Szóljuk Jehova szavát bátorsággal
„És most, Jehova . . . add meg a te rabszolgáidnak, hogy továbbra is teljes bátorsággal szólhassák a te szavadat.” — Csel 4:29.
1, 2. a) Feltámasztása után milyen érdeklődést nyilvánított ki Jézus a tanítványai iránt és milyen utasításokat adott nekik? b) Milyen kiterjedtté kellett a tanúskodásnak válni?
BÁR a halál elválasztotta Jézust a tanítványaitól, ők nem felejtették el a meghívását, hogy „emberek halászai” legyenek. Tudták, mit jelentett ez számukra: Isten szavát kellett szólniuk az emberek között. De hogyan fogják ezt elvégezni? Irányításra és vezetésre volt szükségük.
2 Tanítványainak nagy örömére a feltámadott Jézus több alkalommal is megjelent nekik, mielőtt felment volna a mennybe az Atyjához. (1Kor 15:3–8; Ján 20:20) Így újabb utasításokat tudott adni nekik a jövőbeni munkájukra vonatkozóan. Galileában ezt mondta:
„Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek azért és képezzetek tanítványokat minden nemzet embereiből, alámerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében, megtanítva őket arra, hogy tartsák meg mindazt, amit én parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a dolgok rendszere befejezéséig.” (Máté 28:18–20)
A keresztény tanítványképző munkájuknak, melynek keretén belül alá kellett meríteni az embereket és tanítani őket, el kellett jutnia minden nemzet népeihez. Mily bátorító volt tudni, hogy Istennek ez a feltámasztott Fia van a keresztényekkel naponta az ő Királyság-munkájukban egészen a dolgok rendszerének a befejezéséig!
3. Milyen szerepe volt ebben a szent szellemnek Pünkösdtől kezdve?
3 Jézus megígérte tanítványainak, hogy el fog jönni egy segítő, a szent szellem. (Ján 14:16, 26) Mi lesz ez, és hogy fog működni? Közvetlenül azelőtt, hogy felment volna Atyjához a mennybe, Jézus ezt mondta tanítványainak:
„Erőt nyertek majd, amikor a szent szellem eljön rátok és tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig.” (Csel 1:8)
Micsoda nagyszerű kilátás egy széles körű tanúskodásra! A tanítványok visszatértek Jeruzsálembe, ahol aztán kitartóan imádkoztak. Jézus feltámadásától az ötvenedik nap Pünkösd volt és a tanítványok mindnyájan egy helyre gyűltek össze. Hirtelen zaj támadt mint egy „fergeteges szélroham zúgása”, amit egyéb csodálatos megnyilvánulások is kísértek. Jehova kitöltötte rájuk a megígért szent szellemet, az ő tevékeny erejét. És minek a cselekvésére indította őket az a szellem? Szólásra indította őket, hogy ,kijelentéseket tegyenek’. — Csel 2:1–4.
4. Hogyan fogadták akkor a jó hír”-t?
4 Elérkezett az idő, hogy sok ,embert halásszanak’. A szent szellem segítségével azok a tanítványok egy sereg nyelven tudták szólni Isten szavát. Így a Pünkösd ünnepekre összegyűlt emberek — noha a világ sok részéről jöttek — saját anyanyelvükön hallhatták „az Isten nagyszerű dolgait”. A szemlélődők megdöbbentek. Ekkor aztán Péter felállt és bátran magyarázatot adott a történtekről. Alapos tanúskodást végzett Jézus Krisztus feltámadásáról, bűneik megbánására szólítva fel a jelenlevőket, s hogy merítkezzenek alá és meneküljenek meg attól az elvetemedett nemzetségtől. Mi volt ennek az eredménye? Mintegy 3000-en hallgattak a szóra. Ezek alámerítkeztek és csatlakoztak a keresztény gyülekezethez. Nagy volt az örvendezés, mialatt „Jehova naponként csatlakoztatta hozzájuk a megmentetteket”. — Csel 2:5–47.
5. a) Milyen célból kerülnek a keresztények uralkodók elé ellenállás idején? b) Milyen bátorítást találhatunk magunknak ebben?
5 Ez a szent szellem erejével való tanúskodás sok új dicsőítőt szerzett Jehovának, akik aztán örömmel mentek ki naponta, nyilvános tanúskodásuk pedig betöltötte Jeruzsálemet a „jó hír”-rel. Péter és János előljártak ebben a munkában, felszólítva a népet, hogy térjenek meg, hogy eltöröltessenek a bűneik és szellemi felüdülést nyerjenek Jehovától. Sokan örömmel a fogadták a „jó hírt”, nem úgy azonban a főpap, a templom vezetője és a szadduceusok. Letartóztatták Pétert és Jánost s börtönbe záratták őket. Így kezdték érezni a tanítványok azt a gyűlöletet, amelyre Jézus előre figyelmeztette őket, amikor ezt mondta:
„Íme, elküldelek titeket mint juhokat a farkasok közé, bizonyuljatok azért óvatosaknak mint a kígyók, és mégis ártatlanoknak mint a galambok. Óvakodjatok az emberektől, mert kiszolgáltatnak benneteket a helyi törvényszékeknek és sanyargatni fognak titeket a zsinagógáikban. Sőt, helytartók és királyok elé hurcolnak majd benneteket énérettem, hogy tanúskodjatok előttük és a nemzetek előtt. Mikor azonban kiszolgáltatnak titeket, ne aggódjatok azon, hogy hogyan, vagy mit szóljatok, mert abban az órában megkapjátok, amit szólnotok kell; mert nem csak ti szóltok, hanem a ti Atyátok szelleme szól általatok.” (Máté 10:16–20)
Mindazonáltal ekkorra már azok az „emberek halászai” nagy fogásnak örvendezhettek, mintegy 5000 új hivőnek. Mily hálásak lehettek Jehovának ezért a növekedésért! Mi is felbuzdulunk a szolgálatukról szóló beszámolóból. — Csel 4:1–4.
SZÓLÁS URALKODÓK ELŐTT
6. a) Mit tett Péter és János, midőn uralkodók elé hurcolták őket? b) Miért voltak ők nagyon is alkalmasak arra, hogy ezt megtegyék?
6 A következő napon összejövetele volt az uralkodóknak, akik kihallgatták Pétert és Jánost a tevékenységükről, beleértve egy béna meggyógyításának az esetét is. Itt további nyilvános tanúskodásra nyílt alkalom. Pontosan ahogyan Jézus jelezte, mi fog történni, a szent szellem erőt adott Péternek a következők elmondására:
„A nép uralkodói és idősebb férfiak, ha e napon egy betegeskedő embernek nyújtott jótétemény miatt leszünk kihallgatva, mégpedig hogy ki által lett ez az ember egészséges, úgy ebben az esetben tudjátok meg ti mindannyian és Izrael egész háza, hogy a názáreti Jézus Krisztus nevében, akit ti kínoszlopra szegeztetek, de akit Isten feltámasztott a halottak közül, őáltala áll itt ez az ember egészségesen előttetek. Ez az ,a kő, amit ti építők jelentéktelennek tartottatok, de a szegletnek fejévé lett’. Továbbá senki másban nincs megmentés, mert nem adatott más név az ég alatt az emberek között, amely által megmentésben részesülhetnénk.” (Csel 4:8–12)
Ezeket az életadó igazságokat prédikálni kellett! Az apostolok tehát szókimondók voltak. Nem húzódtak vissza. Péter és János egyszerű halászemberek voltak, de kiképzést kaptak Jézustól, hogy erőteljes módon, bizalommal és meggyőződéssel szóljanak. Mint Jehova tanúi azért szóltak, mert akarták hirdetni Isten szavát. — Hasonlítsd ezt össze a János 7:15–18, 45, 46-tal!
7. Mit tudunk meg a Cselekedetek 4. fejezetéből az ellenállók gondolkodásmódjáról és céljairól?
7 Mily hálásak lehetünk Jehovának a Cselekedetek 4. fejezetének a beszámolójáért! Ez ugyanis nemcsak arra mutat rá világosan, hogy az igazi keresztényeknek hogyan kell bátran szólniuk, hanem rávilágít az Isten munkáját ellenző világi uralkodók elferdült gondolkodásmódjára is. Az apostolok bátor tanúskodása után az uralkodók kiküldték őket a Szanhedrin halljába, amíg ők egymással tanakodtak. Mi volt a céljuk? Nos, nem tagadhatták le azt a figyelemre méltó jelet, ami itt a Jézus nevében történt. Gondolataik viszont arra irányultak, hogy megakadályozzák az igaz imádat terjedését. Úgy képzelték, hogy fenyegetéssel megfélemlíthetik az apostolokat és így leállíthatják a Jézus nevében való szólásukat. — Csel 4:16, 17.
8. Mi mutatja, hogy az apostolok nem féltek?
8 De vajon a puszta fenyegetés megállítja-e Jehovának azokat a keresztény tanúit? A mai igaz keresztények figyeljék meg az ő félelem nélküli példájukat:
„Ezután [az uralkodók] beszólították őket és rájuk parancsoltak, hogy sehol semmi kijelentést ne tegyenek se ne tanítsanak a Jézus neve alapján. Válaszukban azonban Péter és János azt mondták nekik: ,Hogy helyes-e Isten szemében inkább rátok hallgatnunk, mintsem Istenre, azt ítéljétek meg magatok. Mi azonban nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról a dolgokról, amelyeket láttunk és hallottunk.’” (Csel 4:18–20)
Az uralkodók a közvéleménytől való félelmük miatt elengedték az apostolokat, miután megfenyegették őket. Isten szellemének a segítségével azok a keresztények legyőzték az üldözést.
FOLYAMATOS SEGÍTSÉG JEHOVÁTÓL
9, 10. a) Milyen eljárást követtek Jehova szolgái és milyen vággyal a szívükben? b) Miért könyörögtek és ez hogyan nyert meghallgatást?
9 Szabadulásuk után az apostolok visszamentek a gyülekezetbe. Jelentették a testvéreknek a történteket, aztán a gyülekezet azt tette, amit a keresztényeknek ilyen körülmények között tenniük kell. Imában szóltak Jehovához. Imájuk hitből fakadt, s kifejezte azt a buzgó vágyukat, hogy továbbra is Istent szolgálják. Ezt mondták:
„Szuverén Úr, Te alkottad a mennyet és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, és Te mondtad szent szellem által a mi ősatyánknak, Dávidnak, a te szolgádnak száján keresztül: ,Miért lettek nyugtalanok a nemzetek és miért latolgatnak hiábavalóságot a népek? A föld királyai állást foglaltak és az uralkodók egy emberként összetömörültek Jehova ellen és az ő Felkentje ellen.’ Éppúgy ebben a városban mind Heródes, mind Poncius Pilátus a nemzetekből valókkal és Izrael népével valósággal egybegyűltek a te szolgád, Jézus ellen, akit te felkentél, hogy végrehajtsa, amiket a te kezed és a te tanácsod előre elrendelt, hogy megtörténjenek. És most, Jehova, figyelj az ő fenyegetéseikre és add meg a te rabszolgáidnak, hogy továbbra is teljes bátorsággal szólhassák a te szavadat, mialatt gyógyításra kinyújtod kezedet és a te szent szolgád, Jézus nevében jelek és csodák történnek.” — Csel 4:24–30.
10 Az apostolok nem azt kérték, hogy mentsék fel őket a munka alól, vagy hogy megszabadulhassanak az igazság ellenségeinek a fenyegetésétől. Tudták, mi a Jehovától való megbízásuk — hogy az ő tanúi legyenek. Szívük vágya az volt, hogy továbbra is bátorsággal szólhassák Jehova szavát, és ebben kérték az ő segítségét. Sohasem engedtek a félelemnek. Tetszett-e Jehovának ez a hozzáállás? A beszámoló elmondja nekünk:
„Miután könyörögtek, a hely, ahol összegyűltek megrendült; ők pedig egytől-egyig beteltek szent szellemmel és bátorsággal szólták az Isten szavát.” — Csel 4:31.
11. a) Mit eredményezett bátor szólásuk? b) A bebörtönzés miért nem állította le a munkájukat?
11 Királyságnak azok a tanúi megújult erővel folytatták munkájukat és Jehova velük volt. „Az Úrban hivő férfiak és nők továbbra is tömegesen csatlakoztak.” (Csel 5:14) Ez aztán azt eredményezte, hogy a vallásvezérek ismét megharagudtak és börtönbe vetették az apostolokat. Mindazonáltal Jehovának az volt az akarata, hogy tanúskodásuk tovább folytatódjék Jeruzsálemben. Elküldte hát az ő angyalát, hogy szabadítsa ki az apostolokat és mondja meg nekik:
„Menjetek utatokra, álljatok fel a templomban és mondjatok el továbbra is a népnek mindent erről az életről.” (Csel 5:20)
A bebörtönzés nem félemlítette meg az apostolokat, mint ahogy a papok és uralkodók fenyegetése sem hallgattatta el őket.
12. Hogyan kerültek az apostolok újból a bíróság elé, hogy tanúskodjanak és megfélemlíthették-e őket?
12 Az apostolokat azonban a tisztek megint csak elfogták és letartóztatták, a Szanhedrin halljába vitték őket egy mérges főpap elé, aki így szólt:
„Határozottan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok tovább e név alapján, és íme, ennek ellenére betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal és elhatároztátok, hogy ránk hárítjátok ennek az embernek a vérét.” (Csel 5:28)
Egy ilyen barátságtalan bíróság előtt, tisztek őrizetében, amint a főpap ilyen erőteljesen ellenük szól, vajon az apostolok összeomlottak? Nem bizony!
„Válaszában Péter és a többi apostol ezt mondta: ,Mint uralkodónak, inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mintsem embereknek. A mi ősatyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti kínoszlopra függesztve megöltetek. Isten felmagasztalta Őt mint Főközvetítőt és Megmentőt a jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izraelnek. Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek és a szent szellem is, amelyet Isten azoknak adott, akik neki mint uralkodónak engedelmeskednek.’” — Csel 5:29–32.
13. Mi volt Gamáliel tanácsa és hogyan fogadta azt a bíróság?
13 Itt ismét lekötelezettjei vagyunk a Szentírás beszámolójának, amiért feltárja az Isten munkája ellenségeinek ezt az elfogult gondolkozásmódját. Bár az apostolok jó emberek voltak, a bíróságnak mégis az állt tervében, hogy elteszik őket láb alól. Gamáliel, a köztiszteletben álló törvénytanító azonban felállt és időszerű szavakat mondott tanácsul a vallásos uralkodóknak. Ezt mondta:
„Izrael férfiai, ügyeljetek magatokra, mit szándékoztok tenni ezekkel az emberekkel. Ezek előtt a napok előtt például fellázadt Theudás, azt állítva, hogy ő valaki és bizonyos számú, mintegy négyszáz ember a pártjára is állt. Őt azonban eltették láb alól, akik pedig neki engedelmeskedtek, szétszéledtek és semmivé lettek. Őutána aztán fellázadt a galileai Júdás az összeírás napjaiban és embereket vont maga után. Ennek ellenére az az ember elveszett, és mindazok, akik neki engedelmeskedtek szétszéledtek. És így, a jelen körülmények közt, azt mondom nektek: Ne háborgassátok ezeket az embereket, hagyjátok őket békén [mert ha ez a terv vagy munka emberektől van, meghiúsul, de ha Istentől van, nem tudjátok megbuktatni őket]; máskülönben esetleg valójában Isten ellen harcolóknak bizonyultok.” (Csel 5:34–39)
Gamálielnek ezt a bölcs tanácsát részben elfogadták. Bár a vallásvezérek nem álltak el attól, hogy Isten ellen harcoljanak, legalább nem tették el az apostolokat láb alól. Ehelyett keményen megverték őket, megparancsolva nekik, hogy hagyják abba a Jézusról való beszédet, és elengedték őket. — Csel 5:40.
BÁTORSÁG PRÓBA ALATT
14. Hogyan cselekedtek bátran akkor a keresztények és ez milyen eredménnyel járt?
14 Nem rettentették-e el mindezek az apostolokat attól, hogy bátran szólják az Isten szavát? A beszámoló megadja a választ:
„Ezek pedig örvendezve mentek el útjukra a Szanhedrin elől, mivel méltóknak tartották őket arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért. És minden nap a templomban és házról házra továbbra is tanítottak és hirdették a Krisztus Jézusról szóló jó hírt” (Csel 5:41, 42)
Az apostolok és a többi keresztények továbbra is azzal foglalták el magukat, hogy bátorsággal szólják az Isten szavát, Jehova pedig megáldotta munkájukat.
„Isten Szava tovább növekedett, a tanítványok száma pedig egyre jobban gyarapodott Jeruzsálemben; és a papok közül is egy nagy sokaság kezdett engedelmeskedni a hitnek.” — Csel 6:7.
15. Milyen dolgokat tárt fel bátran István és milyen módon reagáltak erre a vallásoskodók?
15 De mivel most már a papok is megtértek és keresztényekké lettek, az ellenállás egyre erősödött a felettébb szigorú vallásvezetők részéről. Már alig valamivel később a buzgó tanú, István, a Szanhedrin előtt találta magát. Hatásos bizonyságot tett, amelyben Jehova szándékainak a megvalósulását ismertette. Az ellenkezők azonban rárohantak és halálra kövezték. Istvánnal úgy végeztek, ahogy Jézus előre megmondta: „Eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt képzeli, hogy szent szolgálatot végzett Istennek.” — Ján 16:2; Csel 6:8—7:60.
16. a) Mi történt akkor a keresztény gyülekezet maradékával? b) Milyen nézetük volt az anyagi dolgokkal kapcsolatban?
16 István vértanúsága volt az első jele egy elkeseredett ellenállási hullámnak.
„Azon a napon nagy üldözés támadt a jeruzsálemi gyülekezet ellen; az apostolok kivételével mindannyian szétszoródtak Júdea és Szamária környékén.” (Csel 8:1)
De vajon ez elhallgattatta Jehova akkori tanúit? Ezzel valóban egy újabb sátáni kísérlet történt Isten szolgái tevékenységének a megtörésére. Házakat és vagyonokat kellett maguk mögött hagyniuk. Nekik azonban helyes nézetük volt az anyagi dolgokról. E tekintetben olyanok voltak, mint azok a keresztények, akiknek Pál később így írt: „Mert ti egyrészt együttérzést nyilvánítottatok ki azok iránt, akiket bebörtönöztek, másrészt pedig tulajdonotok elrablását is örömmel vettétek, mivel tudtátok, hogy nektek jobb és maradandóbb tulajdonotok van.” — Zsid 10:34.
17, 18. a) Fülöp és más szétszórt keresztény tevékenysége hogyan mutat rá Sátán módszereinek a legyőzésére? b) Milyen áldások jöttek Jehovától?
17 A tanítványok teljesen megértették, hogy nekik továbbra is Isten és Krisztus hűséges tanúinak kell maradniuk. Ezért „akik szétszóródtak, bejárták az országot, hirdetve a [z isteni] Szó jó hírét”. (Csel 8:4) Fülöp Szamária városába ment, ahol bátorsággal kitartott a szó hirdetésében, sok örömet szerezve ezzel a népnek. Nemsokára aztán más hivők is csatlakoztak hozzá, és üzenetet küldtek Jeruzsálembe, értesítve az apostolokat, hogy Szamária is elfogadta az Isten szavát. Péter és János odamentek, s szent szellem szállt a szamáriaiakra, ezzel pedig ott is megalakult a keresztény gyülekezet. — Csel 8:5–8, 14–17, 25; 9:31.
18 Azoknak az első századbeli keresztényeknek helyes nézőpontjuk volt. Azért imádkoztak, hogy Jehova megőrizze őket, hogy bátorsággal szólhassák Isten szavát. Ezt aztán ők meg is tették az ő szelleme segítségével, Ő pedig megáldotta őket. Amint a beszámoló mondja: „Jehova keze volt velük.” — Csel 11:19–21.
SZÓLJUNK BÁTORSÁGGAL MA IS
19. Milyen bizonyítékunk van arra, hogy Jehova Isten és Krisztus a keresztényekkel voltak a modern időkben?
19 Évszázadokon át mindmáig Jézus hű maradt ígéretéhez: „Veletek vagyok minden napon a dolgok rendszere befejezéséig.” (Máté 28:20) Most hogy elértük azt az időt, mennyire hálásaknak kell lennünk, hogy több mint 2 000 000 tanú ,bátorsággal szólja Jehova szavát’! És a mi Istenünk úgy megáldotta ezen „emberek halászai”-nak munkáját, hogy „a Királyságnak ezt a jó hírét” már minden földrészen ismerik a föld színén, még a messzi Antarktiszon is. Behatolt távoleső hegyvidékekre, és a hét tengeren szétszórt szigetekre is. (Máté 24:14) Igen, a tanúskodás munkája elért minden nemzethez „a föld legtávolabbi részéig”, mindezt pedig Jehova szelleme váltotta valóra. — Csel 1:8; Zak 4:6.
20. Hogyan mutatta ki az Ördög az ellenállását azokkal szemben, akik az Isten Szavával rendelkeznek, és meg tudják-e állítani az ő képviselői a munkát?
20 Amint Isten Szava megjövendölte, az Ördög haragszik, mert tudja, hogy az ideje rövid. Továbbra is ellenáll a tanúskodó munkának. (Jel 12:12, 17) Az Ördög és rászedettjei gyűlölik Jehova tanúit, mivel „nem részei a világnak”. Az üldözés sokat közülük szétszórt az otthonukból. Százak estek áldozatul erőszakos halálnak, mint István is az időszámításunk szerinti első században. (Jel 17:6; 20:4) De bebizonyosodott, hogy a munka Istentől ered. Emberek nem voltak képesek meghiúsítani, hiszen Isten hű szolgái továbbra is bátorsággal szólják az ő szavát. Ilyen módon győzedelmet arattak az Ördög tervei felett. — Hasonlítsd ezt össze az Efézus 6:11, 12; Jakab 4:7; 1Péter 5:8, 9-cel!
21. a) Milyen munkát kíván ma Jehova elvégeztetni? b) Miért akarjuk befejezni a ránk bízott munkát, s hogyan szólhatjuk továbbra is bátorsággal az ő szavát?
21 Ma a Királyság ,halászati’ munkája továbbra is halad előre az egyre növekvő ellenállás ellenére. Jehova áldása pedig ezután is megnyilvánul rajta. Csupán az elmúlt szolgálati évben Jehova tanúi 113 672 új alámerített személynek örvendhettek. Mily boldogok ezek, hogy részt vehetnek Jehova szavának a szólásában! Ez Isten munkája számunkra ma, és minden Jehovának önátadott személy szívében annak a vágynak kell élnie, hogy buzgó maradjon ebben, mivel ez a megbízatása. (1Kor 9:16) Indít-e a szíved téged arra, hogy bátorsággal szóld Jehova szavát? Amint a világ állapota állandó jelleggel rosszabbodik, az legyen az elhatározásunk, hogy tovább hirdetjük a Királyság jó hírét mindaddig, míg a munka be nem fejeződik. Ha ellenállás támadna, nem rémülünk meg. Nem feledkezünk meg róla, hogy Jézus nemcsak elkezdte, hanem el is végezte a munkát, amelyet Jehova adott neki. (Ján 17:4) Felkészített bennünket, hogy szembenézhessünk a világ gyűlöletével. Bárcsak olyanok lennénk, mint ő, az apostolok, és a többi első századi keresztény, amikor teljes hittel keressük Jehova segítségét, hogy teljesíthessük a ránk vonatkozó akaratát! Bárcsak egyesült imánk mindig ez lenne: „És most, Jehova . . . add meg a te rabszolgáidnak, hogy továbbra is teljes bátorsággal szólhassák a te szavadat.” — Csel 4:29.
[Kép a 31. oldalon]
Jehova Isten megáldja a mai „emberek halászai” munkáját