A leghatalmasabb kormányzat „kulcsai”-nak a felhasználása

„Neked adom a mennyek királyságának kulcsait, és bármit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és bármit megoldasz a földön, meg lesz oldva a mennyekben is.” — Máté 16:19.

1. 2. a) Az ősi római mitológiában ki volt a legfőbb portás a mennyben? b) Történelmileg mit mondhatunk Jézus Krisztusról mint a kulcs tulajdonosáról?

VAJON van-e portás vagy kapus a mennyben? A római mitológia szerint Jánusz, az istenek istene volt a legfőbb portás a mennyben és a földön. Jánusz temploma még ma is a római fórum [Forum Romanum] északi részén áll a kúria közelében, de Jánuszt nem imádják többé. Mit mondhatunk azonban Jézus Krisztusról, arról a történelmi személyről, aki most megdicsőülten az igazi „istenek Istene”, Jehova jobbján van a mennyben? (5Móz 10:17) I. sz. 96 körül, amikor ez a megdicsőült Jézus a kisázsiai Filadelfiában levő gyülekezetnek szóló levelet diktálta, ezt mondta János apostolnak:

² És a filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja a szent, az igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyit úgy, hogy senki be nem zárja, és bezár úgy, hogy senki ki nem nyitja: ,Ismerem cselekedeteidet — íme nyitott ajtót állítottam eléd, melyet senki sem tud bezárni —, tudom, hogy van egy kevés erőd és megtartottad szavamat és a nevemmel kapcsolatban nem bizonyultál hamisnak.’” — Jel 3:7, 8.

 3. a) Milyen rokonság volt Jézus Krisztus és Dávid között? b) Miért adta Jehova Jézusnak a „Dávid kulcsát”, és ő hogyan használja azt?

³ Dávidtól, az első jeruzsálemi zsidó királytól számítva Jézus Krisztus a 43-dik, aki annak a híres királynak királyi leszármazottai vonalán jött. Jézus Krisztussal lezárult ez a királyi vonal, mert ő lett a Dávid királyságának maradandó örököse. (Luk 3:23–31) Ezért adta Jehova Isten megdicsőített Fiának „a Dávid kulcsát”. Dávid királysága előképes teokrácia, előképes Isten királysága volt. (1Krón 29:23; 2Krón 13:5, 8) Dávid megdicsőült leszármazottjának, Jézus Krisztusnak a kezében ez a királyság Isten igazi, ellenképi királyságává válik. Ő mint a „Dávid kulcsá”-nak jogos birtokosa, megnyitja vagy bezárja a kiváltságokat és lehetőségeket az emberek előtt Isten királyságával kapcsolatosan.

4. 5. Filippi-i Cezárea közelében milyen kiváltságok adományozását ígérte Jézus Krisztus a hűséges Péternek?

⁴ Jézus előretekintve a hű apostola, Simon Péter előtt megnyíló szolgálati kiváltságokra, egyszer ezt mondta neki: „Te Péter vagy [görög: Petrósz; latin: Petrus], és én ezen a kősziklán [görög: tautēi tēi petrai; latin: hanc petram] építem fel gyülekezetemet és a Hádesz kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek királyságának kulcsait, és bármit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is; és bármit megoldasz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is; és bármit megoldasz a földön, meg lesz oldva a mennyekben is.” — Máté 16:18, 19.

⁵ Jézus ezeket a történelmi jelentőségű szavakat kevés idővel az i. sz. 32 Pászka ünnepe után mondta Filippi-i Cezárea környékén, a Jordán folyó felső folyásánál. — Máté 16:13–17.

MIKOR KAPTA, MIKOR HASZNÁLTA

 6. Milyenek voltak „a mennyek királyságának kulcsai” és mit jelképeztek?

⁶ Miként a „Dávid kulcsa”, úgy a „mennyek királyságának kulcsai” sem betű szerinti anyagi természetű, földi kulcsok voltak. Szellemi kulcsok voltak, azaz kiváltság, megtiszteltetés, megbízatás és felhatalmazás bevezetni vagy megnyitni a mennyek királyságára vonatkozó felvilágosítás és személyes közbenjárás programját. Ezeknek a segítségével az olyan emberek, akik először inkább a mennyek királyságát óhajtották keresni, javukra fordíthatták a gondoskodást, melyet Isten akkor elérhetővé tett Jézus Krisztus, a mennyei királyság örököse által. Így olyanba léphettek be, ami azelőtt nem volt nyitva előttük.

 7. Korábban, Jeruzsálemben, milyen alapvető feltételeket nyilatkoztatott ki Jézus Nikodémusnak az Isten mennyei királyságába való belépéshez?

⁷ Két évvel korábban Jeruzsálemben a zsidók egyik uralkodója, egy Nikodémus nevezetű farizeus előtt Jézus kinyilatkoztatott bizonyos alapfeltételeket, amelyeket a hivőnek teljesítenie kellett ahhoz, hogy beléphessen Isten mennyei királyságába. Jézus kijelentette: „Bizony, bizony mondom neked, hacsak valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.” Micsoda, ,újra születni’ ugyanattól az emberi anyától? Nem, mert Jézus azt mondta Nikodémusnak: „Bizony, bizony mondom neked, hacsak valaki nem születik víztől és szellemtől, nem léphet be az Isten királyságába. Ami hústól született, az hús, és ami szellemtől született, az szellem.” — Ján 3:1–6.

 8. Ésszerű lenne-e, ha valaki nem alámerített, szellemtől-nemzett keresztény létére birtokolná és használná az ilyen „kulcsokat”, s milyen példával rendelkezünk erre vonatkozóan?

⁸ Birtokolhatta-e és használhatta-e a „kulcsokat” egy olyan személy, aki maga még nem született „víztől és szellemtől”, tehát nem alámerített, szellemtől-nemzett keresztény, hogy megnyithatná mások előtt a bejárati utat Isten mennyei királyságába? Ez aligha lenne ésszerű. Ezért nem kaphatta meg János a „mennyek királyságának kulcsait”, noha ő merítette alá Jézust és ő volt az első, aki prédikálta: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközeledett a mennyek királysága.” — Máté 3:1, 2.

 9. Honnan tudjuk, hogy Péter szellemtől-nemzett volt-e, amikor az első ,kulcsot’ kapta, s mi a helyzet a körülmetélt etiópiai prozelitával, akiről a Cselekedetek 8:27, 28 tesz említést?

⁹ Nos, hát akkor Péter apostol szellemtől-nemzett volt-e, amikor Jézus Krisztus neki adta felhasználásra az első „kulcsot”? Igen, mert i. sz. 33 pünkösd napján Isten felhasználta a megdicsőült Jézust arra, hogy szent szellemben alámerítsen mintegy 120 tanítványt — közöttük Pétert is —, akik Jeruzsálemben várakoztak egy felső szobában. Csakis Isten szellemétől való nemzése után emelkedett fel Péter először, hogy több mint 3000 zsidó és prozelita előtt beszéljen, akik összegyűltek, hogy tanúi lehessenek annak, miként kezd beteljesedni a Jóel 2:28, 29 jövendölése. Ha a Cselekedetek 8:27, 28-ban említett körülmetélt etiópiai prozelita azon a pünkösd napon a Jeruzsálemben lakó „istenfélő férfiak” között tartózkodott, valószínűleg nem juthatott el oda a templomból, hogy meghallgathassa Pétert. (Csel 2:1–12) Később azonban ő is lehetőséget kapott.

10. Mikor és hogyan használta fel Péter a „kulcsok” közül az elsőt?

¹⁰ Péter egyenesen megmondta azoknak a figyelő ezreknek, hogy mint vallási közösség 52 nappal korábban bűntényt követtek el Jézus Krisztus megfeszítésével. Azután azok a lelkiismeret-furdalást érző „istenfélő férfiak” ezt kérdezték: „Férfiak, testvérek, mit tegyünk?” Péter volt az, aki felelt nekik: „Tartsatok bűnbánatot és mindannyian merítkezzetek alá a Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára és megkapjátok a szent szellem ingyen ajándékát. Mert nektek szól az ígéret és a ti gyermekeiteknek és az összes távollevőknek, ahányat csak magához hív Jehova, a mi Istenünk.” Péter így folytatta: „És sok más szóval alapos tanúskodást végzett és állandóan figyelmeztette őket, mondva: ,Meneküljetek ettől az elhajlott nemzedéktől.’” (Csel 2:14–40) Így használta fel a szellemtől-nemzett Péter az első „kulcsot”.

11. Hogyan „születtek újra” vagy „születtek víztől és szellemtől” ezrek Péter hallgatói közül?

¹¹ Bement-e valaki a már megnyitott bejárati úton azok közül a természetes zsidók közül, akiknek az ősatyáihoz intézte Jehova Isten a Jóel 2:28, 29-ben feljegyzett ígéretét? A Cselekedetek 2:41, 42 adja meg a választ: „Ezért, akik szívesen elfogadták az ő szavát [Péter szavait], alámerítkeztek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. És továbbra is ragaszkodtak az apostolok tanításához és hogy [együtt] részt vegyenek az étkezéseken és az imádkozásokon.” Azáltal, hogy vízben alámerítkeztek a Jézus Krisztus nevében és azután elnyerték a szent szellem ingyen ajándékát, ,újra születtek’, mégpedig „víztől és szellemtől”. — Ján 3:3, 5.

KIK SZÁMÁRA HASZNÁLTA A MÁSODIK KULCSOT?

12, 13. a) Ha Péternek csak egy kulcsot kellett volna felhasználnia, ez mit jelentett volna? b) Mit mondott azonban Jézus erről a tanítványainak közvetlenül a mennybemenetele előtt?

¹² Péternek nem egyetlen kulcsot ígért Jézus, hanem „a mennyek királyságának kulcsait”. Ez legalább két kulcsot jelentett. Mikor kapta hát a második kulcsot és kiknek az érdekében? Ha Péternek csak egy kulcsra lett volna szüksége, akkor csak a természetes zsidókból és körülmetélt prozelitákból jött volna létre az egész 144 000, akiket Jézus magára mint sziklatömbre épít fel, hogy a teljes szellemtől-nemzett gyülekezetévé legyenek. (Máté 16:18; Jel 7:4–8; 14:1–3) De vajon a mennyei megváltás csak azokra korlátozódott volna, akiket Péter azon a pünkösd napján elismert azzal, hogy használta az egyik kulcsot? Nos, mit mondott Jézus közvetlenül a mennybemenetele előtt, vagyis a feltámadása utáni negyvenedik napon? Azon a napon Jeruzsálem környéken ezt mondta tanítványainak:

¹³ „Ily módon van megírva, hogy Krisztus szenvedni fog és feltámad a halottak közül a harmadik napon és az ő neve alapján bűnbánatot fognak prédikálni a bűnök bocsánatára az összes nemzetek között — Jeruzsálemtől kezdve tanúskodnotok kell ezekről a dolgokról. És íme, én elküldöm rátok, amit az én Atyám megígért [a Jóel 2:28, 29-ben]. Ti pedig maradjatok a városban, amíg a magasságból fel nem lesztek ruházva erővel.” — Luk 24:46–49.

14, 15. A Cselekedetek 1:8 szerint milyen megkülönböztetéseket tett Jézus a bűnbánat prédikálásának „minden nemzetre” való kiterjesztésében?

¹⁴ Mindazonáltal a Cselekedetek 1:8 szerint Jézus részletesebben elmondta, hogyan fog fokozatosan kiterjedni a bűnbánat prédikálása „minden nemzetre” az ő neve alapján. Ezt mondta: „Hanem erőt nyertek majd, amikor a szent szellem eljön rátok és tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában és Szamáriában és a föld legtávolabbi részéig.”

¹⁵ Jézus itt elválasztotta Szamáriát az ,egész Júdeától’. Ugyanezért egész földi szolgálata alatt mindig különbséget tett a körülmetélt természetes zsidók és körülmetélt szamaritánusok között.

16. Hogyan történt az, hogy Jézus Galileába való visszatérése során két napot időzött a szamaritánus Sikár város lakóinál?

¹⁶ I. sz. 30 Pászkája után nyilvános tevékenysége első évében Júdeából Galileába tartott és Szamárián kellett átutaznia. Ezzel kapcsolatosan olvashatjuk azt a megjegyzést, hogy „a zsidók nem érintkeztek szamaritánusokkal”. (Ján 4:9) A Jákob kútjánál azonban, Sikár városa mellett Jézus mégis úgy döntött, hogy beszélget egy szamaritánus asszonnyal. Valójában ő volt az első, akinek Jézus megvallotta, hogy Ő a Messiás vagy a Krisztus. Vajon ez azért volt, mert ő nem zsidó nő volt? (Máté 16:20) Sőt Sikár szamaritánus lakosainak meghívására, ő és apostolai két napig ott maradtak a szamaritánusokkal és beszéltek nekik. Többen hittek és azt mondták a szamaritánus asszonynak, aki tanúskodott előttük, hogy: „Többé már nem a te beszédedért hiszünk, mert mi magunk hallottuk és tudjuk, hogy ez az ember bizonyosan a világ Megmentője.” — Ján 4:39–43.

17. Milyen álláspontra helyezkedett Jézus azokkal a hivő szamaritánusokkal és a vízalámerítéssel kapcsolatban?

¹⁷ Jézus azonban még ezek után is különbséget tett a zsidók és szamaritánusok között, annak ellenére, hogy néhány szamaritánus hitt benne. Felszólította-e Jézus azokat a hivő szamaritánusokat arra, hogy vízben merítkezzenek alá a János alámerítésével? Nem! Ez jelentőségteljes, mivel közvetlenül Jézusnak a szamaritánus Sikárban történt látogatásáról szóló beszámoló előtt van megírva: „Amikor aztán az Úr tudomására jutott, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt képzett és merített alá, mint János — bár a valóságban Jézus maga nem merített alá, csak az ő tanítványai —, elhagyta Júdeát és ismét Galileába távozott. Szamárián kellett azonban áthaladnia. Így jutott el Szamária egyik városába, Sikárba, közel ahhoz a mezőhöz, amelyet Jákob Józsefnek, az ő fiának adott. Valójában ott volt Jákob forrása.” — Ján 4:1–6.

18. Két évvel később, amikor Jézus Jeruzsálembe tartva Szamárián ment keresztül, milyen magatartást tanúsítottak a szamaritánus falu lakosai?

¹⁸ Ilyen kedvezően mentek a dolgok Jézus számára két évvel később is? Tanítványaival együtt éppen ellenkező irányba tartottak, hogy részt vegyenek a zsidók sátoros ünnepén Jeruzsálemben. Ekkor Jézus hírnökei „elmentek és eljutottak egy szamaritánus faluba, hogy előkészületeket tegyenek számára, de azok nem fogadták be őt, mert arccal Jeruzsálem felé haladt. Amikor a tanítványok, Jakab és János, ezt látták, azt mondták: ,Uram, akarod, hogy mondjuk, tűz jöjjön le a mennyből és semmisítse meg őket?’ Ő azonban megfordult és megdorgálta őket. Így egy másik faluba mentek.” (Luk 9:51–56) Ha Jézus engedett volna Jakab és János heves vérmérsékletének, ez előítéletet váltott volna ki a szamaritánusokban a keresztényiség ellen.

19. a) Amikor Jézus kiküldte a 12 apostolt kettesével, milyen utasítást adott nekik Szamáriára vonatkozóan? b) A János 8:47, 48 szerint milyen volt a zsidók általános magatartása a szamaritánusok iránt?

¹⁹ Már egy évvel korábban, az i. sz. 32 Pászkája előtt, amikor Jézus kiküldte az apostolait kettesével prédikálni, ezt mondta nekik: „A nemzetek útjára ne térjetek és a szamaritánusok városába be ne menjetek, hanem ehelyett állandóan Izrael házának elveszett juhaihoz menjetek. Amint mentek prédikáljatok, mondva: ,Elközeledett a mennyek királysága.’” (Máté 10:5–7; Luk 9:1–6) Hónapok múlva, az i. sz. 32 sátoros ünnepe után, Jézus kiküldte a 70 evangelizálót és olyan utasításokat adott nekik, mint a 12 apostolnak. Azok a falvak és városok, amelyekben ők akkor Isten királyságát hirdették, valószínűleg Júdeában voltak, s nem Szamáriában. (Luk 10:1–24) Nem számoltak be szamaritánus helyek meglátogatásáról. „Izrael házának elveszett juhaihoz” mentek. Miért oda? Mert ezek az evangelizálók nem kaptak nagyobb tekintélyt, mint az apostolok. A zsidók általános magatartása a szamaritánusok iránt megnyilvánult akkor, amikor Jézus azt mondta a hitetlen zsidóknak, hogy nem Istentől valók, mire ők így vágtak vissza: Te „szamaritánus vagy és démonod van”. — Ján 8:47, 48.

20. Miért nem származott hasznuk a szamaritánusoknak abból, hogy Péter pünkösdkor felhasználta Jeruzsálemben az elsőt „a királyság kulcsai” közül és ezért milyen kérdés merül fel?

²⁰ Jézus különbséget tett a szamaritánusok és a zsidók között, amikor azt mondta a szamaritánus asszonynak: „Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert a megmentés a zsidótól származik.” (Ján 4:22) Jézus a szamaritánust „más nemzet emberének” vagy még betű szerintibb módon „más fajúnak” minősítette. (Luk 17:16–18; lásd a Királyság Sorközi Fordítás szóról szóra részét!)a A szamaritánusok, akik a Gerizim hegyén gyakoroltak imádatot, nem mentek el Jeruzsálembe i. sz. 33. évében a pünkösdi ünnepre. Így nem fordíthatták javukra azt, hogy Péter felhasználta az elsőt a „mennyek királyságának kulcsai” közül. (Csel 2:5–11) Mikor fordította hát figyelmét a 12 apostol Szamária felé, miután a szent szellem kitöltetett Jeruzsálemben, hogy teljesítsék a maguk részéről, amit Jézus megjövendölt a Cselekedetek 1:8 szerint?

21. Hogyan került Fülöp az evangelizáló Szamáriába, és miért származott sok öröm a jelenlétéből?

²¹ Pünkösd után sok minden történt a keresztény gyülekezettel Jeruzsálemben. István mártíromsága után üldözés következett rájuk, amely szétszórta a gyülekezet minden tagját a 12 apostol kivételével. (Csel 8:1–5) Nem az apostolok utasítására, hanem az üldözés következtében menekült Fülöp, István közeli munkatársa és még más zsidó keresztény is északra Szamária területére. (Csel 6:1–6; 21:8) Fülöp, aki Isten szellemének csodaadományával volt megjutalmazva, ott prédikálta a feltámadott és megdicsőült Jézus Krisztusról szóló jó hírt és a gyógyítás sok csodajelét vitte véghez. „Úgy, hogy nagy öröm támadt abban a városban.” — Csel 8:8.

22. Milyen kérdés vetődik fel abból, hogy Fülöp révén sok szamaritánus férfi és nő vízben alámerítkezett?

²² Milyen hatása volt ennek? „Miután hittek Fülöpnek, aki az Isten királyságának jó hírét és Jézus Krisztus nevét hirdette nekik, kezdtek alámerítkezni férfiak is, nők is.” Ezek között volt egy Simon nevű varázsló, aki „varázslást folytatott és ámulatba ejtette Szamária nemzetét”. (Csel 8:9, 12, 13) Ennél a pontnál felmerül a kérdés: Vajon „víztől és szellemtől” születtek-e azok a hivő szamaritánusok? Nos, az alámerítés vize hozzátartozott a dologhoz, de mi a helyzet a szellemmel? Ha a vízbe való alámerítésük után szellemtől-nemzettek lettek volna, akkor Fülöp nyitotta volna meg az utat ez előtt az új, szamaritánus csoport előtt a „mennyek királyságába”. Vajon valóban megtette ő ezt, noha nem tartozott a 12 apostol közé? Mit mutat az ihletett beszámoló?

23. Miért nem szól arról a beszámoló, hogy Fülöp bármilyen ígéretet tett volna a szent szellemről a szamaritánusoknak, akik a Jézus nevében való alámerítkezésre jelentkeztek?

²³ Ez a Fülöp nem volt azok közül az apostolok közül való, akiknek Jézus azt mondta: ,Bármit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, bármit megoldotok a földön, meg lesz oldva a mennyekben is.’ (Máté 18:18; 16:19; 10:2–4; Ján 1:43–48) Fülöppel kapcsolatban tehát nincs beszámoló arról, hogy bármilyen ígéreteket tett volna a szamaritánusoknak a szent szellem ajándékáról a vízalámerítésükkel együtt. Nem volt felhatalmazva arra, hogy azt mondja nekik, amit Péter mondott a zsidóknak pünkösd napján: „Tartsatok bűnbánatot és mindannyian merítkezzetek alá a Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára és megkapjátok a szent szellem ingyen ajándékát.” — Csel 2:38.

24. a) Bejutottak-e a szamaritánusok a mózesi Törvényszövetségbe azzal, hogy körülmetélkedtek és megtartották a Mózes írásaiban előírt ünnepeket? b) Miután alármerítkeztek a Jézus nevében, vajon egyszerre csak „víztől és szellemtál” születtek-e?

²⁴ A szamaritánusok nem voltak a Törvényszövetségben, amelyet Mózes közvetített az izraelitáknak a Sínai hegyen, noha ők Mózes öt könyvét, a Pentateuchot, Isten Szavának tekintették és megtartották a pászkát és a pünkösdöt a Gerizim hegyén Szamária területén. (2Kir 17:29, 30; Ján 4:19, 20) A testi körülmetélés önmagában viszont nem tette őket zsidó prozelitákká. A szamaritánusok nem keseredtek meg Jézus megfeszítése miatt, így nem volt szükségük arra, hogy alámerítkezzenek vízben ily nagy bűn bocsánatára, melyet meg kellett volna bánniuk. Ellenben a szamaritánusok alámerítkeztek Fülöp kezétől a Jézus Krisztus nevében, akiről elhitték, hogy ő a Messiás (a Krisztus) és „a világ megváltója”. (Ján 4:25, 26, 28, 29, 42) Vajon ők ennek alapján ,víztől és szellemtől’ születtek? Nem! Mert ők akkor nem nyerték el a szent szellemet.

25. Hogyan mutatja ki a Cselekedetek 8:14–17, hogy a szamaritánusok miért nem születtek víztől és szellemtől?

²⁵ Miért nem? A Cselekedetek 8:14–17 elmondja nekünk: „Amikor az apostolok Jeruzsálemben meghallották, hogy Szamária is elfogadta Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost; és ők lementek és imádkoztak értük, hogy kapjanak szent szellemet. Mert az még egyikükre sem szállt, hanem csupán alámerítkeztek az Úr Jézus nevében. Ekkor [Péter és János apostolok] rájuk tették kezeiket és [az alámerített szamaritánusok] kezdték elnyerni a szent szellemet.” Ez nem csupán csodálatos szellemi adományokat jelentett.

26. Milyen kiváltságokra voltak tehát képesítve az alámerített szamaritánusok, és milyen eszközt használt fel Péter János jelenlétében?

²⁶ Ekkor történt először, hogy az alámerített szamaritánusok szellemtől „születtek”, éppúgy mint víztől, és képesítettekké váltak arra, hogy bemenjenek Isten mennyei királyságába. (Ján 3:5) A szellem tevékenysége ez esetben olyan volt, mint a későbbi beszámolóban a Cselekedetek 10:44–46 és 11:15–17 verseiben. Így Péter apostol a hívő, alámerített szamaritánusok érdekében használta a másodikat ,a mennyek királyságának kulcsai’ közül. Igaz, hogy János apostol is ott volt Péterrel, de korábban, pünkösdkor, a többi 11 apostol is jelen volt a kulcsviselő Péterrel. — Lásd még a Máté 18:1, 18-at!

27. Hogyan mutat rá a Cselekedetek 8:18–23 arra, hogy Péter élenjárt a korábban varázslóként tevékenykedő Simon rendreutasításában?

²⁷ Péter elsőbbsége kitűnik abból, amit a Cselekedetek 8:18–23 ezután mond el: „Amikor pedig Simon [a varázsló] látta, hogy az apostolok kézrátétellel adták át a szent szellemet, pénzt kínált fel nekik e szavakkal: ,Adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy bárkire, akire ráteszem a kezeimet, kaphasson szent szellemet.’” Péter azonban ezt mondta neki: „Ezüstöd veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy pénzzel megszerezheted az Isten ingyen ajándékát. Sem részed, sem jussod nincs ebben a dologban, mivel Isten szemében szíved nem egyenes. Bánd meg azért ezt a gonoszságodat és könyörögj Jehovához, hogy ha lehetséges, bocsássa meg neked szíved gondolatát, mert látom ugyanis, hogy keserű bosszúságban és igazságtalanság kötelékében vagy.” Ez azt mutatja, hogy Péter élenjárt ebben a dologban, mint Krisztus fő képviselője, s úgy szólt, mint akire a királyság kulcsait bízták.

28. Kik előtt nyílt meg akkor a királyságba való bejutás lehetősége, és hol kezdték a szellemtől-nemzett szamaritánusok gyakorolni az imádatot?

²⁸ Attól fogva ugyanezt az alkalmat lehetett felkínálni másoknak is Szamária területén. A Cselekedetek 8:25 ennek megfelelően mondja el: „Ezért amikor [Péter és János] alapos tanúskodást végeztek és közölték Jehova Szavát, visszatértek Jeruzsálembe, és sok szamaritánus faluban hirdették a jó hírt.” Most az alámerített, szellemtől-nemzett szamaritánusok már nem a Gerizim hegyén és nem Jeruzsálemben, hanem az ő nagy szellemi templomában kezdték imádni mennyei Atyjukat, Jehovát. — Ján 4:21.b

29. Saulnak a keresztényiségre térése után mi történt a szellemtől-nemzett gyülekezettel Júdeában, Galileában és Szamáriában, és Fülöp hol telepedett le?

²⁹ Fülöp és más zsidó keresztények kénytelenek voltak elmenekülni Szamáriába a farizeus társusi Saul által folytatott üldözés miatt. De miután maga Saul is keresztény hitre tért, az állapotok megváltoztak a gyülekezet számára Palesztinában. „Akkor” a Cselekedetek 9:31 szerint „egész Júdeában, Galileában és Szamáriában valóban békés korszak köszöntött a gyülekezetre, épültek; és mialatt Jehova félelmében és a szent szellem vigasztalásában jártak, egyre sokasodtak”. Fülöp azonban végül letelepedett Cezárea tengerparti városában, ahol Júdea tartományának római kormányzója berendezte a főhadiszállását, s ahol itáliai katonai alakulat állomásozott. — Csel 8:40; 21:8; 10:1; 23:23–35.

[Lábjegyzetek]

[Kép az 5. oldalon]

A Dávid kulcsa