Mint keresztény egyenesen előre nézz
A FÓKAVADÁSZOK reménytelenül elveszettnek érezték magukat a vakító hóviharokkal tomboló jégvilágban. Amikor a helyzet a legrosszabbra fordult, az egyik megjegyezte: „Nem hiszem, hogy bármelyikünk is életben maradna, hogy elmondhatná a történetünket.” Néhány ember azonban nem volt hajlandó feladni a reményt. Egyikük, egy csoport vezetője gyengéd érzésekkel gondolt a menyasszonyára. Amikor kimerült társai már-már feladták a küzdelmet, ő állandóan maga előtt látta a menyasszonya arcát. Esze ágában sem volt meghalni, s arra bíztatta a társait, hogy ne feküdjenek le a hóba, hanem állandóan mozogjanak. Ő és mintegy 50 társa túlélték a szerencsétlenséget. Menyasszonya iránti szeretete — akit később azután feleségül vett — s annak állandóan maga elé képzelt képe sok embert megmentett a haláltól.
Ez az igaz történet azt szemlélteti, mennyire fontos mindig szem előtt tartanunk a célt az életért folyó keresztényi harcunkban. A kereszténynek időről időre azért kell harcolnia, hogy le ne térjen az igazságos ösvényről és ez a harc éppen olyan kemény lehet, mint a kimerült fókavadászok küzdelme volt. A halál biztosan beköszönt, amikor az ember abbahagyja a „harcot” és enged a szinte ellenállhatatlan kísértésnek, hogy lefeküdjön és elaludjon. Mennyire boldogok azok, akiknek a szemei előtt ott lebeg egy kép, amely arra buzdítja őket, hogy egyenesen előre nézzenek és ne adják fel a harcot!
Pontosan ezt tették az ókori hűségesek is. Például ahelyett, hogy tovább folytatta volna fejedelmi életét az egyiptomi fáraó udvarában, Mózes inkább „az Isten népével együtt a rossz bánásmódot” választotta. És vajon miért választotta azt? „Mert kitartóan a jutalom elnyerésére tekintett.” Igen, Mózes előre nézett és nemcsak a jutalmat látta maga előtt, hanem azt is, aki a jutalmat kilátásba helyezte. Mózes mintha „látta volna a Láthatatlant”, az ő Jehova Istenét. — Zsid 11:24–27.
Jézus Krisztus sem adta fel az elkeseredett harcot, amelyet a feddhetetlensége megőrzése végett kellett megvívnia, jóllehet „hangos kiáltással és könnyhullatással kellett megvívnia azt. (Zsid 5:7) Az elszenvedett dolgokból tanulta meg az engedelmességet és állandóan előre tekintett a jutalomra, amelyet Atyja, Jehova helyezett kilátásba számára. — Zsid 12:2.
MIT LÁTUNK, HA EGYENESEN ELŐRE NÉZÜNK?
A Legfelségesebb Isten az ő Jehova nevén nyilatkoztatja ki magát az emberiségnek, éspedig a szeretete, könyörületessége, gyengéd törődése és nagylelkűsége által. (Zsolt 83:18; [Károli: 83:19]; Csel 14:17). Jehova oly bőkezűnek bizonyult mindezekben, hogy az ókori hűséges Jóbhoz hasonlóan, mi is így kiálthatunk fel: „Hírből hallottam rólad, most azonban saját szememmel látlak” (Jób 42:5) A hit szemeivel láthatjuk Jézust az Isten jobbján ülni a mennyben. Ő az életét adta azért, hogy megszabadítson minket a bűn és a halál szolgaságából. Mily elragadó ez a látvány! — Kol 3:1, 2; hasonlítsd össze a Cselekedetek 7:55, 56-tal!
Mintha ez nem lenne elég, a láthatáron már megpillanthatjuk az új hajnal sugarát is! Bizony már közel az a nap, amikor Isten Királysága megkezdi a föld paradicsommá alakítását! Sohasem szabad szem elől tévesztenünk ezeket a valóságokat. Szemünket úgy kell erre összpontosítanunk, mint egy jól beállított fényképezőgép lencséjét, hogy az előttünk álló dolgok tisztán vésődjenek az elménkbe és a szívünkbe.
„A test lámpása a te szemed”, mondta Jézus. „Ha a szemed világos, az egész tested is fényes lesz” (Luk 11:34). A Jehova Isten, az ő Fia és a Királyság felé irányuló tiszta szemmel még a legnehezebb körülmények között is képesek leszünk úrrá lenni megadásra irányuló hajlamok felett. Ezért komoly figyelmet fordítunk a figyelmeztetésre: „Szemeid egyenesen előre nézzenek, igen, sugárzó szemeid magad elé tekintsenek. Egyengesd lábaid ösvényét, és minden utadban légy állhatatos.” — Péld 4:25, 26.
EGYENESEN ELŐRE NÉZNI ERŐFESZÍTÉSBE KERÜL
Az életből vett korábbi példából láthattuk, milyen nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy az ember előre tudjon törni rendkívüli helyzetekben. A természetes hajlam azt diktálja, hogy feladjuk a küzdelmet és lefeküdjünk. Jelenleg a világtörténelemnek abban a rendkívüli időszakában élünk, amelyről Pál figyelmeztetést közöl a 2Timótheus 3:1-ben: „Azt azonban tudd meg, hogy az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos idők lesznek.” Bár sok keresztény a kitartás nagyszerű példáját mutatja, másokon a kimerültség jelei látszanak és egyesek hajlamosak arra, hogy felhagyjanak a küzdelemmel. Nagy segítségünkre lesz, ha megismerjük néhány okát annak, amiért a keresztény esetleg kezdi a fáradtság jeleit felmutatni s mindenekfelett ha megtudjuk, mit tehetünk ennek kiküszöbölésére. Az alábbi tényezők segítettek néhány kereszténynek egyenesen előre nézni, amikor elbátortalanodtak vagy már majdnem feladták a harcot.
FEJLESSZÜNK KI POZITÍV SZEMLÉLETET
A buzdítás igen nagy erőt jelent a kitartáshoz. (Csel 27:33–36). A bátorításhoz pozitív magatartásra van szükség, míg a negatív magatartás éppen az ellenkező hatást váltja ki és elkeserítő. Ismersz-e olyanokat, akik igen negatív beállítottságúak és akik szinte mindent bírálnak? Vajon boldogok az ilyenek? Természetesen nem minden bírálatnak kell feltétlenül rossznak lennie, mert hiszen van jogos bírálat is. De ugye egyetértesz azzal, hogy a negatív bírálat szinte elviselhetetlenné teszi a bírálót és előidézi, hogy nagyon boldogtalan legyen? Mivel ez valóban szemlélet dolga, a gyógymódot a pozitív magatartás kifejlesztésében kell keresnünk.
Jehova mindenkor a jót keresi, még a gonosztevőkben is. Bár Josafát király gonosztettei felkeltették Jehova haragját, Jehova ennek ellenére azt mondta neki: „Mégis vannak jó dolgok, amik nálad találhatók” (2Krón 19:3). Miért ne lennénk hát Jehovához hasonlók ebben a dologban és miért ne keresnénk a jót az emberekben? Ha például arra érzel hajlamot, hogy bírálj egy kinevezett vént a keresztény gyülekezetben, nem lenne vajon hasznosabb megvizsgálni és figyelembe venni a jó tulajdonságait: Jehova és a gyülekezet iránti szeretetét, az összejövetelek előkészítésében kifejtett kemény munkáját és a segítőkészségét? Ez segít elűzni elmédből a negatív gondolatokat. És bármikor szembekerülsz hasonlóan negatív helyzetekkel, miért ne mérlegelnéd mindazt a jót, ami az ilyen helyzetekre való helyes reagálásodból származik? Rendelkezésünkre áll Jézus kiváló példája, aki sokat szenvedett az ellenségei kezétől, de „az elszenvedett dolgokból megtanulta az engedelmességet”. — Zsid 5:8.
ÉPÍTS KI NAGYOBB HITET ÉS BIZODALMAT!
Talán találkoztál már olyan emberekkel is, akik hagyták, hogy úrrá legyen rajtuk valamiféle kisebbségi érzés. Még keresztényeket is elragadhatnak ilyen érzések s ezek méltatlannak érzik magukat arra, hogy továbbra is a keresztény ösvényen járjanak. De vajon ez a helyes szemlélet? Természetesen nem! Jehova földi gyermekei nagyon értékesek az ő szemében. (Agg 2:7) Azok közül, akik megpróbálják azt cselekedni, ami helyes, senki se alacsonyabbrendű őelőtte. Arra van szükségünk, hogy még nagyobb bizalommal legyünk Jehova iránt s még nagyobb hittel legyünk Isten azon képessége iránt, hogy szelleme által alkalmas szolgáivá tehet minket. — 2Kor 3:5.
Ahelyett, hogy elkeserednénk és feladnánk a harcot, a fenti gondolatok arra buzdítanak majd minket, hogy bizalommal tekintsünk előre. Örömet találunk majd a kitartásban, mert „boldog, aki Jehovában bízik”. — Péld 16:20.
NE AGGODALMASKODJ!
A túlzott aggodalmaskodás megfosztja az embert az élet örömeitől és kimerültté teszi. Hogy ez lényeges tényező, az Jézusnak a „végidő”-ről mondott szavaiból is kiderül (Dán 12:4). Ő rámutatott arra, hogy az „emberek elalélnak a félelemtől és azoknak várása miatt, amik a lakott földre következnek”. — Luk 21:26.
Egyesek folyton a vészterhes időkről beszélnek, a nehéz gazdasági helyzetről, a magas inflációról, a bűnözés növekedéséről, a családi élet lezülléséről, a magányosságról és egyéb kellemetlen dolgokról. Az ilyen aggodalmaskodás miatt egyes keresztények elvesztették az akaratukat, amellyel szembefordulhatnának a viharral, s ezért életük elvesztésének a veszélye fenyegeti őket. Minden okuk megvan tehát arra, hogy egészen más szemléletük legyen. Íme Pál apostol buzdító intelme: „Mindig [igen, még ha problémák adódnak is] örüljetek az Úrban. Ismét mondom: Örüljetek! . . . Semmi felől ne aggódjatok, hanem mindenben ismertessétek kéréseteket Istennel, hálaadással együtt.” S mi lesz az eredmény? Nos, „az Isten békéje, amely minden gondolatot felülmúl, megoltalmazza szíveteket és a gondolkodó képességeteket a Krisztus Jézus által” (Fil 4:4–7). Az ilyen egyén szíve sohasem fog elbátortalanodni.
MÉLYÍTSD EL A SZELLEMISÉGEDET!
Nagyfokú életerőre van szükség ahhoz, hogy kitartóan haladjunk előre a hóviharban. A csökkenő energiát fel kell újítani a testünkben. Hasonlóképpen a keresztény, aki nem táplálja állandóan az elméjét és a szívét szellemi eledellel, elveszti az életörömét és kimerül. Ha ez az állapot túl hosszú ideig tart, nem marad meg az élet útján. — Máté 4:4.
Az a hangsúly, amit napjainkban az élvezetekre és a szórakozásra helyeznek, előidézheti, hogy még a korábban erős keresztények is „inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent” (2Tim 3:4). Ez viszont megfosztja őket olyan értékes időtől, amit a szellemi táplálkozásra fordíthatnának. Az anyagiasság, az ,elhatározás, hogy meggazdagodnak’ szintén igénybeveszi az ember időtartalékát s emiatt a szellemi hajlam könnyen tönkremehet. Pál figyelmeztető szavai a mi időnkre különösen alkalmazhatók: „Akik e szeretetnek [a pénz szeretetének] elérésére törekszenek, eltévelyedtek a hittől.” — 1Tim 6:9, 10.
Annak, aki szilárdan akar állni ezekben a viharos időkben, el kell mélyítenie szellemiségét azzal, hogy napi tervet készít a Biblia és a bibliai irodalom tanulmányozására. És keresnie kell a hívőtársaival való rendszeres kapcsolatot is. (2Tim 3:16, 17; Zsid 10:24, 25) Ez segít majd, hogy elméje és szíve olyan életerővel teljen meg, amelyről Ésaiás ad leírást a 40:29–31-ben: „Ő [Jehova] ad erőt a megfáradtnak; akinek nincs tettereje, teljes erőt ad bőségben . . . akik Jehovában bíznak . . . futnak és nem lankadnak el; járnak és nem fáradnak el.”
JÁRJ ISTENNEL!
Boldog az az egyén, aki nem ,egymagában’ jár, hanem van útitársa. Igen, „kettőnek jobb, mint egynek . . . Mert ha egyikük elesne, a másik felsegítheti társát” (Préd 4:9, 10) Ókori hűségesek, mint Énok és Noé a legjobb útitárs kíséretét választották. Ők az igaz Istennel jártak. (1Móz 5:24; 6:9). Aki Istennel jár, az megkapja a szükséges segítséget, hogy túlélhesse a legrosszabb vihart. Az egyén mindennapos kapcsolata Jehovával, a mennyei Atyjával való szilárd személyes viszonya azt eredményezi, hogy az illető állja a sarat.
Ha például terhesnek érzi a magányt, mivel elvesztette szeretett házastársát vagy gyermekét a halálban, az Istennel való bensőséges kapcsolat elviselhetővé teszi a szörnyű veszteséget. Ha kegyetlenül bánnak a kereszténnyel, vagy akár kegyetlenül megsérti valamelyik hittestvére, ez a drága kapcsolata Jehovával megóvja őt attól, hogy feladja a harcot. Még ha vétkezett is valaki és lelkiismerete mélységesen megbánja azt, helyreállítja őt a Jehovával való kapcsolat és Jézus Krisztus váltságáldozata révén bűnei bocsánatot nyernek (1Ján 1:7). Mint keresztény továbbra is egyenesen előre néz.
AKI ELŐRE NÉZ, GAZDAG JUTALOMBAN RÉSZESÜL
Amint láttuk, pozitív magatartás szükséges ahhoz, hogy elviseljük az életünk heves személyes viharait. Azonkívül, talán személy szerint nekünk is szembe kell néznünk a „nagy nyomorúság”-gal, a súlyos világméretű „vihar”-ral, amely feldúlja a dolgok egész jelenlegi rendszerét. (Máté 24:21, 22; Jer 25:31, 32). Isten szelleme segít majd kiállni ezt a vihart és életben maradni, amikor elmúlik és felvirrad a nap a megtisztított föld felett, amely aztán az egész földre kiterjedő Paradicsommá lesz átalakítva.
Jehova Isten nem akarja, hogy elfáradjunk és feladjuk a harcot. Azt akarja, hogy azok között legyünk, akikről Pál apostol így ír a Zsidók 6:11, 12-ben: „Kívánjuk, hogy mindnyájan ugyanazt a buzgóságot tanúsítsátok a reménység teljes bizonyossága iránt mindvégig, hogy ne váljatok tétlenné, hanem legyetek utánzói azoknak, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.” Ezért ne engedjük magunkat letörni, hanem a Jehova Istennel való személyes kapcsolatunk, a Jézus váltságáldozatába vetett hitünk és az Új Rend ragyogó kilátása legyenek életünk mozgatórugói. Akkor olyanok leszünk, mint Mózes, aki hit által látta meg Jehovát, és mint Jézus, aki előre tekintett az elébe helyezett jutalomra. Igen, olyanok leszünk, mint a sok százezer keresztény világszerte, akik egyenesen előre néznek és bizakodóan mondják: „Mi nem olyanok vagyunk, akik meghátrálnak a pusztulásra, hanem olyanok, akiknek van hitük a lélek életben tartására.” — Zsid 10:39.