6. Hogyan azonosította a Thy Kingdom Come [Jöjjön el a Királyságod!] könyv az „új teremtés” tagjai „anyját”?

⁶ Érdekes, hogy a Thy Kingdom Come [Jöjjön el a Királyságod!] című, 1891-ben kiadott könyv a következőket mondja az „új teremtés” felkentjeivel kapcsolatban: „Az Ésaiás 54:1–8. versét illetően, Pál apostol rávilágít annak emberfeletti bölcsességére, és a szellemi Sionra alkalmazza, a mi anyánkra vagy szövetségünkre, amelyet Sára ábrázol. Ábrahám test szerinti magva ki lett rekesztve abból, hogy az ígéret örököse legyen, és az aigazi mag, Krisztus (akit Izsák és Rebeka ábrázolt elő), az ígéret egyedüli magvaként fogadtatott el. — Gal 4:22, 24, 26–31.”

 7., 8. Ki a keresztény gyülekezet „anyjának” férji tulajdonosa, és mit mond e tekintetben az Ésaiás 54:1–8. verse?

⁷ Ennek a kijelentésnek semmi köze sincs a Theodor Herzl által 1897-ben alapított Cionista világszervezethez. Ez a szervezet az itteni, földi Jeruzsálemmel foglalkozik, nem pedig a „fenti” vagy „magasságbeli” Jeruzsálemmel, amely a keresztény gyülekezet „anyja” (Galata 4:26). A Thy Kingdom Come [Jöjjön el a Királyságod] című könyv nem fejtegeti, hogy a keresztény gyülekezet „anyjának” férji tulajdonosa Isten, akit Ábrahám szemléltet. Jehova nem az ábrahámi szövetséggel vagy az új szövetséggel van házastársi kapcsolatban, hanem a „fenti” vagy „magasságbeli” Jeruzsálemmel, amelyet Izsák anyja, Sára ábrázolt. Hozzá hasonlóan mint „anya”, a „fenti” vagy „magasságbeli Jeruzsálem” is élő, személyiséggel rendelkező dolog.

⁸ Ki tehát ez a „fent” vagy „magasságbeli” Jeruzsálem? Hogy megtudjuk, először vizsgáljuk meg Ésaiás 54:1–8. versét, amely így szól:

„’Ujjongj, te meddő, aki nem szültél! Légy vidám, hangos örömkiáltással és kiálts éles hangon te, akinek nem volt szülési fájdalma, mert több az elhagyottnak fia, mint a férjes asszonyé’ — szól Jehova . . . ’Férji urad a te nagy Alkotód, seregek Jehovája az ő neve; és Izrael Szentje a Visszavásárlód. Az egész föld Istenének fogják nevezni őt. Mert mint egy magára hagyott és bánkodó szellemű feleséget hívott el téged Jehova, és mint ifjú feleséget, akit akkor megvetettek’ — ezt mondja a te Istened. ’Egy kis szempillantásra teljesen elhagytalak téged, de nagy könyörületességgel ismét egybegyűjtelek majd téged. Fölgerjedt haragomban egy szempillantásig elrejtettem orcámat előled, de határtalan ideig tartó szerető kedvességgel könyörülök rajtad’ — ezt mondja Jehova, a te Visszavásárlód.”

 9. a) Kihez vagy mihez szólt Jehova vigasztalóan az Ésaiás 54:1–8. versében? b) A Galata 4:25, 26 szerint ki a jelképes „asszony”, akihez az előképben szólnak?

⁹ Az első esetben Jehova nem egy szövetségnek beszél. Egy nemzethez szól, a mózesi szövetségben levő választott népéhez szól. Isten szemszögéből ez a nemzet egy összetett „asszonyt” alkotott, amely olyan volt számára, mint egy „feleség”. Pál apostolnak a Galatához írt levele szerint az a jelképes „asszony” előképes volt, de nem mondja róla, hogy egy szövetségről vagy szerződésről lenne szó. Egy szerződést, egy szövetséget nem lehet vigasztalni, erősíteni. Pál inkább azt mondja, hogy az ellenképi „asszony” valamiféle élő dolog, amilyen egy „anya”, amiképpen a „férji tulajdonos”, Jehova is élő, értelemmel és vigasztalási képességgel bíró személy.

A fenti Jeruzsálem azonban szabad, és ő a mi anyánk” (Galata 4:25, 26).

A szabad Jeruzsálem

13. Mit mondott Pál a szabad Jeruzsálemről, és miféle szabadságban kell az ő „gyermekeinek” szilárdan kitartaniuk?

¹³ Pál szembeállítja a rabságban levő földi Jeruzsálemet a „fenti Jeruzsálemmel”, amely „szabad”. Az Ésaiás 54:1–8. verséből idézve ezt mondja:

„A fenti Jeruzsálem azonban szabad, és ő a mi anyánk. Mert meg van írva: ’Örvendj te meddő, aki nem szülsz; vigadozzál és hangosan kiálts te, akinek nincs szülési fájdalma, mert többen vannak az elhagyottnak gyermekei, mint akinek férje van.’ Mi pedig, testvérek, Izsákhoz hasonlóan az ígéret gyermekei vagyunk. De amint akkor a test szerint született üldözni kezdte a szellem szerint születettet, úgy most is. De mit mond az Írás? ’Űzd el a szolgálólányt és fiát, mert a szolgálólány fia semmiképpen sem fog együtt örökölni a szabad nő fiával.’ Így tehát, testvéreim, nem szolgálólány, hanem a szabad nő gyermekei vagyunk. Mert Krisztus ilyen szabadságra szabadított meg bennünket. Álljatok azért szilárdan, és ne engedjétek magatokat ismét a rabszolgaság igájába hajtani” (Galata 4:26—5:1).

14. Miért volt Izsák születése „a szellem szerint” való?

¹⁴ A galáciabeli keresztények, akikhez e szavakat intézte Pál, „Isten ígéret szerinti gyermekei” voltak (Galata 4:28, Today English Version). Ennek előárnyékaként Izsák a százéves Ábrahámtól és a 90 éves feleségétől, Sárától, Jehova ígéretének a beteljesedéseként született meg, amely ígéretet Jehova az idős hithű patriarchának tett. Igen, Izsák megszületése csodálatos születés volt: egyáltalán ’nem a test megszokott módja szerint’ ment végbe (1Mózes 18:11–15). Ezért tehát ’a szellem módja’ szerint kellett megtörténnie. A nagyobb Ábrahám, Jehova Isten szellemének kellett beavatkozni ahhoz, hogy a szabad nő, Sára, valamint Ábrahám szaporodási képessége visszanyerje erejét (Róma 4:19). Figyelemre méltó dolog, hogy maga az „ígéret” nem volt idős, amikor i. e. 1918-ban Izsák megszületett, mert mindössze 25 év telt el azután, hogy Ábrahám bement az Ígéret földjére, Kánaánba, i. e. 1943-ban, amikor az „ígéret” hatályba lépett.

15. Meddig volt a „fenti Jeruzsálem” gyermektelen, és mikor kezdtek sokan lenni az ő gyermekei?

¹⁵ A „fenti Jeruzsálem” „elhagyott” volt, és szinte „gyermektelen”, hosszabb időn át, mint Sára. Tulajdonképpen i. e. 1943-tól volt a „fenti” Jeruzsálem ebben az állapotban, vagyis attól kezdve, hogy hatályba lépett az Ábrahámnak tett ígéret, egészen i. sz. 29-ig, amikor Jézus alámerítkezett. A nagyobb Ábrahám, Jehova szelleme akkor adott új születést Jézusnak és akkor kente fel őt, hogy Krisztussá, azaz Felkentté vagy Mesiássá legyen. De a „fenti Jeruzsálem” nem elégedett meg ezzel az egyetlen különleges szellemi gyermekével. Ezért i. sz. pünkösd napján — Jézus feltámadása és mennybemenetele után, mintegy 120 hű tanítványának is új születést adott a nagyobb Ábrahám. Akkor kente fel őket szellemével, hogy a nagyobb Izsák, Jézus Krisztus szellemi testvéreivé legyenek. Később még ugyanazon a napon mintegy 3000 zsidó merítkezett alá Jézus tanítványaként és kapott felkenetést a szent szellem által (Cselekedetek 2:1–42). Tehát azon a napon a „fenti Jeruzsálem” sok gyermek „anyjává” lett.

16. Mivel azonos a „fenti Jeruzsálem”?

¹⁶ Pál apostol feltárja, hogy az Ésaiás 54:1–8-ban megszólított asszony a „fenti Jeruzsálem”. Jehova Isten ennek az „asszonynak” férji tulajdonosa, egyben a nagy alkotója is. Jelképesen szólva, ez az „asszony” az ő „felesége” vagy feleségszerű szervezete fent a mennyben. Mint férj, ő az, aki gyümölcsözővé teszi őt, hogy létrehozza az Ábrahám idejében megígért igazi „magot” (Galata 3:16, 26–29).

17. Hogyam lett a „fenti Jeruzsálem” a nagyobb Ábrahám elsődleges „magvának” „anyjává”?

¹⁷ Ahhoz, hogy a nagyobb Ábrahám elsődleges „magva” lehessen, Isten egyetlen-nemzett Fiának Jehova feleségszerű mennyei szervezetéből kellett jönnie. Ez a szervezet így az Isten Fiának „anyja” lett. Jézus Krisztus, földi napjaiban nem a földi Jeruzsálem jelképes fia volt, hiszen az a város akkor rabságban vagy rabszolgaságban sínylődött „gyermekeivel” együtt, Jézus pedig sohasem volt rabszolgaságban (Galata 4:25). A földi Jeruzsálem azoknak a természetes zsidóknak az „anyja” volt, akik elvetették Jézust mint megígért „magot”, és nemcsak mint Ábrahám patriarcha magvát, hanem úgy is mint Jehova Isten, a nagyobb Ábrahám magvát (Máté 23:37–39).