A szeretet mint az „egység köteléke” „tökéletes”-nek bizonyul
1. Hogyan hasonlíthatjuk Jehovát egy kovácsmesterhez, és milyen módon köszönheti minden család a nevét Istennek?
A MINDENHATÓ Jehova Isten, a világegyetem legnagyobb Kovácsmestere képes olyan ’egység-köteléket’ kovácsolni, amely örök ideig tart. Még a földi családi kötelék is igen erős tud lenni; Jehova Istenről pedig azt olvassuk, hogy ő „az Atya, akinek mennyen és földön minden család a nevét köszönheti” (Efezus 3:14; 15). A Noé ősatya idejében bekövetkezett vízözön óta minden emberi család attól a hithű férfiútól származik, akit Isten méltónak talált arra, hogy családjával együtt épségben megőrizze a világot elsöprő vízözönben. Ennek köszönhető, hogy most minden család ezen a földön Noénak tulajdoníthatja a „nevét”, abban az értelemben, hogy életben lehet és nevet viselhet. A múltban maga Jehova Isten adott bizonyos neveket földi embereknek, ámde nem adott nevet közvetlenül emberi családoknak. Nevüket mégis Istennek köszönhetik, mivel őnélküle — mint egyetemes Életadó nélkül — sohasem jöhettek volna létre mint valamilyen nevet viselő család (1Mózes 5:1, 2, 32).
2. Hogyan lett szintén egy család atyjává az, aki fellázadt Isten családja ellen, és ezért milyen jogos kérdés vetődik fel, amit mindannyian feltehetünk magunknak?
2 Az ember sajnos elszakadt a mennyei Atya egyetemes családjától. Ezt egy emberfeletti lázadó idézte elő, aki fellázadt Isten angyali családja ellen a mennyben, és ezért a „Sátán, az Ördög” nevet kapta. Mivel követőket gyűjtött a maga oldalára a mennyben, mondhatnánk, hogy szintén atyává lett, bár az ő családjának tagjait egyáltalán nem a szeretet tartja össze. Egy alkalommal Jézus Krisztus, Jehova egyetemes családjának leghűségesebb tagja azt mondta zsidó származású ellenfeleinek: „Ha az Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől jöttem . . . Ti az Ördögtől vagytok, aki az atyátok, és ti az atyátok kívánságát akarjátok cselekedni. Ő embergyilkosként kezdte és nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, a saját jelleme szerint beszél, mert hazug, és a hazugság atyja ő” (János 8:42, 44). E tekintetben mindenki felteheti magának a kérdést: Ilyen vonatkozásban ki az én „atyám”?
3. Miben különbözik Sátán helyzete az első világháború óta a korábbi helyzetétől, és különösen melyik imára szükséges választ kapnunk mindazok érdekében, akik Isten szervezetéhez tartoznak?
3 Sátán, az Ördög a lázadásakor ki lett rekesztve Jehova Isten egyetemes családjából, és később ugyanerre a sorsra jutottak az ő atyai hatalma alá tartozó démonai. Az Éden kertjében ’Kísértő’-ként mutatkozott be az emberiség előtt, és még azután is engedélyt kapott arra, hogy keresztül-kasul bejárja a földet, és emberi támogatókat keressen a saját gonoszsága és az igazsággal ellentétes magatartása számára (Jób 1:7; 2:2). Most azonban már lezajlott a mennyben az Isten Királysága megszületésének idejére megjövendölt „háború”, aminek 1914-ben, a „nemzetek kiszabott ideje” végén kellett bekövetkeznie. Sátán és démonai tehát ki lettek rekesztve a mennyből; nem lehet többé közvetlen kapcsolatuk a mennyei angyalokkal, és tevékenységi területük a földre korlátozódik. Soha többé nem térhetnek vissza az angyali egekbe. Érthető tehát, hogy Sátán mekkora gyűlöletet táplál Jehova szervezete és annak lojális tagjai iránt! (Jelenések 12:1–12; Lukács 21:24).
4. Mit köszönnek most Jehovának az ő egységes tanúi, és miben kell ezután is járniuk?
4 A Jehova Tanúi szervezetét ma világszerte megkülönböztető szervezeti béke láttán Isten népének tagjairól joggal el lehet mondani azt, amit a kolosséi gyülekezet tagjainak mondtak egykor, tudniillik hogy: „Hála az Atyának, aki alkalmassá tett titeket, hogy részesei legyetek a szentek örökségének világosságban” (Kolossé 1:12). Igen, nekünk továbbra is az egyre növekvő világosságban kell járnunk, és a dolgok jelen rendszerének „utolsó napjaiban” „alkalmassá” kell lennünk arra, hogy további világosságot nyerjünk, akármi legyen is az örökségünk a dolgok új rendjében (2Timótheus 3:1).
„Egy nyáj”-ban egyesülve
5. Honnan kell ma egybegyűjteni Jehova Tanúit a számos egységbontó tényező ellenére, és miért alakulnak mégis „egy nyáj, egy pásztor”-rá?
5 Jehova Tanúit ma sokkal több családból kell egybegyűjteni, mint az első századi keresztényeket. Ma minden fajhoz, minden bőrszínhez, minden életmódhoz tartozó emberek közül hívják el őket. Valaki azt hihetné, hogy ez a figyelemre méltó körülmény talán egységbontó tényezővé lesz Jehova Tanúi között. De nem így van! Elismerik ugyanis, hogy fajra, színre, nyelvre, nemzetiségre és társadalmi szintre való tekintet nélkül mindannyian egyazon forrásból kapják a létüket és az igazság világosságát. Jehova Tanúinak soraiban ott találhatók még ma is a szellemtől született keresztények maradékának tagjai, akiknek mennyei életre van kilátásuk, és ott található a „nagy sokaság” is, akiket a Jó Pásztor, Jézus Krisztus az ő „más juhai”-nak nevez (János 10:16; Jelenések 7:9–17; Máté 25:31–46). Jehova hosszútávú jövendölése nem tévedett, amikor azt mondta: „Egy nyáj, egy pásztor lesznek.” A Jó Pásztor megmutatta, hogyan képes „egy nyáj”-ban megtartani minden békeszerető, juhszerű követőjét, tekintet nélkül annak jövőbeli reménységére. Mindannyian egységesen szeretik „egy pásztorukat”, aki szeretettel áldozta fel értük emberi életét, és mindannyian lojálisak hozzá.
6. Miért nem vonakodott a mennyei reménységet tápláló maradék közzétenni a „más juhokat” is érintő bibliai igazságokat?
6 A bibliai „igazság”, amelyet az összes mai juhok oly forrón szeretnek, sok mondanivalót közöl az egyre növekvő „nagy sokaság”, a Pásztor „más juhai” paradicsomi reménységéről. S mivel az Isten Szava teljes „igazságát” szeretik, a szellemi maradék tagjai nem tartanak meg maguknak féltékenyen semmit, ami hasznos lehet a „más juhok”-nak, hanem, különösen 1935 óta, szeretettel közzéteszik világszerte a nagyszerű földi reménységet. A maradék tagjai tudják, hogy most abban a korban élnek, amikor elérkezett „minden dolog helyreállításának ideje, amelyről Isten beszélt ókori szent prófétái szája által” (Cselekedetek 3:21). A maradék számára ennek az igazságnak a feltárása szerves része a „szentek örökségének világosságban”. Az Őrtorony folyóirat első számának megjelenése, vagyis 1879 júliusa óta, Isten eszközeként szolgált a megváltott emberiség nagy paradicsomi reménységének újjáélesztésére. Az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat egyéb kiadványai szintén egyesülten erősítették és megszilárdították azt a reménységet, amelynek a „más juhok” „nagy sokasága” örvendhet ma a maradék szerető értékelése mellett.
7. Milyen reménységet tárt fel a felkent maradék a saját reménységén kívül 1935-ben, és miért engedte meg ezzel a más reménységgel élők számára is az alámerítkezést?
7 Egészen 1935 tavaszáig Jehova önátadott, alámerített tanúi igaz hittel táplálták magukban azt a reménységet, amelyet az Efezus 4:4–6 verse tárt elébük e szavakkal: „Egy a test és egy a szellem, miként ti is egy reménységre kaptatok elhívást; egy Úr, egy hit, egy alámerítkezés van; egy Isten és mindenkinek Atyja.” Ámde az emlékezetes 1935-ös esztendőben, a Washington-ban (D.C.) megtartott kongresszuson, a Jelenések 7:9–17 versében megjelenő „nagy tömeg” (Csia fordítás) azonosítására fény derült: megállapították, hogy ez a tömeg nem más, mint a János 10:16-ban említett Jó Pásztor „más juhai”. A felkent maradék, amely továbbra is érvényesnek tartotta „egy reménység”-ét, nagyon örült ennek az egyre fényesebben ragyogó világosságnak, amely fényt vetett a Szent Iratokra. Ez abba a helyzetbe hozta a kicsiny nyáj tagjait, hogy teljes szívvel hozzáláthattak a „más juhok” egybegyűjtéséhez. Nem érezték azt, mintha a „más juhok” megcsorbították volna az „egy alámerítkezés” jogát, amikor vízben alámerítkeztek, mert az ilyen „más juhok” alámerítkezése éppen úgy a Krisztus által Jehova Istennek végzett önátadásuk jelképe volt, mint a felkent maradék alámerítkezése. A szeretet, amelyet ruhaként magukra öltöttek, most még jobban kiszélesedett, hogy saját Pásztoruk szeretetre méltó „más juhai”-ra is kiterjedjen.
8. Az ókori Izrael idejében élő mely személyek szeretetéhez lehetne hasonlítani az „egy nyáj”-ban levő két osztály egymás iránti szeretetét?
8 Kölcsönös szeretet fejlődött ki és mélyült el mindazok között, akik juhokhoz hasonlítanak, a Nagyobb Dávid, Jézus Krisztus alatt. A szeretetnek ez az egyesítő köteléke éppen olyan, mint amit a Júda törzséből való felkent királyjelölt Dávid érzett az önzetlenül szerető Jonatán, az akkor uralkodó Saul király fia iránt (2Sámuel 1:25–27). Mielőtt végleg elváltak volna egymástól, „Jonatán még egyszer megesküdött Dávidnak szeretetéről; mert úgy szerette őt, mint a saját lelkét” (1Sámuel 20:17). Amikor megtudta, hogy Jonatán az apjával együtt meghalt a csatában, Dávid gyászéneket énekelt, amely a következő szavakban érte el csúcspontját: „Szomorú vagyok miattad, testvérem, Jonatán; nagyon kedves voltál nekem. Irántam való szereteted csodálatosabb volt az asszonyok szereteténél” (2Sámuel 1:26). Igen, az egymás iránti szeretetük valóban az „egység tökéletes köteléke” volt. Csak a halál volt képes elválasztani őket egymástól.
9. Ki szemléltette akkor a mai „más juhokat”, és hogyan fognak idővel elválni egymástól a két osztály tagjai anélkül, hogy csökkenne a kölcsönös szeretetük?
9 Jonatán a jelenkori „más juhok”-at árnyékolta elő. Valamikor a jövőben, Armageddonkor, „a mindenható Isten nagy napjának csatája” után, az életben maradt Jonatán osztály búcsút vesz majd a Dávid osztály maradékától (Jelenések 16:14, 16). Erre pedig azért kerül sor, mert a szeretett maradékot elragadja a földről a halál; igen, mintegy ’elragadtatnak felhőkben, hogy találkozzanak az Úrral a levegőben’, amikor egy szempillantás alatt feltámadnak szellemben a halálból (1Thessalonika 4:17). De továbbra is szeretni fogják a földön hátrahagyott „más juhok”-at. Valójában még erőteljesebben jut kifejezésre majd ez a szeretetük!
„Ezek között a legnagyobb a szeretet”
10, 11. Miért nem olyan nagy a hit és a remény, mint a szeretet, amint azt az 1Korinthus 13:13 kijelenti?
10 Ez eszünkbe juttatja Pálnak az 1Korinthus 13. fejezetében olvasható szavait a gyönyörű leírás végén, ahol ez áll: „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három; de ezek között a legnagyobb a szeretet” (1Korinthus 13:13). Hogyan lehetséges ez? Nos, előbb vizsgáljuk meg, mit mond a Zsidók 11:1 verse: „A hit a remélt dolgok biztos elvárása, a nem látható dolgok nyilvánvaló bizonyítása.” Az ilyen dolgokban természetesen csak addig reménykedünk, amíg ’nem látjuk’ azokat. Vegyük például Ábrahám esetét. Ábrahám megmutatta, hogy hisz Jehova Istenben és abban a képességében, hogy fel tudja támasztani a halottakat. Bizalommal várta tehát azokat a dolgokat, amelyeket nem láthatott meg a halála előtt. Ugyanígy Jehova tanúi is — az Istenbe vetett erős hitük alapján — remélik azokat a dolgokat, amelyeket még nem láthattak meg, de amiket várnak. Amikor idővel majd meglátják ezeket a „remélt dolgokat”, véget ér az azzal kapcsolatos hitük és reménységük, mivel azok a dolgok beteljesedtek. Erre utal az is, amit Pál mond a Róma 8:24, 25-ben, ahol ezt olvassuk:
11 „Mert ebben a reménységben lettünk megmentve; a látott reménység azonban nem reménység, mert reméli-e az ember, amit lát? Ha azonban abban reménykedünk, amit nem látunk, akkor azt továbbra is kitartással várjuk.”
12. Hogyan látták meg Jehova Tanúi ’minden dolog helyreállítását’, ahogyan a Cselekedetek 3:21-ben olvashatjuk; melyik tulajdonságok szűnnek meg idővel és melyik tulajdonság marad meg?
12 A háborút követő 1919-es évben Jehova Tanúi láthatták a földön a ’minden dolog helyreállítását’, „amelyről Isten beszélt ókori szent prófétái szája által”. Látták, hogyan gyógyult fel Jehova látható szervezete az első világháborúban kapott halálos sebekből és hogyan épült újjá. Újból imádja Jehova Istent itt a földön, szellemi Paradicsomban (Ésaiás 35. fejezet). Megtörtént a megszabadításuk Nagy Babilonból, a hamis vallás világbirodalmából (Jelenések 18:1–4). A Biblia utolsó könyvében, a Jelenésekben megjövendölt számos dolog immár beteljesedett vagy most van beteljesedőben. Az ilyen bibliai hitre alapozott hit és remény a célukat szolgálja, s amikor a célt teljesen elérték, a hit és a remény megszűnik. Igen, de hát mi lesz a szeretettel? Nos, az megmaradt és meg is fog maradni! Mialatt a világ felbomlóban van és a világ elemei az igen erős hőségtől megolvadnak, az Istentől eredő szeretetre épült „egység köteléke” nem fog felbomlani. Érintetlenül áll Isten és elismert szervezete között, valamint a „kicsiny nyáj” maradéka és a „más juhok” szívesen látott „nagy sokasága” között. Ez a kötelék valóban „tökéletes”-nek bizonyul! A szeretet mint „kötelék” Isten szellemének egyik gyümölcse.
13. Miért nem hal ki soha a szeretet?
13 Isten maga a szeretet megszemélyesítése; és mivel sohasem hal meg, a szeretet sem fog soha meghalni. Helyes ez a mondás: „Isten szeretet.”
14. Milyen igazságot lehet újra kijelenteni a szeretet egységesítő erejével kapcsolatban?
14 A szeretet egyesítő erejével kapcsolatban az 1János 4:8–16-ban található ihletett igazságot megismételhetjük és kiegészíthetjük a következőkkel: „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, egységben marad Istennel és Isten egységben marad vele.”
15. Mi indította Istent arra, hogy embert teremtsen, és miért képes az ember értékelni ezt és megfelelő módon reagálni erre az indítékra?
15 Eszerint tehát, amikor Isten létrehozta az első emberi teremtményt a földön, a szeretet indította erre. Az 1Mózes 1:27 így számol be róla: „És Isten hozzáfogott, hogy megteremtse az embert a saját képére, Isten képére teremtette őt.” Nem mintha az első ember Isten formájában lett volna, hanem olyan tulajdonságokkal ruházta fel Isten, amelyekkel ő maga is rendelkezett: elmebeli, szellemi és szívbeli tulajdonságokkal, amelyek megkülönböztették az embert az alacsonyabb rendű földi teremtményektől. Ez a képességekkel felruházott emberi teremtmény tehát képes volt értékelni a Teremtő iránta tanúsított szeretetét és képes volt megfelelő módon válaszolni is arra a szeretetre, miként a fiú válaszol az apai szeretetre. Családi kapcsolat létezett közöttük, ami rendszeres összeköttetésben nyilvánult meg annak ellenére, hogy az Atya láthatatlan maradt a földi fia számára, mivel egyetlen ember sem láthatja meg Istent úgy, hogy élve maradjon. Ezt Isten ki is jelentette később Mózesnek: „Nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon” (2Mózes 33:20). Ez a szabály azóta sem változott, mert több mint ezerötszáz évvel később János apostol azt írta keresztény társainak: „Istent ember soha nem látta: az egyszülött isten, aki az Atya kebelén van, ő adott felvilágosítást róla” (János 1:18).
16. Mivel válaszoltak János és tanítványtársai az Isten atyai szeretetére, és milyennek bizonyult a felkent maradék és a „más juhok” között meglevő „szeretet köteléke”?
16 Mint Isten szellemtől született fia, János apostol is családi viszonyban volt Jehova Istennel és annak Fiával, az „egyszülött isten”-nel, Jézus Krisztussal. János és keresztény társai gyermeki szeretettel válaszoltak Isten atyai vonzalmára. A szeretet volt az „egység köteléke” köztük és láthatatlan mennyei Atyjuk közt. Ugyanez a szeretet kötötte szilárdan egybe a szellemtől születetteket mint Isten szellemi fiait és mint keresztény testvéreket és testvérnőket. Amikor ezt az „egység kötelékét” vizsgáljuk ma, azt látjuk, hogy „tökéletes”-nek bizonyult, mert a felkent maradék tagjai mint Jehova Isten Tanúi és egymásnak társai az imádatban, elválaszthatatlanok egymástól. Ez a szeretet tartja meg őket Isten családjában és a keresztény testvéri közösségben. Figyelmet érdemel az a tény is, hogy társaik, akik velük együtt végzik az imádatot Isten templomában, éspedig Krisztus „más juhai”-nak „nagy sokasága”, ugyanilyen kétségbevonhatatlan szeretetet tanúsítanak, ami oly tökéletesen összekovácsolja ma Jehova tanúit! Határozottan osztozhatunk Pál véleményében, amely szerint semmilyen „teremtmény nem képes elválasztani minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van” (Róma 8:38, 39).
Mit válaszolnál ezekre a kérdésekre?
◻ Milyen módon köszönheti minden család a nevét Istennek?
◻ Milyen hatást kellene hogy gyakoroljon ez a keresztény gyülekezet tagjaira?
◻ Kiket árnyékolt elő Jonatán?
◻ Miért nagyobb a szeretet a hitnél és a reménynél?
◻ Hogyan köt össze minket a szeretet Istennel?
[Kép a 25. oldalon]
A Dávid és Jonatán közt levő mélységes szeretet a felkent maradék és a „más juhok” közti szeretetet árnyékolta elő