A „más juhok” és az Úr vacsorája

„[Jézus] az engesztelő áldozat a mi bűneinkért, sőt nem csupán a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is” (1JÁNOS 2:2).

 1. Milyen hasznos eredmény származik abból, ha ’prédikálják a Királyságnak ezt a jó hírét’?

JÉZUS azt mondta: „A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). Az 1914-es nemzedékből még élnek néhányan, hogy tanúsítsák: Jehova Tanúi hűséggel teljesítették ezt a parancsot. Az eredmény pedig: a világ meghiúsult ígéreteiben csalódott emberek százezrei válaszolnak kedvezően a jó hírre. Átadják magukat Jehova Istennek és alávetik magukat az ő Királyságának, önátadásukat pedig vízben történő alámerítkezésükkel szemléltetik. 1984-ben 179 421 személy választotta ezt a bölcs utat. Tulajdonképpen ezt mondták az Isten nevéről elnevezett népnek: „Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten” (Zakariás 8:23).

 2. Milyen tényezőktől függött az, hogy mikor fordította Jézus a figyelmét a „más juhok” felé?

² Az imádóknak ez az egyre növekvő „nagy sokasága” azokból áll, akiket Jézus az ő „más juhai”-nak nevez. (Jelenések 7:9, 15; János 16:16). Azt a nagyszerű reménységet vallják magukénak, hogy örökké élhetnek majd a földi Paradicsomban (Zsoltárok 37:29). Jézus megjövendölte, hogy ezeket a hű követőit is egybegyűjti, miután előbb osztatlan pásztori figyelmet a juhokhoz hasonló egyének „kicsiny nyájának” egybegyűjtésére irnyítja, akiknek javára az új szövetség közbenjárója lett (Lukács 12:32; Zsidók 9:15). Ha szem előtt tartjuk a juhokhoz hasonló egyének e két osztályának „egy nyáj”-ba való tömörítését, megértjük, miért jelentette ki János apostol, hogy Jézus Krisztus „engesztelő áldozat a mi bűneinkért, sőt nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is” (1János 2:1).

Megváltozott szemlélet

 3., 4. a) Miben változott meg sokak nézete az Úr vacsorájának megünnepelése terén? b) Mit akart mondani Jézus e szavakkal: „Valahányszor eszitek . . . és isszátok . . .”?

³ Az egybegyűjtött „más juhok” közül sokan vettek részt korábban misén vagy áldozáson, s ezeknek a szertartásoknak a gyakorisága és módja aszerint változott, hogy ki milyen vallásszervezethez tartozott. Ezek az emberek azonban megértették, hogy az Úr vacsoráját évente csak egyszer kell ünnepelni. Vajon miért? Nos, a zsidó pászkát is évente egyszer ünnepelték meg, és Jézus az Emlékünnepet ugyanazon a pászkanapon, Nizán 14-én rendelte el. Azt mondta tanítványainak: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Mert valahányszor eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, mindig az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön (1Korinthus 11:24–26). Jézus világosan megmondta, hogy tanítványai a pászkanapon emlékezzenek meg a haláláról. A pászkaünnep évente egyszer van. Ezt a napot „valahányszor”, vagyis gyakran megünnepelték a keresztény gyülekezet életideje alatt. Eddig már 1952 alkalommal.

⁴ A nézetekben további fontos különbséget is jól megértették a „más juhok” osztályának a tagjai. Ahelyett, hogy magukhoz vennék a kenyeret és a bort — ahogyan azt korábban egyes vallásokban tették —, most a szemlélők szerepére korlátozzák magukat. Vajon miért teszik ezt, és van-e bibliai alap olyan eljárásra, amit mind a szemlélőknek, mind a jelképekből fogyasztóknak egyaránt meg kell tenniük? (2Korinthus 13:11; 2Timótheus 3:16, 17).

 5. a) Írd le, milyen alapvető lépéseket kell megtennie annak, aki javára szeretné fordítani Jézus áldozatát. b) Miért cselekedett Jehova különleges módon Krisztus Jézus 144 000 követője érdekében?

⁵ Ahhoz, hogy valaki a javára fordíthassa Krisztus Jézus „engesztelő áldozatát”, meg kell tennie bizonyos lépéseket, éspedig tekintet nélkül arra, hogy mennyei reménységet táplálnak, vagy a földi Paradicsomban való életben reménykednek. Ezek az alapvető lépések a következők: 1.) pontos ismeretet kell szerezniük Isten Szavából (Róma 10:13–15); 2.) hitet kell gyakorolniuk (Zsidók 11:6); 3.) meg kell bánniuk bűneiket (Máté 4:17); 4.) meg kell térniük (Cselekedetek 3:19); 5.) át kell magukat adni Istennek (Lukács 9:23); és 6.) alá kell merítkezniük (Máté 28:19). Miután ezek a lépések megtörténtek, csak akkor cselekszik Jehova különleges módon azzal a személlyel kapcsolatban, akit kiválasztott arra, hogy a 144 000 tagjává, vagyis a „kicsiny nyáj” tagjává legyen. És miért? Azért, hogy az ilyen személy Isten szellemi fiává legyen azzal a kilátással, hogy pap és király lesz Krisztus Jézussal (Jelenések 20:4, 6). Most már csak egy maradék él itt a földön ezekből a szellemi fiakból, és ők azok, akik magukhoz veszik a jelképeket. Ez azt jelenti, hogy Jehova Tanúi túlnyomó többségükben szemlélők, nem pedig tényleges résztvevők.

A pászka és az Emlékünnep

 6. Miért kardoskodtak némelyek amellett, hogy a „más juhok” is vegyék magukhoz a jelképet, és milyen kérdések vetődtek fel emiatt?

⁶ Egyesek azt javasolták, hogy a „más juhok” egyre növekvő osztályához tartozók is vegyék magukhoz a jelképeket. Ők így érvelnek: Mivel „a törvény eljövendő jó dolgok árnyéka”, és mivel a törvény egyik előírása az volt, hogy mind az izraeliták, mind a körülmetélt idegen lakosok kötelesek megtartani a pászkát, s ez azt jelenti, az „egy pásztor” alatti „egy nyáj”-ba tömörült juhokhoz hasonló emberek mindkét osztálya vegye magához az emlékünnepi jelképeket (Zsidók 10:1; János 10:16; 4Mózes 9:14). Ez a javaslat egy igen fontos kérdést vet fel: Vajon a pászka az Emlékünnep előképe volt?

 7. Milyen vonatkozásban volt a pászka „eljövendő jobb dolgok árnyéka”?

⁷ Igaz, hogy Jézus kétségtelenül betöltötte az egyiptomi pászkaünnep bizonyos vonatkozásait. Pál apostol Jézust a pászkabáránnyal hozza kapcsolatba, és ezt mondja: „A mi pászkabárányunk, Krisztus valóban feláldoztatott” (1Korinthus 5:7). Az izraelita otthonokban levő elsőszülöttek megszabadítását az biztosította, hogy a pászkabárány vérével meghintették az ajtófélfákat és a szemöldökfákat. Ugyanúgy Krisztus vérével való meghintésük által szabadulnak meg „váltságdíj” útján „az elsőszülöttek gyülekezetének” a tagjai, „akik fel vannak jegyezve a mennyekben” (Zsidók 12:23, 24; Efezus 1:3, 7). Azonkívül a pászkabárány egyetlen csontját sem volt szabad megtörni, és ez is beteljesedett Jézus Krisztus esetében (2Mózes 12:46; Zsoltárok 34:20, [34:21, Károli]; János 19:36). Tehát igaz, hogy a pászka bizonyos vonatkozásban egyike a törvény számos vonásának, ami „eljövendő jobb dolgok árnyéka”. Ezek a jellegzetességek Krisztus Jézusra, az „Isten Bárányá”-ra mutattak előre (János 1:29).

 8–10. a) Milyen fontos vonatkozásban különbözik a vérrel kapcsolatban a pászka az Emlékünneptől? b) Hogyan emelnek ki egy további különbséget az Emlékünneppel kapcsolatos szövetségek? c) Milyen végkövetkeztetést vonhatunk le ebből?

⁸ Mindazonáltal a pászka nem volt szigorúan véve az Úr vacsorájának előképe. Vajon miért nem? Nos, amikor a pászka bevezetésére került Egyiptomban, a sült bárány húsát elfogyasztották, de a pászkabárány véréből egyáltalán nem fogyasztottak. Ezzel szemben, amikor Jézus bevezette a halálával kapcsolatos emlékünnepet, külön utasítást adott a jelenlevőknek arra, hogy egyék az ő hústestét és igyák az ő vérét, amit a kenyér és a bor jelképezett (2Mózes 12:7, 8; Máté 26:27, 28). Ebben a nagyon fontos vonatkozásban — a vér vonatkozásában — a pászkaünnep nem volt az Úr vacsorájának előképe.

⁹ De van még valami, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Jézus kétféle, egymással összefüggő szövetségről beszélt a tanítványainak: az „új szövetségről” és a ’királyságra vonatkozó szövetségről’ (Lukács 22:20, 28–30). Mindkét szövetség azokra vonatkozik, akik arra kaptak elhívást, hogy papok és királyok legyenek Krisztus Jézussal együtt. Ámde Izraelben egyetlen körülmetélt idegen lakos sem lehetett soha pap vagy király. Ebben a vonatkozásban is különbség mutatkozik az izraelita pászkaünnep és az Úr vacsorája között.

¹⁰ Milyen végkövetkeztetéshez vezet el minket mindez? Az a tény, hogy a körülmetélt idegen lakos evett a kovásztalan kenyérből, a keserű füvekből és a pászkabárányból, nem jelenti azt, hogy az Úr „más juhai” közül valók, akik jelen vannak az Emlékünnepen, fogyaszthatnak a kenyérből és borból.

Fontos, hogy jelen legyünk az Emlékünnepen

11. Milyen fontos okból kell a „más juhok”-nak is jelen lenniük az Emlékünnepen?

¹¹ De vajon ez azt jelenti, hogy a „más juhok” osztályának a tagjai számára nem fontos, hogy jelen legyenek az Emlékünnepen? Egyáltalán nem azt jelenti. Ez Jézus összes juhszerű követője számára jó alkalom arra, hogy igen sajátos értelemben megemlékezzenek Jézusról. A „más juhok” ennél az alkalomnál emlékezetükbe idézik, hogy már javukra szolgált az, hogy hittek Krisztus kiontott vérében, és ezért Jehova úgy tekinti őket, mint akik „megmosták ruháikat és megfehérítették azokat a Bárány vérében”. Ezért végezhetnek „szent szolgálatot éjjel és nappal az ő [Isten] templomában” (Jelenések 7:14, 15). De visszagondolhatnak arra is, hogy ’keresniük kell Jehovát, az igazságosságot és a szelídséget’ abban a reményben, hogy oltalmat találnak „Jehova haragnapján”, és utána annak örvendenek, hogy emberi tökéletességre juthatnak. Végül valóban igazságosnak jelenti ki őket Jehova, miután Jézus az Atya kezébe teszi le a Királyságot (Sofóniás 2:2, 3; 1Korinthus 15:24; Jelenések 20:5).

12. Milyen előnyökkel jár az, ha meghallgatjuk az emlékünnepi beszédet?

¹² További fontos ok, amiért jelen kell lenni az, hogy az emlékünnepi beszédben kifejtett igazságok „Isten mély dolgai” közé tartoznak, az ’érett egyének kemény eledelét’ alkotják, nem csupán az „elemi tanítás” tejét (1Korinthus 2:10; Zsidók 5:13—6:1). A Bibliára alapozott előadás elmélyíti Jehova szeretete iránti értékelésünket, amely szeretetet Jehova az emberi család megáldására a csodálatos Királyságnak az elrendezése által is kimutatott. Alkalom ez az ünnep arra is, hogy még buzgóbban, még figyelmesebben ’tekintsünk hitünk fő közvetítőjére és tökéletesítőjére, Jézusra’. Sohase szabad magától értetődőnek vennünk Jézus irányunkban megnyilvánuló szeretetét, sem az ő szenvedéseit (Zsidók 12:2, 3). Azonkívül mindannyian egyetérthetünk abban, hogy mind a „más juhok”, mind a „kicsiny nyáj” tagjai itt részesülhetnek ismét azokban a nagyszerű gondolatokban — az egységre, a szeretetre és Jehova nevének dicsőítésére vonatkozóan —, amely gondolatokat Jézus az apostolaival megosztott, amikor bevezette az Emlékvacsorát.

Szerető figyelmesség mindenki iránt

13. Miért fontos az, hogy minden jelenlevőnek kézről kézre adják a jelképeket?

¹³ Nagyon fontos, hogy az Úr vacsoráján jelenlevők mindannyian emlékeztetve legyenek a Jézus által bevezetett eljárásmódra. A kenyér és a bor továbbadása egyik személytől a másikig, segít elmélyíteni az est folyamán megbeszélt szent dolgok iránti értékelést. Mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy feljegyzésre kerüljön, milyen reménységgel él: mennyei vagy földi reménységgel.a A helyes eljárásmód összhangba hozza a gyülekezetet azzal, ami az egész világon azon az estén történik (1Korinthus 14:40).

14. Hogyan tanúsíthatnak a vének szerető figyelmességet a beteg felkent iránt az Emlékünnep estéjén?

¹⁴ Tételezzük fel, hogy a felkentek közül valaki beteg és nem lehet jelen az Emlékünnepen. Mit kell ilyenkor tenni? Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy egy vén elvigye a jelképeket a beteg keresztényhez, és ha helyénvalónak látszik, a vén mondjon néhány odaillő szót, mielőtt felkínálná a betegnek a jelképeket, és az alkalomhoz illő imával fejezze be. Milyen nagyszerű buzdítás lenne ez a beteg számára! Az ilyen szerető figyelmesség nagyban előmozdítja a szeretet szellemét a gyülekezetben. (Lásd még: 31. oldal.) (Zsoltárok 133:1).

15. Írd le, milyen más módon lehet még kifejezni a tiszteletet az Úr vacsorája iránt.

¹⁵ Más érdekes kérdés is felvetődött az Emlékünnepen követendő eljárásmód és a jelképek tekintetében. Az ezekre a kérdésekre adott válasz megtalálható a 28. oldalon a „Tanúsítsunk tiszteletet az Úr vacsorája iránt!” cím alatt. A felelős vének jól tennék, ha gondosan betartanák az ott körvonalazott dolgokat.

16., 17. a) Milyen kérdéseket vetettek fel egyesek az Emlékünnepen való részvétellel kapcsolatban, és egyedül ki adhat erre választ? b) Hogyan gondoskodik Isten meggyőző bizonyítékról azok számára, akik az ő szellemétől születtek?

¹⁶ Vannak, akiket lehangol a bizonytalanság, hogy jogosultak-e magukhoz venni a jelképeket. Ez a kérdés néha fevetődik az Úr vacsoráját megelőző hetekben. Gyakran olyan személyek teszik fel ezt a kérdést, akik nemrég kerültek kapcsolatba Jehova Tanúival. Talán te is azok közé tartozol, akiknek ilyenfajta kétség fordul meg az elméjükben? Vajon hogyan tudnád eldönteni, mi a helyes eljárás?

Önvizsgálatra van szükség

¹⁷ Pál következőt ajánlja az Úr vacsorájával kapcsolatban: „Előbb vizsgálja meg azért mindenki magát alaposan, és csak úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a borból” (1Korinthus 11:28, 29). Megfigyelted, hogy Pál azt mondta: te vagy az, akinek meg kell vizsgálnia önmagát? Természetesen semmi rossz nincs abban, ha valaki megbeszéli ezt a komoly ügyet egy érett kerteszténnyel, de egyedül csak te döntheted el, milyen személyes kapcsolatban vagy Jehovával és az ő Fiával. Jehova a 144 000 egyetlen tagját sem hagyja kétségben. Erről biztosít az Írás: „Maga a szellem tanúskodik a mi szellemünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Isten szelleme az, amely felkelti Krisztus teste bármelyik tagjának a szívében a meggyőződést, hogy ő Isten szellemi fia. A választott tudja ezt, és nem szükséges, hogy megkérdezze efelől a gyülekezet bármely tagját megerősítésül (Róma 8:15, 16).

18. Milyen történelmi tények érdekelnek még minket a „más juhok”-kal kapcsolatban?

¹⁸ Jehova Tanúi modernkori története azt mutatja, hogy 1931-től kezdtek nagyobb figyelmet fordítani a Királyságnak az üzenete által a „más juhok”-ra. Majd 1935-ben „A nagy sokaság”b című előadásban világosan felismerhetővé tették, és a „más juhokkal” azonosították a János apostol látomásában megjelenő „nagy sokaságot”. Biztos, hogy a „kicsiny nyáj”begyűjtése a végéhez közeledett, és eljött Jézus számára az idő, hogy a „hű és értelmes rabszolga” közvetítésével a „más juhok” begyűjtésére fordítsa a figyelmét (Máté 24:45–47).

19. Milyen személyes vizsgálódást tanácsos elvégezniük azoknak az újaknak, akik azt állítják, hogy a felkentekhez tartoznak?

¹⁹ Ha ezekre az előbb említett dolgokra gondolunk, azt mondhatjuk mindazoknak, akik nemrég kerültek kapcsolatba Jehova népével, és akik azt állítják, hogy a felkent osztályhoz tartoznak: alaposan vizsgálják meg Jehovához fűződő kapcsolatukat. Kérdezzék meg maguktól: Az általam táplált mennyei reménység nem csupán a korábbi vallásos tanítás maradványa, amely tanítás szerint az egyház minden tagja a mennybe jut? Az én reménységem nincs-e valamilyen kapcsolatban valamiféle önző vággyal vagy érzelmességgel? Pál azt mondta: „Lehetetlen, hogy Isten hazudjon” (Zsidók 6:18). A fiúvá fogadás szent szelleme sem hazudhat. Aki tehát valóban Isten szellemétől született, azt nem gyötörhetik folyton kétségek, hanem teljes jó lelkiismerettel tanúsíthatja, hogy Isten fiaihoz tartozik.

Az 1985. évi Emlékünnep

20. Milyen fontos szerepe van az Emlékünnepnek Jehova Tanúinál?

²⁰ Minden igaz keresztény számára kétség nélkül az ÚR vacsorája az év legnagyobb ünnepe. Fontosság e cél és eljárásmód tekintetében nincs ennél jelentősebb alkalom. Ezért, ahogy a föld forog a tengelye körül, s a nap fokozatosan eltűnik a látóhatár mögött körös-körül a földön, Jehova Tanúi kis és nagy gyülekezeti és minden elszigetelt kis csoportjuk is, összegyülekezik a Mester parancs iránti engedelmességből.

21. Milyen magatartást és várakozást kell hogy kiváltson Isten népének szívében az 1985. évi Emlékünnep?

²¹ Az összes juhszerű tanítvány ma túláradó örömmel várja, hogy együtt ünnepelhessen ezen az Emlékünnepen. Bárcsak az idei alkalom is az épülés és bátorítás ideje lenne Jehova minden szolgája számára. Bárcsak beléjük oltaná azt a bizakodó szellemet, amelyet példaképük, Jézus Krisztus tanított, amikor így szólt: „ Legyetek bátrak! Én legyőztem a világot!” (János 16:33).

[Lábjegyzetek]

Emlékszel rá?

◻ A pászkaünnep miért nem volt az Emlékünnep előképe?

◻ Melyik hat lépést kell megtenni, mielőtt valaki javára fordíthaná Jézus áldozatát?

◻ Miért olyan lényeges, hogy jelen legyünk az Emlékünnepen?

◻ Mıért van szükség önvizsgálatra, mielőtt elmennénk az Emlékünnepre?

[Kiemelt rész a 17. oldalon]

Tanúsítsunk tiszteletet az Úr vacsorája iránt!

Milyen jelképeket használjunk fel

Kovásztalan kenyér: Csupán búzalisztből és vízből készült kenyeret lehet felhasználni, amilyen az ízesítő nélküli zsidó macesz. Ne használjunk fel olyan maceszt, amely só, cukor, maláta, tojás vagy hagyma ízesítők hozzáadásával készült. Saját magatok is elkészíthetitek a kovásztalan kenyeret az alábbi recept szerint: Keverjetek össze másfél pohár búzalisztet (ha az nem szerezhető be, rizs, kukorica vagy egyéb szemes termék lisztjét) egy pohár vizzel, és készítsetek belőle lágy tésztát. Sodorjátok egész vékonyra. Helyezzétek sütő tepsibe és sűrűn szurkáljatok bele villával apró lyukakat. Forró sütőben süssétek addig, amíg száraz és ropogós lesz.

Bor: Hamisítatlan vörös szőlőbort használjatok, amilyen például a Chianti, a burgundi vagy a claret. Kerüljétek a csemegeborokat, amelyek fel vannak erősítve, vagy brandyvel, sherryvel, portóival vagy muskotállyal vannak ízesítve. Ne használjatok fűszerezett vagy füvekkel aromásított bort, mint például a Dubonnet vagy más aperitif borokat. Házilag készült vörös bort is fel lehet használni, ha nem cukrozott, fűszerezett vagy szesszel feljavított bor.

Előkészületek a Királyságteremben

Asztal a jelképek számára: Terítsétek le az asztalt egy tiszta teritővel, és tegyetek rá a hatékony felszolgáláshoz elegendő tányért (tálcát) és borospoharat. A kenyeret előre meg lehet törni és a bort is ki lehet tölteni az összejövetel előtt. Jézus semmiféle szertartásszerű dolgot nem hagyott ránk ebben a vonatkozásban. Ha a helyzet megköveteli, takarjátok le a jelképeket egy tiszta terítővel a rovarok ellen.

Felszolgálók: Előre oktassátok ki őket a következő eljárásmódról, hogy mindenféle késedelem vagy zavar elkerülhető legyen a jelképek felszolgálásánál (felkínálásánál) az összes résztvevőknek, a szónokot és a felszolgálókat is beleértve.

Kisérő személyzet: Legyen jelen elegendő létszámú kísérő jóval az összejövetel előtt, hogy mindenkit fogadni és üdvözölni lehessen a megérkezésekor és el lehessen kísérni az ülőhelyéhez.

Virágdíszítés: Lehet használni, de legyen egyszerű és ízléses.

Az összejövetel lefolyása:

Az ünnep időpontja: Bár az ünnepi beszéd előbb is elkezdődhet, a jelképek felkínálása nem történhet meg a naplemente előtt. Helyileg kell meghatározni, mikor következik be a napnyugta 1985. április 4-én.

Emlékünnepi beszéd: A szónok jól készüljön fel, hogy az előírt időn belül elő tudja adni az anyagot. Az előadás legyen világos és szolgáljon az összes jelenlevő személy buzdítására.

[Kép a 15. oldalon]

Az Emlékünnep elmélyíti Jehova és az ő Fia iránti szeretetünket