[Kiemelt rész a 135. oldalon]

A „HÉT IDŐ” KISZÁMÍTÁSA

7 „idő” = 7 x 360 = 2520 év

(A bibliai „idő” vagy év a 354 napos holdév és a 365 ¹/₄ napos napév közé esik.)

I. e. 607-től i. e. 1-ig = 606 év

I. e. 1-től i. sz. 1-ig = 1 év

I. sz. 1-től i. sz. 1914-ig = 1913 év

I. e. 607-től i. sz. 1914-ig = 2520 év

20. Milyen kérdést tehetünk fel és hol kereshetünk rá választ?

²⁰ Mennyi időnek kell eltelnie Isten előképi királyságának bukásától addig, amíg ismét egy királyságon keresztül fogja gyakorolni szuverenitását, amikor valaki, nevezetesen a Messiás, Dávid vonalán királyként uralkodni kezd? Dániel 4. fejezete tartalmazza azokat a szükséges felvilágosításokat, amelyek alapján kiszámíthatjuk a pogányok idejének, azaz a nemzetek meghatározott idejének tartamát, mely idő alatt ezek a nemzetek megtapossák „Jeruzsálemet”, vagyis Isten Királyságát (Lukács 21:24).

21. Mi volt várható a Dániel 4:15–17 és a Jób 14:7 alapján Szedékiás trónfosztása után?

²¹ A taposás abban az évben kezdődött, amikor Nebukadnezár Szedékiás királyt eltávolította Jeruzsálem trónjáról. Ettől kezdve Jehova szuverenitásának gyakorlása, amelyet Júda királyi dinasztiája képviselt, bizonyos értelemben ’ki lett vágva’. Korlátozva lett a Nebukadnezár álmában látott bilincsekbe vert gyökértörzshöz hasonlóan. Most már az egész földön állatias pogány, vagyis nem zsidó hatalmak uralkodtak. A „fa” számára azonban megmaradt a reménység, hogy ’ismét kihajthat’, és akkor az élők elismerik, hogy „a Legfelségesebb az uralkodó az emberiség királysága fölött” (Dániel 4:15–17; Jób 14:7; vö. Ésaiás 11:1, 2; 53:2).

22. Mikor és hogyan hajt ki ismét a Királyság ’fája’?

²² Ebben a helyreállított Királyságban a Legfelségesebb uralkodik Messiásán keresztül. De nem akkor, amikor a Messiás először jelent meg, mint tökéletes ember a földön, amikor a zsidók megvetették őt, és mint királyt elutasították. A bilincsek feloldására csak akkor kerülhetett sor és a Királyság ’fája’ csak akkor hajthatott ki ismét, amikor az ’emberek között a legkisebb’ dicsőségben érkezik meg az emberiség összes nemzetének mennyei Királyaként. Akkor − a pogányok idejének befejeztével − lesz a világ királysága „a mi Urunk és az ő Krisztusának Királysága” (Jelenések 11:15; Dániel 4:17, 25).