A hegyi beszéd — „Legyetek tökéletesek”: szeressétek ellenségeiteket

MIUTÁN Jézus kijelentette hallgatóinak, „ne álljatok ellene a gonosznak”, hozzátette: „Hallottátok, hogy megmondatott, ,Szeresd felebarátodat, gyűlöld ellenségedet.’” — Máté 5:39, 43.

Azok között, akik hallgatták a Hegyi Beszédet, voltak zsidók, akik „hallották” Isten parancsát: „Ne állj bosszút és ne tarts haragot a te néped fiai ellen; szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” — 3Móz 19:18.

Izrael vallásvezérei azonban hangsúlyozták azt a tényt, hogy „a te néped fiai” és a „felebarátod” csak a zsidókra utal. Azt is kihangsúlyozták, hogy Isten törvényének egyéb parancsai megkövetelték az izraelitáktól, hogy különítsék el magukat más népektől. (5Móz 7:1–4) Ámbár ez az elkülönülés Izraelre mint nemzetre vonatkozott, hogy más nemzeti csoportoktól maradjon távol, végül az a szempont vált szokássá, hogy minden nem zsidó ,ellenség’ és gyűlöletes mint egyén. Ennek a magatartásnak egyik példája látható a Misna következő megállapításából:

„A marhát nem szabad ott hagyni a pogányok vendéglőjében, mert bestialitással gyanúsíthatók; egy asszony sem maradhat velük egyedül, mert erkölcstelenséggel gyanúsítottak; egy férfi se maradhat egyedül velük, mert vérontással gyanúsítottak. Egy izraelitának a lánya sem segédkezhet egy pogány nőnek szülés közben, mivel bálványimádatra született gyermek születését segítheti elő, egy pogány nő segédkezhet egy izraelita lányánál. Az izraelita leánya nem szoptathatja pogány nő gyermekét, de pogány nő szoptathatja egy izraelita lányának gyermekét, annak a birtokán.” — Abodah Zarah traktátusa („Bálványimádás”) 2:1.

„Én azonban azt mondom nektek — jelentette ki Jézus — felelevenítve az ellentétet, továbbra is szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.” (Máté 5:44) Ebben újabb bizonyítékát látjuk annak, hogy Isten Fia „nem eltörölni, hanem betölteni”, beteljesíteni jött az Isten írott törvényét, mert a törvény parancsa tapintatos, kedves bánásmódot ír elő az idegenek iránt. — Máté 5:17; 2Móz 22:21; 23:4, 5; 3Móz 19:33, 34; 5Móz 10:19.

Jézus azonban nem szándékozott ezt az alapelvet Izrael pogány ellenségeire korlátozni. Azt kívánta, hogy követői minden ember iránt szeretetteljesen cselekedjenek, még akik ellenséges érzületet mutatnak is irántuk. Lukács különösen a nem zsidók számára írta Jézus szavait, s így jegyzi fel: „Én azonban azt mondom nektek, akik hallgattok, továbbra is szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, akik gyűlölnek titeket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.” — Luk 6:27, 28.

Jézus szerint azoknak, akik ,hallgatnak’, azaz valóban szívükre veszik az ő beszédeit, a gyűlölet három változatát a szeretet háromszoros megfelelőjével kell viszonozni: (1) ,Jót tenni azokkal, akik gyűlölik őket’ kedvesség cselekedeteivel viszonozni az ellenséges gyűlölködést. (2) Ha a gyűlölet szóbeli gyalázkodásban tör ki, ,áldani azokat, akik átkoznak’. Ahelyett, hogy átokkal felelnének az átokra, Jézus követői kedvesen és megfontoltan kell hogy beszéljenek az ellenfeleikkel. (3) Ha az ellenségeskedés túlmegy a szóbeli átkon, Krisztus tanítványainak tényleges ,üldözésébe’, fizikai kegyetlenség, tettleges bántalmazás vagy egyéb gonosz bánásmód formájában, ,imádkozni’ kell üldözőikért, szeretettel kérni Istent, hogy változzék meg ellenfeleik szíve és jussanak Isten kegyébe. — Hasonlítsd össze a Róma 12:14–21; 1Korinthus 4:12; 1Péter 3:8, 9!

Jézus azután nyomós okát adta annak, hogy miért nyilvánítsunk szeretetet ellenségeink iránt: „Hogy a ti Atyátok fiainak bizonyíthassátok magatokat, aki a mennyben van.” (Máté 5:45a) Pogány olvasói javára, Lukács az „Atyátok, aki a mennyben van” kifejezést „a Legfelségesebb” kifejezéssel helyettesíti. — Luk 6:35a.

Azok, akik hallgatnak Jézus tanácsára, Isten „fiai” lesznek olyan értelemben, hogy utánozzák őt pártatlan jóakaratot tanúsítva barát és ellenség iránt egyaránt. (Hasonlítsd össze a Máté 5:9; Efézus 4:31—5:2; 1János 3:9–12!) Isten tökéletes példát nyújtott azzal, hogy „felhozza az ő napját gonosz és jó emberekre, és esőt ad igazságos és igazságtalan emberekre” (Máté 5:45b); „kedves a hálátlanok és gonoszok iránt”. — Luk 6:35b.

Hogy kihangsúlyozza, mennyire fontos hallgatóinak ,továbbra is szeretni ellenségeiket’, Jézus hozzátette: „Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmatok van? Nem ugyanazt cselekszik-e az adószedők? És ha csak a testvéreiteket üdvözlitek, milyen rendkívüli dolgot műveltek? Nem ugyanazt cselekszik-e a nemzetek emberei is?” — Máté 5:46, 47.

Olyan emberek, akik utánozni óhajtják Istent, nem korlátozhatják szeretetük kifejezését csupán azokra, akik viszonozzák azt. Ez nem érdemel különleges „jutalmat” vagy Isten elismerését. Még az „adószedők” vagy „vámszedők” is szeretetet szoktak nyilvánítani azok iránt, akik őket szeretik, bár a zsidók őket a legutálatosabb emberek közé sorolták. — Luk 5:30; 7:34.

A szokásos üdvözlés az izraeliták között magában foglalta a sálóm („béke”) szót is, amely egészség, jólét és előrehaladás virágzásának kívánságát tartalmazta az üdvözölt személy részére. Leszűkíteni ezt az üdvözlést csupán azokra, akiket „testvérek”-nek tartunk, nem volna valami „rendkívüli dolog”, mert ehhez hasonlót megfigyelhetünk a „nemzetek emberei” között, őket pedig a zsidók istentelen, tisztátalan embereknek tekintették, akiket kerülni kell.

Lukács az evangéliuma megírásánál a nem zsidókra gondolt, s így az „adószedők” és a „nemzetek emberei” kifejezéseket (amelyek ezekben a szövegekben csak a zsidók számára voltak jelentőségteljesek) általánosabb kifejezéssel „bűnösök”-kel helyettesíti. Így olvassuk: „Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen érdem az a ti részetekre? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik jót tesznek veletek, valójában milyen érdemetek van abból nektek? Még a bűnösök is ugyanazt teszik. Hasonlóképpen, ha kamatmentes kölcsönt adtok azoknak, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen érdem az részetekről? Hiszen bűnösök is adnak kamatmentes kölcsönt bűnösöknek, hogy ugyanannyit kaphassanak vissza.” — Luk 6:32–34.

Jézus az alábbi megállapítással fejezte be a Hegyi Beszéd e részét: „Legyetek ennek megfelelően tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.” — Máté 5:48.

Ez nem parancsolja meg Jézus tanítványainak, hogy fizikailag és erkölcsileg legyenek tökéletesek, mert jelenleg ez lehetetlen az öröklött bűn miatt. (Róma 3:23; 5:12) Inkább arra buzdítják e szavak az embert, hogy utánozza a „mennyei Atyát”, Jehovát, tökéletesítve szeretetét, tökéletes mértékűvé emelve, amely magában foglalja az ellenséget is. Ezen a vonalon Lukács párhuzamos beszámolója így szól: „Legyetek irgalmasok továbbra is, mint Atyátok irgalmas.” — Luk 6:36.