Ha rokonodat közösítik ki . . .

 1, 2. a) Mi volt Isten célja a családi vallás létrehozásával? b) Milyen döntésre kényszerültek egyes családok Kóré idejében?

MIUTÁN Ádám bizonyos ideig egyedül volt, Isten azt mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni.” Ezután Isten megteremtette Évát, és bevezette az emberek közötti házasságot (1Móz 2:18, 21, 22). Attól fogva növekedni kezdett a föld lakóinak száma. Mindenkinek számos rokona van. Ha egyes családtagok — például gyermekek — nem is laknak együtt, kölcsönösen meglátogathatják egymást és kellemes időt tölthetnek egymás társaságában (1Móz 1:28; Jób 1:1–5).

² Isten szándéka az volt, hogy a családokat az igaz imádat fogja össze szoros egységbe s vallási tanítások és hittételek ne okozzanak szakadásokat. Ámde több dolog is történt, ami megbontotta az egységet és vallási vitát provokált a családokban. Ezek közé tartozott Kóré, Dátán és Abirám lázadása. Jehova megerősítette, hogy Mózes és Áron által kívánt foglalkozni népével, nem pedig ama vallásos lázadók által. Ezután Mózes utasította a népet, hogy mindenki távolodjon el a lázadók sátraitól. Mit tesznek most Kóré, Dátán és Abirám gyermekei, s egész házanépe? Vajon a család iránti lojalitás fontosabb lesz számukra a Jehova és gyülekezete iránti lojalitásnál? A lázadók közvetlen rokonainak többsége a családot tette Isten elé. Ezért Jehova kivégezte ezeket a rokonokat is a lázadókkal együtt (4Móz 16:16–33).

 3. Mennyiben választott helyesen Kóré családjának néhány tagja?

³ Kóré fiai közül azonban néhányan lojálisak maradtak Istenhez és népéhez. Ezeket nem végezték ki Kóré házanépének többi tagjával, valamint Dátán és Abirám családjával együtt (4Móz 26:9–11). Valójában a túlélő kórahiták leszármazottai később abban az áldásos kiváltságban részesültek, hogy különféle szolgálatokat végezhettek a templomnál és a Biblia tisztelettel emlékezik meg róluk (2Krón 20:14–19; Zsolt 42:44–49, 84, 85, 87).

 4. Hogyan került még próba elé másféle módon is a családi lojalitás Izraelben?

⁴ Ugyanilyen döntés előtt álltak akkor is, amikor egy izraelita hitehagyottá lett. Dönteni kellett abban, hogy a család iránt, vagy Isten iránt lesznek-e lojálisak. Vajon az emberi érzelmek vagy a vér szerinti kötelék hatására a család megpróbálja elrejteni őt a halálbüntetés elől? Vagy még a saját testvére, fia vagy leánya is megérti, hogy az Isten iránti s a gyülekezete iránti lojalitás a helyes és bölcs eljárás? (Lásd: 5Mózes 13:6–11!). A keresztényi elrendezésben ma nem végzik ki ítéletvégrehajtással a bűnöst, a keresztényeknek mégis nagy próbát kell kiállniuk, amikor valamelyik rokonukat megfenyítik.

A ROKONOK NEHÉZSÉGET OKOZHATNAK

 5, 6. a) Hogyan alakulhatott ki vallási téren a családi megosztottság? b) Miért nem szabad a kereszténynek megalkudnia ilyen helyzetben? (Zsolt 109:2–5).

⁵ A családi kötelékek és érzelmek néha igen erősek. Ez azonban természetes dolog, és összhangban van az isteni elrendezéssel (Ján 16:21). Ámde ezek a szoros kötelékek nehéz próbát is jelenthetnek a keresztényeknek. Jézus megmagyarázta: ha valaki kereszténnyé lesz, az első hatás abban jelentkezik, hogy rokonai ellenezni fogják-e lépését. Jézus azt mondta: „Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert atyjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját házanépe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám” (Máté 10: 34–38, Békés-Dalos).

⁶ A keresztények nem óhajtják az ilyen ellenségeskedést. Nincs is semmi oka annak, hogy a rokonaik ellenkezzenek velük vagy gyűlöljék őket, amiért Isten tiszta, erkölcsös, becsületes szolgáivá lettek. De a keresztények azt is jól tudják, hogy nem tehetik a családot Isten elé. Hosszú távon minden kereszténynek az a legfőbb érdeke, hogy hű maradjon Istenhez. Idővel talán sikerül befolyást gyakorolni a rokonaira, hogy azok is a megmentés útjára léphessenek (Róma 9:1–3; 1Kor 7:12–16).

 7, 8. Ki hibáztatható azért, hogy a kiközösítés családi problémákhoz vezethet? (5Móz 32:4).

⁷ A rokonok másképpen is okozhatnak nehézséget a kereszténynek. Ez akkor következik be, amikor valamelyik rokonunkat kiközösítik. Mint már az előző cikkekben is tárgyaltuk, ha a gyülekezetben valaki megbánás nélkül súlyos bűnt gyakorol, Isten megköveteli, hogy az illetőt közösítsék ki (1Kor 5:11–13). A vétkes viselkedése megváltoztatta a Jehovához fűződő kapcsolatát, egyúttal azt a viszonyt is, amely azokhoz a családtagokhoz fűzi, akik Jehova tanúi. Ezért a következményért nem lehet Jehovát hibáztatni, mert az ő irányadó mértékei igazak és igazságosak (Jób 34:10, 12). A hithű keresztény rokonok sem hibáztathatók. A kiközösített okozott problémát saját magának és a rokonainak is, ahogyan Kóré, Dátán és Abirám.

⁸ Két egymástól jól megkülönböztethető helyzetet kell e tekintetben megvizsgálnunk. Az első esetben a keresztény közös háztartásban él a kiközösített vagy elkülönült családtaggal. A második esetben az ilyen rokon nem tartozik közvetlenül a szorosan vett családi körhöz.

A KÖZVETLEN CSALÁDI KÖRBEN

 9. Mi a helyzet a családi kötelezettségek terén, ha az egyik házastárs nem keresztény, vagy ha kiközösített?

⁹ Valaki talán kereszténnyé lett anélkül, hogy a családi körének többi tagja elfogadta volna a hitet. Például, a feleség Jehovát szolgálja, a férje viszont nem. Ennek ellenére a feleség „egy test” a férjével; köteles szeretni és tisztelni őt (1Móz 2:24; 1Pét 3:1–6). Az is lehet, hogy a feleség önátadott keresztényhez ment feleségül, később azonban a férjet kizárták a gyülekezetből. Ez még nem szünteti meg köztük a házassági köteléket; csak a halál vagy a bibliailag jogos válás szüntetheti meg azt (1Kor 7:39; Máté 19:9).

10, 11. Milyen kihatással van a kiközösítés a család szellemi kapcsolatára?

¹⁰ Ugyanúgy, ha egy rokont, mondjuk egy szülőt vagy fiút vagy leányt kiközösítenek, vagy ő maga elkülönül, azért még a vér szerinti és a családi kapcsolatok megmaradnak. De vajon ez azt jelenti, hogy a családi körben minden marad a régiben, ha a család valamelyik tagját kiközösítik? Nos, határozottan nem.

¹¹ A kiközösített személy szellemi vonatkozásban meghalt a gyülekezet számára; teljesen megszűnt ugyanis minden korábbi szellemi kötelék. Ugyanez vonatkozik a rokonaira is, beleértve a közvetlen családtagokat. Bár ezek a családtagok elismerik a családi kötelék fennállását, semmilyen szellemi közösséget nem tartanak fenn ezentúl a kiközösített rokonnal (1Sám 28:6; Péld 15:8, 9).

12. Milyen változások állhatnak be a család szellemi egységében az egyik családtag kiközösítésével?

¹² Ez változásokat jelent az otthonban fennálló szellemi közösség tekintetében. Ha például a férjet közösítették ki, a felesége és a gyermekei nem érzik jól magukat, ha családi bibliatanulmányozás vezet vagy a Bibliából felolvas és imádkozik. Ha imát akar mondani, mondjuk étkezésnél, joga van hozzá a saját otthonában. Az övéi azonban csendben elmondják az Istenhez intézett saját imájukat (Péld 28:9; Zsolt 119:145, 146). Mi történik viszont akkor, ha egy kiközösített személy a családból jelen akar lenni, amikor a család együtt olvassa a Bibliát vagy bibliatanulmányozás végez? A többiek megengedhetik, hogy jelen legyen és hallgasson, ha nem próbálja meg oktatni őket vagy megosztani velük vallásos elképzeléseit.

13. Hogyan bánjanak a szülők a családi otthonban kiközösített gyermekükkel?

¹³ Ha kiskorú gyermeket közösítenek ki, a szülők továbbra is gondoskodni fognak testi szükségleteiről és egyúttal erkölcsi neveléséről és fegyelmezéséről is. Nem folytatnak azonban közvetlen bibliatanulmányozást a gyermek részvételével. Ez nem jelenti azt, hogy nem kívánják meg tőle, hogy ott üljön a családi bibliatanulmányozás alatt. Sőt felhívják a figyelmét a Biblia vagy a keresztény kiadványok bizonyos részeire, amelyek éppen a neki szükséges tanácsokat tartalmazzák (Péld 1:8–19; 6:20–22; 29:17; Ef 6:4). Megkívánhatják tőle, hogy elkísérje őket a keresztény összejövetelekre és ott üljön velük, abban a reményben, hogy talán megszívleli majd a bibliai tanácsot.

14, 15. Mi a teendő akkor, ha egy kiközösített szülő vissza akar térni a családi otthonba?

¹⁴ Mi a teendő akkor, ha egy közeli rokon, mondjuk fiú vagy szülő, aki nem lakik a családdal, kiközösített állapotba került és szeretne visszaköltözni a családi otthonba? A családnak kell eldöntenie, hogy az adott körülményektől függően hogyan járjon el.a

¹⁵ Például, ha kiközösített szülő megbetegszik, vagy már képtelen ellátni magát egészségügyi és pénzügyi vonatkozásban, a keresztény gyermeknek bibliai és erkölcsi kötelessége támogatni az ilyen szülőt (1Tim 5:8). Lehet, hogy ideiglenesen vagy véglegesen magához kell vennie őt az otthonába. Vagy talán ésszerűbbnek tűnik gondoskodnia kórházi gyógykezeléséről, s a kórházban kell látogatni a őt. Az, hogy mi a teendő, mindig különböző tényezőktől függ: a szülő valóságos szükségleteitől, a magatartásától és nem utolsósorban attól is, hogy a családfő hogyan látja házanépe szellemi jólétét.

16, 17. a) Hogyan reagáljanak a szülők arra a lehetőségre, hogy kiközösített gyermekük visszaköltözzön a családi otthonba? b) Mit tanulhatunk ezen a téren a tékozló fiú példabeszédéből?

¹⁶ Ugyanez vonatkozik az olyan gyermek esetére is, aki már elhagyta a szülői házat, de kiközösített vagy elkülönült állapotba került. Előfordult, hogy a szülők visszafogadták az otthonukba — egy bizonyos időre — kiközösített gyermeküket, aki testileg vagy érzelmileg megbetegedett. De a szülők minden esetben mérlegelhetik az egyedi körülményeket. Vajon a gyermekük eddig megállt a saját lábán és most képtelen rá? Vagy elsősorban azért szeretne hazaköltözni, hogy úgy könnyebb legyen az élete? Hogyan viselkedik, milyen az erkölcsi magatartása? Nem hoz-e „kovászt” a családba? (Gal 5:9).

¹⁷ Jézusnak a tékozló fiúról szóló példázatában az apa elébe sietett a fiának, s örömmel fogadta vissza megtérő fiát. Amikor látta a fiú siralmas állapotát, természetes szülői gondoskodással vette körül. Megfigyelhetjük azonban, hogy a fiú nem hozott haza magával prostituáltakat s nem azzal a szándékkal tért vissza, hogy atyja házában is folytatni fogja bűnös életmódját. Nem, szívből jövő megbánást tanúsított és eltökélt szándéka volt, hogy ezentúl tiszta életet él (Luk 15:11–32).

AMIKOR A KIKÖZÖSÍTETT ROKON NEM ÉL OTTHON A CSALÁDBAN

18, 19. a) Hogyan tekintsék a keresztények az olyan kiközösített rokonnal való kapcsolatot, aki nem tartozik szűkebb családi körhöz? b) Miért helyes ez az álláspont? (2Tim 2:19).

¹⁸ A második eset, amit meg kell vizsgálnunk olyan kiközösített vagy elkülönült rokonnal kapcsolatos, aki nem él a közvetlen családi körben vagy az otthonunkban. Az ilyen személy ezentúl is a rokonunk a vérségi vagy a házassági kötelék alapján, s korlátozott mértékben fennállhat annak szükségessége, hogy foglalkozzunk vele bizonyos családi ügyek kapcsán. Mindazonáltal, a helyzet nem egészen olyan, mintha egy fedél alatt laknánk vele, és nem lehetne elkerülni az érintkezést vagy beszélgetést. Jól elménkbe kell vésni a bibliai ihletett utasítást: „Ne barátkozzatok azzal [bárkivel], aki testvérnek mondja ugyan magát, de parázna, kapzsi . . ., az ilyennel még csak ne is étkezzetek együtt” (1Kor 5:11).

¹⁹ Azok a keresztények tehát, akik a családi otthonon kívül élő kiközösített személy rokonai, igyekezzenek kerülni vele minden felesleges kapcsolatot, a lehető legritkábbra korlátozva még a kereskedelmi ügyleteket is. Hogy ez az eljárás mennyire ésszerű, az számos jelentésből kitűnik. Sokan vallják ugyanis az alábbi téves nézetet: ,Igaz ugyan, hogy ki van közösítve, de azért továbbra is rokonok vagyunk és éppen úgy kezeljük őt, mint azelőtt.’ Egy bizonyos területről a következőket jelentették:

„Egy kiközösített személy a gyülekezetnek körülbelül egyharmadával állt rokonságban. Minden rokona továbbra is fenntartotta vele a kapcsolatot.”

Egy köztiszteletben álló vén pedig ezt írta:

„A mi területünkön egyes nagy családos kiközösítetteket a királyság-terem előterében kedélyes hátbaveregetéssel és kézfogással fogadtak (bár tudták, hogy a kiközösített — akit jól ismertek — még mindig erkölcstelen életet él). Én nagyon szeretném, ha a kiközösítettek belátnák, hogy Jehova gyűlöli helytelen viselkedésüket és az ő népe is gyűlöletesnek tekinti azt, ezért valóban át kell érezniük, hogy őszinte megbánásra van szükségük. Mi segíthetne jobb belátásra bírni a kiközösítetteket, ha a nagy létszámú családjuk — amely jól ismeri helytelen viselkedésüket — állandóan szívélyesen üdvözli őket?”

20, 21. Miért kell vigyáznunk, ha kiközösített rokonról van szó? (2Tim 2:22).

²⁰ Bizonyára az első században is voltak olyan gyülekezetek, ahol sokan rokonságban álltak egymással. De ha valakit kiközösítettek közülük, vajon az összes rokonai továbbra is úgy viselkedtek azzal szemben, mint azelőtt, annyi különbséggel, hogy nem folytattak bibliai beszélgetést a kiközösítettel? Egyáltalán nem! Különben a gyülekezet nem követte volna valóban az alábbi parancsot: „Vessétek ki a gonoszt magatok közül” (1Kor 5:13).

²¹ Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy a kiközösített személy helyzete felett sohase húnyjunk szemet, ne is próbáljuk jelentéktelennek tekinteni azt. Ahogyan Kóré fiai példát mutattak, nekünk is elsősorban Jehova és teokratikus elrendezése iránt kell lojálisaknak maradnunk. Biztosak lehetünk abban, hogy ha Jehova irányadó mértékeit támogatjuk és szívesebben vagyunk szervezett népe társaságában, élvezni fogjuk Jehova védelmét és áldásait (Zsolt 84:10–12 [Károli: 84:11–13]).

TÁRSAS ÖSSZEJÖVETELEK ÉS A KIKÖZÖSÍTETT ROKONOK

22. Miért vetődhetnek fel családi összejövetelek esetén sajátos problémák kiközösített rokonok miatt?

²² A rokonok általában sokat vannak együtt étkezések, kirándulások, családi összejövetelek és egyéb társas összejövetelek alkalmával. De ha valaki megbánás nélkül kitartott a bűnben és ezért ki kellett közösíteni, ez bizony nehézségeket okozhat keresztény rokonainak az ilyen összejövetelek tekintetében. Jóllehet tisztában vannak azzal, hogy továbbra is a rokonai maradnak, nem szeretnék figyelmen kívül hagyni Pál tanácsát, tudniillik azt, hogy a hithű keresztények ,ne barátkozzanak’ kiközösített bűnössel.

23. Milyen helyzet adódhat a kiközösített rokont illetően egy keresztény menyegző alkalmával?

²³ Nem óhajtunk valamiféle szabályt felállítani arra vonatkozóan, hogy a családtagok részt vegyenek-e olyan összejövetelen, ahol kiközösített hozzátartozójuk is jelen van. Ezt az érdekelteknek kell megoldaniuk Pál tanácsa szerint (1Kor 5:11). Meg kell értenünk azonban, hogy ha egy kiközösített eljön olyan összejövetelre, ahová nem a vér szerinti rokonsághoz tartozó testvérek is hivatalosak, ez kihatással lehet arra, hogy mások mit tesznek. Például: egy keresztény házaspár a királyság-teremben köt házasságot. Ha egy kiközösített hozzátartozójuk is eljön a királyság-terembe a menyegzőre, természetesen nem működhet ott közre, nem töltheti be például a vőfély szerepét. És ha menyegzői lakomára vagy fogadásra kerül sor? Az ilyesmi nagyon kedves társasági alkalom lehet, amilyen Kánában volt, s amelyen Jézus is részt vett (Ján 2:1, 2). Nos, megengedhető-e, hogy a kiközösített személy is ott legyen vagy egyáltalán meghívhatjuk-e őt? Ha eljönne, talán több keresztény — akár rokon, akár nem — úgy következtetne, hogy ő nem mehet el, mivel nem lehet vele egy társaságban és nem ehet együtt vele, ha tekintetbe vesszük Pálnak az 1Korinthus 5:11-ben olvasható tanácsát.

24. Milyen társaságban érezhetik magukat legjobban a lojális keresztények? (Péld 18:24).

²⁴ A keresztények néha úgy érezhetik, hogy a kiközösített vagy elkülönült rokonuk nem lehet jelen olyan összejövetelen, ahol általában családtagok vannak együtt. A keresztények mégis élvezhetik a gyülekezet lojális tagjainak társaságát, eszükben tartván Jézus következő szavait: „Aki az Isten akarata szerint cselekszik, ő az én testvérem és nővérem és anyám” (Márk 3:35).

25, 26. Ha egy kiközösített rokon elhalálozik, mi lehet a helyzet a temetésével?

²⁵ Tény az, hogy amikor egy keresztény átadja magát a bűnnek és ezért kiközösítik, sokféle jogától fosztja meg magát: elveszíti Isten előtt helyeselt állapotát; a keresztények boldog gyülekezetének tagságát, a testvérek gyengéd barátságát és azoknak a társaságát is, akik közül esetleg többen az ő keresztény rokonai (1Pét 2:17). Az általa okozott fájdalom annyira tartós, hogy talán még őt magát is túléli.

²⁶ Ha pedig mint kiközösített hal meg, a temetése is gondot okoz. Lehet, hogy a keresztény rokonai azt szeretnék, ha beszéd hangzana el a királyság-teremben, ahol ez a szokás. Ámde ez nem lenne helyénvaló a gyülekezetből kizárt egyén esetében. Ha tanújelét adta megbánásának és kereste Isten megbocsátását például úgy, hogy véget vetett a bűn gyakorlásának és részt vett a keresztény összejöveteleken, egyes testvérek lelkiismerete talán megengedheti, hogy bibliai beszédet tartsanak a ravatalozóban vagy a sírnál. A halottak állapotáról szóló ilyen beszéd tanúskodást jelent a hitetlenek számára és vigaszt nyújt a hozzátartozóknak. Ha azonban a kiközösített végig kitartott a hamis tanok mellett vagy az Istennek nem tetsző viselkedésében, még ilyen halotti beszéd tartása sem helyeselhető (2Ján 9–11).

TANULSÁG MINDANNYIUNK SZÁMÁRA

27. Hogyan kell tekintenünk Isten ítéletét?

²⁷ Mindannyiunknak meg kell értenünk, hogy Jehova ítélete az, ami számít (Péld 29:26). Ez a gyűlöletes szokásokra is vonatkozik, mivel a Biblia megmutatja, hogy Isten utálja az ilyesmit (Péld 6:16–19). De vonatkozik az egyénekről alkotott ítéletére is. Jehova Szava egyértelműen kimondja, hogy „igazságtalanok”, akik a „test cselekedeteit” gyakorolják, nem örökölhetik az ő királyságát (1Kor 6:9, 10; Gal 5:19–21). Az ilyeneknek nincs helyük a mennyben, de arra sem alkalmasak, hogy a királyság földi birodalmában éljenek. Ha tehát valaki szeretne megmaradni Isten tiszta gyülekezetében, annak most igazodnia kell Isten irányadó mértékeihez. Isten egyszerűen nem engedi meg, hogy „kovász”, vagyis megrontó befolyás érvényesüljön szent népe soraiban (1Kor 5:6–13).

28. A kiközösítés hogyan teheti próbára lojalitásunkat?

²⁸ Természetesen, ha közeli hozzátartozónk kerül kiközösített állapotba, nagy próbát jelenthetnek számunkra az emberi érzelmek. Ezek az érzések és családi kötelékek különösen erősek a szülők és gyermekek között, s nem kevésbé erősek, amikor házastárs kiközösítéséről van szó. Mégis be kell látnunk, hogy végső soron senkinek sem használnánk azzal — és egyáltalán nem lenne Istennek tetsző dolog —, ha az érzelmeink oda vezetnének, hogy figyelmen kívül hagynánk Isten bölcs tanácsát és útmutatását. Meg kell mutatnunk, hogy teljes bizalommal vagyunk Isten tökéletesen igazságos útjai iránt a megbánást nem tanúsító bűnösök kiközösítésével kapcsolatos intézkedését is beleértve. Ha lojálisak maradunk Istenhez és a gyülekezethez, a vétkes talán levonja idővel a tanulságot, megbánja a bűnét és visszakerül a gyülekezetbe. Akár megtörténik ez, akár nem, mindenképpen megvigasztalhat és megerősíthet minket az, amit Dávid mondott élete alkonyán:

„[Isten] összes bírói döntése szemem előtt van; . . . És Jehova fizessen meg nekem aszerint, hogy milyen igazságos, milyen tiszta vagyok az ő szemében. A lojálissal lojálisan bánsz; a feddhetetlennel feddhetetlenül; a tisztához tiszta vagy . . . Az alázatosakat megmented” (2Sám 22:23–28).

[Lábjegyzet]

[Kép a 26. oldalon]

Kiközösített szülő rászorulhat a keresztény gyermekek otthonában való gondozásra

[Kép a 27. oldalon]

A tékozló fiú nem bűnös életet folytatni ment haza, hanem megtért. Atyja visszafogadta.