Nizán 14 — a megemlékezés napja

„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” (1KORINTHUS 11:24).

 1. Hogyan győzte le Jézus a világot?

„LEGYETEK bátrak! Én legyőztem a világot!” Ezekkel a vigasztaló és bátorító szavakkal erősítette Jézus 11 hű tanítványát a halála előtti éjszakán. Jézus valóban a világ legyőzőjének bizonyult. Sikeresen ellenállt legfőbb ellensége, Sátán, az Ördög minden támadásának, amellyel Jehova iránti lojalitását próbálta megtörni. És most, amikor néhány óra választotta el kínoszlopon való haláltól. Jézus kész volt mindvégig megőrizni hű feddhetetlenségét (János 16:33; Zsidók 12:2).

 2. Miért vezette be Jézus az „Úr vacsoráját”?

² Ez a világméretekben is fontos esemény ezerkilencszázötvenkét évvel ezelőtt következett be, Nizán hó 14. napján, a zsidó szent naptár első holdhónapjában. Jézus hű követői sohasem felejthetik el ezt a napot. Jézus biztosítani akarta, hogy lojális követői sohse tévesszék szem elől, mennyire fontos volt mindaz, ami azon a napon véggbement, ezért különleges emlékünnepi vacsorát léptetett életbe, amit Pál apostol az „Úr vacsorája” néven említ meg és ír le. Isteni ihletés alatt elmondja, hogyan parancsolta meg Jézus az akkor jelen volt tanítványainak: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” (1Korinthus 11:20, 24). Ha te is Jézus követője akarsz lenni, vajon megérted-e, miért parancsolta ezt Jézus, mit követel meg ez az ünnep tőled, és mit jelenthet a jövőd tekintetében?

Emlékezetes nap

 3. Miért és milyen körülmények között lett először a megemlékezés napjává Nizán hó 14?

³ Nem először fordult elő az emberiség történelme során, hogy Nizán 14-e a megemlékezés napjává lett. I. e. 1513-ban Jehova az ő szolgája, Mózes által megparancsolta az izraelitáknak: „Legyen ez a nap [Nizán 14-e] nektek emlékeztetőül, és ünnepeljétek meg Jehovának szánt ünnepül nemzedékről nemzedékre.” Mi tette szükségessé akkor régen ezt a megünneplést? Maga Jehova adja meg rá a választ: „Pászkaáldozat ez Jehovának, aki Egyiptomban elkerülte Izrael fiainak házait, amikor csapással sújtotta az egyiptomiakat” (2Mózes 12:14, 27).

 4. Milyen fontos kérdések kapcsolódnak Izrael Egyiptomból való szabadulásához?

⁴ Nizán 14-nek éjszakáján történt meg minden izraelita elsőszülött félelmet keltő megszabadítása — embereké és barmoké egyaránt. Ez volt a csúcspontja annak a korábbi kilenc csapásnak, amelyet Isten az egyiptomiak démonisteneire mért, s ami csak aláhúzta Jehova előzőleg kijelentett szándékát, amelyet a gőgös fáraóval közölt: „Éppen azért tartottalak életben, hogy megmutassam neked hatalmamat, és hogy hirdessék a nevemet az egész földön.” Néhány nappal később Jehova neve és hatalma újból megnyilvánult, amikor több millió izraelita és egy nagy vegyes néptömeg megszabadult a Vörös-tengernél, miközben a fáraó seregének színe-java odaveszett. Aligha lehet csodálkozni azon, hogy Mózes és Izrael fiai ezt énekelték: „Hadd énekeljek Jehovának, mert fenségesen felmagasztaltatott!” (2Mózes 9:16; 15:1).

 5. Milyen célt szolgált a pászka megünneplése?

⁵ Miután az izraeliták letelepedtek az ősatyjuknak, Ábrahámnak megígért földön, évente egyszer az egész nemzetnek meg kellett ünnepelnie Jeruzsálemben a pászkaünnepet, az 5Mózes 16:1–8. versében előírt parancs iránti engedelmességből. Jehova úgy rendelkezett, hogy Nizán 14-ét minden időben ébren tartsák előképes népe emlékezetében. De hát milyen célt szolgált ez az ünnep? Olyan nap volt ez, amelyen magasztalni kellett Jehova nevét, meg kellett emlékezni hatalmas szabadító munkájáról. A pászkaünnep évszázadok múltán is fontos helyet foglalt el Jézus szüleinek a szívében és elméjében, hiszen azt olvassuk, hogy „az ünnepi szokás szerint évről évre felmentek Jeruzsálembe a pászkaünnepre”. A zsidó szokásnak megfelelően a fiúk, Jézus is velük volt (Lukács 2:41, 42).

 6. Miért vágyódott Jézus arra, hogy hű apostolaival megünnepelje az i. sz. 33. évi pászkanapot?

⁶ Miután Jézus alámerítkezett a Jordánban és megkezdte nyilvános szolgálatát, valószínűleg továbbra is Máriával, földi anyjával, valamint annak fiaival, az ő féltestvéreivel együtt ünnepelte meg a pászkát. I. sz. 33. Nizán 14-én azonban úgy intézkedett, hogy 12 apostolával, azok társaságában ünnepelje meg ezt a napot. Lukács elbeszéléséből tudjuk, hogyan vélekedett és mit érzett akkor Jézus: „Nagyon vágytam arra, hogy szenvedéseim előtt megegyem veletek ezt a pászkát” (Lukács 22:15). Miért érzett Jézus ilyen erőteljes vágyat? Azért, mert tudta, hogy rövid időn belül milyen eseményre kerül sor azon az emlékezetes napon, amely naplemente után kezdődött. Jézus azt is tudta, hogy azok az események nagyon is elhomályosítják az i. e. 1513-ban bekövetkezett eseményeket. Minden addigi eseménynél jobban felmagasztalják a Jehova nevét, és alapul szolgálnak a föld összes családjának végső megáldására. Halála előtt még sok mondanivalója volt a tanítványai számára; bátorságot akart önteni szívükbe, hogy lojális követői maradjanak. A részletes evangéliumi beszámolók alapján szinte halljuk, amit Jézus akkor mondott, s szinte látjuk, amit tett (János 12:31; 17:26).

Mi történt? És mit jelent mindez?

 7. a) Jézus utolsó pászkavacsorája alatt milyen események vezettek a haláláról való megemlékezés Emlékünnepének a bevezetéséhez? (János 13:1–30). b) Írd le, milyen eljárást követett Jézus az Úr vacsorájának bevezetésekor.

⁷ Miközben még tartott a vacsora, Jézus felkelt és megmosta tanítványainak a lábát, tökéletes példát mutatva ezzel alázat dolgában. Majd így szólt: „Egyiketek elárul engem.” Valamivel később Júdás felé fordult és ezt mondta: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” János elbeszélése közli velünk: „Azonnal kiment. És akkor éjszaka volt” (János 13:21, 27, 30). Ezután történt, hogy Jézus bevezette halálának az Emlékünnepét. Hallgassuk meg, mit mond erről egy szemtanú, Máté: „Mialatt tovább ettek, Jézus vett egy kenyeret, és miután áldást mondott, megtörte és átadta azt a tanítványainak e szavakkal: ’Vegyétek, egyétek! Ez jelenti az én testemet.’ Egy poharat is vett, hálákat adva nekik adta e szavakkal: ’Igyatok ebből mindannyian, mert ez az én véremet, a „szövetség vérét” jelenti, amely ki lesz ontva sokakért a bűnök bocsánatára. Hanem azt mondom nektek: Mostantól kezdve semmiképpen nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amikor újból iszom azt veletek az én Atyám Királyságában.’ Végül dicséretet énekelve felmentek az Olajfák-hegyére” (Máté 26:26—30; lásd még: Márk 14:22–26; Lukács 22:19, 20 és 1Korinthus 11:23–26. versét).

 8. Miért olyan fontos megértenünk Jézusnak az Emlékünnep bevezetése alkalmával mondott szavait és az akkori tetteit?

⁸ Mi volt a teljes jelentése annak, amit Jézus ennél az alkalomnál mondott? Pál hangsúlyozza, hogy igen fontos Krisztus minden felkent követője számára ennek a teljes megértése, mert ezt mondja” „Azért, aki méltatlanul eszi a kenyeret és issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.” Biztos, hogy a felkentek közül senki sem akar ’méltatlanná’ lenni Jehova szemében és kiérdemelni elmarasztaló ítéletét! Azonkívül a „nagy sokaság” is szeretne méltó lenni arra, hogy a felkent maradék barátainak tekintsék őket. A legközelebbi Emlékünnep közeledtével, amit 1985. április 4-én, csütörtökön tartunk meg, időszerű, hogy mindannyian újra részletesen megvizsgáljuk mindezt (1Korinthus 11:27).

 9. a) Miért pontosabb Jézus szavainak fordításánál ez a kifejezés: „Ez jelenti az én testemet”, ahelyett, hogy ezt mondanánk: „Ez az én testem”? b) Milyen sajátos jelentést adott Jézus a kenyérnek? c) És a bornak?

⁹ Jézus azt mondta: „Ez jelenti az én testemet.”a Ezekkel a szavakal Jézus különleges értelmet adott a kenyérnek: saját bűn nélküli hústestének a jelképévé lett, amely hústestet odaadott „a világ életéért” (János 6:51). Hasonlóképpen, amikor a pohár borra vonatkozóan ezt mondta: „Ez az én véremet, a ’szövetség vérét’ jelenti, amely ki lesz ontva . . . a bűnök bocsánatára”, a pohárban levő megerjesztett bort a saját vére jelképeként használta. Ez a vér alapul szolgált arra, hogy érvénybe lépjen az „új szövetség”. A kiontott vére azonkívül eszközül szolgált a „bűnök bocsánatára” (Máté 26:28; Jeremiás 31:31–33; Zsidók 9:22).

10. Mit jelent az, ha valaki magához veszi a kenyeret és a bort?

¹⁰ Mi következik értelemszerűen ebből azokra, akik magukhoz veszik a kenyeret és a bort az Emlékünnepen? Ez a cselekedet azt bizonyítja a résztvevők és a szemlélők előtt, hogy a jelképeket magukhoz vevő személyek már a javukra fordították Krisztus Jézus váltságáldozatát, ámde különleges módon és különleges célból. Hogyan történik ez? Nos, Krisztus áldozatába vetett hitük, valamint Jehova iránti önátadásuk alapján Isten javukra írja Jézus emberi áldozatának értékét. Vajon milyen szándékkal? Nos, azzal a szándékkal, hogy emberi tökéletességet tulajdoníthasson nekik, és így jó hírnevük lehessen Isten előtt. Jehova ezután új születést ad ezeknek az ő szent szelleme által, és így az ő szellemi fiaivá lesznek. Abba helyzetbe kerülnek, hogy a földi élethez való jogukat feláldozzák a mennyei örökségért. Minderre azelőtt került sor, mielőtt részesültek volna az Úr vacsorájában (Róma 5:1, 2, 8; 8:15–17; Jakab 1:18).

11., 12. a) Milyen két további dolgot jelent az, ha valaki iszik a borból? b) Magyarázd meg, milyen szövetséget kötött Jézus azokkal, akik magukhoz veszik a jelképeket.

¹¹ Vizsgáljuk meg most, mi egyebet jelent még a bor megivása. Bár Jehova tökéletességet tulajdonít szellemi fiainak és fiaivá fogadja őket, ők mindig tökéletlen testben vannak. Még ki vannak téve bűnnek, és ezt el is ismerik. Amikor isznak a borból, ezzel elismerik, hogy nap mint nap Krisztus Jézus vérétől függ az életük, attól a vértől, amely kiontatott „sokakért a bűnök bocsánatára” (János 1:9, 10; 2:1).

¹² De még más valamit is jelent a bor elfogyasztása. Az abból részesülők tanúsítják, hogy felvétettek az „újszövetségbe”, amelyet Jehova régtől megígért és megjövendölt Jeremiás próféta által. Ez a szövetség Jézus vére által lépett hatályba. A szövetséget kötő felek ebben az esetben Jehova Isten és az ő szellemi fiai, akik együttesen a szellemi Izraelt alkotják. Minden egyes tagot Jehova Isten választ ki magának. Ennek a szövetségnek Jézus a közbenjárója, ezzel segíti a szövetség 144 000 tagját, hogy Ábrahám magvává lehessenek (Jeremiás 31:31–34; 2Thessalonika 2:13; Zsidók 8:10, 12; 12:22–24; Galata 3:29). ŐK azok, akiket Jézus is felvesz egy ’királyságra kötött szövetségbe’. Ennek eredményeként idővel arra használja fel őket Jehova, hogy Királyukkal, Jézus Krisztussal együtt ők is csatornául szolgáljanak az élet áldásainak kiárasztásához a föld összes családja számára (Lukács 22:28–30; János 6:53; Jelenések 5:9, 10; 1Mózes 22:15–18).

13. Miről kell most megemlékeznünk Nizán 14-én?

¹³ Valóban, amikor Jézus szavait vizsgáljuk, amelyeket a megemlékezésnek ezen a napján mondott, kénytelenek vagyunk Jehova szeretetére gondolni, aki drága Fiáról gondoskodott számunkra. De Jézus szeretete is eszünkbe jut, aki életét adta váltságul minden hivő emberért (János 3:16; Róma 5:8; 1Timótheus 2:5, 6). Vannak azonban egyéb értékes igazságok is, amelyeket Jézus azon az estén beszélt meg tanítványaival. A Biblia írói közül egyedül János apostol jegyezte fel ezt az igen bensőséges beszélgetést.

Dicsőség, szeretet és egység

14. a) Hogyan szerez dicsőítést Jehovának minden egyes Emlékünnep megtartása? b) Milyen szerepe van a szeretetnek a Jézusról való megemlékezésben, és milyen önvizsgálatra készteti ez az összes résztvevőket?

¹⁴ Jézus ezt mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten is megdicsőült vele együtt” (János 13:31). Az Egyiptomból való szabadulás óta Nizán 14 mindig is szoros kapcsolatban állt Isten nevének, felsőbbségének és hatalmának igazolásával. Most, Jézus mindhalálig tartó hűsége és azt követően Isten hatalma által történt dicsőséges feltámadása, még nagyobb tiszteletet és dicsőséget szerzett Isten nevének. (Vö. Példabeszédek 27:11.) Jézus azt mondta tanítványainak, hogy azzal mutatják ki tanítványai mivoltukat, ha megtartják az „új parancsolatot”, vagyis, ha ’úgy szeretik egymást, ahogyan ő szerette őket’ (János 13:34, 35). A mi szeretetünk mélysége visszatükrözi, hogy mennyire értékeljük azt a szeretetet, amit Jézus kifejezésre juttatott irántunk abban az időben (1János 4:19).

15. a) Milyen életreménység tárul mindazok elé, akik méltó módon veszik magukhoz a jelképeket? b) Hogyan nyilvánul meg a Jézus iránti szeretet?

¹⁵ Az a reménység, hogy egy napon ott élhetünk majd a mennyei otthonunkban, szintén részét képezi a Krisztus társuralkodói számára kilátásba helyezett örömnek (Jelenések 20:6). Jézus ezekkel a szavakkal adta tudtukra ezt a reménységet: „Elmegyek, hogy helyet készítsek számotokra . . . Ismét eljövök, és hazaviszlek magamhoz titeket” (János 14:2–4). Micsoda hazatérés vár mindazokra, akik mindvégig kitartanak! Ezért Jézus így figyelmeztet: „Ha szerettek engem, megtartjátok majd parancsaimat.” Ez azt jelenti: minden parancsát, azt is, hogy tanítsanak és képezzenek tanítványokat (János 14:15, 21; Máté 28:19, 20).

16. a) Hogyan hangsúlyozta Jézus, hogy mennyire szükség van a követői közötti egységre, és miért olyan fontos ez az egység? b) Mivel kell Jézus minden követőjének szembenéznie, és mi az, ami segít nekik ebben?

¹⁶ Mennyire fontos tehát, hogy Jézus követői egységben legyenek ővele és egymással! Jézus szőlőtőt és annak hajtásait használja fel szemléltetésül, hogy még jobban aláhúzza ezt. Az egység gyümölcsöt terem, az pedig az Atya dicsőségére szogál (1Korinthus 1:10; János 15:1, 5, 8). Jézus minden követőjének üldözéssel és ellenállással kell szembenéznie. De milyen hiterősítő az a tudat, hogy Jézus kitartott feddhetetlenségében, és Sátán minden támadása ellenére is legyőzte a világot! (János 15:18–20; 16:2, 33).

17. Magyarázd meg Jézus néhány könyörgését, amit a János 17. fejezet szerinti imájában mondott.

¹⁷ Jézus az Atyjához intézett szívből jövő imával fejezte be az estét. Könyörgésében az első helyen állt Atyja dicsőítése. Azért imádkozik, hogy követői védelemben részesüljenek a gonosz, vagyis Sátán ellen, és elkülönülve maradjanak a világtól. Imádkozik, hogy az ő nyomdokában járó egyre növekvő számú egyén között is mindig ugyanolyan egység uralkodjon, mint közte és az Atya között (János 17. fejezete).

18. Tekintettel az 1984. évi Emlékünnepen jelenlevők teljes létszámára, miért vették magukhoz olyan kevesen a jelképeket?

¹⁸ Csupán néhányat vizsgáltunk meg itt az értékes igazságok és gondolatok közül, amelyeket Jézus megosztott a tanítványaival azon az 1952 évvel ezelőtti éjszakán. De ezek bizonyosan segítenek jobban megérteni, miért olyan emlékezetes nap számunkra Nizán 14. Aligha kétséges, hogy Jehova Tanúi és a barátaik, akik a múlt évben 7 416 974-en jöttek össze az Úr vacsorájának megünneplésére, látták ennek a fontosságát. Pedig ebből a hatalmas tömegből csupán 9081-en voltak azok, akik magukhoz vették a jelképeket. Vajon miért? Azért, mert Jehova Tanúi ma túlnyomó többségükben a „nagy sokaság” tagjainak vallják magukat, akik „a trón előtt és a Bárány előtt állnak”. Ezek abban reménykednek, hogy ezen a Föld bolygónkon élhetnek majd, mint örökké tartó otthonukban, nem pedig a mennyben, ahol a 144 000 „királyként uralkodik [Krisztussal] ezer esztendeig” (Jelenések 7:9; 20:6; Zsoltárok 37:11).

19. Mi képezi az alapját a jövő heti tanulmányozásunknak, és miért olyan fontos, hogy mindenki jelen legyen azon a tanulmányozáson?

¹⁹ De felvetődtek bizonyos kérdések azzal kapcsolatban, hogy milyen összefüggés van az ÚR vacsorája és a „más juhok” „nagy sokasága” között (János 10:16). Helyesnek látszik tehát megbeszélni mindezt a következő cikkben, nehogy bárki is félreértse a dolgokat, mivel közeledünk az idei Emlékünnep megtartásához (1Thessalonika 5:21).

[Lábjegyzet]

Emlékszel rá?

◻ Kik veszik magukhoz az emlékünnepi jelképeket?

◻ Milyen fontos dolgokat juttat eszünkbe az Emlékünnep?

◻ Hogyan bizonyosodik be, hogy naponta megemlékezünk Jézusról?

◻ Milyen fontos kérdések kapcsolódnak mindig Nizán 14-hez?