„Egész Izrael megmenekül”
„Így egész Izrael megmenekül, amint írva van: ’Sionból jön a szabadító és eltávolítja Jákobtól az istentelen cselekedeteket’” (RÓMA 11:26).
1. a) Milyen kérdések vetődnek fel tekintettel a Róma 11:26. versére? b) Miért nem az Izrael Köztársasága az az Izrael, amely „megmenekül”?
MELYIK nemzetről van itt szó? És hogyan menekül meg? Ez a szabadítás vajon milyen kihatással lesz a többi nemzetre? Nos, amikor 1948-ban lejárt a Palesztina feletti brit mandátum, a zsidók elfoglalták a terület egyrészét, és megalakították Izrael köztársaságát. Majd 1967-ben, a hatnapos háborúban az arabok felett aratott győzelem után, tovább növelték a köztársaság területét. Ámde Izrael köztársaságának megalapítása óta, annak létezését csakis a fegyverek erejével sikerült fenntartani. A modrenkori Izrael akár rendelkezik nukleáris bombakészlettel, akár nem, egyáltalán nem bízik semmiféle ’Sionból jött szabadítóban’. Mert a pogány nemzetekkel együtt, ez a viszonylag fiatal politikai közösség is tagja az Egyesült Nemzeteknek! Ez a köztársaság természetesen nem teokrácia, mint Izrael nemzete volt Mózes idejében i. e. 1513-tól kezdve.
2. Miben különbözik az Izrael Köztársaság felállítása a zsidók i. e. 537-ben történt helyreállításától, amikor visszatérhettek hazájukba?
2 Az osztrák izraelita Theodor Herzl, aki 1897-ben megalapította a Cionista Világmozgalmat, kijelentette, hogy a zsidóság nemzet, és követelte, hogy biztosítsanak területet a zsidó állam számára. De a későbbi fejlemények során — Izrael Köztársaságának megalapítását is beleértve — semmi párhuzamot nem találunk az i. e. 537-ben bekövetkezett helyreállítással, amikor is a zsidók visszatértek hazájukba Nagy Cyrus perzsa uralkodó első uralkodási évében. Az akkori helyreállítás Izrael Istene határozott és kifejezett szándékának a beteljesedését jelentette, amit az Ésaiás 45:1–5. verse megjövendölt (2Krónika 36:22, 23; Ezsdrás 1:1–4). Ámde Izrael Köztársaságának létrehozásában egyáltalán nem figyelhető meg az ókori Izrael Istenébe vetett hitből fakadó békés eljárás. Ezt az eseményt nem tekinthetjük tehát úgy, mint a Héber Iratok próféciáinak beteljesedését; annak a bizonyítékát sem láthatjuk benne, hogy a zsidó Messiás hamarosan eljön.
3. Hogyan értették egykor a nemzetközi Bibliakutatók „egész Izrael” megmenekülését, és mi történt ebben a vonatkozásban 1932-ben?
3 Egészen 1929-ig a Nemzetközi Bibliakutatók Egyesülete úgy gondolta, hogy a természetes zsidók még mindig Isten választott népét alkotják, amely hitetlen népet egybe kell gyűjteni Palesztina területére, hogy ott megtérjenek Jézus Krisztushoz, Ábrahám megígért magvához, és a világ vezető nemzetévé legyenek az egész emberiség áldására. Ámde 1932-ben bebizonyosodott, hogy ez a felfogás a bibliai jövendölés félreértéséből ered, a Róma 11:26. versét is beleértve, amely szerint „egész Izrael megmenekül”. (Lásd: Jöjjön el a Királyságod könyv VIII. tanulmány, az Őrtorony Társulat 1891-es kiadása.)
Kikből áll „az egész Izrael”?
4. Milyen körülmények mutatják meg ma, hogy Izrael Köztársasága nem az „Isten Izraele”?
4 Amit a Róma 11:26 zsidó írója „egész Izrael”–nek nevez, azt a Galata 6:16-ban „Isten Izraele” néven nevezi. De ha az Izrael Köztársaságában, illetve a világ többi részében lakó természetes zsidók nem alkotják „egész Izraelt”, vajon kik ennek a tagjai? Ez a kérdés azért lényeges, mert a mai születetett zsidók nem tudják, hogy Izrael 12 törzse közül melyikhez tartoznak. Van több rabbijuk, de nincs papságuk és nincs főpapjuk a földön, nincsen templomuk Jeruzsálemben, és nincsen oltáruk, ahol áldozatokat mutathatnának be a Mózes által Istentől kapott törvény szerint. Mindez hiányzik náluk, amióta a rómaiak i. sz. 70-ben elpusztították Jeruzsálemet. Semmi bizonyítéka annak, hogy az Isten, akinek a nevét nem hajlandók kiejteni, továbbra is velük lenne, mint nemzettel. Ámde Jehova Istennek megvan az Izraele ezen a földön, ebben a XX. században is! Akkor hát kik annak a tagjai?
5., 6. Hogyan mutatott rá Pál arra, hogy nem természetes, testi körülményektől függ az „Isten Izraele”?
5 Társusi Saul, aki maga is született zsidó volt, és abban a kiváltságban részesült, hogy a keresztény Pál apostollá lehetett, kielégítő választ ad erre a kérdésre. I. sz. 56 körül hosszú levelet írt „mindazoknak RÓMÁBAN, akik az Isten szerettei, akiket ő elhívott és megszentelt” (Róma 1:1, 7, Ökumenikus fordítás). Ebben a levélben Pál azonosítja azokat, akiket Isten igazi izraelitáknak tekint, vagyis nem test szerinti, hanem szellem szerinti izraelitáknak. Pál a következőket írja:
6 „Nem tartoznak mind ’Izraelhez’, akik Izraeltől származnak. Nem mindnyájan gyermekek, akik Ábrahám magvából valók, hanem ’Amit a te „magodnak” neveznek, Izsák által jön el.’ Vagyis a test szerinti gyermekek valójában nem Isten gyermekei, hanem az ígéret szerinti gyermekeket számítják magnak . . . Ezenfelül Ésaiás így kiált fel Izraellel kapcsolatban: ’Bár Izrael fiainak száma oly sok lehet, mint a tenger homokja, a maradék fog megmentésben részesülni. Mert Jehova számadást fog tartani a földön, befejezi és rövidre szabja azt.’ És ahogyan Ésaiás előre megmondta: ’Ha a seregek Jehovája nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Szodoma és hasonlóvá lettünk volna Gomorához’” (Róma 9:6–9, 27–29).
7., 8. Miért nem sikerült a született zsidóknak betölteni minden helyet a Róma 11. fejezetében leírt jelképes ágainak tekintetében?
7 Később a Róma 11. fejezetében Pál olyan olajfához hasonlítja Izrael nemzetét, amely olajfa kapcsolatban áll „Jehova barátja”, Ábrahám patriarcha személyével (Jakab 2:23). Miután ez a barát engedelmességet tanúsított, Isten ezt mondta neki: „A te magod által bizony áldásban részesül majd a föld összes nemzete, mert hallgattál a szavamra” (1Mózes 22:18). Mivel a született zsidók túlnyomó többsége nem tanúsított olyan hitet, mint ősatyjuk, Ábrahám, és nem engedelmeskedett Istennek, a hitetlen izraeliták levágattak a jelképes olajfa törzséről, amelynek a gyökere a nagyobb Ábrahám, Jehova Isten. Helyüket hivő pogányok vagy nem zsidók foglalták el, így a jelképes olajfának teljes számban megvannak az ágai. Akik a született zsidók helyébe léptek, „Ábrahám magva” lettek, mint prozeliták vagy fogadott izraeliták Isten részéről, aki nagyobb Ábrahámnál (Galata 3:26–29). Ezek szellemi értelemben vett izraelitákká, vagyis szellemi izraelitákká lettek. Ezért Pál így folytatja:
8 „Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva, nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izraelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak; így az egész Izrael megmenekül: amint meg van írva, eljön Sionból a Szabadító; eltávolítja az istentelenséget Jákobtól: és ez az én szövetségem velük, amikor eltörlöm bűneiket” (Róma 11:25–27), American Standard Version).
9. Bár 1914-ben lejárt „a nemzetek kiszabott ideje”, milyen állást foglalt el az új szövetség közbenjáróját illetően Izrael Köztársasága?
9 Megfigyelhettük: Pál nem azt mondja, hogy ’amíg le nem telik a pogányok ideje’. Azt mondja: „amíg a nemzetekből való emberek teljes számban be nem jutnak”. A pogány idő, vagy „a nemzetek kiszabott ideje” 1914-ben lejárt, amikor kitört az első világháború (Lukács 21:24, AV). Ma, 70 évvel később, Izrael köztársasága és a világban szétszórtan élő született zsidók nem állítják, hogy az új szövetségben vannak, amelyet Jehova a saját szavai szerint Izrael házával köt meg (Jeremiás 31:31–34). Több mint 19 évszázaddal ezelőtt, i. sz. 33. Nizán hó 14-én, a zsidó pászkaünnep éjszakáján az új szövetség kijelölt közbenjárója egy borral telt poharat nyújtott át tanítványainak és azt mondta nekik: „Ez a pohár jelenti az új szövetséget az én vérem által, amely kiontatik a ti javatokra” (Lukács 22:20). Ámde Izrael Köztársasága mind ez ideig nem ismeri el Jézus Krisztust a Jeremiás próféciájában megjövendölt szövetség közbenjárójának.
10. Milyen mennyiségben lettek a hivő természetes zsidók Ábrahám „magvává” az egész emberiség áldására, és milyen következménnyel járt ez?
10 Az izraeliták szerint még nem jött el Sionból a „szabadító” (Ésaiás 59:20; Róma 11:26). I. sz. 33 pünkösdjén azonban az ókori Izrael egy maradéka elfogadta Jézust, mint Messiást. Az a maradék megkapta a megígért szent szellemet és bekerült az előre megjövendölt új szövetségbe. De ez a maradék nem volt elegendő létszámú ahhoz, hogy elérje Krisztus „menyasszonya” 144 000 tagból álló teljes létszámát (Jelenések 7:1–8; 14:1–3; 21:9). Ez nem a kellő számú született izraelita részévé lett a jelképes olajfának, amely a nagyobb Ábrahámban gyökerezik, s aki megígérte, hogy az ókori patriarcha „magva” áldást hoz a föld összes zsidó és nem zsidó családjára.
11., 12. Melyik Izraelre utal az „egész Izrael” kifejezés, és hogyan lehet ezt a Szentírásból bebizonyítani?
11 De hát hogyan kellett „egész Izrael”-nek „megmenekülni” a megígért „szabadító” által? Figyeljük meg, hogy Pál i. sz. 56 körül írta a Rómaiakhoz írt levelét, miután (i. sz. 50—52 körül) már írt a Galatáknak. Tehát a Róma 11:25–27. versének szavait a Galata 6:16. versében szereplő „Isten Izraele” kifejezés leírása után írta. Ezzel az Izraellel köttetett meg az új szövetség Jézus Krisztus által, nem pedig Mózes próféta által. Jézus a keresztény Izrael, a szellemi Izrael közbenjárója volt, amely Izrael, mint nemzet i. sz. 33 pünkösd napján született meg, amikor a szent szellem kitöltetett azokra a zsidókra, akik az új szövetség közbenjárójaként fogadták el Jézus Krisztust.
12 Annál az alkalomnál Péter apostol is jelen volt. Később ezt írta azoknak, „akiket kiválasztott az Isten — előretudása alapján”: „Ti azonban ’választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok . . . Mert egykor nem voltatok nép’ most azonban Isten népe vagytok” (1Péter 1:1, 2; 2:9, 10). Ez megerősíti azt a tényt, hogy az Izrael, amelyből az „egész”-nek meg kell „menekülnie, nem azonos a mai izraelita köztársasággal, vagy a világon szétszórtan élő született zsidókkal. A „megmenekülés”-ben részesülő „egész Izrael” az i. sz. 33 pünkösdjén megszületett szellemi Izrael, amelyet akkor Isten megsokasító szelleme hozott létre. Az „Isten Izraele” volt az, amelyhez a megígért szabadítónak el kellett jönnie.
13. a) Mikor és hogyan jött el Sionból a szabadító? b) Idővel kik vétettek fel az „Isten Izraelének” tagjai sorába?
13 Ez a szabadító valóban eljött i. sz. 33 pünkösd napján. De vajon hogyan jött el? Úgy, hogy kiárasztotta Jehova szent szellemét a mintegy 120 tanítványra, akik akkor együtt voltak egy emeleti szobában Jeruzsálemben, a nemzet fővárosában. Ezek a tanítványok képezték „Isten Izraelének” első részét, akik szellemi életre születtek, és a fenti szellemi birodalomban való örök életben reménykednek. Ehhez a szellemi Izraelhez később nem zsidó hivők is jöttek, akik hittek a megígért szabadítóban. Mikor történt ez? A szamaritánusok megtérésekor, majd később a kívülálló pogányok megtérésekor, Kornéliusz római százados, valamint családja és barátai megtérése után i. sz. 36-ban, amikor Jehova, a nagyobb Ábrahám befogadta mindezeket a nem zsidó hivőket egyszülött Fiába, a jelképes olajfa törzsébe. Ezek a nem zsidók tehát azoknak a hűtlen zsidóknak a helyébe léptek, akik levágattak a 144 000 „ágat” számláló olajfáról (Cselekedetek 10. fejezet; 15:14–21).
Az elvégzett beoltási munka
14. Napjainkra milyen bizonyítékunk van az „egész Izrael” tekintetében?
14 Az i. sz. 36-ban végbement nagy esemény óta ezerkilencszáznegyvennyolc év telt el. Logikus tehát, hogy javarészt már befejeződött a mindenható Isten munkája „egész Izrael” megmentésével kapcsolatban. Ez az időszak sokkal hosszabb volt, mint az a zsidó korszak, amely alatt az a nép kizárólagos isteni kegynek örvendett i. e. 1513-tól, vagyis Mózes idejétől i. sz. 36-ig, az első körülmetéletlen nem zsidók vagy pogányok megtéréséig. Kétségtelen, hogy ez a hosszú időszak elegendő volt ahhoz, hogy „egész Izrael” megmeneküljön, vagyis kellő számú tagja legyen.
15. Jézus próféciájában „a dolgok rendszerének befejezésére” vonatkozó „jellel” kapcsolatban hogyan mutatott rá Jézus arra, hogy a „választottakat” egybegyűjti?
15 Jézus Krisztus erre az időszakra utalt, amikor láthatatlan szellemi „jelenlétéről” és „a dolgok rendszerének befejezéséről” prófétált és ezt mondta: „És akkor az Emberfiának jele feltűnik az égen, és akkor a föld minden törzse jajveszékelve veri magát, és meglátják eljönni az Emberfiát az ég felhőiben hatalommal és nagy dicsőséggel. És kiküldi az angyalait nagy trombitaszóval, és azok összegyűjtik az ő választottait a négy szél felől, az egek egyik végétől a másik végéig” (Máté 24:3, 30, 31). Mikor kezdődött hát Jézusnak ez a „jelenléte”?
16., 17. Mikor kezdődött el Jézus Krisztus „jelenléte”, és milyen figyelemre méltó események követték azt az egybegyűjtött „választottak” tekintetében?
16 Jézus „jelenléte” a pogányok „hét idejének” lejártakor, azaz 1914 őszén kezdődött el (Dániel 4:23–36). Abban az időben a megdicsőített Jézus Krisztus figyelme a háború sújtotta föld felett gyakorolt hatalma felé irányult. A történelmi tények azt bizonyítják, hogy a háború utáni 1919-es évben az uralkodó király, Jézus Krisztus elküldte mennyei angyalait, hogy egybegyűjtsék a „választottakat” a föld minden részéről. Az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat felügyelete alatt a választottak az egész világra kiterjedő egységes szervezetbe tömörültek, hogy attól kezdve végrehajtsák Jézus prófétai utasításait a Máté 24:14 szerint: „A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön a vég.”
17 Isten népének 1931. évi általános kongresszusán egyhangúlag elfogadták az új nevet, vagyis hogy attól kezdve Jehova Tanúinak ismerjék őket. Ezt követte később a Társulat által kiadott Jehova című könyv megjelenése, amely hangsúlyozta Isten nevét, amelyet oly boldogan viseltek. Ezt az új könyvet Jehova Tanúi hálásan fogadták 1934-ben, amikor Adolf Hitler, a náci vezér hozzálátott, hogy kiirtsa Jehova Tanúit Közép-Európából.
18. Kellő időben milyen fejlemények mutatták meg, hogy a „választottak” teljes létszámban egybegyűjtettek?
18 Ami ezután történt, azt mutatja, hogy befejeződött az önátadott, alámerített „választottak” egybegyűjtése a mennyei Királyság számára. Mi mutatta ezt? Nos, 1935-ben a „választottak” figyelme és erőfeszítése a Jelenések 7:9–17-ben feltárult „nagy tömeg” (Csia) felé irányult. Vajon kikből áll ez a „nagy tömeg” vagy „nagy sokaság”? Olyan emberekből, akik hajlandók magadni a dicsőséget és tiszteletet Jehova Istennek és Jézus Krisztusnak, és akik a földi Paradicsomban kapják meg az örök élet jutalmát, ahová úgy jutnak be, hogy nem kell meghalniuk az emberi történelem legnagyobb „nyomorúsága” ellenére sem. Ezek a kiváltságos egyének a „jó Pásztor”, Jézus Krisztus „más juhai”-ként ismeretesek. Örömmel alkotnak „egy nyájat” az „egész Izrael” maradékával, akik még itt élnek a földön (János 10:16).
Mit válaszolsz rá?
◻ Az Izrael Köztársasága miért nem azonos a Róma 11:26-ban említett Izraellel?
◻ Miért nem sikerült a született zsidóknak betölteni minden helyet a jelképes olajfa ágaiban?
◻ Ki a megígért szabadító, mikor és hogyan jött el Sionból?
◻ Kikből áll „egész Izrael”, és mikorra lett teljes a számuk?
[Oldalidézet a 24. oldalon]
A „más juhok”, akik 1935-ben csatlakoztak az „egész Izrael” maradékához, a „nagy sokaság”-nak bizonyultak
[Kép a 22. oldalon]
Amikor Jézus bevezette az ÚR vacsoráját, vajon mit jelentett a „pohár”?
[Kép a 24. oldalon]
Az 1935. évi washingtoni (D.C.) kongresszus hatalmas hallgatósága