„Az Isten békéje, amely minden gondolatot felülmúl”
„Az Isten békéje, amely minden gondolatot felülmúl, megoltalmazza szíveteket és a gondolkodóképességeteket a Krisztus Jézus által” (Fil 4:7.)
1. Honnan tudta Pál apostol, hogy az istenfélő személyeknek nincs okuk szükségtelen aggodalomra?
A KERESZTÉNY Pál apostol tapasztalatból tudta, hogy az istenfélő embereknek nincs okuk szükségtelen aggodalomra, mert Jehova velük van. Pált bebörtönözték, megverték, megkövezték, gyakran közel állt a halálhoz, és sok veszéllyel kellett szembenéznie, még áltestvérek között is! De Isten sohasem hagyta el őt. Az apostol szüntelenül a mennyei Atyjához fordult buzgó imában, minden gondját Istenre vetette és sohasem csalódott benne (2Kor 4:7–9; 11:23–27).
2. Mit eredményezett az, ha a keresztény hivőtársak követték Pálnak a Filippi 4. fejezet 6. versében adott tanácsát?
2 Pál tehát a legteljesebb bizalommal ajánlhatta keresztény testvéreinek, hogy sohase aggodalmaskodjanak semmi miatt, hanem ismertessék kéréseiket Istennel, mindent Őeléje vigyenek imádsággal és könyörgéssel, hálaadással együtt. Vajon aztán mi következik ebből? Az apostol így folytatja: „És az Isten békéje, amely minden gondolatot felülmúl, megoltalmazza szíveteket és a gondolkodóképességeteket a Krisztus Jézus által” (Fil 4:6, 7).
Béke, mely „minden gondolatot felülmúl”
3. a) Mi az „Isten békéje”? b) Ha megvan nálunk az Istentől jövő béke, miért nincs okunk a túlzott aggodalomra?
3 Az „Isten békéje” az a nyugalmasság és békesség, amit Jehova tanúi még a legnehezebb körülmények között is élveznek. A mennyei Atyánkhoz fűződő szoros, személyes kapcsolatból fakad. Mint akik ezzel a Jehovától jövő békességgel rendelkezünk, engedjük, hogy Isten szent szelleme indítson bennünket és érzékenyen reagálunk annak útmutatására. Valójában imádkozhatunk ezért a szellemért és annak békesség-gyümölcséért (Luk 11:13; Gal 5:22, 23; Ef 4:30). Ezért tehát nincs okunk arra, hogy úrrá legyen rajtunk az aggodalom, mivel tudjuk, hogy semmi sem történhet velünk az isteni gondviselés engedélye nélkül (Hasonlítsd össze a Cselekedetek 11:26-tal!). Igen, Jehova valóban úgy intézi a dolgot, hogy összes szolgái biztonságban lakozzanak’ (Zsolt 4:8 [Károli: 4:9]).
4, 5. a) Jehova tanúihoz viszonyítva, milyen fajta békével rendelkeznek más emberek? b) Miben különbözik az „Isten békéje” minden más békétől, amit esetleg azok élvezhetnek, akik nem szolgálják hűségesen Jehovát?
4 Jehova tanúihoz viszonyítva sok embernek talán nagyobb világi képzettsége van és az emberi ügyek számos területén nagyobb rátermettségük lehet. Vannak ugyan nehézségeik, de bíznak abban, hogy képesek megfelelő megoldást találni azokra. Ezért eléggé biztonságban érzik magukat, nem aggódnak különösebben a személyes jövőjükért. Látszólag békének és viszonylagos nyugalomnak örvendenek. Hiszen még a Szentírás is említést tesz a ,gonoszok tulajdon békességéről’! (Zsolt 73:3).
5 Ámde az „Isten békéje” valami egészen más dolog! Nem az önbizalomra és nem arra a szemléletre épül, hogy az emberi okoskodás mindig sikerrel jár. Pál azt mondta, hogy ez az Isten békéje „minden gondolatot felülmúl” vagy „minden értelmet meghalad”. Más fordítás szerint „az az Isten békéje, amely sokkal nagyobb, mintsem fel tudnánk fogni azt” (Fil 4:7; A Szentiratok Újvilág Fordítása; The New American Standard Bible; New Testament; The Jerusalem Bible). Igen, a Jehovát hűséggel szolgáló személyek olyan nyugalmat élveznek, amilyet az emberek általában sem nem élveznek sem meg nem értenek.
6. a) Mikor lesz különösen nyilvánvalóvá, hogy az „Isten békéjével” rendelkezünk-e? b) Mialatt arra várunk, hogy Jehova tegyen valamit egy ügyben, amelyért imádkoztunk, kapunk-e valamilyen segítséget? c) Vajon szellemileg erősítő az, ha Jehovára vetjük a terhünket’ és te miért válaszolsz így?
6 Hogy a Jehovának átadott egyének valóban „Isten békéjét” élvezik-e vagy sem, különösen akkor lesz nyilvánvaló, amikor olyasmi történik velük, ami komoly kihatással van rájuk, de amit nem áll hatalmukban elkerülni. Emberileg szólva képtelenek úrrá lenni ezeken a nehézségeken. Nem találjuk-e mi magunkat is néha ilyen helyzetben? Mennyire helyénvaló ilyenkor buzgón imádkozni, jól meghatározni a kérésünket, pontosan körülírni azt, amit a kérelmünkben előterjesztünk és kifejezetten az isteni segítségért és vezetésért könyörögni! (Hasonlítsd össze a Bírák 6:36-40-nel!). Azután pedig várnunk kell arra, míg Jehova cselekedni kezd. Időközben, ha rendelkezünk az „Isten békéjével”, érezni fogjuk Jehova szent szellemének a segítségét és nyugodtak leszünk, türelmesen várva, hogy megláthassuk, hogyan oldja meg a Legfelségesebb a problémát. Semmi meggondolatlanság nincs ebben a magatartásban, hiszen a zsoltáros Dávid ezt mondta: „Vesd a terhed Jehovára és ő maga fog támogatni téged! Sohasem engedi, hogy megtántorodjék az igazságos!” (Zsolt 55:22 [Károli: 55:23]). Azonkívül, amikor a probléma megoldódott és a megpróbáltatás elmúlt, tudni fogjuk, hogy „a békét adó Isten” meghallgatta az imáinkat. (Róma 15:33).
Megoltalmazza a szívet és a gondolkodóképességet
7. a) A Szentírásban mit jelent sok esetben a „szív”? b) Ha megvan bennünk az „Isten békéje”, miért nem fogunk felgerjedni a gonoszok miatt’?
7 Pál azt mondta, hogy az „Isten békéje” megoltalmazza a szívünket és a gondolkodóképességünket’ (Fil 4:7). Egy Biblia-fordítás ezt a békét „helyőrség”nek nevezi, „amely megvédi a szíveteket és elméteket” (Weymouth). A Szentírás a „szív”-re gyakran mint az érzelem és az indíték székhelyére utal (2Móz 35:21, 26, 29; Zsolt 119:11). Ha szükségtelen aggodalom nehezedik ránk, érzelmeink és indítékaink esetleg károsodást szenvednek és talán kiegyensúlyozatlan vagy helytelen módon fogunk viselkedni. Például, esetleg felgerjedünk a gonoszok miatt’ s ez elrabolja a nyugalmunkat. De ez nem történhet meg akkor, ha megvan bennünk az „Isten békessége”, mert akkor tudni fogjuk, hogy Jehova mindent lát és kellő időben rendezi a dolgokat (Zsolt 37:1–11). Szívünk tehát nyugodt marad, és nem indít arra, hogy elhamarkodottan cselekedjünk. Ez érzelmileg, szellemileg, sőt még fizikailag is a javunkra lesz, mert „a nyugodt szív a hústest élete” (Péld 14:30).
8. a) A Filippi 4:7-ben mi különbség van a „szív” és a „gondolkodóképesség” között? b) Ha rendelkezünk az „Isten békéjével”, miért nem valószínű, hogy elveszítjük szellemi egyensúlyunkat? c) Vajon okozhat-e nekünk tartós kárt bármi is, amit a mennyei Atyánk megenged?
8 A „gondolkodóképesség” nem azonos értelmű a „szív”-vel, bár kölcsönhatás áll fenn közöttük. Míg az elme a kapott információt mérlegeli, addig a szív indítja az egyént. Ahhoz tehát, hogy meggyőződhessünk róla, tényleg a helyes úton járunk-e, ismernünk kell Isten Szavát, és imateljes bizalommal kell lennünk őiránta. Ha az elménk feleslegesen aggódik — ha súlyos gondok gyötörnek minket — nem tudunk helyesen dönteni. Még a szellemi egyensúlyunkat is elveszíthetjük. De nem valószínű, hogy ez bekövetkezik nálunk, ha megvan bennünk az „Isten békessége”, mert akkor a szívünk ellenőrzés alatt áll, az elménk pedig nyugodt. Valóban hisszük, hogy Jehova keze velünk van’ s bármit enged is megtörténni mennyei Atyánk, semmi sem okozhat nekünk tartós kárt (Máté 10:28; Csel 11:21). Ahelyett, hogy aggodalmaskodnánk és állandóan gyötrő gondolatokkal küzdenénk, valóban Jehovában bízunk s így „gondolkodóképességünk” védelem alatt áll. Hogyan? „Krisztus Jézus által”, aki által lehetővé vált, hogy személyes kapcsolatot tartsunk fenn a mennyei Atyával (Gal 1:3–5).
9. Jóllehet Pálnál megvolt az „Isten békéje”, teljesen mentes volt-e minden szívfájdalomtól?
9 Természetesen Pál jól tudta, hogy a keresztények sem teljesen mentesek a szívbeli gondoktól. Elismerte, hogy zsidó honfitársainak elutasító magatartása a „jó hír”-rel kapcsolatban nagy szomorúságot és fájdalmat’ okozott neki. De az apostol nem engedte, hogy úrrá legyen felette az aggodalom és elégedett volt, hogy Istenre bízhatta az ügyet, aki igazságosan cselekszik, amikor kiválasztja azokat, akiken könyörülni akar (Róma 9:1–18). Így az erőteljes érzelmek ellenére is Pál engedte, hogy az „Isten békessége” oltalmazza meg a szívét és a gondolkodóképességét.
10. Hogyan oltalmazza meg tehát az Istentől jövő béke a szívünket és a gondolkodóképességünket?
10 Pálhoz hasonlóan, aki kétségkívül gondokkal küszködött, mi is élvezhetjük az „Isten békéjét” — azt a belső nyugalmat és békességet, amely a Jehovához fűződő értékes kapcsolatból fakad. Az valóban képes megoltalmazni a szívünket és a gondolkoldóképességünket attól, hogy túlságosan aggódjunk a szükségleteink miatt. Teljes bizalom tölthet el bennünket, és teljes mértékig biztosak lehetünk abban, hogy Jehova gondoskodik a szolgáiról és meghallgatja imáikat. Ahelyett, hogy állandóan nyugtalankodnánk, szívünk és elménk nyugodt lesz, mert legbelül a mennyei Atyánkban bízunk (Zsolt 33:20–22).
Az életszükségleteink biztosítva vannak
11. Ha rendelkezünk az „Isten békéjével”, miért nem kell ok nélkül aggodalmaskodnunk az életszükségletekkel kapcsolatosan?
11 Ha valóban megvan bennünk az „Isten békéje” és meg vagyunk győződve arról, hogy Ő az „ima meghallgatója”, képesek leszünk legyőzni az aggodalmakat (Zsolt 65:2 [Károli: 65:3]). Mindenkor érezzük majd, hogy ott van velünk az isteni segítség, ez pedig nagyfokú szívbeli és elmebeli békét jelent számunkra. Nem fogunk például feleslegesen aggódni életszükségleteink miatt. Jézus ezt mondta követőinek: „Ne aggódjatok tovább a lelketek [vagy „életetek”] miatt, hogy mit fogtok enni, vagy a testetek miatt, hogy mibe fogtok öltözni.” És vajon miért nem kell aggódnunk ezek miatt? Mert Jehova, aki bőven gondoskodik a madarakról és a liliomokról, biztosan képes és akarja is táplálni és ruházattal ellátni hűséges szolgáit. „Ezért — folytatta Jézus — ne azt keressétek, hogy mit ehetnétek és mit ihatnátok, és ne nyugtalankodjatok tovább . . . Mindazonáltal keressétek állandóan az ő [Isten] Királyságát és ezeket a dolgokat ráadásképpen megkapjátok” (Luk 12:22–31). Így van ez, ha a szellemi érdekeket tesszük az első helyre az életünkben, bízhatunk abban, hogy mennyei Atyánk gondoskodni fog rólunk.
12. Melyik bibliai példa mutatja, hogy a Jehovához hű egyéneknek is kerülniük kell, hogy túl nagy súlyt helyezzenek az anyagi dolgokra?
12 Még a Jehovának önátadott egyéneknek is kerülniük kell azt, hogy túlzott fontosságot tulajdonítsanak az anyagi dolgoknak. Egy példa erre: Mivel a legelő nem volt alkalmas arra, hogy mindannyiukat eltartsa, és hogy véget vessen a pásztoraik közt dúló veszekedéseknek, Ábrahám megadta unokaöccsének, Lótnak azt a lehetőséget, hogy válassza ki a számára legkedvezőbb lakóhelyet. Lót a legjobb legelőt választotta, ámde ez azt is jelentette, hogy gonosz emberek közt kellett élnie. Idővel fogságba esett és ki kellett őt szabadítani onnan (1Móz 13:1–14:16). Lót később arra kényszerült, hogy elhagyja anyagi javait és mentse az életét, amikor Jehova elpusztította Szodomát. Még később kénytelen volt otthagyni Czoár városát és egy barlangban lakni (1Móz 19:1–26, 30–38). Bár „igazságos Lót”-nak nevezték őt, minden jel arra mutat, hogy „keservesen” kellett megtanulnia, milyen ostobaság egy istenfélő egyén részéről nagy súlyt fektetni a látszólagos anyagi előnyökre (2Pét 2:7, 8). Mennyivel helyesebb, ha megfelelő útmutatásért imádkozunk és mindig a szellemi érdekeket tesszük első helyre az életünkben!
13. Miért ne aggódjanak a keresztények az életszükségletek miatt?
13 Ha a szellemi dolgokat tekintjük az életünk legfontosabb részének, az nagyban előmozdítja a szívünk és az elménk békéjét. Valóban teljes mértékig bízhatunk abban, hogy az, akié minden arany és ezüst, képes ellátni szolgáit mindazzal, amire az életben szükségük van (Agg 2:8). Természetesen helyes azért imádkozni, hogy Isten adja meg nekünk „ma az erre a napra való kenyerünket”, és helyénvaló dolog szorgalmasan dolgozni azért, hogy gondoskodjunk valóságos szükségleteinkről (Péld 6:6–11; 31:10, 13–24; Máté 6:11). De mivel semmit sem hoztunk a világba és semmit sem vihetünk ki belőle, elégedjünk meg azzal, hogy van élelmünk és ruházatunk’ (1Tim 6:6–12). Miért aggodalmaskodnánk tehát? Igaza volt a zsoltárosnak, amikor ezt írta: „Ifjú voltam, meg is öregedtem, és mégsem láttam egyetlen igazat sem teljesen elhagyottan, sem kenyér után kutatni sarját” (Zsolt 37:25).
A valódi sikerhez vezető út
14. Miért nem helyénvaló, ha mi, keresztény tanúk túl nagy súlyt helyezünk az emberi teljesítményre és az azzal kapcsolatos vélt sikerekre?
14 Nem ritka a világi embereknél, hogy nagyon is nagy gondot okoznak saját maguknak, amikor túlzott hangsúlyt adnak az emberi teljesítménynek. A Biblia természetesen buzdít a szorgalomra és helyesli az ember munkájában kifejtett ügyességet (Péld 22:29). De a vak törtetés és a vélt siker miatti aggódás nem fér össze az „Isten békéjével”. Sőt, az a vágya, hogy mások felett uralkodó szerephez jusson, arra indíthatja a törtető egyént, hogy vitatható eszközökhöz folyamodjon, esetleg aláássa munkatársainak erőfeszítéseit és ferde úton járjon, ami isteni helytelenítést vonhat maga után (Péld 3:32; 2Kor 4:1, 2). Igaz, a nagyravágyó ember elnyerheti mások helyeslését, amiként a 19 évszázaddal ezelőtti képmutató vallási vezetők is ajándékokat vittek, imádkoztak és böjtöltek azért, csakhogy dicsérjék őket. De Jézus Krisztus elítélte cselekedeteiket és azt mondta ezekről az önző képmutatókról, hogy „megkapták teljes jutalmukat” (Máté 6:1–18). Mily nagy ostobaság lenne Jehova bármelyik tanúja részéről is ilyen saját maga által csinált aggodalomban élni és megpróbálni „nagy” lenni, hogy azután rájöjjön: elvesztette az örök áldásokat! (Hasonlítsd össze a Jeremiás 45:5-tel!)
15. A vélt sikerre vonatkozóan mit tanulhat az istenfélő egyén a Prédikátor 9:13 és 10:3, 4 verséből?
15 Annak számára, aki valóban élvezi „az Isten békéjét, az igazi siker útja nem vezet vitatható módszerekhez és hiábavaló erőlködéshez. Megtanulta az írásokból, hogy a mai társadalomban, amely tele van tökéletlen és bűnös emberekkel, nem a gyorsaké a verseny és nem a hatalmasoké a csata, sem a bölcseké az eledel, sem az értelmeseké a gazdagság, s a kedvesség sem azoké, akiknek ismerete van’ (Préd 9:11 [Károli: 9:13]). Bizony, „bolondság kötődik sok magas álláshoz” és az ember láthat „szolgákat lovakon, fejedelmeket pedig szolgákhoz hasonlóan a földön járni” (Préd 10:5–7) [Károli: 10:3, 4]). Igen, fejedelmi vagy nemes egyének sokszor nem kapják meg a nekik járó méltóságot, mialatt szolgák — vagyis kevésbé alkalmas emberek — lovakon ülnek’, akár a nemesek.
16. Mitől függ az Isten szerinti siker és teljesítmény?
16 Érezted-e már valaha, hogy ,félretettek’, s nem élvezheted a vélt sikert, amelyet valamikor nagyon kívántál? Miért aggódnál ezért? Hagyd, hogy az „Isten békéje” uralkodjék a szívedben és érezd az abból áradó vigasztaló nyugalmat. Továbbra is az isteni akaratot cselekedd és fordulj mennyei Atyádhoz, hogy áldja meg a szolgálatában kifejtett igyekezetedet. Ez az, ami valóban számít az életben. Az Isten szerinti siker és teljesítmény a szellemi célkitűzésektől és nézőponttól függ. A zsoltáríró helyesen jelentette ki: „Boldog az az ember, aki nem a gonoszok tanácsában járt. Hanem gyönyörködik Jehova törvényében és halk hangon olvas törvényéből éjjel és nappal. És olyanná lesz bizonyosan, mint a vízfolyások mentén ültetett fa, amely idejében megadja gyümölcsét, és amelynek lombja nem szárad el és amit tesz, minden sikerülni fog” (Zsolt 1:1–3).
17. a) Mit kell tennünk ahhoz, hogy a legnagyobb sikernek örvendhessünk? b) Mit tehetsz azért, hogy mások is élvezhessék az Isten békéjét, amely minden gondolatot felülmúl’?
17 Nem lehet nagyobb sikerünk az életben, mint az, hogy bensőséges viszonyt érjünk el és tartsunk fenn Jehova Istennel. Az a forró vágy, hogy elnyerjük tetszését, arra indít minket, hogy tiszteletet szerezzünk neki istenfélő szavainkkal és tetteinkkel, jót tegyünk embertársainkkal és megosszuk velük „a boldog Isten dicsőséges jó hírét” (1Tim 1:11). Nagy lesz az örömünk, ha mennyei Atyánk áldásával másokat is hozzásegíthetünk ahhoz, hogy halljanak az ő csodálatos szándékáról, és ők is az önátadás értékes viszonyába kerüljenek Ővele. Akkor hozzánk hasonlóan ők is megtanulják, hogyan lehet legyőzni az élet aggodalmait. Ők is eljutnak majd odáig, hogy élvezni fogják „az Isten békéjét, amely minden gondolatot felülmúl”.
[Kép a 8. oldalon]
A keresztény még a legnehezebb körülmények között is élvezheti az „Isten békéjét”
„Ninive férfiai az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt támadnak fel és elítélik ezeket, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikálására, de íme, nagyobb van itt Jónásnál. Dél királynője az ítéletkor ezzel a nemzedékkel támad fel és elítéli ezt, mert ő eljött a föld végéről, hogy hallhassa Salamon bölcsességét, de íme, nagyobb van itt Salamonnál” (Máté 12:41, 42).