„Kicsoda ismerte meg Jehova gondolatát?”
„Mert ’kicsoda ismerte meg Jehova gondolatát, vagy kicsoda lett az ő tanácsadója’? (RÓMA 11:34; ÉSAIÁS 40:13).
1. a) Milyen kihívást jelentő kérdést idézett Pál apostol az Ésaiás 40:13. verséből? b) Miben különbözik ebben az idézetben egy kulcsszó az eredeti héber szövegben levőtől?
TÖBB mint 2700 éve annak, hogy ez a kihívást jelentő kérdés felvetődött Izrael ókori nemzete előtt, ahogyan a néhai zsidó farizeus a Rómaiaknak írt levele 11:34. versében megfogalmazta: „Mert ,kicsoda ismerte meg Jehova gondolatát, vagy kicsoda lett az ő tanácsadója’?” Pál apostol az ókori Septuaginta fordításból vette át ezt az idézetet. Ez a fordítás a „gondolat, értelem” (nous) szót használja a „szellem” szó helyett, amely az eredeti héber szövegben szerepel.
2. Mit értünk az emberi „gondolaton”? Szemléltesd.
2 Mit jelent hát a „Jehova gondolata” ihletett kifejezés? A mi esetünkben, mint emberi teremtmények esetében, a gondolat a mi gondolkozási folyamatunkat jelenti. Mi például megváltoztathatjuk a gondolkodásmódunkat, hogy „ugyanaz a szellemi magatartás” legyen meg bennünk, amely „a Krisztus Jézusban is megvolt” (Filippi 2:5; lásd még 1Mózes 11:6). A mi szellemi képessségeink magasabbrendűek, mint bármelyik állaté.
3—5. a) Mire mutat rá az Ésaiás 55:8, 9. verse Jehova „gondolatával” kapcsolatban? b) Miért nem csodálkozhatunk Pálnak a Róma 11:33-ban feljegyzett felkiáltásán? c) Mit akart az apostol mondani 11:34-ben olvasható magyarázatával? d) Miért nem ismerhették a keresztény korszak előtti írók Jehova „gondolatát”?
3 Amit Jehova Isten, a Teremtő elgondolt, az mérhetetlenül magasabbrendű annál, amit mi, tökéletlen emberi teremtmények képesek vagyunk elgondolni vagy elképzelni magunknak. Isten erre a lényeges tényre hívja fel a figyelmünket az Ésaiás 55:8, 9 próféciájában, ahol ezt olvassuk: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim — igy szól az ÚR [ÚV: Jehova]. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ökumenikus fordítás). Jehova tehát sokkal jobb dolgokat szándékozik adni a teremtményeinek, különösképpen azoknak, akik szövetséges viszonyba kerülnek ővele, mint amit földi teremtmények valaha is el tudnánk képzelni. Nem csoda hát, ha Jehova rendelkezésének egyedülálló jellegzetességét és annak megvalósítását tárgyalva, a „nemzetek apostola” kénytelen felkiáltani: „Ó Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Mily kikutathatatlanok az ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az ő utai!” (Róma 11:13, 33). Nyilván egyetlen ember sem írhatta elő Isten számára, hogy mit tegyen. Ezért az ihletett apostol így folytatja magyarázatát: „Mert ’kicsoda ismerte meg Jehova gondolatát [noun], vagy kicsoda lett az ő tanácsadója’?” (Róma 11:34). A The Jerusalem Bible [Jeruzsálemi Biblia] ennél a résznél ezt mondja: „Vajon kiismerhette valaha is az Úr gondolatát? Ki lehetett valaha is az ő tanácsadója?”
4 Ezekkel a szavakkal az apostol nem azt akarta mondani, hogy miután Isten feltárja az ő gondolatát, az ember képtelen azt megismerni vagy megérteni. Nem! Isten igenis feltárta előttünk, emberek előtt az ő gondolatát ihletett Szavának, a Szentírásnak lapjain. Az apostol azt akarta mondani, hogy egyetlen ember sincs, aki képes lenne saját magától, és mielőtt Isten megalkotná a tulajdon gondolatát és célját, kidolgozni vagy kialakítani ugyanazt a saját emberi gondolkodóképességével! Mielőtt Isten feltárta volna, egyetlen ember sem lett volna képes kitalálni! Mielőtt tehát a Bibliában lefektetett isteni kinyilatkoztatásra sor került, nem akadt ember, aki ismerte volna „Jehova gondolatát”. Még a keresztény kor előtti írók, a Szent Iratok 39 könyvének írói közül sem akadt ilyen, még a törvényt adó Mózes sem!
5 Senki sem érthette meg például, hogy mit gondolt Jehova, amikor Ábrahámmal és az ő magvával foglalkozott, sem azt, hogy mi köze volt ennek az i. sz. első századában bekövetkezett eseményekhez.
Jehova „gondolata” az „olajfával” kapcsolatban
6. a) Melyik ígéretet tárgyalja Pál a Róma 11. fejezetében? b) Milyen nagy kegyben részesült Ábrahám és miért?
6 A Rómnaiakhoz írt levél 11. fejezetében egészen a 34. versig Pál apostol a megígért „Ábrahám magva” témáját magyarázza. A Mózes által az első könyve 12:3. és 22:17, 18. versében feljegyzett szavak szerint Jehova Isten megígérte, hogy megáldja az idős patriarchát annak leszármazottjában vagy „magvában”; és ebbben a magvban, vagy általa, Ábrahám Istene kellő időben áldásban részesíti a föld összes családját. Micsoda elkápráztató ígéret ez azok számára, akik az ígéret örököseivé lesznek, és micsoda jutalom Ábrahám hitéért és engedelmességéért, hogy ő is örököse lehet az ígéretnek!
7. a) Mit jelentenek a jelképes „olajfa” egyes részei? b) Mire szánták az „ágakat”? c) A „mag”-ra vonatkozóan mi volt Jehova „gondolata”, aminek még fel kellett tárulnia?
7 Az apostol egy olajfa fejlődéséhez, növekedéséhez hasonlítja azt, ami Jehova eredeti gondolata volt; olyan fának a növekedéséhez, amely Izrael szülőföldjén nagyon jól ismert volt mindenki előtt. Ezzel a képpel összhangban, a jelképes olajfa gyökere maga Ábrahám. A fa törzse, amely Ábrahámból, mint jelképes gyökérből nőtt ki, szeretett fiából, Izsákból, unokájából, Jákobból vagy Izraelből és Jákob 12 fiából, Izrael 12 törzsének ősatyjaiból tevődött össze. Természet szerint a 12 patriarcha vagy törzsfő összes leszármazottja a jelképes olajfa ágainak tekinthető. Ebben a minőségükben ezek mindannyian közvetlenül az ígéret szerinti „Ábrahám magvá”-hoz tartoznak, aki által a föld összes családja és nemzete áldásban részesül Jehova szerető szándékának vagy „gondolatának” megfelelően. Amit azonban ők nem tudtak ezzel a „mag”-gal kapcsolatban, az a következő: itt nem az Ábrahám patriarcha természetes leszármazottjáról vagy testi magváról van szó, hanem a szellemi „mag”-ról. Ennek a szellemi „mag”-nak az atyja tehát nagyobb valaki Ábrahámnál, sokkal nagyobb, mint ő. Nem más, mint a nagy Életadó, maga Jehova Isten. Ki tehát ennek a „mag”-nak a legfőbb része?
8. a) Hogyan lett Jézus nagyobbá Izsáknál? b) Miért volt szükség Jézus áldozatára és mennyei feltámadására ahhoz, hogy a föld összes családja áldásban részesüljön?
8 Nos, ez a valaki nagyobb, mint Izsák, Ábrahám idős korban nyert fia. Az „ember Jézus Krisztus” az elsődleges mag, aki Izsáktól származik ugyan, de nagyobb Izsáknál, és annak fiánál, Jákobnál vagy Izraelnél, és Jákob 12 fiánál, Izrael nemzetének 12 alapítójánál is (1Timótheus 2:5). Az újszülött, akinek a Jézus nevet kellett adni, az „Isten Fia” volt, mivel Jehova Isten szelleme hozta létre őt szűz anyjának, Máriának a méhében. Az ő életét tulajdonképpen Jehova helyezte át a szellemi birodalomból Mária méhébe, akinek a férje, József csak földi nevelőapja volt Jézusnak (Lukács 1—3. fejezet). Ahogy az események követték egymást, Jézus mint földi ember, nem hozott áldást a föld összes családja és nemzete számára. Igaz, hogy tökéletes és bűn nélküli emberi áldozata révén a Jeruzsálemen kívüli Kálvárián i. sz. 33-ban, Jézus az egész emberiség áldására szolgálhatott. De az i. sz. 33-ban bekövetkezett halála utáni harmadik napon Jehova Isten, a mennyei Atyja feltámasztotta őt a halottak közül, és Jézus azután visszatért a mennybe, mint Istennek a Szellemfia. Onnan részesíti áldásban a föld összes családját és nemzetét.
9. a) Milyen tágabb jelentése van most a jelképes olajfának? b) Mi a szellemi ágak végleges száma és honnan tudjuk ezt? c) Milyen felvilágosítást ad ezekre az „ágak”-ra vonatkozóan a Galata 3:28, 29. verse?
9 Ebből a nézőpontból az apostolnak az olajfával kapcsolatos szemléltetése egészen új és sokkal tágabb értelmet kap. A szellemi olajfa „gyökere” maga Jehova Isten, mindenek nagy Életadója, aki nagyobb Ábrahám patriarchánál. A nagyobb Ábrahám egyszülött Fia pedig Jézus Krisztus, aki nagyobb Izsáknál. Ez a nagyobb Izsák bizonyul a keresztény gyülekezet Fejének, amelyet a nagyobb Ábrahám, Jehova Isten hozott létre a szelleme által. A keresztény gyülekezet tagjai a szellemi ágak, amelyek ebből a teokratikus olajfából nőttek ki, és a Jelenések 7:1–8. és 14:1–3. versei szerint a végleges számuk 144 000. Ezért olvashatjuk a Galata 3:28, 29-ben: „Tehát nincs többé sem zsidó, sem görög, nincs sem szolga, sem szabad, nincs sem férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai [ÚV: magva] vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Ökumenikus fordítás).
10. a) Elsődlegesen kik jöhettek számításba, hogy szellemi ágakká legyenek? b) Ezek közül kik részesültek „megmentésben”, és hogyan idézi Pál a próféciát ennek szemléltetése végett?
10 A Jézus idejében élt természet szerinti zsidók, mivel az ő természetes testvérei voltak, az Ábrahámtól való természetes leszármazás következtében elsőként jöhettek számításba, hogy a szellemi olajfa „ágaivá” legyenek. A Törvényszövetség által, amelyet Mózes közvetített, szövetsőges viszonyban voltak a nagnyobb Ábrahámmal. Jézus Krisztus senki máshoz nem jött el közvetlenül, csak „Izrael házának elveszett juhaihoz” (Máté 10:6). Annak, a Jehova Istenből mint gyökérből kinőtt szellemi olajfának az első ágai természetes zsidók voltak: Jézus 12 hű tanítványa és további több ezer természetes zsidó. De a természetes zsidóknak csak egy kicsiny „maradéka” részesült „megmentésben”, hogy a nagyobb Ábrahám „magva” legyen és „az ígéret örököse”, ahogyan az Ésaiás 10:22. verse megjövendölte. Pál ezt a próféciát idézte a Róma 9:27. versben.
11. a) Mikor vágták le a számításba jöhető „ágakat”? b) Hogyan kerültek beoltásra a vad olajfa „ágak”, éspedig melyik olajfába?
11 Az „Ábrahám magva” leendő „ágai”-nak növekedési folyamata akkor kezdett megszakadni, amikor körülmetélt szamaritánusok is megtértek, majd pedig a nagyobb Izsák, Jézus Krisztus halála és feltámadása után három és fél évvel ez a megszakítás vagy abbamaradás teljes erőre jutott. Akkor történt, hogy Péter apostol megtérítette az első nem zsidó hivőket: Kornéliuszt és családját, valamint hivő barátaikat, és miután Jehova szellemétől születtek és felkenetésben részesültek, alámerítették őket (Cselekedetek 10. fejezete). Így hát a vad olajfa „ágai” beoltattak a szellemi olajfába, amelynek Jehova Isten az életadó „gyökere”.
12. a) Mi történik, ha a levágott „ágak” közül valamelyik megbánást tanúsít? Szemléltesd ezt. b) Mit példázott ez? c) Pálhoz hasonlóan hogyan reagáljunk Jehova „gondolatának” erre a kinyilatkoztatására?
12 Ha azonban a természetes zsidók közül bárki is átgondolta a helyzetét és megtért, mint például Akvilla és Priszcilla, az ilyeneket Isten visszaoltotta abba a szellemi kiváltságba, amelyet a zsidó nemzet elveszített, mivel nem hitt a nagyobb Izsákban, Jézus Krisztusban (Cselekedetek 18:1–4, 26; Róma 16:3; 1Korinthus 16:19). Ez is a nagyobb Ábrahám, Jehova Isten szerető kedvességét példázza. Jehova Isten részéről a természetes zsidók iránt megnyilvánuló ilyen csodálatos nagylelkűség, amely azt bizonyítja, hogy ősatyáikra való tekintettel Jehova még mindig szerette őket, ezt a felkiáltást kényszerítette az apostol ajkára: „Ó Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége!” Vajon Jehova „gondolatának” ez a feltárulása minket is szívből fakadó hálára indít?
Szeressük Istent egész szívünkkel és egész elménkkel
13., 14. a) Hogyan és milyen célból gondoskodott Isten a törvényről? b) Mit mondott Jézus a törvényre vonatkozóan és melyik „szív”-re utalt itt? c) Melyik két parancsolatot idézte Jézus, és miért kell megtartanunk azokat?
13 Mózes közvetítésével Jehova Isten szövetséget kötött Izrael nemzetével, Ábrahám patriarcha természetes magvával. Ez i. e. 1513-ban történt a Sínai-félsziget pusztaságában, a Sínai-hegynél. Isten ott törvényt adott nekik. Erről a törvényről Pál ezt írta: „Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazoljunk meg” (Galata 3:24, Ökumenikus fordítás). És vajon Krisztus Jézus hogyan nyilatkozott a Mózes közvetítésével adott törvényről? Amikor megkérdezték tőle, melyik a „legnagyobb parancsolat” a törvénygyűjteményben, Jézus így válaszolt: „’Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel [görögül: kar·di’a], egész lelkeddel [psy·khe’] és egész elméddel [di·a·noi’a].’ Ez a legnagyobb és legelső parancsolat. A második hasonló ehhez: ’Szeresd felebarátodat, mint magadat.’ Ettől a két parancsolattól függ az egész Törvény és a Próféták” (Máté 22:35–40). Itt a szívre történik utalás az elme összefüggésében, ami azt mutatja, hogy a „szív” szót jelképes értelemben kell venni.
14 Jézus itt az 5Mózes 6:5-ből idézett: „Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel [héberül: le·bab’], egész lelkeddel [ne’phesh] és egész életerőddel!” És a 3Mózes 19:18-ból is: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Én vagyok Jehova!” Jézus tehát a legnagyobbnak és az utána következő legnagyobbnak rangsorolta a mózesi Törvényszövetségnek ezt a két parancsolatát. Mi nem tartozunk ma már a mózesi törvény hatálya alá, de ezek az alapvető követelmények mégsem évültek el. Meg kell tartanunk őket.
15. a) Mi hozza mozgásba a fizikai szívet és hogyan működik az? b) Milyen összefüggés van a fizikai szív és az agy, valamint az elme között?
15 Jól tudjuk, hogy az „élet szelleme” hozza mozgásba a fizikai szívet (Jelenések 11:11; 1Mózes 7:22). Ez az életerő indítja meg az élő hústestben levő szívet, hogy az emberi test minden részébe, így az agyba is odaszivattyúzza az éltető vért. Jehova Isten ezt mondta: „Mindenféle testnek lelke [ne’phesh] az ő vére, az abban levő lélek által. Ezért azt mondom Izrael fiainak: ’Semmiféle állat vérét meg ne egyétek, mert mindenféle testnek lelke az ő vére.’” (3Mózes 17:14). Ahhoz, hogy az egész test élhessen, a fizikai szívnek állandóan el kell juttatnia az életfenntartó vért a test minden részébe, akár az Isten által adott saját természetes szívünk, akár más valakinek a testéből átültetett szív, akár egy érzéketlen, nem testi, gépi szív végzi ezt a vérkerigési műveletet. Így jut el a vér az agyba, így serkenti az agy gondolkodóképességét, elmebeli működését. Nyilvánvaló tehát, hogy a testi szív táplálja az agyat, amikor ellátja azt hatékony életerőt tartalmazó vérrel, az „élet szellemével”. Függetlenül attól, hogy az ember öntudatnál van-e vagy nincsen, a szív szakadatlanul pumpálja a vért az agyba és a test többi részébe.
16. a) A Biblia szerint mi a jelképes szív? b) Mit követel meg tőlünk az a parancs, hogy ’egész szívünkkel’ szeressük Jehovát? c) Hogyan szeretjük őt egész „elménkkel”?
16 Ámde tekintsünk egy pillanatra az élő szövetekből álló betű szerinti szív mögé. A bibliai szóhasználatban a szív az indítékok és az érzelmek székhelyét, központját is jelenti. Ez a jelképes szív, amely valójában a legbensőbb, legtitkosabb énünket jelenti. Az 1Péter 3:4. szavai szerint ez „a szív rejtett embere” [ÚV] vagy „a szív elrejtett embere” [Ö.f.] vagy „a rejtett belső ember” [Békés-Dalos]. A parancs így szól, hogy ’egész szívünkkel’ szeressük Jehova Istent. De úgy is szól, hogy egész lelkünkkel, az egész lényünkkel. Más szóval, az egész életerőnkkel kell szeretnünk az egyedüli igaz Istent, a Mindenhatót. Minden energiánkat arra kell felhasználnunk, hogy az Isten kinyilatkoztatott akaratát cselekdjük, és teljesen elvégezzük az ő művét „a dolgok e rendszerének a befejezése” idején (Máté 24:3). Azonkívül a Biblia Istenét egész „elménkkel, minden szellemi képességünkkel is szeretnünk kell (Márk 12:29–31).
17. a) Milyen megnyugtató biztosítékot kapunk arra az esetre, ha teljes szívünkkel és elménkkel szeretjük Jehovát? b) A Filippi 4:7 szerint milyen hatással lesz az Isten békéje a szívünkre és az elménkre?
17 Mondani sem kell, hogy az egész szívünkkel és elménkkel kifejezésre juttatjuk Jehova Isten iránti szeretetünket, ő örömmel válaszol az imáinkra, az erről való meggyőződésünk pedig megszabadít minket az aggodalomtól. Mi békességnek örvendünk, miközben ez a forrongó világ nem örvend békességnek és nem is képes megérteni azt. Vajon miért nem? Azért, mert Pál apostol arról biztosította a görögországi Filippiben élő szeretett keresztény társait, hogy „az Isten békéje, amely minden gondolatot [görögül: noun] felülmúl, megoltalmazza szíveteket [kar·di’as] és a gondolkodó képességeteket [no·e’ma·ta: „elme” vagy „gondolatok” AV; RS] a Krisztus Jézus által” (Filippi 4:7). A jelképes szívünket tehát nem hozza izgalomba semmilyen elhamarkodott helytelen idíték és érzelmi nyugtalanság, és a szellemi vagy elmebeli képességeinket senmmi sem zavarja meg, nem ferdíti el. A keresztény továbbra is Isten ihletett Bibliája szerint folytatja életútját, vezetője, Krisztus Jézus segítségével.
Tudnál rá válaszolni?
◻ Mit értünk azon a kifejezésen: Jehova „gondolata”?
◻ Hogyan használta Pál a teokratikus olajfát Jehova „gondolatának” az ábrázolására?
◻ Mi a jelképes „szív”?
◻ Milyen szerepe van a „szív”-nek és az „elmé”-nek Jehova iránti szeretetünkben?
[Kép a 21. oldalon]
A teokratikus olajfa: Az engedetlen zsidó „ágak” levágattak; helyükbe megtért szamaritánusok és körülmetéletlen pogányok kerültek
[Kép a 23. oldalon]
A betű szerinti szív eljuttatja az életfenntartó vért az agyba