Törekedjetek szellemi célok elérésére

„Elfelejtve a mögöttem levő dolgokat és nekifeszülve azoknak, amik előttem vannak, a célra törekszem, a felülről való elhívásom díjára” (Filippi 3:13, 14).

 1, 2. Milyen erőfeszítéseket kellett tenniük az ókori futóversenyen küzdőknek, és miért? (1Korinthus 9:24).

„A jó futó az indítás pillanatától csak az előrehaladásra gondol, a finisre összpontosítja figyelmét és arra számít, hogy a lábai győzelemre viszik őt.” Így írta le Luciánus, első századi történész a futóversenyen résztvevők erőfeszítéseit. Minden idegszáluk és izmuk megfeszül, hogy elsőként érjenek célba. A díj gyakran babérkoszorú, ami általában az egész életre „a legnagyobb dicséretet” jelenti a győztes számára, mert mindenki tudja, hogy a győztes nem kímélt „sem időt, sem fáradságot”, míg ’elnyerte a díjat’.a

² Felhasználva a futókat annak szemléltetésére, ami a keresztényi győzelemhez szükséges, Pál apostol így buzdítja azokat, akik az örök élet céljának elérésére törekszenek: „Úgy fussatok, hogy elnyerjétek [a díjat]” (1Korinthus 9:24). Pál azt mondta, hogy ő „nekifeszül” (mint a futó, akinek előrehajlik a teste, s mindent kihoz magából a hajrában) és „a célra törekszik, a felülről való elhívásának díjára” (Filippi 3:13, 14). Ha egy keresztény „futó” el akarja nyerni a jutalmat, az örök élet díját, egész élete semmilyen más központi kérdés vagy célpont elérésére nem irányulhat. Igaz ez a te életedre vonatkozóan is?

’Ilyen gondolkodásúak legyetek’

 3. A Filippi 3:13 szerint milyen vonásokat kell visszatükröznie az érett kereszténynek?

³ ’Elfelejtve a mögötte levő dolgokat’, Pál apostol megmutatta, hogy ez a jutalom volt a legfőbb célja. A ’mögötte levő dolgokat’ „szemétnek”, „hulladék”-nak, „trágyá”-nak nevezte (Károli; Beck; Authorized Version). Ez erős kifejezés volt, tekintettel arra, amit Pál a háta mögött hagyott, amikor beállt ez életért folyó versenybe. (Lásd a 11. oldalt.) Saját példájára hivatkozva, így sürget Pál: „Legyünk tehát mindannyian, akik érettek vagyunk, ilyen gondolkodásúak” (Filippi 3:5–8, 15, 17).

 4. Milyen előzetes célt kell elérni a) a még alá nem merített érdeklődőnek? b) a nemrég alámerítetteknek?

⁴ Azok, akikhez Pál szólt, már versenyben álltak, sőt elérték a keresztényi érettséget. Mi van azonban, ha te még nem vagy alámerítkezve és még ezután kell csatlakoznod a versenyhez? Akkor ezen kell dolgoznod mint elsődleges célon, mert azok, akik nem futnak, nem nyerhetik el az örök élet jutalmát. Ha azonban már elindultál az életért folyó versenyben, el kell jutnod a keresztényi érettségre. Ez azt jelentheti, hogy igyekezned kell alkalmazni a krisztusi igazságok egész sorát, és el kell érned, hogy ’gyakorlott érzéked legyen a jó és a rossz megkülönböztetésére’ (Zsidók 5:14; 6:1).

 5. Milyen kérdéseket tehetünk fel életcélunkkal kapcsolatos szellemi hajlandóságunk azonosítására?

⁵ Mégis Pál szavai: „Legyünk . . . mindannyian, akik érettek vagyunk, ilyen gondolkodásúak”, azt jelzik, hogy még azoknak is, akik érettek, szükséges megvizsgálni „gondolkodásukat”, mert némelyeknek ’más szellemi hajlandóságuk’ van (Filippi 3:15). Miket hagytál például a hátad mögött? Úgy tekinted-e már azokat, mint Pál? Vagy a világban az anyagi javak és a tekintély megszerzése emésztik fel időd és figyelmed java részét? Természetesen a kereszténynek gondoskodnia kell maga és családja szükségleteiről. Pál a sátorkészítés nehéz mesterségét űzte — ami teljesen elüt attól az előkelő pályafutástól, amelyet azelőtt folytatott. Most a „díj” volt a nagy dolog az életében, nem a világi foglalkozás. Igaz ez a te esetedben is? (Cselekedetek 18:3; 20:33, 34).

Az isteni önátadás gyakorlása

 6. Az 1Timóteus 4:7, 10 szerint milyen „tréningre” van szükség az örök élet céljának elnyeréséhez?

⁶ Timóteusnak adott tanácsában Pál apostol olyan emberi tulajdonságra hívja fel a figyelmet, amely életbe vágóan fontos mindazok számára, akik el akarják nyerni a „díjat”. Kétségtelenül az atlétáktól megkövetelt szigorú tréning éveire gondolt, amikor így írt: „Gyakorold magad isteni önátadás elérése céljából . . . mert azért munkálkodunk keményen és azért fejtünk ki erőt” (1Timóteus 4:7, 10).

 7. Mi az isteni önátadás, és hogyan vizsgáljuk meg indítékunkat?

⁷ Az isteni önátadás Jehovához fűződő személyes kapcsolatra, ragaszkodásra utal, arra, ami a szívünkben van; és ezt nem határozzák meg szükségszerűen külső vallásos cselekedeteink.b Éppen ezért rendszeresen meg kell vizsgálnunk, miért foglalkozunk a szent szolgálattal. Azért, mert mit gondolnak rólunk, ha nem végezzük? Vagy hogy jó eredményt mutassunk fel az emberek előtt? Csupán azért, mert a szüleink ösztönöznek rá? Vagy pedig azért, mert tetszeni akarunk Istennek? Időnként mindnyájunknak szükségünk van gyengéd noszogatásra. Egy személyes célkitűzés vagy szervezeti elrendezés ilyen ösztönzőként szolgálhat, a munkálkodásnak azonban igazán ’az isteni önátadás tetteinek’ kell lennie (2Péter 3:11).

 8. Mivel kell kiegészíteni a Biblia-tanulmányozást, hogy isteni önátadást fejlesszünk ki?

⁸ Személyes és gyülekezeti Biblia-tanulmányozásokon „a hit . . . beszédeivel” táplálkozva kifejleszthet az ember isteni önátadást (1Timóteus 4:6). De ehhez nem elég a puszta jelenlét. Kérdezd meg önmagadtól: Mit mond ez nekem Jehováról? Hogyan érintené ez az életemet és azt, hogy miként tekintek másokra? Alkalmazom-e, amit megtanultam? Mikor? Hogyan? Ilyen elmélkedések részei az isteni önátadásunk gyakorlásának?

 9. Milyen tapasztalat mutatja, hogy állandó gyakorlásra van szükség az isteni önátadásunk elérése céljából?

⁹ Az atléta az edzések során állandóan elemzi a továbbfejlesztés lehetőségeit. Mint versenyfutók a keresztényi versenyben nagyon vigyázzunk, hogy sohase tekintsük természetesnek, magától értetődőnek szellemi fejlődésünket. Egy asszony, aki gyermekkorától fogva látogatta Jehova tanúinak összejöveteleit és rendszeresen részt vett a szántóföldi szolgálatban, megállapította, hogy egyszerűen nem elég a rutinszerű keresztényi cselekedet, mert később nemi erkölcstelenségbe keveredett. Miután helyreigazodott, ezt mondta: „Azt feltételeztem, hogy szellemi egyén vagyok, de rádöbbentem, hogy csak úgy tettem, mintha az lennék. Szellemi bukásom után sokkal gyakrabban folytattam személyes tanulmányozást, és a szerzett ismeretet alkalmaztam is magamra. Könyörögtem Jehovához segítségért. Ennek eredményeként szellemi növekedésem megindult, első ízben fejlesztve ki személyes kapcsolatot vele.”

10. Hogyan segíthet bennünket közelebb jutni Jehovához az értékelő szem?

¹⁰ Értékelő szem is szükséges. Például egy ízletes gyümölcs elfogyasztásakor így reagálhatsz: Mily csodálatos Atyánk van, aki ilyen élvezetekkel halmoz el minket! Vagy egy színekben gazdag, dús naplementét nézve, felkiálthatsz: Mily nagy művész a mi Atyánk! A mindennapi ügyekben tedd gyakorlattá, hogy megfigyeld Jehova gondoskodásának bizonyítékait. Így közelebb kerülsz hozzá (1Tesszalonika 5:18; Jakab 4:8).

„Neki feszülve” — még tökéletlen állapotban

11. Lazíthat-e a keresztény azért, mert sok éve van az igazságban?

¹¹ Az első századi Filippi gyülekezetében néhányan, mivel bizonyos ideje az igazságban voltak, talán lazítani kezdtek, mivel úgy érezték, hogy elég jó szellemi szintet értek el. Pál a saját példájára irányította a figyelmet e szavakkal: „Nem mintha én [25 éve keresztény és apostol] már megkaptam volna ezt [a mennyei jutalmat] vagy már tökéletes lennék, hanem igyekszem [arra] . . . Testvéreim, nem tekintem még úgy magamat, mintha már megragadtam volna” (Filippi 3:12, 13).

12. Miért kell a kereszténynek folyamatosan törekedni az új személyiség felöltésére?

¹² A keresztényi élet mindig progresszív. Állandó „előrehaladás” szükséges az új személyiség felöltéséhez. Ellene kell állni a kizárást okozó gyengeségnek (1Timóteus 4:15; 1Korintus 9:27). Egy nőtanú kinyilvánította, hogy gyakran gőgös volt és hamar bosszús lett másokra. Miután tanácsot kapott, felismerte, hogy ezzel veszélyezteti az örök élet elnyerését. „Akkor arra törekedtem, hogy pozitívan gondolkozzak másokról. Miután egy ideig erőltettem magam, könnyebbé vált”, ismerte el. „Amikor provokáltak, így imádkoztam: Nem akarok ezen az úton járni, ó Jehova. Te tudod, milyen nehéz időszakot éltem át, kérlek, segíts nekem! S ő valóban segített!” Célul tűzte ki egy különleges gyengeség legyőzését, és hogy jobban felmutassa Isten szellemének gyümölcseit. Áldásban részesült, még misszionáriusként is szolgált. Vannak-e ilyen céljaid, amelyeket követned kell? (Galaták 5:22–26).

13. Milyen célt ért el egy család és mi indította őket erre?

¹³ Felismerve, hogy még ’nem tökéletes’, azaz még nem nyerte el az örök élet jutalmát, a keresztény figyelje a szolgálat iránti magatartását. Egy házaspár az Egyesült Államokban megvizsgálta körülményeit. Akkoriban (1958-ban) a feleség általános iskolai tanítónő volt, a férj pedig kereskedelmi adminisztrátorként óránként több mint 40 dollárt keresett. „Aztán gondolkozni kezdtünk azokról, akik Jehova tanúinak központjában fizetés nélkül dolgoztak, csak hogy eljuttassák az igazságot olyanokhoz, mint mi vagyunk”, mondta a feleség. Felbuzdulva a példán, ez a házaspár eladta az otthonát, és két gyermekével elköltözött oda, ahol nagyobb szükség volt Királyság-hírnökökre. Mindketten boldogan vállalták a szolgai munkát, hogy ellássák családjukat. Egész életüket mások megsegítése töltötte be, amint nemsokára mindegyikük átlag heti 15 bibliatanulmányozást végzett érdeklődő személyekkel. „Olyan mélységes örömet éreztünk, amit pénzen soha nem lehetett volna megvásárolni. És különös gyönyörűség volt azt látni, hogy gyermekeink hasonló, Jehova iránti szeretetben nőnek fel”, mondta a férj. (Filippi 4:12, 13).

14. Milyen személyes célok elérésére lehet törekednünk?

¹⁴ Természetesen nem minden család tud így elköltözni. De növekvő számban végeznek kiigazításokat, hogy több részt vállalhassanak a prédikálószolgálatban, talán még kisegítő úttörő vagy általános úttörőszolgálatot is vállalnak. Az 1981-es szolgálati évben átlag 151 180 személy szolgált havonta az úttörőmunkában; minden időben többen voltak, éspedig közel 10 százalékkal többen, mint az előző évben! Sokan tették céljukká a Béthel vagy a misszionáriusi szolgálatot. A Mexikóba és a Német Szövetségi Köztársaságba kihelyezett Gileád iskola nemrégi megnyitásával sokak számára lehetővé vált új és nagyobb célok elérése személyes életükben. Ismét mások kemény küzdelmet folytattak azért, hogy gyermekeikben mélységes szeretetet fejlesszenek ki Jehova iránt. Önátadott férfiak arra törekedtek, hogy mint kisegítő szolgák és vének, esetleg utazófelvigyázók tevékenykedjenek, megszerezve az ahhoz szükséges szellemi képességet (1Timóteus 3:1–13).

15. Hogyan segíthetnek keresztény feleségek férjüknek szem előtt tartani az életcélt?

¹⁵ Keresztény feleségek segítettek első helyen tartani a „díjat”. „Soha nem felejtem el, mit mondott a feleségem, amikor azt olvastam arról a három emberről, akiket a magam helyére kiképeztem, amikor elköltöztünk, hogy azóta milliomosok lettek”, beszélte el a 13. bekezdésben említett tanú. „Feleségem ezt mondta: ’A pénz ma van, holnap nincs. Amit mi az emberek szellemi megsegítésével végzünk, maradandó jó.’ Mindig bátorított, hogy ne merüljek bele a pénzszerzésbe. Az ő segítségével körzetszolgálatba léptünk, amikor gyermekeink felnőttek.” Bizony, a férjüket szellemileg támogató asszonyok segítenek nekik elnyerni „jóakaratot Jehovától” (Példabeszédek 18:22).

A körülmények különbözők

16. a) Mire gondolt Pál apostol, amikor azt mondta a filippibelieknek, hogy „hiányzott . . . a lehetőség”? b) Honnan tudjuk, hogy Jehova nem olyan, aki sohasem elégedett szolgáinak erőfeszítéseivel?

¹⁶ Az első századi filippibeli gyülekezet különösen nagylelkű volt Pál iránt, de volt egy időszak, amely úgy telt el, hogy nem hoztak semmilyen anyagi áldozatot. Miért? „Hiányzott . . . a lehetőség”, írta Pál (Filippi 4:10). Talán nehéz idők jártak, megváltoztak a körülmények, vagy nem tudták, merre van Pál, és ez akadályozta őket szívük vágyának követésében. A mi körülményeink is korlátozottak lehetnek, határt szabva annak, amit tehetünk. Jehova tudja azt. Példaként vehetjük, hogy a mózesi törvény alatt Jehova elfogadta bűnért való áldozatul azt, amit az egyén fel tudott ajánlani, még ha az csupán csak nyolc csésze liszt volt is (3Mózes 5:5–11). Isten kizárólag azt követelte meg, hogy az áldozat a legjobból legyen (2Mózes 23:19; Zsidók 13:15, 16).

17. Mik hasonlítanak mérföldkövekhez az örök élet drága jutalma végső céljának eléréséért folytatott versenyfutásunk pályáján?

¹⁷ Mi vajon valóban a legjobbat adjuk Jehovának? Gondolunk-e mindennap az örök élet nagyszerű jutalmára? (Lásd Zsidók 12:1, 2.) Nagy segítséget jelenthet számunkra, ha vannak szellemi céljaink, amelyek elérésére törekszünk. Ezek mérföldkövekké válnak versenypályánkon. Mint már láttuk, ilyen mérföldkő az alámerítkezés. Te elérted már ezt a pontot? És mit mondjunk a keresztényi érettségről? Valóban elfogadod a krisztusi igazságok egész sorát, nem kételkedve többé, nem kérdezősködöl, nem vonsz kérdőre minden új gondolatot? Megtanultad-e hogy a naponkénti döntéseidet a Biblia alapelveire alapozd? Ha igen, elértél egy másik mérföldkőhöz. Mélyen áthatották-e személyiségedet a szellem gyümölcsei? Olyan fontos-e számodra a szántóföldi szolgálat, mint példaképünk, Jézus Krisztus számára volt? És mit mondjunk a cselekedeteid indítékairól? Vajon igazi isteni önátadás indít? Jóllehet Timóteus vén volt a keresztény gyülekezetben, mégis azt a tanácsot kapta, hogy célként gyakorolja ezt. Elértük-e már e célok valamelyikét és törekszünk-e a többiekre, mindig szem előtt tartva az örök élet nagyszerű jutalmát? Valóban ’neki feszülünk’ ennek?

18. Milyen jutalma van most az isteni önátadásunk kifejlesztésének?

¹⁸ Az ilyen erőfeszítésnek sok jutalma van. Ahogy Pál mondta az isteni önátadásról, „magában foglalja a jelenlegi . . . élet ígéretét” (1Timóteus 4:8). Jól összegezte azt a megelégedést, amelyet a mostani nehézségek ellenére elérhetünk: „Mint szomorkodók, de mindig derűsek. . . . de sokat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, de mindenük megvan” (2Korintus 6:10, Békés-Dalos).

19. Miért kell mindegyikünknek arra figyelni, hogyan futunk az örök élet keresése során?

¹⁹ Aztán nemsokára megragadhatjuk végső célunkat — ’az eljövendő életet’. Pál mennyei jutalmának elnyerésére számítva, elmondhatta: „Úgy gondolom, hogy a jelenlegi szenvedések nem hasonlíthatók a majd bennünk feltáruló dicsőséghez” (Róma 8:18). Igen, a versenyre fordított minden erőfeszítés semminek számít akár a mennyei, akár a földi örök élet értékes jutalmának áldásaihoz viszonyítva. Mindig tartsd hát szemedet a szellemi célokon. Úgy fuss, hogy tied legyen a győzelem. Úgy fuss, mintha ettől függne az életed! Mert ettől is függ! (Zsoltárok 37:3, 4, 11, 29).

◻ Mi az a fontos cél, amelynek elérésére törekednie kell a kereszténynek, és milyen „gondolkodás” szükséges annak eléréséhez?

◻ Hogyan kell gyakorolni magunkat az isteni önátadás elérése céljából?

◻ Milyen előzetes célokra kell törekednünk, mielőtt a végső célt, az örök életet elérnénk?

◻ Vajon Jehova sohasem elégedett a szent szolgálatban felmutatott erőfeszítéseinkkel?

[Lábjegyzetek]

[Kép a 24. oldalon]

Vannak elsődleges célok keresztény életpályánkon, mialatt igyekszünk elérni végleges célunkat, az örök életet

Isteni önátadás

Érettség

Alámerítkezés

Kiterjedtebb szolgálat

A szent szellem több gyümölcse