Tegyünk eleget a keresztény érettségre szóló felhívásnak!
„Az igazságot szólva, szeretetben növekedjünk fel mindenestül őhozzá, aki a fej, Krisztushoz” (EFEZUS 4:15).
1., 2. a) Milyen értelemben mondhatjuk, hogy „az anyaméh gyümölcse jutalom”? b) Mire számíthatunk egy újszülöttnél?
AZ EGÉSZSÉGES, életerős kisbaba valóban nagy öröm. Kevesen tudnak ellenállni mulatságos kis bohóckodásainak. Csupa elevenség és gyönyörűség forrása; ő a figyelem középpontja, bármerre megy. Érthető, ha szülei ’büszkeségük’-nek tekintik, és nagyon szeretik, bármilyen felfordulást és fárasztó munkát okoz is a családban. Igen, „az anyaméh gyümölcse” valóban „jutalom”! (Zsoltárok 127:3).
2 Bármennyire szeretetre méltó egy ilyen apróság, mi történik akkor, ha semmi jelét nem látjuk nála a növekedésnek? Ha hónapokig, sőt talán évekig tartó szerető szülői gondozás ellenére ugyanabban az állapotban van, világos, hogy valamilyen súlyos rendellenesség lépett fel nála. A növekedés tehát egyet jelent az élettel; minden élőtől elvárjuk, hogy növekedjék. A növekedés Jehova teremtő erejének és bölcsességének a bizonyítéka (Lukács 2:52).
A szellemi növekedés létfontosságú dolog
3. Miféle növekedést jövendölt meg Jézus, és minek lehetünk a szemtanúi?
3 Jézus jövendölése szerint egy másfajta növekedés van most folyamatban. Az egész világon folyik az „aratás” (Máté 9:37). Az 1984-es szolgálati évben például hat ország jelentett százezernél több Királyság-hírnökből álló átlagot. Csupán három évvel korábban, 1981-ben, mindössze két ilyen ország volt. Az utóbbi hat évben 827 144 új tanú merítkezett alá, és több mint 5000 új gyülekezet alakult. Jehova felgyorsította munkáját. (Ésaiás 60:22).
4. Mi lett az eredménye a Jehova népe közt világszerte tapasztalható növekedésnek?
4 Ezek a számadatok azt mutatják, hogy a gyülekezettel rendszeresen kapcsolatban levő és a prédikálást végző minden három személy közül egy az utóbbi hat évben merítkezett alá. Talán te is ezek közé tartozol? Ha igen, akkor te is nagy öröm forrása vagy azok számára, akik segítettek neked megismerni az igazságot, de összes keresztény társaid, és mennyei Atyád, Jehova Isten számára is (Példabeszédek 27:11). Miként a járni tanuló kisgyermek első lépései, igen izgalmas esemény volt a te lépésed is, amikor átadtad magad Jehovának. Fokozatos előrehaladást jelentett a részedről. A növekedés jele volt.
5. Milyen kérdéseket tegyen fel magának mindenki? Mi segít megtalálni ezekre a választ?
5 S vajon mi történt azóta? Fel tudod-e mutatni a keresztény társaid szerető figyelmessége mellett elért szellemi növekedés biztos jelét? ’Mit is mondhatnék?’ — kérdezed talán. Nos, emlékezz arra, mit mondott Pál apostol a növekedésről: „Amikor még kisgyermek voltam, úgy beszéltem, mint kisgyermek, úgy gondolkodtam, mint a kisgyermek, úgy ítéltem, mint a kisgyermek; de most, amikor férfiúvá nőttem, elhagytam a gyermekes vonásokat” (1Korinthus 13:11). Pál nem az idő múlásával, hanem a gyermekes vonások elhagyásával lett érett férfiúvá. Melyek ezek a vonások?
6., 7. a) Írd le, milyen ’jellemvonása van a cscsemőnek’, és milyen veszélyt jelent az. b) Hogyan nyilvánul meg a jellemvonás? Mi lett a kimenetele?
6 A kisgyermekek egyik jellemvonása az, hogy nagyon rövid ideig képesek figyelni. Jóllehet mindenre kiváncsiak, ami körülöttük történik, mégis kiszámíthatatlanok, igen változékonyak és ingatagok. Nyilvánvaló, hogy aki megmarad ilyen állapotban, az nagy szellemi veszélyben van. Hasonló azokhoz, akik „a hullámoktól ide-oda hányatottak, akiket hol erre, hol arra hajt a tanítás mindenféle szele, és az emberek cselfogása és tévedést kiagyaló ravaszsága”, ahogyan Pál apostol leírja az Efezus 4:14. versében.
7 Amilyen gyorsan feltámad a szél és felszöknek a hullámok, épp olyan gyorsan szertefoszlanak. Ma is így jönnek és mennek az irányzatok, a hóbortok, és a divatok, hisz mindent eleve úgy terveznek az emberek, hogy az előbb-utóbb elavuljon. Amit nemrég még lényegesnek tartottak, az ma már elavult, és el is felejtették. Legyen az szórakozás, ruházat, lakás vagy bármi, mennyire ostoba, sőt gyermekes dolog, ha rabjává leszünk, és mindig a legújabbakat akarjuk mindenből, csak azért, hogy hamarosan kimenjen a divatból és megint csalódást okozzon! Szellemi téren az ingadozás és állhatatlanság következményei egyenesen katasztrófálisak lehetnek! (Vö. Jakab 1:6–8.)
8. Mi a szellemi csecsemők egy másik ’jellemvonása’, és milyen veszéllyel jár az?
8 A kisgyermekek egy további vonása az, hogy aligha fogják fel: mi jó és mi rossz, mi helyes és mi helytelen. Ugyanúgy a szellemi csecsemőknek sincs még „gyakorlat által kifejlett felfogóképességük a helyes és a helytelen megkülönböztetésére”, és ezért sürgette Pál apostol keresztény hivőtársait arra, hogy ’törekedjenek érettségre, nem rakva le újra az alapot’ (Zsidók 5:14; 6:1). Azoknak, akik még mindig szellemi csecsemők, szükségük van, hogy állandóan meggyőzzék őket arról, amit igazságnak fogadtak el, az valóban igazság, s amiről azt tanulták, hogy meg kell tenniük, azt valóban meg is tegyék. Még a legalapvetőbb dolgokban is segítségre van szükségük. Máskülönben könnyen összezavarodnak, csalódottnak érzik magukat, kétségek gyötrik őket, s mindez kárt okoz a hitüknek.
9. Miért kell megfelelnünk a keresztény érettség követelményének?
9 Megfigyelted-e már, hogy a kisgyermekek mindig azt szeretnék tenni, amit a felnőttek? Számukra természetesen mindez csak játék. És az is játékhoz tartozik, hogy megtehetik azt, amit akarnak anélkül, hogy vállalniuk kellene az ezzel járó felelősséget. Tulajdonképpen ebből áll a gyermek élete. (Lásd Máté 11:16, 17.) A növekedéssel és a testi fejlődéssel együtt nőnek a feladatok és a felelősség is. Ezeknek az elfogadásához segítséget kell nyújtanunk a gyermekeknek. Hogy mennyire felel meg ennek a követelménynek, az nagy mértékben meghatározza későbbi életének sikereit vagy kudarcait. Szellemi vonatkozásban még inkább fontos, hogy komolyan vegyük a keresztény érettségre vonatkozó követelményeket. Vajon hajlandó vagy-e vállalni, sőt, készségesen elfogadod-e a felnőtt, érett szellemi személyre háruló felelősséget? Vagy csupán eléldegélsz valahogy, és hagyod, hogy mások vállalják helyetted a felelősséget? (Galata 6:4, 5).
Miből áll tulajdonképpen a keresztény érettség?
10. Miért buzdította Pál a zsidó keresztényeket arra, hogy ’törekedjenek érettségre’?
10 Vajon mire gondolt Pál apostol, amikor arra buzdította a keresztényeket, hogy ’törekedjenek érettségre’? (Zsidók 6:1). A kapcsolt szövegrész elárulja, hogy Pálnak eredetileg sok mondanivalója volt a zsidó keresztények számára Jézus Krisztussal, „a Melkisédek rendje szerint” való főpappal kapcsolatban. Ámde úgy érezte, hogy azok a zsidó keresztények még nem képesek megérteni őt, mivel számukra „nehezen megmagyarázható” dolgoknak tűnnek azok, amire ő gondol (Zsidók 5:10, 11). Ezért arra emlékeztette őket: „Olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd eledelre. Mert mindaz, aki tejen él, járatlan az igazság szavában, mivel csecsemő. A szilárd eledel azonban érett embereknek való, azoknak, akiknek gyakorlat által kifejlett felfogóképességük van a helyes és helytelen megkülönböztetésére” (Zsidók 5:12–14; vö. Judás 3).
11. Mit jelent érettnek lenni?
11 Vajon ez azt jelenti, hogy az érettség csupán a Biblia mélyebb értelmi dolgainak a megértésétől függ? Jóllehet a keresztény érettséghez a Biblia ismerete és megértése is hozzátartozik, sokkal többről van itt szó. A Pál apostol által használt egyik kifejezés megértése hozzásegíthet minket ahhoz, hogy világosabban lássuk ezt a kérdést. Az „érettség” szónak fordított görög főnév: te·lei·oʹtes; az „érett” melléknévnek vagy jelzőnek fordított kifejezés pedig: teʹlei·os. Ezek a szavak a teʹlos szóra utalnak, ami azt jelenti: „vég”. A W. E. Vine-féle Expository Dictionary of New Testament Words című szótár megmagyarázza, hogy érettnek (teʹlei·os) lenni azt jelenti: „végére (teʹlos) jutni valaminek, bevégezni, befejezni, tökéletessé tenni”. Érett keresztény az, aki elért egy bizonyos célt, eljutott valaminek a végéhez. Vajon mi ez a cél?
12. Az Efezus 4:11–13 szerint mi tartozik hozzá az érettséghez?
12 Pál apostol az Efezus 4:11–13-ban megmagyarázta, hogy Jézus Krisztus mint a keresztény gyülekezet Feje, sokféle dologról gondoskodott, hogy segítsen a „szentek”-nek elérni céljukat, éspedig azt, hogy ’eljussunk mindannyian a hitnek és az Isten Fia pontos ismeretének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességének megfelelő növekedés mértékére’. Ebben az értelemben érettnek lenni, más szóval felnőttnek lenni (görögül: teʹlei·os) nem csupán azt jelenti, hogy „pontos ismeret”-tel rendelkezünk, hanem a „hit egységét” is jelenti, valamint azt, hogy a Krisztus által elért mértékhez tudjuk szabni magunkat.
13. Miért nem létezik keresztény érettség a „hit egysége” nélkül?
13 A „hit egysége” azt jelenti, hogy teljesen egységesek vagyunk. Mielőtt valaki megtanulja az „egy hitet”, megvan a saját véleménye, megvannak a saját elképzelései arról, hogy mit hogyan kellene tenni, mi helyes és mi helytelen, stb. (Efezus 4:4, 5). Ha engedi, hogy ezek az elképzelések továbbra is megmaradjanak, nagyon nehezen tud szellemi téren növekedni. Pál egy alkalommal az ókori korinthusi gyülekezetben levő keresztényeket „Krisztusban csecsemők”-nek és „testiek”-nek nevezte, mivel „irigykedés és viszálykodás” volt közöttük, és némelyek azt állították, hogy Pált követik, mások pedig azt, hogy Apollóst (1Korinthus 3:1–4). Ebből könnyen megláthatjuk, hogy az egység, a „hit egysége” együtt jár a keresztény érettséggel. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. Kérdezzük hát meg magunktól: Valóban elhagytuk-e korábbi, világi gondolkodásmódunkat? Belátjuk-e, mennyire szükség van arra, hogy teljes egységben legyünk Jehova népével mind gondolatban, mind cselekedetben? A „hit egysége” a keresztény érettség nélkülözhetetlen alkotóeleme (Efezus 4:2, 3).
14. Mivel függ még össze az érettség?
14 A keresztény érettség szoros kapcsolatban van ’a Krisztus teljességének megfelelő növekedés mértékével’ is. Mit jelent ez? Pál azzal folytatja, hogy akik elérik ezt a mértéket, nem csecsemők többé, akik „a hullámoktól ide-oda hányatottak, akiket hol erre, hol arra hajt a tanítás mindenféle szele és az emberek cselfogása”, olyan embereké, akik ravasz módon agyalnak ki tévedéseket. Ellenkezőleg, az igazság pontos ismeretével rendelkeznek. Krisztus szeretetében nőttek fel, és egyéb isteni tulajdonságokat is felmutatnak: bölcsességet, igazságosságot és hatalmat (Efezus 4:13, 14; János 15:12, 13; 1Korinthus 1:24, 30; 2:7, 8; Példabeszédek 8:1, 22-31). Jóllehet mi, tökéletlen emberek, képtelenek vagyunk eljutni ’a Krisztus teljességének megfelelő növekedés mértékére’, mégis nagy példaképünknek tehetjük meg őt, és kitűzhetjük célul magunknak, hogy ugyanazt az istenfélő személyiséget fejlesztjük ki magunkban (Kolossé 3:9). Amilyen mértékben sikerül elérni ezt a célunkat, olyan mértékben leszünk érettek.
Növekedjünk szeretet által
15. Mi az első lépés az érettség megszerzésének az útján?
15 Miután megvizsgáltuk, hogy mit jelent a „keresztény érettség” kifejezés, meg kell tudnunk, hogyan juthatunk el erre az érettségre. Amint láttuk, a Zsidók 6:1 megmutatja, hogy a keresztény érettség keresésében van egy bizonyos alap, amire nekünk építenünk kell. Ha ezt megtettük, további erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy érettségre jussunk. Az alapot képező különféle elemek közt első helyen áll „a holt cselekedetek megbánása”.
16. Miféle „holt cselekedeteket” kell megbánnunk?
16 A „holt cselekedetek”-hez tartoznak nyilvánvalóan a bukott test cselekedetei, amelyek — ha nem fékezzük meg azokat — halálhoz vezetnek. Készségesen bűnnek ismerjük el az olyan külsődleges vétkeket, mint paráznaság, tisztátalanság, féktelen viselkedés, bálványimádás, és spiritizmus. De a test cselekedetei, a „holt cselekedetek” közé tartoznak olyan dolgok is, amelyeket egyesek személyiség-vonásoknak neveznének, mint például az ellenségeskedés, a viszálykodás, a féltékenység, a haragkitörések, a versengések, a nézeteltérések, a szekták, és az irigykedés (Galata 5:19–21). Ha gyökerestől nem gyomláljuk ki ezeket a személyiség-vonásokat és nem ültetjük el helyükbe az „új egyéniséget, amely Isten akarata szerint lett megteremtve valódi igazságosságban és lojalitásban”, igen csekély a valószínűsége annak, hogy lépést tehetünk előre a keresztény érettség felé (Efezus 4:22–24).
17. Mit tekinthetünk még „holt cselekedetek”-nek? Miért?
17 A test cselekedetein kívül, a „holt cselekedetek” — amelyektől meg kell szabadulnunk — olyan tetteket és törekvéseket is magukba foglalnak, amelyek szellemi vonatkozásban halottak, hiábavalók, gyümölcstelenek. Ilyen például a pénzhajhászás, a gyors meggazdagodásra való törekvés. Lehetnek valakinek törtető és időt rabló tervei arra, hogy magasabb fokú oktatásban részesüljön, vagy részt vehet valaki társadalmi reformokért, békéért, stb. küzdő mozgalmakban. Mindezekhez látszólag önmagukban is valamilyen érdem fűződik, ámde valójában „holt cselekdetek”, mert szellemi halált okozhatnak azoknál, akik ilyesmibe bolyolódnak. Mindazok, akik érdekeltek abban, hogy eljussanak a keresztény érettségre, meg kell hogy ’bánják’ „holt cselekedeteiket”, nem folytathatják azokat, hanem követniük kell Jézus felhívását: „. . . keressétek először a királyságot és [Isten] igazságosságát!” (Máté 6:33).
18., 19. a) Mit jelent az Efezus 4:15-ben található kifejezés: „az igazságot szólva”? b) Hogyan függ ez össze az érettséggel?
18 Ha már leraktuk az alapot, mit tegyünk? Pál ezt tanácsolja: „Az igazságot szólva, szeretetben növekedjünk fel mindenestül őhozzá, aki a fej, Krisztushoz” (Efezus 4:15). Mindenekelőtt megfigyelhetjük, hogy megemlíti: „az igazságot szólva”. Ez a kifejezés nyilvánvalóan többet jelent a puszta beszédnél; tulajdonképpen azt jelenti: „igaznak lenni” (Kingdom Interlinear). Más fordítások szerint: „igazságban élve”; „az igazsághoz ragaszkodva; „szeretetteljesen követve az igazságot mindenkor — őszintén szólva, őszintén törődve, őszintén élve” (Efezus 4:15, Csia fordítás; Ökumenikus fordítás; The Living Bible).
19 Ha keresztény érettségre törekszünk, az életmódunkkal, a beszédünkkel, a tetteinkkel, a másokkal való bánásmódunkkal is támogatnunk, igazolnunk kell az igazságot. Ez azt jelenti, hogy a mindennapi ügyeinkben is fel kell használnunk a megszerzett bibliaismeretünket, azok között kell lennünk, „akiknek gyakorlat által kifejlett felfogóképességük van a helyes és helytelen megkülönböztetésére” (Zsidók 5:14). Vajon megteszed ezt? Amikor döntened kell, mindig a bibliai alapelvek szerint érvelsz? Eleget teszel annak a felhívásnak, hogy igyekezz érett kereszténnyé lenni, szavakkal és tettekkel is támogatni az igazságot, vagy inkább megmaradsz szellemi csecsemőnek, aki mentes minden felelősségtől, s aki szabadon követi vágyait és kívánságait?
20., 21. a) Milyen szerepe van a szeretetnek az érettségre való növekedésben? b) Milyen kérdéseket kell ezután még megvizsgálnunk?
20 Pál ezt mondja: „Szeretetben növekedjünk fel mindenestül őhozzá, aki a fej, Krisztushoz” (Efezus 4:15). Pál itt a dolog lényegére tapint: az indítékra. Az 1Korinthus 13:1–3-ban rámutat arra, hogy azok a cselekedetek, amelyek egyébként értékesek lehetnek, teljesen értéktelenné, haszontalanná lesznek helyes indíték nélkül. Ezért meg kell vizsgálnunk az indítékainkat mindennél, amit teszünk. Vajon azért tesszük, hogy lássák az emberek, és hatással legyen rájuk s azt gondolják rólunk, hogy érettek vagyunk? Vagy Isten iránti és embertársaink iránti szeretetből tesszük? Amikor a szeretet indít minket valamire, ’mindenestül felnövekedünk’, kiegyensúlyozott, megbízható, érett keresztények leszünk, és teljesen elismerjük ’azt, aki a fej, Krisztust’.
21 Bár méltó cél az, ha valaki keresztény érettségre törekszik, mégsem ez a végcél. Ha ugyanis valaki már eljutott odáig, van-e még tennivalója? Mi a helyzet azokkal, akik hosszú évek óta igazságban vannak és eljutottak a keresztény érettségre? Ezt vizsgáljuk meg most a következő cikkben.
Meg tudod-e magyarázni?
◻ Melyek a „csecsemő-vonások”, és milyen veszélyekkel járnak?
◻ Milyen összefüggés van „a hit egysége” és „a Krisztus teljességének megfelelő növekedés mértéke”, valamint az érettség között?
◻ Milyen „holt cselekedeteket” kell elhagynunk ahhoz, hogy keresztény érettségre jussunk?
◻ Hogyan ’növekedhet fel valaki szeretetben’?
[Oldalidézet a 9. oldalon]
AZ UTÓBBI HAT ÉVBEN
— 827 144 új Tanú merítkezett alá
— Több mint 5000 új gyülekezet alakult
— Azok közül, akik ma részt vesznek a prédikáló munkában, minden harmadik személy ez alatt az idő alatt merítkezett alá
[Oldalidézet a 9. oldalon]
Az 1984-es szolgálati évben hat országban százezernél több Királyság-hírnök volt az átlag
[Kép a 11. oldalon]
Ma sokan választják inkább a szolgálatot, mintsem az anyagi javakat