-
A „Jó Pásztor” és a „kicsiny nyáj”Őrtorony – 1981 | március 1.
-
-
Az ajtónálló neki kinyitja [az ajtót] és a juhok meghallják az ő hangját, ő pedig nevén szólítja a saját juhait, és kivezeti őket.
-
-
A „Jó Pásztor” és a „kicsiny nyáj”Őrtorony – 1981 | március 1.
-
-
10. Kinek bizonyult az „ajtónálló”, éspedig melyik jövendölés szerint?
10 De vajon ki volt az „ajtónálló”? Alámerítő János, aki Lévi törzsének papi családjából származott. Isten megígérte, hogy előfutárt küld Ábrahám megígért „magva” előtt. A Malakiás 3:1 előre bejelentette: „’Íme, elküldöm követemet, hogy utat törjön előttem. És váratlanul eljön templomához az igaz Úr, akit kerestek és a szövetség követe, akinek örülni fogtok. Íme, Ő biztosan eljön’, mondja a seregek Jehovája” (Márk 1:1–11). János tehát várta ’Ábrahám megígért magvának’ az eljövetelét, s így ő maga is juhhoz hasonló egyén volt, akárcsak azok, akik az ábrahámi szövetség-elrendezés aklában voltak. Jánost azonban különleges szolgálata után körülbelül egy évvel kivégezték. Nem érhette meg tehát az i. sz. 33. év Pünkösdjét, hogy tagja lehessen a mennyei Királyság felkent örökösei „kicsiny nyáj”-ának (Máté 11:11–14; 14:1–12; Luk 12:32; Gal 3:16).
11. a) Hogyan erősítette meg Jézus, hogy Alámerítő János volt az ő előfutára? b) Melyik szövetségnek a „követe” volt Jézus, amikor elkísérte az Úr Jehovát a templomhoz?
11 Arról szólva, hogy Alámerítő János milyen szerepet játszott Jehova szándékának a végrehajtásában, Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Mert róla van megírva: ’Íme, elküldöm követemet arcod előtt, aki előkészíti előtted az utat’” (Máté 11:10). Jézus tehát a Malakiás 3:1 jövendölését így alkalmazta Alámerítő Jánosra, mint akit Jehova előre elküldött saját maga és az ő „szövetség-követe” előtt. Jézus Krisztus tehát, aki elkíséri az Úr Jehovát a templomhoz szemlét tartani, nem a Törvényszövetség követe, hanem az ábrahámi szövetségé. Az ábrahámi szövetség-elrendezés alá tartozók, akik hittek Jehova jövendöléseiben, ennek a messiási „követ”-nek az eljövetelét várták.
12. Mit mondott Alámerítő János arról, hogy miről ismerte fel az ’Ábrahám magva’ legfőbb tagját?
12 ’Ábrahám magva’ legfőbb és elsődleges tagjáról Alámerítő János ezt mondta: „Láttam a szellemet, mint egy galambot leszállni az égből és az rajta maradt. És én sem ismertem őt, de Az, aki elküldött engem, hogy vízben alámerítsek, azt mondta nekem: ’Akire látod a szellemet leszállni és rajta maradni, az merít alá szent szellembe.’ És én láttam és tanúskodtam arról, hogy ez az Isten Fia” (Ján 1:31–34).
13. a) Mikor nyitott Alámerítő János „ajtót” az igazi Pásztornak? b) Miféle ’Ábrahám magvára’ mutatott rá akkor Alámerítő János?
13 Jézus nem tett kerülőt, hanem az „ajtón” át ment be az akolba. 30 éves korában elment Alámerítő Jánoshoz, hogy vízben alámerítse János őt. Miután 40 napot töltött kísértés alatt a pusztában, bizakodva visszament oda, ahol Alámerítő János tartózkodott néhány tanítványával. Amikor az ábrahámi szövetség aklának jelképes „ajtónálló”-jához közeledett, János látta Őt közeledni és felkiáltott: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Ján 1:29, 36). Nem a Bárány, aki Izrael nemzetének a bűnét veszi el, hanem az „Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét. Alámerítő János ezzel megnyitotta az „ajtót az igaz Pásztor előtt, aki rendelkezett a szükséges ismertetőjellel vagy hitelességgel az Egyetemes Pásztor, Jehova Isten részéről. Amikor a közeledő Jézusra hívta fel a tanítványai figyelmét, János ezzel nem csupán egy körülmetélt zsidóra és a földi Ábrahám valamelyik leszármazottjára mutatott rá. Nem, ő a Felkentre, a Nagyobb Ábrahám, Jehova Isten szellemtől-nemzett leszármazottjára irányította a figyelmet. Ő volt a legfőbb vagy elsődleges része annak a Mennyei Ábrahám „magvá”-nak, amely által a föld összes családjai áldásban részesülnek.
14. a) Az „akol”-hoz közeledve vajon Jézus csak természetes zsidókat és egyéb embereket várt általában? b) Hogyan tudott a közép-keleti pásztor magához hívni egy bizonyos juhot?
14 Rászolgált tehát arra, hogy az „ajtónálló” bebocsássa az ábrahámi szövetség-elrendezés jelképes aklába. Ő volt az igazi pásztor, aki nemcsak zsidókat vagy egyéb embereket keresett általában, hanem olyanokat, akik válaszolnak arra a lehetőségre, hogy vele együtt részévé legyenek az összetett ’Ábrahám magvá’-nak, aki által áldás származik az összes nemzetekre. A természetes zsidók többsége elvetette Őt, de a testi zsidók egy maradéka elfogadta. Ezek voltak azok a „juhok”, akik hallgattak az ő hangjára. Ezért, amikor ’néven szólította a saját juhait’, azok reagáltak rá, és kövér legelőkre vezette ki őket. A Közép-Keleten a pásztor külön nevet szokott adni a juhainak.
-