Ünnepi világosság
1. Hogyan kapott Jeruzsálem különleges kivilágítást a sátoros ünnep alatt, s hogyan jártak el a zsidók a kivilágítás idején?
A SÁTOROS ünnep alkalom volt arra, hogy különleges kivilágítást adjanak „a nagy Király [Jehova] város”-ának. (Máté 5:35) Esténként Heródes templomában az oltártól keletre eső Asszonyok udvarában szokatlan bemutatóra került sor. Ezen a helyen négy óriás méretű gyertyatartót helyeztek el, melyek mindegyikének négy nagy medencéje volt. Ahhoz, hogy éghető olajjal megtölthessék ezeket a medencéket, létrákat kellett igénybe venni, hogy elérjék azok tetejét. A papok elnyűtt ruháit használták kanócként az olajmedencékhez. E 16 medencében égő olaj elegendő fényt adott arra, hogy Jeruzsálemet éjjel kivilágítsa. A rendkívüli kivilágítás mellett az izraelita férfiak az Asszonyok udvarában táncoltak vagy akrobata mutatványokat rendeztek, mialatt a nők a páholyból nézték az eseményeket. Énekesek előadták a 15 Felmeneteli zsoltárt a léviták zenei kísérete mellett. Ez az örvendezés egészen virradatig tartott.
2. Hol tartózkodtak ebben az időben az ünnepen részt vevő pogányok?
2 Az ünnepen részt vevő pogányok csak a Pogányok udvarában tartózkodhattak, a zsidóktól elkülönítve, akik a Kőkorlátnál levő Izrael udvarában, valamint a Külső udvarban tartózkodtak. — Figyeld meg, mit mond a Cselekedetek 21:28, 29 a templomba belépő pogányokra kiszabott korlátozásokról.
3, 4. a) Hogyan vett részt Jézus az i. sz. 32-ben megtartott ünnepen, és mit mondott, ami a Siloám vizére emlékeztethette a zsidókat? b) A János 7:39 szerint mire utalt itt Jézus?
3 A sátoros ünneppel együttjáró főbb eseményekkel kapcsolatban megérthetjük Jézus Krisztus néhány odaillő megjegyzését, amit az ünnepen mondott. I. sz. 32 őszén ünnepelte meg utoljára ezt az ünnepet. De mivel a Jeruzsálemben levő zsidók meg akarták Őt ölni, Jézus eltávozott Galileából, majd nem szembetűnő módon elment az ünnepre. Körülbelül az ünnep félidején, mondjuk Tisri 18-án előállt és kezdte nyíltan tanítani az embereket, a templomba sereglett tömegeket.
4 Az ünnep utolsó napját, Tisri 21-ét „az ünnep nagy nap”-jának nevezték. Aznap Jézus valószínűleg a Siloám vizének kiöntésére emlékeztethette az embereket, midőn ezt mondta: „Ha valaki szomjas, jöjjön énhozzám és igyon! Aki bennem hisz, amint az írások mondják: ,Legbelsőbb részéből élő vizek áradata fog kifolyni.’” Jézus akkori mondásával kapcsolatban János ezt a megjegyzést teszi: „Ezt azonban a szellemről mondta, amit a benne hívők éppen készültek megkapni; ugyanis mindazideig nem volt szellem, mert Jézus még nem dicsőült meg” — Ján 7:37–39.
5. Mikor kezdtek azok a csodálatos szavak valóra válni és hogyan?
5 Azok a csodálatos szavak a következő év Pünkösd napján kezdtek valóra válni, amikor mintegy 120 tanítvány, akik Jeruzsálem egyik felső termében jöttek össze, megkapták a szent szellem kitöltését. Tőlük aztán valóban az élő vizek áradata kezdett folyni, amikor számos csodálatosan adományozott nyelven beszéltek „Isten nagyságos dolgai”-ról a megdöbbent zsidók ezreinek, akik összegyűltek ott, hogy szemtanúi legyenek ennek a látványnak. — Csel 2:1–41.
6. Mit mondott Jézus az ünnep utolsó napján, ami a templom különleges kivilágítását juttathatta tanítványai eszébe?
6 A sátoros ünnep hetedik és egyben az utolsó napján Jézus egy további megjegyzést tett, ami az ünnepen megnyilvánuló különleges kivilágításra emlékeztethette a tanítványait, vagyis az Asszonyok udvarában elhelyezett négy magas gyertyatartóra. Jézus ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, semmiképpen nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” — Ján 8:12.
7. Miért volt nagyon is helyénvaló Jézus részéről, hogy a sátoros ünnepen „a világ világosságá”-nak nevezte magát?
7 Jézus itt „a világ világosságá”-nak nevezte magát, ami nagyon is helyénvaló volt ezen a sátoros ünnepen, amennyiben az egy világünnep jellegét viselte. Hogy mennyiben? Nos, Isten törvényében az izraeliták kapuin belül tartózkodó „idegen lakos” -t már az elnevezése alapján is megillette a jog, hogy részt vehessen az ünnepen, együtt örvendezve Isten választott népével. — 5Móz 16:14.
8. a) Mi volt rendkívüli a sátoros ünnepen feláldozott bikákkal kapcsolatban? b) Ami a számukat illeti, hogyan felel az meg az 1Mózes 10. fejezetében közölt adatoknak, s mire mutat?
8 A 4Mózes 29:12–34 szerint szokatlan mennyiségű bikát áldoztak fel. Az első napon 13-at, az azt követő hat napon pedig minden nap eggyel kevesebb bikát egészen a hetedik napig, amely napon hét bikát áldoztak fel. Ezen a napon mondta Jézus: „Én vagyok a világ világossága.” Így az ünnep utolsó napjára már 70 bikát áldoztak fel. A 70-es szám a 7 és 10 szorzata, ez a szám pedig teljességet, tökéletességet jelképez, melyek közül a 7 szellemi tökéletességet, míg a 10 világi teljességet. Tisri 10-én, az Engesztelés Napján csak egy bikát áldoztak fel engesztelő áldozatként. A hét napig tartó sátoros ünnepen, Tisri 15-21 között azonban 70 bikát áldoztak fel. Előképes értelemben ezek elegendő vért szolgáltattak az emberiség egész világának a megmentésére és megtisztítására. Ez összhangban van azzal, amit az 1Mózes 10. fejezete mond ezzel kapcsolatban. Ott felsorolást találunk a családfők személyes nevéről és a nemzetekről Noétól kezdődően, három fiával folytatva egészen Mesa és Sefár nevéig. Ez 70 név ismertetését foglalja magában, amelyek — úgy tűnik — a vízözön utáni világ egész népességére vonatkoztak.
9. Kikre vonatkozóan mondta Jézus magáról, hogy Ő „a világosság”, s mi az, amire az egész emberiségnek szüksége van az élet elnyeréséhez?
9 A megfelelő időben tehát nagyon is helyénvaló volt Jézus Krisztus részéről bejelenteni: „Én vagyok a világ világossága”, ami nem csak felkent lábnyomkövetői világosságára vonatkozott. Ami pedig a világosságból származó előnyöket illeti, ne felejtsük el, hogy Isten csak a „Legyen világosság” kijelentése után — miután megteremtette a napot, a holdat és a csillagokat, lehetővé téve számukra, hogy világosságot sugározzanak a földre — teremtette meg az állatokat, s végül a tökéletes férfit és nőt, hogy az élet világosságát élvezhessék. Ma, ebben a bűn és az Istentől való elidegenedés sötét világában mindenki olyan helyzetben van, hogy javára fordíthatja a Jézus Krisztustól, „a világ világosságá”-tól kiáradó világosságot. A világban mindenkinek szüksége van „az élet világosságá”-ra. — Ján 8:12; 1Móz 1:3.
AZ ELLENKÉPI SÁTOROS ÜNNEP
10. Milyen értelemben hasonlít a sátoros ünnep az azt megelőző két ünnepre, s milyen tényezőket kell itt figyelembe vennünk?
10 Miként a két korábbi ünnepnek, melyet Isten elrendelt választott népe számára, a sátoros ünnepnek is ellenképi jelentőségűnek kell lennie a mi időnkben. Boldogok lehetünk, hogy ennek valóban van ilyen ellenképi beteljesülése. De hát mikor vette kezdetét? Hogyan állapíthatjuk meg? Előképi és ellenképi, valamint történelmi tényezők alapján.
11. Mit mutatnak a történelmi tények azzal kapcsolatban, hogy vajon a Máté 13:39-ben említett „aratás” 1914-ben kezdődött-e vagy sem?
11 A Máté 13. fejezetében Jézus Krisztus példázatot közölt számunkra, mely a gyümölcstermés begyűjtésére helyezte a hangsúlyt. Ez a búzáról és a gyomról vagy konkolyról szóló példázata volt. A példázat főbb pontjait magyarázva Jézus ezt mondta: „Az aratás a dolgok rendszerének a befejezése.” (Máté 13:39) A bibliai jövendölés és időtáblázatok, valamint a történelmi tények azt mutatják, hogy a mai dolgok rendszerének a befejezése i. sz. 1914 őszén kezdődött, abban az évben, melyben a nemzetek [pogányok] föld feletti uralmának „hét ideje” lejárt, s mely időpontig Isten messiási Királysága nem avatkozott bele az ő ügyeikbe. (Dán 4:23–25) Vajon az igaz keresztények „búza” osztályának az „aratása” vagy begyűjtése abban az évben kezdődött el? Nem, mert a történelem azt mutatja, hogy Jehova önátadott keresztény imádói szétszóródtak az 1914-ben kitört I. világháború alatt. Világméretű szervezetüket feloszlatták Jehova messiási Királyságának az ellenségei, mely mennyei Királyságot az uralkodó Király, Jézus Krisztus szellemtől felkent tanítványai buzgón hirdették. A szervezet feloszlatása 1918-ban végül még elérte Jehova önátadott népének a főhivatalát is Brooklynban, New Yorkban.
12. Mikor kezdődött a Jézus által a Máté 24:31-ben megjövendölt egybegyűjtés, s ez milyen ünnep kezdetét jelezte?
12 Jézus a saját jelenlétéről, valamint e dolgok rendszere befejezéséről szóló „jel”-re vonatkozóan ezt mondta a Máté 24:31-ben: „És kiküldi az angyalait nagy trombitaszóval, akik összegyűjtik az ő választottait a négy szél felől, az egek egyik végétől a másik végéig.” Ezek a szavak Krisztus „választottai”-nak az egybegyűjtését jövendölték meg mindazokról a helyekről, ahová szétszórattak, vagy ahol elszigetelten éltek. Ez az egybegyűjtés a háború utáni 1919-es évben kezdődött, közvetlenül azután, hogy a brooklyni központ személyzetét szabadlábra helyezték 1919. március 25-én, miután kilenc hónapi börtönbüntetést szenvedtek Georgia állam [USA] atlantai szövetségi börtönében. Ily módon abban az emlékezetes évben történt, hogy a begyűjtés, vagy az ellenképi sátoros ünnep kezdett életbe lépni. Ezt rendkívüli öröm kísérte Krisztus „választottai” felkent maradéka részéről világszerte.
13. a) Amikor Jézus aratásról beszélt a Máté 13:39-ben, milyen személyek aratásáról szólt? b) Az ezekhez tartozók közül kiket arattak le 1919 után?
13 Ahhoz, hogy ezt még jobban megerősíthessük, számos komolyabb jelentőséggel bíró dolgot kell emlékezetünkbe idézni. Például, amikor Jézus azt mondta, hogy „az aratás a dolgok rendszerének a befejezése”, vajon itt miről is beszélt? Nos, a „Királyság fiai”-nak, vagyis a mennyei Királyság szellemtől felkent örököseinek a begyűjtéséről. Itt egy szellemi felkent osztályról van szó, melyet a búza jelképezett, az ő begyűjtésük pedig valóban 1919 tavaszán kezdődött. Idővel aztán még többeket is begyűjtöttek a Királyság örökösein felül, akiket az I. világháború eseményei szétszórtak. Az 1919-cel kezdődő időszak folyamán további személyek ezrei foglaltak állást Isten felállított Királysága mellett, akik aztán átadták magukat Jehovának, alámerítkeztek, szellemi nemzésben és felkenetésben részesültek, ezután pedig maguk is felsorakoztak az eredeti maradék mellé. Ezeket az újonnan csatlakozókat — mint osztályt — a keresztényi kort megelőző bibliai drámák kiváló szereplői árnyékolták elő. Ezek közt a szemléltetésül szolgáló jellemek közt volt a moábita Ruth, aki a zsidó Naominak, az anyósának lojális kísérőtársa lett, valamint Eszter királyné, az unokahúga annak a Márdokeusnak, aki az Ahasvérus császár vagy Xerxes uralma alatt álló perzsa birodalom első miniszterévé lett.
14. Mi jelzi tehát az ellenképi begyűjtés vagy sátoros ünnep kezdetét?
14 Mind Ruth, mind pedig Eszter kapcsolatba került Dávid királyi ágával, illetve annak fennmaradásával egészen „Dávid fia”, Jézus első eljöveteléig. (Máté 1:1, 5; Ruth 4:18–22; Eszt 4:13, 14) A Ruth és Eszter osztály begyűjtése, az eredeti felkent maradékkal együtt, az ellenképi begyűjtés vagy sátoros ünnep kezdetét jelzi.
15. Az őszi ünnep kinek az ünnepe volt, s kiknek parancsolták meg, hogy sátrakban lakjanak az ünnep alatt?
15 És még valami: A keresztény kort megelőző időben a természet szerinti zsidók ünnepelték az előképi sátoros ünnepet. Rájuk vonatkozóan hangzott el Jehova parancsa Mózes által, hogy ünnepeljék meg azt. Az őszi begyűjtés idején tehát Jeruzsálembe sereglettek, ahol aztán sátorokban laktak. Ezt még az állandóan Jeruzsálemben lakók is megtették. Ez a sátoros ünnep valamilyen korábbi dolog emlékeztetőjéül szolgált. De hát minek az emlékeztetőjéül? A 3Mózes 23:42, 43 így válaszol erre:„Sátorban lakjatok hét napon át. Az Izraelben élő minden ott született lakos sátorban lakozzék, hogy nemzedéketek megtudja, hogy sátrakban lakoztattam Izrael fiait, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről. Én vagyok Jehova, a ti Istenetek.” Az ott született zsidók ezt tették.
16. a) Az Ígéret Földjéhez vezető úton hogyan élt a „hatalmas elegy tömeg” az izraelitákkal együtt? b) A korabeli Heródes templomában hogyan tettek különbséget a pogányok és az izraeliták között?
16 Persze a zsidókkal sorsközösséget vállaló nem zsidók „hatalmas elegy tömegé”-nek, akik ,velük együtt felmentek’, szintén sátorban kellett lakniuk az ígéret Földjéhez vezető úton. (2Móz 12:38) Mindazáltal a sátoros ünnep megtartására szóló parancsot nem a „hatalmas elegy tömeg”-nek adták megművelésre, hanem Izrael 12 nem lévita törzse között osztották fel, s így a föld jubileumi helyreállításával kapcsolatos törvény ugyancsak az izraelitákra vonatkozott. A begyűjtés ünnepe tehát különösképpen az izraelitáknak szólt. Isten azonban kegyesen megengedte, hogy az „idegen lakos” is részt vehessen. A Jézus Krisztus napjaiban folyó ünneplés alkalmával a nem zsidók vagy pogányok tartózkodását a Pogányok udvarára, a Kőkorlát helyére, illetve a Külső udvarra korlátozták, mellyel elválasztották őket az Izrael udvarától. Helyük Heródes templom-építményének a legalsó szintjén volt.
AZ ÁGAKAT VIVŐ ÜNNEPLŐK
17, 18. Kik vitték a „növénycsokrokat”, s melyik írásszövegből vehették ennek az alapgondolatát?
17 Az ünnep alatt az izraeliták vitték az úgynevezett „növénycsokrokat”, valamint a citromhoz hasonló citrus gyümölcsöket. Hogy némi fogalmunk lehessen arról, milyen is volt ez Jézus napjaiban, a Nehémiás 8:14–18-ban elolvashatjuk az erről a zsidó ünneplésről szóló leírást. Ez különféle fák ágaiból állt, melyet a zsidó ünneplő a kezében vitt. Ennek az alapgondolatát a 3Mózes 23:40-ből vették, ahol ezt olvassuk:
18 „És az első napon vegyétek magatoknak a pompás fák gyümölcsét, pálmafaleveleket, a gallyas fák ágait és a gyorsvizű patak völgyének nyárfáit, és örvendezzetek Jehova, a ti Istenetek előtt hét napon át.”
19. a) Miből állt ez a „növénycsokor”? b) Milyen menet alkalmával vitték az izraeliták ezt a „növénycsokrot”, s mit énekeltek közben?
19 Ez a növénycsokor a következőkből állt: (1) pálmafa hajtása, amit a kézben visszahajtottak, (2) három mirtuszág, a rajta levő levelekkel együtt és (3) két fűzfaág, melynek fája vöröses, ágai pedig hosszúak és terebélyesek. Az izraeliták ezt a növénycsokrot lengették az ünnep vége felé. A növénycsokrot és a citromhoz hasonló citrus gyümölcsöt körmenetben vitték a Papok udvarában levő oltár körül, amit egyszer kerültek meg az első hat nap mindegyikén, majd hétszer a hetedik, illetve az utolsó napon. Ezután ezt a citrus gyümölcsöt megették. A körmenet alatt a Zsoltár 118:25-öt énekelték: „Ó Jehova, kérünk, ments meg minket! Ó Jehova, kérünk, tégy minket sikeresekké!” A maguk udvarában tartózkodó pogányok nem vehettek részt mindebben.
20. Nehémiás kormányzó idejében mit mondott ő az izraelitáknak, hogy milyen szellemet nyilvánítsanak ki a sátoros ünnepükön?
20 A Nehémiás idejében megrendezett sátoros ünnepen maga Nehémiás kormányzó szólt a babiloni fogságból visszatért zsidókhoz: „Ez a nap szent a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert Jehova öröme a ti védőbástyátok.” (Neh 8:10) A mai szellemi izraelitáknak ugyanígy kell érezniük, mióta megszabadultak a Nagy Babilon fogságából az i. sz. 1919-es évben.
21. a) Miért örvendezett a szellemi izraeliták maradéka 1919 tavaszán? b) Mit gondoltak ők akkor, hogy milyen munka áll előttük, de végül is ez minek bizonyult?
21 Nyilvánvaló, hogy a sátoros ünnep beteljesedése abban a háború utáni évben kezdődött. Az azt az évet megelőző korábbi számításaikat illetően a „Királyság” szellemi „fiai”-t némileg megzavarta az, hogy bekerültek a háború utáni időbe. Mindenesetre azonban rendkívül örvendeztek, amikor eljött a Nagy Babilonból való megszabadulásuk 1919 tavaszán. Azonnal magukra vállalták az immár előttük álló begyűjtés munkájának az elvégzését. Először azt gondolták, hogy ez csupán „tarlózás”-ból fog állni. Ezzel kapcsolatban lásd az Őrtorony 1919. május 1-jei számában a cikket: „Az aratás véget ért — mi jön ezután?”, a 138. old. 1. bekezdése. Tarlózás helyett azonban ez egy teljes méretű aratásnak bizonyult.
22. Tervében állt-e a felkent maradéknak letelepedni az örökké tartó földi Paradicsomban, s hogyan tekintik magukat a dolgok eme rendszerében?
22 Az aratók felkent maradéka úgy járt el, mintha „sátorokban” élne, ugyanis nem földi dolgokra irányították érzelmeiket. Nem egy örök időkre szóló földi Paradicsom eljövetelét várták, hogy ott lakozhassanak majd. Ők inkább a megdicsőült Urukkal, a Jézus Krisztussal való mennyei örökség birtokba vételére tekintettek előre. Következésképpen a Zsidók 13:13, 14 feltárja számunkra a nézőpontjukat: „Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, elviselve a szégyent, amit Ő is elviselt, mert nekünk nincs itt maradandó városunk, hanem komolyan keressük az eljövendőt.” Magukat ténylegesen jövevényeknek tekintik, Ábrahámhoz, Izsákhoz és Jákobhoz hasonlóan ,idegeneknek és ideiglenes lakosoknak’ a dolgok eme rendszerében. — 1Pét 2:11; 1Móz 47:9; 2Móz 6:4; Zsid 11:13; Zsolt 119:54.
23. a) Az ellenképi sátoros ünnepet ünneplő maradékot beragyogta-e szellemi világosság 1923-ban? b) A Máté 25:31–46-ban levő példázatnak hogyan látták az alkalmazását?
23 A modernkori ellenképes sátoros ünnepen részt venni készülő felkent maradék számára szellemi világosság ragyogott elő Jehova mennyei templomából. A Ruth és Eszter által előárnyékolt szellemi osztály begyűjtésekor történt, hogy Jézusnak a juhokról és kecskékről szóló példázata — amit a Máté 25:31–46-ban találunk feljegyezve — különleges megvilágításba került, és felvilágosította értelmünket. A Los Angelesben, California, USA, 1923-ban megtartott nagygyűlésen az Őrtorony Társulat elnöke — aki akkor már négy éve volt szabadlábon az atlantai (Georgia állam) börtönből, ahová korábban bebörtönözték — megmagyarázta a juhokról és kecskékről szóló példázatot. Ennek a beteljesedésnek nem kellett Jézus Krisztus millenniumi uralmának a megkezdéséig váratnia magára. A juhokhoz hasonló egyedekből álló osztály már akkor kialakulóban volt. Tagjai máris jelen voltak, és jót tettek a megdicsőült Jézus Krisztus szellemi „testvérei”-nek a maradékával. A nyilvános előadás témáját: „Milliók élnek ma, akik sohasem fognak meghalni” rájuk vonatkozóan alkalmazzák. Ők tartoztak a „más juhok”-hoz, akiket Jézus a János 10:16-ban említ.
24. Történt-e akkor valamilyen különösebb erőfeszítés a Krisztus szellemi „testvérei” iránti jótevők begyűjtésére?
24 Abban az időben, amikor a Máté 25:31–46-ban levő példázat magyarázata elhangzott, semmilyen különösebb erőfeszítés nem történt azoknak a „más juhok”-nak a begyűjtésére. Kifejezésre jutott viszont a kedvességük nagyrabecsülése, amit ők akkor Krisztus szellemi „testvérei”-nek a maradéka iránt tanúsítottak. További szellemi világosság váratott még magára, hogy kellő időben fénnyel ragyogja be az ellenképi sátoros ünnepet.