Amikor a halottak újra élni fognak!
„Jézus azt mondta neki: ’Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hitet gyakorol énbennem, ha meghal is, életre kel; és aki él és hitet gyakorol énbennem, sohasem fog meghalni’” (JÁNOS 11:25, 26).
1. a) Ha valaki azt állítaná magáról itt a földön, hogy ő „a feltámadás és az élet”, vajon ez mit követelne meg az illetőtől? b) Aki valóban joggal mondja ezt magáról, vajon milyen alapon teszi ezt?
BIZONY nagy merészség lenne bármely emberi lény részéről azt állítani: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Pedig pontosan ezt a kijelentést tette Jézus Krisztus mint történelmi személy több mint 19 évszázaddal ezelőtt. Egyik apostola, János hallotta szavait, és feljegyezte azokat a mi javunkra (János 11:25). Jézus azt akarta mondani, hogy a halott, a haldokló és a már eltemetett emberiség érdekében kívánt cselekedni. Természetesen ő maga is kegyetlen halált szenvedett egy kivégző oszlopon Jeruzsálem falain kívül, ezért Atyja, Jehova Isten lett számára „a feltámadás és az élet”. A Jézus halálát követő harmadik napon a mindenható Isten feltámasztotta Jézust a halottak közül és halhatatlan élettel ajándékozta meg a szellemvilágban. Jézus csodálatos módon hústestbe öltözött — ahhoz hasonlóba, amelyben meghalt — és megjelent gyötrődő tanítványainak, egy alkalommal mintegy ötszáznak (1Korinthus 15. fejezet). Ezzel valóban a feltámadás és az élet lett az emberiség számára, amelyért meghalt.
2. Miért nem vonhatja meg a vállát senki ma Jézus Krisztus feltámadásának hallatára, és miért nem tekintheti azt első századi gyermekes mesének?
2 Egyetlen ma élő ember sem nevethet és vonhat vállat e fölött a hiteles feltámadás fölött, amely által a megfeszített Jézus Krisztus visszatért az életbe. Nem tekintheti alaptalan mesének, amely széles körben elterjedt az első században. Lukács orvos kivételével, aki a Lukács szerinti bibliai könyvet [Evangéliumot], valamint az Apostolok Cselekedeteit írta, az úgynevezett Újszövetség többi 25 könyvének írói közül mindenki szemtanúként látta a feltámadt Isten Fiát. E szemtanúk egyik legkiválóbb képviselője a keresztények korábbi üldözője: Társusi Saul, akiből a keresztény Pál apostol lett, és aki az „Újszövetség” 14 könyvét írta az akkori hétköznapi görög nyelven.
3, 4. Mit mondott Pál apostol az athéniaknak a Mars-dombon Isten ítéletnapjáról és a feltámadásról?
3 Egy alkalommal, amikor Pál a nagy kultúrájú, magas intelligenciájú Athén városában, Görögország legkiválóbb városában járt, a Mars-dombon vagy Areopaguszon ülésező Legfelsőbb Bíróság tagjai elé került.
4 Pál kellő tisztelettel szólt a Mars-dombon egybegyűlt értelmiségiekhez. Semmi sértő nem volt a hangjában a nagy világi műveltségű és világi bölcsességű hallgatósággal szemben, amikor szólásra emelkedett, hogy tanúskodjon és védőbeszédet mondjon a nagy vitapont mellett:
„Igaz, az ilyen tudatlanság idejét elnézte az Isten, mégis most azt mondja az emberiségnek, hogy mindannyian, mindenütt tartsanak bűnbánatot. Mert kitűzött egy napot, amelyen megítélni szándékozik a lakott földet igazságosságban egy általa kijelölt férfi útján, és erről minden embert biztosított azzal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül” (Cselekedetek 17:30, 31).
5. Hogyan reagáltak az athéni hallgatóság tagjai; és ezért kivel kapcsolatban merült fel a kérdés?
5 Vajon milyen hatással volt ez a halottak feltámadásáról szóló figyelemre méltó tanítás a lélek halhatatlanságában hivő görögökre? „Nos, amikor a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódni kezdtek, mások viszont azt mondták: ’Majd még meghallgatunk erről máskor is.’” Még mindig úgy vélték, hogy Pál „idegen istenségek hirdetője” volt. Azonban Dionysius, az Areopágus egyik bírája megértette, amit Pál az egész emberiség közelgő ítéletnapjáról mondott és megszívlelte azt. Ugyanígy tett egy Damaris nevű nő is (Cselekedetek 17:18, 32–34). De vajon hogyan fogadjuk e tanítást mi ebben az előrehaladott tudományos korszakban? Ez egyáltalán nem kinevetni való dolog!
6. Vajon Jézus feltámadása volt az első eset, amikor halott személyek életre keltek, és milyen lehetőséghez jutnak azok, akiket Jézus fog életre kelteni?
6 Természetesen Jézus Krisztus feltámadása nem az első eset volt, amikor emberi halottak tudatos életre támadtak fel. A Biblia feljegyzett korábbi eseteket, köztük Lázárét, akit maga Jézus keltett életre, miután Lázár negyedik napja halott volt és a sírban feküdt (János 11:1–44). De Jézus esete volt a legfontosabb az összes emberi feltámadás közül. Ő ugyanis nem halt meg újra, mint a többiek; feltámasztott, halhatatlan állapotában valóban „a feltámadás és az élet” lehet az emberek számára egy megszakítás nélküli és vég nélküli életben Isten egyetemes felsőbbsége alatt, ahol az emberek tökéletességben élhetnek, és mentesek lesznek a halál büntetésétől.
7, 8. a) Hogyan mutatja meg Ádám és Matuzsálem életkora, hogy a tökéletes emberiség képes lesz örökké élni? b) Mennyi ideig élt Melkizédek, és ennek alapján hogyan érvelhetünk annak a személyiségnek az életkoráról, akit Melkizédek előárnyékolt?
7 Azt, hogy a vég nélküli emberi élet valóban lehetséges lesz itt a földön, amikor az emberiség megszabadul a bűntől és a haláltól (amelyet az első ember, Ádám által örökölt), mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Ádám, aki vétkezett Isten ellen, 930 évet élt, nagyrészt a tökéletes Édenkerten kívül. Egyik leszármazottja, Matuzsálem pedig 969 évig élt (1Mózes 5:5, 27). Matuzsálem az i. e. 2370-es esztendőben halt meg, és ugyanabban az évben a Noé napjainak vízözöne elsöpört a földről minden emberi és állati életet a bárkán kívül, amelyben Noé és családja menedéket talált. Évszázadokkal később, i. e. 1933-ban, egy pap jelenik meg a földi színtéren, Melkisédek, aki megáldotta Ábrahámot, és aki Isten helyeslésével találkozott. Születésének és halálának időpontja egyaránt ismeretlen.
8 Papi szolgálata Sálemben, ahol király és pap volt egy személyben, időtlennek tűnik (1Mózes 14:18–20). A feltámasztott Jézus Krisztus életlehetőségét a Szentírás Melkisédek pap-királyéhoz hasonlítja, mert a Zsidók 7:15–17 verse azt mondja, hogy a megdicsőített Jézus Krisztus rendelkezik most ’az elpusztíthatatlan élet erejével. A tanúskodás így szól róla: Pap vagy te mindörökké a Melkisédek rendje szerint’. (Lásd még Zsoltárok 110:1–4 versét!) I. sz. 33-ban történt mennyei megdicsőítése óta, a halhatatlansággal felruházott Jézus Krisztus egész idő alatt Főpapként szolgált az emberiség javára, akikért tökéletes emberi áldozatként feláldozta magát. Tehát mint egy második Ádám szerepelt a halállal sújtott emberi család érdekében. Amikor a megszabott időben visszahozza majd az emberi halottakat a földi életbe, azok megkapják azt a lehetőséget, hogy örökké éljenek emberi tökéletességben az egész földre kiterjesztett Paradicsomban. Az első Ádámtól eltérően, az önmagát feláldozó Jézus Krisztus nem mulasztja el az emberi család iránti kötelességét, amelyért tökéletes életvérét kiontotta (1Korinthus 15:22–45).
A halottak ismét találkoznak a földön
9. Az 1Korinthus 15:21, valamint a Róma 5:12 szerint Isten hogyan hozta egyensúlyba a dolgokat Ádám és Éva halott leszármazottai feltámadásának érdekében?
9 A halottak feltámadásától függ, hogy az emberiség túlnyomó többsége — akik valaha a földet taposták — a megújult élet kiváltságában részesüljön Isten megígért, Krisztus alatti Királyságában. Pál apostol tanúskodik Isten azon képességéről, hogy tökéletesen és igazságosan helyre tudja állítani a dolgok egyensúlyát, és Jézus Krisztus feltámadásának szemtanújaként ezt írja: „Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is” (1Korinthus 15:21). A korinthusi keresztényeknek írt levelével összhangban, Pál a következőket írta a római keresztényeknek: „Egy ember által jött be a világba a bűn és a bűn által a halál és ilyenformán a halál minden emberre átterjedt, mert mindannyian vétkeztek” (Róma 5:12). Erre való tekintettel Jehova Isten gondoskodhatott arról, hogy Ádám és Éva utódai megváltásban részesüljenek egy férfiú által, aki kivételnek számít a Róma 5:12-ben leírt szabály tekintetében.
10. Milyen alapon ajánlhatta fel Jézus Krisztus az emberi életét mint ellenértéket, és hogyan lehetett Ádám utódainak örökkévaló Atyjává?
10 Ez a kivétel Jézus. Isten intézkedett, hogy csodálatos módon szülessen e földre a zsidó szűz, Mária, a Júda törzséből való Héli leánya közreműködésével (Lukács 3:23–38). Tökéletes emberi élete — mint áldozat — pótolhatta azt a tökéletes emberi életet, amelyet Ádám elveszített minden természetes utóda számára, amikor szándékosan vétkezett Teremtője ellen az Éden kertjében. A feltámasztott Jézus tehát „örökkévaló Atya”-ként szolgálhat mindazoknak, akiknek az első Ádám bűnös atyjává lett. Tehát Isten Fiára van bízva, hogy örökkévaló Atyjukká legyen (Ésaiás 9:6).
11. Ha Jézus Krisztus és az apostolai, amíg a földön voltak, képesek voltak halottakat feltámasztani, mit mondhatunk Jézus ilyen irányú képességéről a saját feltámadása óta?
11 Amikor Jézus Krisztus és apostolai halottakat támasztottak fel, ez nem mentesítette a feltámasztott egyéneket az első Ádámtól örökölt halálítélet alól. Ezért még Jézus hőn szeretett barátjának, Lázárnak is meg kellett később halnia, hogy majd a végső feltámadásban jöjjön elő Isten felállított Királysága alatt. Ez azonban nem okoz majd nehézséget. Ha Jézus — mint tökéletes ember a földön hatalmat kapott halottak feltámasztására, hogy megújítsa és meghosszabbítsa földi életüket, legalább ideig-óráig a dolgok jelen rendszerében, nem lesz-e sokkal inkább képes életre kelteni az emberi halottakat Isten kiszabott idejében most, amikor ismét Isten szellem Fia? De igen, mivel minden hatalom neki adatott mennyen és földön a saját feltámadása, valamint mennyei Atyjához való mennybemenetele óta.
12. Vajon megszüntette-e Jézus Krisztus feltámadásának módja az emberekhez fűződő kapcsolatát és vajon hogyan fogja teljesen betölteni emberi áldozatának célját?
12 Amikor Jézus egyik tanítványa, Pál apostol a feltámadást magyarázta a korinthusi keresztényekhez írt levelében, azt mondta: „Amint meg van írva: ’Az első ember, Ádám élő lélekké lett.’ Az utolsó Ádám életadó szellemmé” (1Korinthus 15:45). Az a tény, hogy Jézusról, mint utolsó Ádámról esik szó, arra mutat, hogy még most is rokoni kapcsolatban van az emberi fajjal. Nem számít, hogy jelenleg emberfeletti szellemi lény (Zsoltárok 8:4, 5 [Károli: 8:5, 6]; Zsidók 2:5–9). Az eljövendő ezeréves ítéletnap alatt teljességre viszi tökéletes emberi áldozatának célját és visszahozza az életbe az emberi halottakat azzal a lehetőséggel, hogy tökéletességre jussanak a paradicsomi földön, ő pedig örökkévaló Atyjukká és a Béke Fejedelmévé legyen. Így hatálytalanítja azt, amit Ádám okozott az embereknek.
13. Mit mondott Jézus az őbenne hivő élőkről és holtakról Mártának, mielőtt feltámasztotta Lázárt?
13 Mielőtt Jézus feltámasztotta szeretett barátját, a betániai Lázárt a halottak közül, azt mondta Lázár nőtestvérének, Mártának: „Testvéred fel fog kelni.” Márta azt gondolta, hogy Jézus a távoli jövőre utal, és így felelt: „Tudom, hogy felkel majd a feltámadásban az utolsó napon.” Jézus ekkor megragadta az alkalmat, hogy ezt a figyelemre méltó kijelentést tegye: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hitet gyakorol énbennem, ha meghal is, életre kel; és aki él és hitet gyakorol énbennem, sohasem fog meghalni” (János 11:23–26).
14. a) Ahhoz, hogy valaki hitet gyakorolhasson Jézusban, előbb milyen követelménynek kell megfelelnie? b) Ha Isten egy ilyen személyt mennyei örökségre választ ki, minek kell megtörténnie annak ellenére, hogy az illető meghal?
14 Ahhoz, hogy az ember hitet gyakorolhasson Jézus Krisztusban, élnie kell, és hallania vagy tanulnia kell felőle. Csak azután adhatja át az életét Istennek és szimbolizálhatja ezt a döntő lépését vízalámerítkezéssel. Ha Jézus Krisztus mennyei Atyja mennyei örökségre hívta el Fiának az ilyen önátadott, alámerített tanítványát, akkor szellemével új születésben részesíti az illetőt. Ez annyit jelent, hogy a szellemtől született tanítványnak, mint emberi teremtménynek, végül is meg kell halnia. Ámde Jézus azt mondta: „Ha meghal is, életre kel.” Ebben az esetben feltámasztott szellemi teremtményként fog életre kelni a mennyei birodalomban Jézusnál.
15. Ha egy olyan személy, aki helyes hitet gyakorolt, de mégsem született Isten szellemétől, meghal, milyen helyzetbe kerül a feltámadásakor?
15 Ha ma egy önátadott, alámerített tanítvány — akit Jehova Isten nem szült újjá arra, hogy mennyei örökségben részesüljön Krisztussal — meghal, mint ahogyan oly sokan meghaltak már, amióta Krisztus kezdte egybegyűjteni a „más juhokat”, nos, mi történik az ilyennel? (János 10:16). Mivel hitet gyakorolt abban, aki „a feltámadás és az élet”, az illető sokkal jobb helyzetben lesz a földi feltámadásától kezdődően a dolgok új rendjében, valószínűleg annak kezdetétől (Zsidók 11:35). Már korán rendelkezésre állhat a különleges szolgálati kiváltságokra a mennyei Királyság alatt. Ily módon a feltámadás reménysége, amellyel elhunyt, valósággá lesz, Isten dicsőségére!
16, 17. a) A feltámadás tekintetében mi történik azokkal, akik a keresztény korszak előtt éltek, és csupán várták Isten „asszonyának” „magvát”? b) Milyen szavakkal biztosít minket Jézus az ilyenek feltámadásáról?
16 Nemcsak azok részesülnek a feltámadási elrendezésben, akik Jézus Krisztus első eljövetelétől hittek őbenne, hanem azok a keresztény korszak előtti egyének is, akik hittek Jehova Istenben, várták Isten jelképes „asszonya” „magvának” eljövetelét, amint azt az 1Mózes 3:15 szerint Isten előre bejelentette. Az a „mag” azonos a később ’Ábrahám magva’-ként említett személlyel (1Mózes 12:1–3; Galata 3:16). A nagyobb Ábrahámnak, Jehova Istennek megígért „magvá”-ra váró ilyen emberek közé tartozik természetesen Ábrahám patriarka és fia, Izsák, valamint unokája, Jákob vagy Izrael is. Megerősítve feltámadásuk bizonyosságát, Ábrahám magva, Jézus Krisztus ezt mondta:
17 „A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott néktek, így szólván: Én vagyok az Ábrahám Istene, az Izsák Istene és a Jákob Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene” (Máté 22:31, 32, Károli). „A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákob Istene. Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene” (Márk 12:26, 27, Károli). „Mert ők mindannyian neki élnek” (Lukács 20:37, 38). Ilyen közvetett módon biztosít minket Isten a halottak feltámadásáról.
18. Kinek az előképe volt Isten barátja, Ábrahám, a megígért mag természetének tekintetében?
18 Isten megígérte barátjának, Ábrahámnak, hogy az ő „magva” által részesül áldásban a föld összes családja (Jakab 2:23; 1Mózes 12:1–3; 22:15–18). Mivel ez a „mag” szellemi lénnyé lett, az emberi Ábrahám Jehova Isten előképes ábrázolása, hisz egyedül Jehova lehetett a szellemi „mag”-nak, a mennyekben megdicsőített Jézus Krisztusnak Atyjává.
19. Minek a prófétai képét tárja szemünk elé a Jelenések 20:11–14 verse?
19 Prófétai képet kapunk azoknak a jövőbeni feltámadásáról is, akik a földi családok tagjaiként haltak meg. A Jelenések 20:11–14 bizonyos jelképek felhasználásával leírja ezt, amikor azt mondja: „És [én, János apostol] láttam egy nagy fehér trónt és azt, aki rajta ült. Aki elől elmenekült a föld és az ég, és nem maradt hely számukra. És láttam a halottakat, a kicsinyeket és nagyokat a trón előtt állni, és könyvtekercsek nyittattak fel. De egy másik könyvtekercset [is] felnyitottak; ez az élet könyvtekercse. És a halottakat megítélték azokból, amik a könyvtekercsbe voltak írva a cselekedeteik szerint. És a tenger kiadta a benne levő halottakat, és a halál és a Hádesz kiadta a bennük levő halottakat, és megítélték őket egyénenként a cselekedeteik szerint. És a halált és a Hádeszt bevetették a tűz tavába. Ez jelenti a második halált: a tűz tava.”
20. Az ezeréves ítéletnap végén mi történik azokkal, akiknek a neve be van írva az élet könyvébe, és azokkal, akiknek a neve nincsen bejegyezve?
20 Az ezeréves „nap” alatt, amelyet Isten „elrendelt”, és amelyen „szándékában áll megítélni a lakott földet igazságosságban egy férfiú által, akit arra rendelt”, a feltámadt emberi halottaknak hasznukra kell fordítaniuk mindazt, amiről Isten gondoskodott az örök megmentésük érdekében (Cselekedetek 17:31). Ebben az értelemben „áldásban kell részesülniük”. Ha tökéletesen kiállják feddhetetlenségük végső próbáját, elnyerik az örök életet az egész földre kiterjedő Paradicsomban. Másképpen mi lesz a sorsuk? Nos, a „második halál”, ahonnan nincs többé feltámadás (Jelenések 20:14). Amint meg van írva a Jelenések 20:15-ben: „Azonkívül, akit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt bevetették a tűz tavába.”
Emlékszel rá?
◻ Miért nem vonogathatja senki a vállát ma Jézus Krisztus feltámadásával kapcsolatban, és miért nem tekintheti azt gyermekes mesének?
◻ Milyen alapon lehetett Jézus Ádám leszármazottainak örökkévaló Atyja?
◻ Ha olyan személy, aki nem született Isten szellemétől, meghal; milyen helyzetben lesz a feltámadás után?
◻ Minek a prófétai ábrázolását adja a Jelenések 20:11–14 verse?
[Kép a 7. oldalon]
Túláradó öröm támad, amikor a halottak életre kelnek