Tudnál-e még jobb módon szeretetet tanúsítani?

AZ ÖSSZES jótulajdonság közül, amelyet ápolhatunk, ,a legnagyobb a szeretet’ (1Kor 13:13). Az a fajta szeretet azonban, amelyről itt Pál apostol beszél nem az éros, amelynek a nemi vonzalom az alapja s amiből az „erotikus szó is származik; nem is a storgé, vagyis a családi köteléken alapuló szeretet; még csak a philia sem, amelynek alapja az egyéni tetszés vagy nemtetszés azonossága. Az apostol által itt használt görög szó az agápe, vagyis a pozitív szeretet, amely alapelvre épül fel és egészében megnyilvánuló.

A sokféle mód közül, amelyen kimutathatjuk a szeretetünket, az egyik az anyagi természetű vagy értékű dolgok adományozása. Ez önmagában nagyon jó, de vajon nincs-e az adakozásnak ennél is jobb módja? Egy nagyon kedves bibliakutató évekkel ezelőtt így nyilatkozott: Ha választhatunk, hogy több pénzt adjunk-e az Úr munkájához vagy több időnket és energiánkat fordítsuk rá, a bölcs eljárás az lenne, hogy az utóbbit tegyük — több időt és energiát adjunk a magunkéból.’ Vajon miért? Azért, mert ebből több dicsőség és tisztelet származhat Istennek és nagyobb boldogság saját magunknak.

Mindent összevetve, Jehova keresztény tanúi értékelik ezt az alapelvet. Néhány évvel ezelőtt egy pittsburghi újság cikkének fejcíme megállapította: „Jehova tanúi munkával járulnak hozzá kongresszusi termük építéséhez a repülőtér közelében. A cikk nagy képet is közölt a munka végzéséről és elmondta, hogy szó szerint ezrek nyújtottak önkéntes segítséget s időnként sokkal többen jöttek el segíteni, mint ahányat ténylegesen fel tudtak volna használni. A tudósítást olvasva egy protestáns pap kénytelen volt panaszkodni amiatt, hogy milyen kevesen reagáltak a segélykérő felhívására egy olyan terv megvalósításában, amelynek a felügyeletével megbízták: „Gondoljanak a protestáns egyházak és a tervben érdekelt összes szövetséges csoportok hatalmas számára . . . [mégis] alig tudok egyszerre hat embert összehozni, hogy egyetlen napi ingyen munkát vállaljanak a terv megvalósításában. Ez a sok templomlátogató nyilván úgy gondolta, hogy könnyebb pénzzel hozzájárulni, mintsem önmagukból adni, idejüket és erejüket feláldozni.

Az őszinteség, amilyen például Isten tollforgatóinál, az ihletett bibliaíróknál megnyilvánul arra a megjegyzésre kényszerít minket, hogy időnként még azok között is találunk hiányosságot ezen a téren, akik Jehova Isten önátadott szolgáinak vallják magukat. Például Jehova tanúi egy nemrég épült kongresszusi termének az építkezése alkalmával az építés vezetésével megbízott testvér megállapította, hogy a pénzügyi hozzájárulás tekintetében szinte csodát műveltek; bár a terem közel egy millió dollárba került, gyakorlatilag ki is fizették, mire elkészült. Amikor azonban arról volt szó, hogy az építési tervet személyes idő és erőfeszítés módján is támogassák, ugyanez a lelkesedés már hiányzott.

Mi volt hát a baj? Nos, nyilván sokan úgy érezték, hogy bőkezű pénzbeli adakozásuk bőven elegendő. Igaz, a bőkezű adakozás igen jó dolog. Ámde a pénzbeli adakozás önmagában még nem mentette fel a testvéreket az alól, hogy idejük és erejük latba vetésével is segítsenek, ha erre lehetőségük van. Jézus Krisztus nyilván ezt kívánta hangsúlyozni, amikor azt mondta a gazdag fiatal főembernek, hogy ne csupán a javait adja el és az árát ossza szét a szegények között, hanem azt is mondta neki, hogy kövesse Őt.

Ugyanez az alapelv vonatkozik a keresztényi szolgálatunk minden területére is. Valójában nem helyesebb-e, ha valaki minden idejét és energiáját Isten szolgálatába állítja, ha módja van rá? Igaz, kényelmesebb pénzt dobni a Királyság-teremben elhelyezett gyűjtődobozba, mint például elvégezni a Királyság–terem kitakarítását vagy a környező terület gondozását, ha valakinek ez a feladata. De vajon nem kíván-e az utóbbi két dolog nagyobb szeretetet? Talán könnyebb pénzzel segíteni a Bibliák és a bibliai irodalom nyomtatását, mint időt fordítani arra, hogy elvigyük a nyomtatott anyagot az emberek otthonaiba, prédikáljuk az Isten Királysága jó hírét és igyekezzünk tanítványokat képezni. De ismét, nem az utóbbi dolgok jelentik-e a szeretet kinyilvánításának nemesebb módját, s vajon nem ezt jövendölte és parancsolta meg Jézus a követőinek? De igen, ahogyan azt a Máté 24:14 és a Máté 28:19, 20 verséből is láthatjuk.

Ez az alapelv vonatkozik a családi körre is. Dicséretes dolog, amikor a férj pénzt költ a feleségére. De nem tanúsít-e iránta nagyobb szeretetet azzal, ha időt és figyelmet fordít rá és érdeklődik iránta? Lehet, hogy igen bőkezű, amikor pénzről van szó, és mégsem szereti igazán a feleségét. Volt egyszer egy politikailag igen kiváló ügyvéd, aki bőkezűen gondoskodott a feleségéről anyagi vonatkozásban. De a feleség egy napon megdöbbenve tudta meg, hogy a férje egy másik nőt is tartott. Az anyagi gondoskodás tehát nem feltétlenül az őszinte szeretet bizonyítéka. A körülményektől függ, hogy a férj többet vagy kevesebbet tud nyújtani anyagiak terén; ámde amikor a „kiválóbb útról van szó, a gazdag és a szegény egyforma lehetőséggel rendelkezik. — 1Kor 12:31–13:13.

Hasonló a helyzet akkor is, amikor a szülőknek kell szeretetet tanúsítaniuk a gyermekeik iránt. Egyes szülők — mivel gyermekkorukban szűkében voltak anyagi javaknak — elhatározzák, hogy bőségesen megadnak minden jót a gyermekeiknek: szép ruhát, játékot, a kedvtelésükhöz szükséges eszközöket, stb. De ha így tesznek, bizony nem járnak el bölcs módon. Mert sokkal fontosabb lenne önmagukból, idejükből, érdeklődésükből és erejükből adni a gyermekeiknek. Ez mindenképpen nagyobb önfeláldozást jelent, ámde bőségesebb jutalommal jár. Más szóval, ne a TV vagy a pótmama helyettesítsen benneteket — a rendkívüli vagy ritka esetek kivételével —, s ne azért, hogy a szülők éjszakai mulatóba mehessenek!

Mindig gondoljunk tehát arra, hogy számunkra az jelenti a szeretet kimutatásának legszebb módját, ha önmagunkat adjuk, az időnket, az erőnket, az érdeklődésünket, a figyelmünket, a gyengéd érzelmeinket. Anyagi értékeket fordítani Isten munkájára vagy a szeretteinkre jó dolog, mert erre is szükség van; de sohasem szabad megelégednünk az ilyenfajta adakozással, ha értékesebb dolgokat is adhatunk. S ha választani lehet a kettő között, mutassunk ki nagyobb szeretetet és nagyobb bölcsességet azáltal, hogy önmagunkból adunk, odaadva még a „saját lelkünket is. Ezt tette Pál apostol is, és mily gazdagon megáldotta érte az Isten. — 1Thess 1:6–10; 2:8.