyével a Mózes által közvetített Törvényszövetség révén, Izrael nemzete Jehova egyetemes szervezetének látható részévé lett. Éppen úgy hozzátartozott ahhoz a szervezethez, mint Hágár Sárához, Ábrahám első számú feleségéhez. Sára a szabad „fenti Jeruzsálem”-et ábrázolta. Ez hozza létre a megígért magot.
5. Hol vette át Jehova Isten a világuralmat a pogány idők végén, és milyen kérdés megválaszolása vált akkor időszerűvé a részéről és milyen választ adott rá?
5 Ezért ezzel a „fenti Jeruzsálem”-mel kapcsolatban kezdi gyakorolni Jehova Isten az e világ feletti uralmat a pogány idők végén, a háború tépte 1914-es esztendőben. Akkor érkezett el annak az ideje, hogy tettekkel válaszoljon az ihletett zsoltáríró, Dávid király által a Zsoltárok 2:1–6-ban felvetett kérdésre:
„Miért nyugtalankodtak a nemzetek és morogtak a nemzeti csoportok hiábavalóságot? A föld királyai állást foglalnak és magas hivatali személyek egy emberként összetömörültek Jehova ellen és felkentje [Messiása] ellen, így szólva: ’Tépjük szét kötelékeiket és rázzuk le magunkról bilincseiket!’ Ő, aki a mennyekben ül, nevetni fogja; Jehova kigúnyolja őket. Abban az időben beszél hozzájuk haragjában és felindult bosszúsággal megzavarja őket, e szavakkal: ’Én, igen, én iktattam be királyomat Sionon, szent hegyemen.’” (Lásd még: Cselekedetek 4:24–26. versét!)
6. a) Miért nem láthatták a földi uralkodók a pogány idők végén a Messiás Király beiktatását? b) Az évtizedekig tartó előzetes bejelentés ellenére, mire készültek tovább a világi uralkodók abban a kritikus időpontban?
6 Igen, 1914-ben, a pogány idők végén, Jehova jónak látta, hogy teljesítse ezeket a Dávid király által megírt és a Zsoltárok 110:1, 2. versében olvasható szavakat: „Jehova kijelentése az én Uramnak: ’Ülj az én jobb kezem felől, amíg ellenségeidet lábadnak zsámolyául teszem.’ Hatalmad pálcáját kinyújta Jehova Sionból e szavakkal: ’Menj, uralkodj ellenségeid között!’” A messiási Királyságot a mennyei Sion-hegyén állították fel, ezért volt láthatatlan a földi királyok és magas rangú kormánytisztviselők számára. Jóllehet a Watch Tower Society már évtizedekkel 1914 ősze előtt bejelentette kiadványaiban a pogány idők végét, azok a földi uralkodók úgy döntöttek, hogy ellenállnak a mennyei Messiás hatalomátvételének. A leghatározottabb formában folytatták előkészületeiket a nemzetközi háborúra. Az 1914-es esztendő ennek ellenére békésnek indult. Azután, július 28-án a nemzetek hirtelen belevetették magukat a háborúba.
7. A Messiás Király beiktatásával 1914-ben, a pogány idők végén, milyen viszony vette kezdetét közte és a föld között, és hogyan jött ez létre?
7 A Messiás Király beiktatása Jehova jobb keze felől ugyanabban az évben azt jelezte, hogy földünk számára megkezdődött a Király láthatatlan jelenléte. Vajon miért? Azért, mert helyénvaló volt, hogy a most beiktatott Király a földi birodalmára összpontosítsa figyelmét, mivel ezt a birodalmat a világuralomra éhes ellenségei tartották megszállva. ’Hatalmának pálcáját’ kinyújtotta hát a ’fenti Jeruzsálemből’ a föld irányába. Jehova parancsszavára ’uralkodni kezdett ellenségei között’ itt a földön. Az Ördögöt és démonait is ide a földre vetette le a mennyből (Jelenések 12:7–17).
8. Minek a „jele” felől kérdezték Jézust az apostolai, és a Zsoltárok 2:1 szerint milyen állapotban kellett lenniük a nemzeteknek a Jézus által említett időszakban?
8 A pogány idők végén, 1914-ben láthatóvá lett a Messiás Jézus láthatatlan „jelenlétét” bizonyító, és általa körülírt „jel”. Röviddel vértanúhalála előtt apostolai azt kérték Jézustól: „Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a korszak befejezésének?” (Máté 24:3, The Emphasised Bible — J. Rotherhamtól; The Emphatic Diaglott — Benjamin Wilsontól; Young-féle Literal Translation; New World Translation). A Zsoltárok 2:1 szerint a nemzetek nyugtalankodni fognak, amikor eljön Isten ideje, hogy királynak iktassa be a Messiás Jézust a mennyei Jeruzsálemben vagy Sionon.
9. a) Vajon a kérdezősködő apostolok tapasztaltak-e az első században olyan nagy nyomorúságot, amely mindörökre példa nélkül álló maradt? b) Milyenfajta beteljesedésnek nevezhetők hát azok az események, amelyeknek szemtanúi voltak?
9 Nem tudjuk, hogy amikor választ adott apostolainak, Jézus gondolt-e a Zsoltárok 2:1, úgyszintén a Zsoltárok 110:1–4 versére. Válasza mindenesetre megegyezik a Dávid király szájából származó fenti próféciákkal. Még erőteljesebb formában összhangban van velük 1914 óta, mint annak a 37 évnek a folyamán, amely az apostolok kérdése és Jeruzsálemnek i. sz. 70-ben a római légiók kezétől bekövetkezett pusztulása között telt el. Az a szörnyű zsidó katasztrófa azonban nem maradt egyedülálló esemény a történelemben. Nem volt rosszabb egy későbbi tömegmészárlásnál, amiről mindannyian tudunk, és amelynek során 6 000 000 zsidót öltek meg a náci Hitler uralma idején a második világháború előtt és alatt. Jeruzsálem pusztulása nem volt „olyan nagy nyomorúság, amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig, és nem is lesz többé” (Máté 24:21). Az esemény, amelynek a kérdezősködő apostolok szemtanúi lehettek az i. sz. első századának végéig, Jézus próféciájának csupán kicsinybeni beteljesedése volt az éhínség, a földrengések, a járványok, a háborúk és az üldözések tekintetében, sőt a „mai Jeruzsálem” eltörlése tekintetében is. Nem kellett fájdalomkiáltást hallatniuk miatta, hiszen a mennyei Jeruzsálem továbbra is fennmaradt.
10. Milyen végkövetkeztetéshez juttat el bennünket Jézus próféciájának nagybani beteljesedése?
10 Az akkori események nem képeztek olyan összetett „jelt”, amely Jézus „jelenlétét” és „a korszak befejezését” tanúsította volna. Jézus prófétai szavainak igazolására egy sokkal nagyobb méretű beteljesedésnek kellett bekövetkeznie egy későbbi időpontban, a Királyság-örökösök „kicsiny nyája” utolsó tagjainak életidejében (Lukács 12:32). Ez az időszak pedig a pogány idők végétől mostanáig tart. Ha végigtekintünk az akkori idők óta lezajlott világtörténelemre, csakis arra a végkövetkeztetésre juthatunk, hogy „a dolgok rendszerének befejezése” időpontjában élünk (Máté 24:3; Márk 13:4). Ezt a meggyőződésünket a Jelenések 6:3–17 versének beteljesedése is alátámasztja. Ezeket a verseket egy negyed századdal Jeruzsálem pusztulása után írták meg, és az Apokalipszis négy lovasáról szólnak, ahogy az emberek általában nevezik őket.
11. Mire emlékezhetnek az „elsőszülöttek gyülekezetének” még életben levő tagjai az első világháború idejével kapcsolatban, és hogyan vethetők össze a Jézus próféciájának beteljesedését jelentő első századi események a későbbi eseményekkel?
11 Az ’elsőszülöttek gyülekezetének, akik fel vannak jegyezve a mennyekben’, néhány maradék tagja még ma is él, és ezek még jól emlékeznek a spanyol influenzára (Zsidók 12:23). Ez a szörnyű járvány az első világháború végén söpört végig a világon, mint a megjövendölt járványos betegségek egyike; és milliókban számolva, több embert ölt meg, mint maga a négy évig tartó első világháború. A még életben levő maradéktagok jól emlékeznek a keresztény bibliakutatók üldözésére is, akik tiszták akartak maradni a világ vérbűnétől. Emlékeznek rá, hogyan érte el ez az üldözés a tetőpontját az elnök bebörtönzésével (aki 48 éves volt), a titkár bebörtönzésével (aki 54 éves volt) és a Watch Tower Bible and Tract Society főhivatala hat másik tagjának börtönbevetésével olyan vádemelés alapján, amit 1919-ben felmentő ítélet követett. Az üldözés idején a Társulat irodalmát betiltották Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban, és csak az első világháború után oldották fel a tilalmat. Mindent egybevetve, mindaz, ami az apostoli időkben, az első században történt Jézus próféciájának teljesedéseként, jelentőségben elhalványul, ha összevetjük az i. sz. 1914—1918-ban történt világméretű eseményekkel.
„Isten Izraelé”-nek engedelmes tevékenysége
12. a) Kiknek az üldözését említette meg Jézus, amikor választ adott a jelenlétének „jelével” kapcsolatos kérdésre, és milyen fajból származtak az első üldözöttek? b) Mi lépett a „testi Izrael” helyébe?
12 Amikor Jézus választ adott arra a kérdésre, hogy mi lesz láthatatlan „jelenlétének” „jele”, egyáltalán nem említette meg, hogy „a testi Izrael” üldözést fog szenvedni (1Korinthus 10:18). Ellenben bejelentette a tanítványainak üldözését. Ezek közül a tanítványok közül a legelsők természetesen test szerinti, körülmetélt zsidók és prozeliták voltak. De a Joel 2:28, 29-ben leírt prófécia beteljesedésétől, vagyis i. sz. 33 pünkösd napjától kezdve, tanítványai már egy új Izraelt, a szellemi Izraelt alkották (Cselekedetek 1:6—2:42). Az első század közepe táján a megtért zsidó, Pál apostol levelet írt a Galáciában levő keresztényeknek, és azt mondta nekik: „De a fenti Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk” (Galata 4:26). Levelének vége felé pedig megjegyezte: „Mert sem a körülmetélés nem számít, sem a körülmetéletlenség, hanem az új teremtés. És mindazok, akik a viselkedési szabály szerint rendesen járnak, azokra szálljon béke és irgalmasság, igen, az Isten Izraelére!” (Galata 6:15, 16).
13. A dolgok rendszerének befejezését jelentő „jel” melyik kiemelkedő vonásában igyekeznek személyesen részt venni a maradéktagok és társaik, és milyen számottevő eredménnyel?
13 Nos, mivel „Isten Izraele” maradéktagjai látják „a dolgok jelen rendszere befejezésének” kibontakozó „jelét”, milyen tevékenységet végezzenek engedelmes szellemben? Olyan eljárást kövessenek, amellyel részt vehetnek a Jézus által megjövendölt „jel” egyik kiemelkedő jellegzetességének teljesítésében, amely kimondja: „Hanem aki mindvégig [görögül: telos] kitart [az üldözés alatt], az részesül megmentésben. És a Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek [a gojoknak]; és akkor jön el a vég [telos]” (Máté 24:13, 14; Márk 13:9, 10). Az első világháborút követő évben az „Isten Izraele” még életben maradt maradéka engedelmesen teljesíteni kezdte ezt az isteni parancsot. És ennek eredményeként ma 205 országban és mintegy 190 nyelven prédikálják „a Királyságnak ezt a jó hírét” a szellemi Izrael maradéktagjai és tanútársaik. És teszik ezt az üldözés és a második világháború ellenére!
14. Amikor tanúskodnak, milyen „idők” végét ismertetik a nemzetek vonatkozásában, és hogyan történt ez a valóságban?
14 A felállított Királyságról szóló elfojthatatlan tanúskodás nyomán a pogányok, a gojok vagy „nemzetek” be kellett hogy lássák: az ő idejük, az a „hét idő”, amely alatt Jeruzsálemet tiporhatták, 1914 őszén véget ért. Az itt szóba kerülő Jeruzsálem azonban nem a Közel-Keleten fekvő földi Jeruzsálem, hanem a mennyei Jeruzsálem, mert ott, a mennyben ültette trónra Jehova Isten a Messiását, felkent Fiát, Jézust, amikor a pogányidők véget értek 1914-ben. Ennek megfelelően a „szent város”, amelyet a nemzetek, a pogányok „lábbal tapostak negyvenkét hónapig” a Jelenések 11:1, 2 verse értelmében, nem azonos azzal a „mennyei Jeruzsálem”-mel, amelyben a Messiás Jézus 1914 óta uralkodik (Zsidók 12:22). Ez a 42 holdhónapig vagy három és fél holdévig tartó lábbaltaposás az „Isten Izraele” maradékának üldözését jelentette az első világháború idején. De a bibliakutatók második Cedar Point-i (Ohio, USA) kongresszusán, 1922 nyarán teljes szellemi gyógyulásnak örvendhettek már. A maradéknak ez az első világháború alatti üldözése része volt annak a „jel”-nek, amely azt mutatta, hogy Jézus 1914 óta jelen van Királyságában a fenti Jeruzsálemben, amely minden tiprástól mentes (Máté 24:3, 9–13).
15. Mit tett ezután a maradék társaival együtt sokkal erőteljesebben, mint azelőtt, és ebben a tekintetben engedték-e tovább tapostatni magukat?
15 Akkor az történt, hogy az „Isten Izraelé”-nek maradéka minden eddiginél nagyobb erővel vetette bele magát a munkába, hogy ’hirdesse a Királyt és Királyságát’. Szellemi értelemben szólva, nem feküdtek le többé a földre, hogy hagyják magukat lábbal tiporni a pogányoktól (Jelenések 11:7–15).
16. Melyik király vágtat 1914 óta, hogy hódítson ellenségei között, és milyen módon fogja rövidesen visszájára fordítani az eseményeket a lábbaltiprás tekintetében?
16 A dolgok dicsőséges irányváltása következtében a pogány idők vége, 1914 óta trónon ülő Király, Jézus Krisztus a mennyei Jeruzsálemben uralkodik és földi ellenségeinek leigázására indul. Nemsokára, a Királyságról szóló nemzetközi tanúskodás után, elérkezik a „dolgok rendszerének befejezése” vagy végleges vége. Az ellenséges pogányok vagy „nemzetek” levágásra kerülnek, mint a gyümölccsel megrakott szőlővesszők. Jézus azután beveti őket „Isten haragjának nagy borsajtójába”, hogy ott megkapják tőle a megérdemelt taposást, és még az életvérüket is kipréselik (Jelenések 14:18–20). „És vasvesszővel fogja legeltetni őket [a nemzeteket]. Ő tapossa a mindenható Isten haragjának borsajtóját is” (Jelenések 19:15).
17. Miről szól a végső példázat abban a próféciában, amit Jézus a „jel”-lel kapcsolatban mondott, hogyan lehet jót tenni az uralkodó szellemi „testvéreivel”?
17 Jézusnak a juhokról és a kecskékről szóló példázata a maga beteljesedésében is része a „jel”-nek, amely láthatatlan „jelenléte” és „a dolgok rendszerének befejezése” mellett tanúskodik (Máté 24:3; 25:31–46). Igazolva a jövendölést, milliók fogadták már el a Királyságról szóló tanúskodást, amit az „Isten Izraelé”-nek maradéka végez. Ezek a példázatbeli juhok jól bánnak az uralkodó Király, Jézus Krisztus legkisebb szellemi „testvéreivel” is. A Jézus szellemi „testvéreivel” együttműködő „juhok” végzik ma a Királyságról szóló jó hír megjövendölt prédikálásának túlnyomó részét mindenütt a földön végső tanúskodás végett.
18. Milyen királyságot igyekeznek örökségül megszerezni a jelképes „juhok”, és hogyan kapnak erre meghívást?
18 Ezek a példázatbeli „juhok” örökölni akarják „a világ megalapítása óta [számukra] elkészített királyságot” (Máté 25:34). Erre kapnak meghívást az uralkodó „Emberfiától”, amikor belépnek a „nagy nyomorúság”-ba azzal a kilátással, hogy isteni védelem alatt túlélik azt. Ezzel beteljesednek Jézus példabeszédének befejező szavai: „Azok [a jelképes kecskék, akik elmulasztottak jót tenni Krisztus „testvéreivel”] elmennek az örökké tartó levágásra [a halálban], az igazságosak [a jelképes juhok] pedig az örökké tartó életre” (Máté 25:46). Ez utóbbiak azok a „testek”, amelyek megmentésben részesülnek a ’nagy nyomorúságban, amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig és nem is lesz többé’. Az Isten „választottainak” kedvéért (az „Isten Izraele” maradékáért) meg lesznek rövidítve minden földi nyomorúság közül a legnagyobbnak napjai (Máté 24:21, 22).
19. Honnan fog jönni a „nagy sokaság”, és mit művelnek majd a „Királyság” birodalmával, amelybe bevonulnak?
19 A juhokhoz hasonló emberek „nagy sokasága” „kijön a nagy nyomorúságból”, és bevonul a Király, Jézus Krisztus megtisztított földi birodalmába (Jelenések 7:9–14). Már a dolgok új rendszerének kezdetétől kiveszik a részüket abból a munkából, amelynek célja: földi Paradicsommá alakítani a Királyság itteni birodalmát mindenütt a földgolyón, ami a Teremtő eredeti szándéka volt, amikor isteni megbízást adott az emberiség egész világa ősszüleinek, Ádámnak és Évának (1Mózes 1:27–31; 2:5–9).
20. Addig is mit tesznek ezek a juhokhoz hasonló egyének a maradékkal együtt, és a „jel” milyen jelentését tartják „mindvégig” szem előtt?
20 Addig is, amíg meghallják majd a mennyei dicsőségben uralkodó „Emberfia” meghívását: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ megalapításától számotokra előkészített Királyságot”, ezek az igazságos, juhokhoz hasonló egyének tovább végzik „Isten Izraelével” vállvetve a munkát (Máté 25:34). A szellemi izraelitákhoz hasonlóan ők sem vesztik el a hitüket abban, amit a pogány idők 1914-ben bekövetkezett vége jelent számukra. Nem vakítják meg szemüket, hogy ne vegyék észre a Messiás Király, Jézus „jelenlétének” fényesen ragyogó „jelét”, hanem ellenkezőleg, dicsőítik szolgálatukat mint a Király földi alattvalói, és vidáman törnek előre, prédikálva a „Királyságnak ezt a jó hírét” mindenütt a földön, a gyorsan közeledő „vég” előtt (Máté 24:14).
Tudnál-e válaszolni rá?
◻ Mit bizonyít a megjövendölt „jel” minden vonatkozásának beteljesedése?
◻ Milyen tevékenységben vesznek részt „Isten Izraele” és társaik?
◻ Melyik az a „szent város”, amelyet „negyvenkét hónapig” tiportak, ellenben melyik Jeruzsálemet nem voltak képesek lábbal tiporni?
◻ Amikor befejeződik a jelképes juhok és kecskék különválasztása, mi történik majd az egyes csoportokkal?
[Kép a 14. oldalon]
Melyik látható bizonyítékokat jövendölte meg Jézus, hogy tudják a tanítványai, amikor pogányoknak az idői beteljesednek?