Felvigyázók — legyetek jó példaképek „a nyáj” számára!

„Légy példaképe a hűségeseknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban” (1Tim 4:12).

 1. Miért kell a keresztény felvigyázóktól elvárni, hogy jó példát mutassanak?

NAGYON sok mindent foglal magában a felvigyázó szolgálata a keresztény gyülekezetben. Ezt a tényt felismerte több ezer olyan önátadott, szellemi férfi, akit ezzel a kiváltsággal bíztak meg ma. Mivel a gyülekezetben mindenki keresztény testvér avagy testvérnő, a kinevezett vének tudják, hogy az ő feladatuk nem teszi őket egy cseppel sem különbbé Jehova más imádóinál (Máté 23:8–12). Mégis, tekintettel a feladataikra és az írás szerinti követelményekre, amelyeknek meg kell felelniük, tőlük többet várnak el. Úgy van, ahogy Jézus is mondta: „Valóban, akinek sok adatott, attól sokat követelnek meg; s akire sokat bíztak, attól a szokásosnál többet követelnek meg (Luk 12:48). „A nyájra” nagymértékben kihat, amit ezek az alpásztorok mondanak és tesznek. Ezektől a férfiaktól tehát azt várják, hogy jó példát mutassanak másoknak.

 2. Milyen különleges módokon buzdította Pál Timótheust, hogy példakép legyen?

² Hogy mennyire fontos jó példát mutatniuk, nem lehet eléggé kihangsúlyozni. Ez az egyik közvetlen pontja a tanácsnak, amelyet Pál a Timótheusnak írt első levélben fogalmazott meg. Pál semmit sem vett magától értetődőnek, és azt akarta, hogy Timótheus is így gondolkozzon. Mivel Timótheus még ifjú ember volt, némelyek hajlamosak lehettek lenézni őt. Nem kétséges, hogy Pálnak ez járhatott az eszében, amikor így írt: „Soha senki meg ne vesse ifjúságodat! Ellenkezőleg, légy példaképe a hűségeseknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban! Amíg odamegyek, szorgalmasan végezd a nyilvános felolvasást, az intést, a tanítást. Ne hanyagold el a benned levő adományt, amelyet prófétálás által és az idősebb férfiak testületének kézrátétele által nyertél el!” (1Tim 4:12–14). Nem volt jogos alapja senkinek lenézni Timótheust, ha ő továbbra is példás keresztényi életpályát követett.

 3. Mit kell megvizsgálni a felvigyázóknak és miért?

³ Timótheushoz hasonlóan a Jehova népe között levő mai felvigyázóknak is meg kell vizsgálniuk saját életmintájukat. Noha fejtegetésünk elsősorban felvigyázókkal és kisegítő szolgákkal foglalkozik, illetve olyan férfiakkal, akik nagyobb gyülekezeti felelősségekre pályáznak, minden kereszténynek gondosan mérlegelnie kell, mi mindent foglal magába példaképül szolgálni „a nyájnak” (2Kor 13:5). Most pedig megkérdezzük: „Vének, valóban jó példát mutattok?” Hittestvéreitek a Zsidók 13:7-ben feljegyzett szavakat tartják elméjükben, miközben rátok tekintenek: „Emlékezzetek azokra, akik élenjárnak köztetek, s akik az Isten szavát beszélték nektek, és miközben figyelitek viselkedésük kimenetelét, utánozzátok a hitüket.” Igen, vének, keresztény társaitok hűségesnek akarnak bizonyulni Jehovához. Ahhoz, hogy ezt megtehessék, nemcsak a Szentíráson alapuló tanácsra és vigasztaló szavakra van szükségük, hanem buzdító példátokra is. Utánozni fogják hiteteket, ahogy megfigyelik helyes viselkedéseteket és a végkimenetelt, amelyhez vezet.

 4. a) Hogyan hangsúlyozza az 1Timótheus 3:1 és a Máté 20:26, 27, hogy mi mindent foglal magában a keresztény felvigyázók szolgálata? b) Mit követel meg a véntől feladatainak teljesítése? c) Az 1Thessalonika 5:12, 13 szerint kiket kell megbecsülniük a testvéreknek és hogyan nyilvánítsák ki azt?

⁴ Ez nem jelenti azt, hogy mint kinevezett vén nélkülözhetetlen vagy. Egyáltalán nem. De „jó munká”-ra van lehetőség szellemi testvéreid és testvérnőid szolgálatában (1Tim 3:1). Nem olyan pozíciót töltesz be, amely valamiféle vélt „nagyság”-ot adhat neked törekvéseidből (Máté 20:26, 27). Igen, neked több kiváltságod és felelősséged van. De ahhoz, hogy ezeknek helyesen eleget tehess, Jehova, Jézus Krisztus és hittestvéreid alázatos rabszolgájának kell lenned (Róma 12:11; Gal 5:13; Kol 3:23, 24). Valóban keményen kell dolgoznod, elnökölnöd, fedned és sok egyebet is kell tenned azok érdekében, akik testvéreid és testvérnőid a hitben. Ők elismerik, hogy te ki vagy nevezve; de a kemény munkád, amelyet végzel és a példád indítja őket arra, hogy készségesen támogassák törekvéseidet. Az ilyen megbecsülés helyénvaló és megegyezik Pál apostol szavaival: „Most pedig kérünk titeket testvérek, hogy becsüljétek meg azokat, akik keményen munkálkodnak közöttetek és elnökölnek felettetek az Úrban, és intenek titeket; és az ő munkájukért a rendkívülinél is nagyobb figyelmet tanúsítsatok irántuk szeretettel!” (1Thess 5:12, 13).

Jó példa „beszédben”

 5. Milyen különféle körülmények között kell a felvigyázóknak jó példaképnek lenni „beszédben” és miért szükséges ez?

⁵ Nem fér kétség ahhoz, hogy a felvigyázóknak jó példáknak kell lenniük „a beszédben”. Bizonyára ennek igaznak kell lenni a saját otthonukban is. Akkor is meg kell mutatkoznia, amikor a gyülekezet egyes tagjaival beszélnek, vagy a nyilvánosság előtt az emelvényen, és éppenúgy, amikor házról házra tanúskodnak a közösségben. A felvigyázó magyarázata jobban hathat a többiekre, mint gondolná. Ezért amit mond, annak mindig Isten Szavának az alapelvein kell épülnie, illetve azok vezéreljék őt.

 6. Miért kell a véneknek őrizkedniük a rossz gondolatoktól és „jó dolgokat beszélni”?

⁶ Ahhoz, hogy egy beszéd építő legyen, a szívnek csordultig kell lenni jó dolgokkal Isten Szavából. Akkor a száj „jó dolgokat beszél”, olyan kijelentéseket tesz, amelyek szellemileg helyénvalók és építők (Máté 12:34). A felvigyázónak őrizkedni kell attól, hogy rossz gondolatok vagy elképzelések gyökeret verjenek az elméjében vagy szívében, mivel ezek óhatatlanul jelentkezni fognak a beszédében és kárt okoznának másokban. Rávilágítva, hogy mit kell kerülni és milyen beszédre kell hallgatni, a Biblia a következőket tanácsolja: „Semmi romlott beszéd ne hagyja el az ajkadat, hanem csak ami jó és hasznos az alkalomnál, úgy, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Ef 4:29, The New English Bible).

 7. Miért tartózkodjanak a keresztény felvigyázók attól, hogy kifejezetten személyes véleményeket vagy elképzeléseket terjesszenek?

⁷ Ahhoz, hogy a keresztény felvigyázók példák lehessenek a beszédben, nem szabad „túlmenni azokon, amik meg vannak írva” (1Kor 4:6). Akár a tanításról, az erkölcsről, akár a keresztény szervezetről legyen szó, a felvigyázónak az „igét”, „szót” kell hirdetnie (2Tim 4:2). Ha kimondottan személyes véleményt vezetne be vagy olyan elképzeléseket terjesztene, amelyek ellenkeznek a „hű és bölcs rabszolga” által kapott tanítástól, zűrzavar keletkezne. Ahelyett tehát, hogy önhitten olyan úton törtetnének előre, amely szégyent hozna, miért ne várnának Jehovára és szervezetére? (Péld 11:2) Talán kapunk további magyarázatot és a kérdés tisztázódik később. Vagy ima és Isten Szavának a tanulmányozása útján úgy találja majd a vén, hogy nem volt igaza és örülni fog, hogy nem terjesztette téves nézeteit.

 8. a) Miért kell kerülni a szócsatákat és azt, hogy vitába bocsátkozzunk? (2Tim. 2:14–19) b) Ha valaki kérdést tesz fel és szellemi segítségre van szüksége, hogyan kell megadni a segítséget?

⁸ Pál azt mondta Timótheusnak, hagyja meg a többieknek, hogy „ne vitatkozzanak haszontalan szavakon, mert ez a hallgatók eleséséhez vezet”. Az apostol azután utalt az igazságtól eltért emberek nyilatkozatainak egészségtelen kihatásaira. Semmit sem használ és valószínűleg szellemileg még árt is szavakon vitatkozni és szócsatákat folytatni olyanokkal, akik megvetik az egészséges tanítást (2Tim 2:14–19; Tit 1:7–9) Ez nem jelenti azt, hogy az ember őszintén nem vethet fel egy kérdést olyan dologról, amelyet nem ért. Ragaszkodni azonban valamilyen nézőponthoz szükségtelen zavart okozhat. Természetesen, ha egyeseknek szellemi segítségre van szükségük, van helyes módja a tanításnak, mégpedig „szelídséggel” (2Tim 2:23–26).

 9. Mit követel meg a felvigyázóktól, hogy hatásosan tanítsanak?

⁹ A felvigyázóknak szükséges „keményen munkálkodni a beszédben és a tanításban” nemcsak azért, hogy a kívülvalókat elérjék az igazsággal, hanem a gyülekezet szellemi építése miatt is (1Tim 5:17). Időt és fáradságot vesz igénybe bibliai előadások és összejöveteli részek előkészítése, amelyek szellemileg frissítenek, oktatást nyújtanak és gyakorlatiasak. A Szent írások rendszeres tanulmányozása, az Őrtorony Társulat kiadványainak, valamint beszédvázlatok és egyéb „a hű és értelmes rabszolgától” származó anyagok felhasználása által az előadók és tanítók képesek sok jó pontot kidolgozni, ami képessé teszi őket arra, hogy egészséges tanítást közöljenek. És ha példává válnak a beszédben, a felvigyázók kimutatják, hogy jóra használják magukat.

Mindig ragaszkodjunk a „jó viselkedéshez”

10, 11. a) Milyen összefüggés van a viselkedés és a mennyei bölcsesség között? b) Mi történik, ha a felülről való bölcsesség nyilvánul meg, összehasonlítva az olyan helyzetekkel, melyeknél istentelen jellemvonások kerülnek előtérbe?

¹⁰ A gyülekezeti felvigyázóknak példaképpé kell válni a viselkedésben” is. Ahhoz, hogy sikeresek legyenek a jó viselkedéshez való ragaszkodásban, mennyei bölcsességre és értelemre van szükségük. Jakab tanítvány hangsúlyozza ezt a pontot, mondván: „Ki bölcs és értelmes köztetek? Mutassa meg helyes cselekedeteit a magaviseletéből bölcs szelídséggel. Ha azonban keserű féltékenység és viszálykodás van szívetekben, ne kérkedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jön, hanem földi, állatias, démoni. Mert ahol féltékenység és viszálykodás van, ott rendetlenség és mindenféle gonosz dolog is van” (Jak 3:13–16; 1Pét 2:12).

¹¹ A többi vénnel és a gyülekezet tagjaival ápolt kapcsolatot erősíti a mennyei bölcsességet tükröző jó magaviselet (Jak 3:17, 18). Másrészt a vitatkozás, féltékenység, kérkedés és egyéb világi, állatias és démoni jellemvonások és cselekedetek lerombolják az ilyen kapcsolatokat. Ilyen rossz jellemvonásoknak nincs helye Isten népének a soraiban. Az önközpontú cselekedetek meghazudtolják a krisztusi szeretet mindenféle jellegzetességét. Ezért a jó viselkedés megköveteli, hogy, ’semmit se tegyünk viszálykodásból vagy önzésből, hanem alázatosan vegyük figyelembe, hogy mások különbek nálunk’ (Fil 2:3). Az ilyen viselkedés valóban példás, mivel azt a szellemi magatartást tükrözi, amelyet Krisztus Jézus mutatott be (Fil 2:5–8).

12. a) Hogyan kell tekinteni és hogyan kell bánni a gyülekezet női tagjaival? b) Mi követeltetik meg a felvigyázóktól, mit tegyenek Isten erkölcsi követelményeinek megsértésével kapcsolatban? c) A bírói ügyekkel kapcsolatban milyen felelősséget ró a vénekre a bizalmasság?

¹² Hogy a felvigyázók és más felelős testvérek jó példát mutassanak mindig körültekintően kell hogy viselkedjenek a más nembeliek iránt. Úgy kell kezelniük „az idős asszonyokat mint anyákat, a fiatalabb nőket mint testvérnőket teljes szemérmességgel” (1Tim 5:1, 2). Állandó éberség kell ahhoz, hogy őrizkedjünk minden ,lazítástól’ az Isten magas erkölcsi irányelvei tekintetében. Ha határozott bizonyíték van arra, hogy némelyek megpróbálnak erkölcsileg megrontani másokat, a felvigyázóknak sürgősen lépéseket kell tenni a gyülekezet tisztántartása érdekében, tudván azt, hogy Jehova ’büntetést mér ki az ilyen dolgokra’ (1Thess 4:3–8). Ugyanakkor a kinevezett alpásztoroknak tartózkodni kell attól, hogy nyilvánosan beszéljenek azokat érintő bírói ügyekről, akik megsértették Isten igazságos alapelveit. A bizalmasságot meg kell őrizni. A gyülekezettől csak olyan vének iránt lehet teljes bizalmat elvárni, akik helyes felügyeletet gyakorolnak és akiknek a személyes magaviseletét gyalázat nem érheti.

Példa a „szeretetben”

13. Milyen szellem szükséges ahhoz, hogy a felvigyázók sikeresek lehessenek jó példa mutatásában, és miért éppen az a szellem?

¹³ A felvigyázók nem lehetnek igazán sikeresek azon a téren, hogy ’példaképei a hűségeseknek’, hacsak kifejezésre nem juttatják a szeretet szellemét. Pál, miután emlékeztette Timótheust, hogy ’szítsa fel az Isten ajándékát, amely benne van’, azt mondta: „Mert nem a gyávaság szellemét, hanem az erő, a szeretet és a józan ész szellemét adta nekünk Isten” (2Tim 1:6, 7). Tudjuk, milyen egészséges hatással volt a mi életünkre, hogy Isten ilyenfajta szeretetet nyilvánított irántunk. Mikor a felvigyázók jó példák a szellem ezen gyümölcsének, a szeretetnek a kinyilvánításában, ez minden másnál jobban megmutatja, mit éreznek Jehovát imádó társaik iránt. A szeretetnek vonzóereje van, arra ösztönöz bennünket, hogy keressük a szerető alpásztorok tanácsát és segítségét. Értékeljük érdeklődésük melegét és komoly vágyukat, hogy segítsenek nekünk a szellemiek terén előrehaladni.

14. Milyen alkalmaik vannak a házas felvigyázóknak annak kimutatására, hogy ’szeretik feleségüket mint saját testüket’, és ez minek a megtevésére ad erőt a feleségüknek?

¹⁴ Hogy továbbra is szellemi férfiak maradjanak, a felvigyázók arra törekednek, hogy ’minden ügyüket szeretettel végezzék’ (1Kor 16:13, 14). Ha házasok, ezeknek a férfiaknak „úgy kell szeretniük feleségüket, mint a saját testüket”, amelyet táplálnak és dédelgetnek (Ef 5:28, 29). A felvigyázók tudják, mennyire megkívánja a saját testük a napi gondozást. Így van ez feleségükkel kapcsolatban is, akiknek figyelmességre és rendszeres szellemi gondoskodásra van szükségük ahhoz, hogy teljesíteni tudják segítséget nyújtó feleségi szerepüket oly módon, amely „illik az Úrban” (Kol 3:18, 19). A napiszöveg megbeszélése Jehova tanúi Évkönyvéből, a Társulat kiadványainak az átnézése, felkészülés a keresztény összejövetelekre és éberen figyelni a lehetőségeket a közös imádkozásra, mind az ilyenfajta szeretet kifejezése. Persze, ha lehetőség van rá, a vének egyéb módokon is segítsenek feleségüknek. Ez és a gyermekek helyes nevelése, ha van a házaspárnak, bizonyítékul szolgál majd arra, hogy ez az ember jól elnököl a maga háza fölött és így megfelel a felvigyázók egyik írás szerinti követelményének (1Tim 3:4, 5; 5:8).

15. Hogyan mutathatja meg a felvigyázó, hogy tud „gondot viselni Isten gyülekezetére”, s hogy megvan benne ez a szeretet?

¹⁵ Valójában az olyan felvigyázó, aki életképessé teszi a helyes családi elrendezést, ezzel is megmutatja, hogy képes „majd gondot viselni Isten gyülekezetére” (1Tim 3:5). A gyülekezeti feladatok teljesítésében a vén buzgó személyes érdeklődést tanúsít azok iránt, akik kapcsolatban vannak vele a hitben (Gal 6:9, 10). A felvigyázók előkészítenek és vezetnek gyülekezeti összejöveteleket, látogatják a betegeket és az egyéb szükséget szenvedőket, valamint rendszeresen részt vesznek a „jó hír” nyilvános hirdetésében. Mindez példa a szeretetre Isten iránt, a gondjaikra bízott „juhok” iránt, illetve azok iránt, akiknek ezek a vének prédikálják a Királyság üzenetét.

16. Mi indította Pált arra, hogy a korinthusi gyülekezet legjobb érdekel szerint cselekedjen, és ugyanazt a magatartást találjuk-e a mai keresztény felvigyázóknál?

¹⁶ A felvigyázók időnként szükségesnek találják, hogy közvetlen tanácsot adjanak vagy fegyelmi eljárást alkalmazzanak. Az a kívánságuk ezzel, hogy segítsenek az egyéneknek és megvédjék a gyülekezetet. Ebben a vének Pál apostolt utánozzák. A szeretettől indíttatva az apostol a korinthusi gyülekezet legjobb érdekeinek a figyelembe vételével járt el, jóllehet ez komoly túlfeszítettséget idézett elő nála. Ezt írta: „Mert sok szorongással és szívbeli aggodalommal írtam nektek, sok könnyhullatással; nem azért, hogy megszomorítsalak titeket, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amelyet kiváltképpen irántatok táplálok” (2Kor 2:4). Noha némelyek abban a gyülekezetben nem teljesen értékelték Pál fáradhatatlan és önzetlen erőfeszítéseit, ő mégis kész volt továbbra is adni magából az érdekükben, mert ezt mondta „Én pedig boldogan fáradozok és boldogan emésztem fel magam a ti lelketekért. Ha én ily túláradó mértékben szeretlek titeket, nektek kevésbé kell szeretnetek engem?” (2Kor 12:15). Pálhoz hasonlóan sok felvigyázó fáradozik teljes szívvel. Ezt a testvéreik iránti szeretetből teszik, amellyel dicséretre méltó példát állítanak fel.

17. Milyen hatással van Isten népének szervezetére sok felvigyázó jó példája, és milyen érzésekre szolgáltat alapot a hű alpásztorok részéről?

¹⁷ Sok felvigyázóra lehetne rámutatni, akik évekig szó szerint felemésztették magukat Jehova szolgálatában és szellemi testvéreik és testvérnőik szükségleteiről való gondoskodásban. Az ilyen emberek példája növelte a szeretet szellemét Isten népének egész szervezetében. Bizodalmunk erősödött „a nyáj” legeltetésének ilyen szép példái láttán ezekben a próbateljes napokban. Mivel ezek az alpásztorok igazán szeretik „a nyájat” és törődnek vele, okuk van rá, hogy úgy fejezzék ki magukat, mint Pál, aki ezt írta: „Gyarapítson titeket az Úr, tegyen az egymás iránti és mindenki iránti szeretetben túláradókká, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok azért, hogy megszilárdítsa a szíveteket, feddhetetlenül a szentségben a mi Istenünk és Atyánk előtt, a mi Urunk Jézus és összes szentjeinek együttes jelenlétekor” (1Thess 3:12, 13).

Hit kinyilvánítása erősíti hittestvéreinket

18. Milyen munkákra tudjanak rámutatni a felvigyázók annak bizonyítékául, hogy valódi hitük van?

¹⁸ Annak ellenére, hogy ma sokan hangoztatják vallásosságukat, „a hit nem minden ember tulajdona” (2Thess 3:2). Ennek azonban a tulajdonunknak kell lennie, ha tetszeni kívánunk Istennek (Zsid 11:6). A keresztény felvigyázóknak itt is példaadóknak kell lenniük mindenki számára — „hitben”. Ezenfelül tettekkel vagy cselekedetekkel kell rendelkezniük, amelyek a valódi hit létezését bizonyítanák részükről (Jak 2:14–26). Ezekhez a cselekedetekhez egyebek között olyan tettek tartoznak, mint megvigasztalni a beteg hittestvéreket, ellátni a közöttük szükséget szenvedőket és rendszeresen részt venni „a Királyság jó hírének” a hirdetésében (Máté 24:14; hasonlítsd össze a Máté 25:34–40-nel!).

19. Miért fontos a hit és minek a megtevésére képesít sokakat?

¹⁹ Jelentős volt az, hogy Pál ismételten kihangsúlyozta: ’az igazságos a hite által él’ (Róma 1:17; Gal 3:11; Zsid 10:38). A hit nem csupán képet fest nekünk arról, ami előttünk van, hanem tettekre is indít minket. Hitre van például szükség ahhoz is, hogy feliratkozzunk mint kisegítő vagy általános úttörők, majd azután mint a „jó hír” teljesidejű prédikálói szolgáljunk (Márk 13:10). Családi felelősségek és egyéb kötelességek ellenére is sok felvigyázó és kisegítő szolga intézte úgy a dolgát, hogy ilyen tevékenységben részt vehessen. Sokan változtatták meg világi foglalkozásukat vagy egyéb ügyeiket úgy, hogy több figyelmet tudjanak fordítani gyülekezeti feladataikra. És valódi hitet követel meg a „jó hír” prédikálásában való közvetlen részvétel, a keresztény kongresszusokon kapott megbízás végrehajtása, Királyság-terem építése vagy különböző mindennapi teokratikus tevékenység elvégzése is. Valóban hitet kíván meg a felvigyázók és Jehova népe minden egyes tagja részéről Isten Szava szerint hinni, élni, dolgozni és imádatot gyakorolni.

20. a) Milyen szerepet játszik a hit az ördög elleni szilárd ellenállás kifejtésében? b) Hogyan tudnak a felvigyázók különösen segíteni hittestvéreiknek legyőzni hitpróbáikat?

²⁰ Hit kell ahhoz is, hogy eredményesen leküzdjük a nehézségeket és kiálljuk a hitpróbákat. Péter miután buzdította a véneket, hogy legyenek példaképei „a nyájnak”, figyelmeztetett: „őrizzétek meg józanságotokat, legyetek éberek! Ellenségetek, az Ördög mint ordító oroszlán jár körül, keresve, hogy elnyeljen valakit. Ámde álljatok ellene a hitben, szilárdan annak tudatában, hogy ugyanazon szenvedések mennek végbe a világon élő testvéreitek egész közösségén” (1Pét 5:8, 9). A felvigyázóknak állandóan készenlétben kell lenniük az ördög taktikái ellen és azok ellen a fogások ellen, amelyeket felhasznál, hogy félrevezesse, tőrbe csalja vagy elnyelje Isten szolgáit. A keresztények sohase engedjék meg maguknak, hogy önelégültségbe szenderüljenek az előttük levő helyzettel kapcsolatban, „a nyáj” kinevezett alpásztorainak pedig különösen ébereknek kell lenniük. Sok ország tapasztalataiból kitűnik, hogy amikor Jehova tanúira nehézségek és megpróbáltatások következnek, a felvigyázók az élvonalban küzdenek. Istenbe vetett bizalommal ezek a vének kitartóan segítik hittestvéreiket különféle módokon, ellenállva az Ellenségnek, komolyan imádkozva és felhasználva a hitnek nagy pajzsát és a többi szellemi fegyvert (Ef 6:10–18).

21. Mit segíthetnek a felvigyázók — akik maguk is jó példák hitben — „a nyájnak” megtenni a hit és reménység dolgában?

²¹ A felvigyázóknak segíteni kell „a nyájnak” hitben járni és örvendeni az előttük levő reménységnek. Jehova Istent és Jézus Krisztust láthatatlan voltuk miatt nem láthatjuk a mennyei birodalomban. Mindamellett a velünk való tevékenységük valóságos (Zsid 11:27). Ami vezetésük eredményeként történik, a Biblia jövendölésének a teljesedéseként megy végbe. A felvigyázóknak buzgón segíteniük kell testvéreiknek felismerni ezt a tényt és meglátni, hogy a „nagy sokaság” tagjai jelentős számban gyülekeznek. Jehova áldása van a végzett munkán (És 60:22; Jel 7:9). Tapasztaljuk a szellemi biztonságot, amelyet megígért (Zsolt 91:1, 2). Jehova szent szellemének minden gyümölcse, köztük a hit is bővelkedik ma Isten népe között (Gal 5:22, 23; hasonlítsd össze a Róma 1:8-cal!). Hitszemeink látják Jehova ítéletének közelgő végrehajtását (Jel 11:16–18; 16:14, 16). A „nagy nyomorúság” után új rendnek kell kezdődnie, és a föld paradicsomi állapota lesz helyreállítva (Máté 24:21; Luk 23:43; 2Pét 3:11–13). Aztán következik a feltámadás (Ján 5:28, 29; Csel 24:15). Az emberi család békés viszonya Istennel visszaáll és örök élet lesz azok osztályrésze, akik engedelmeseknek bizonyultak az utolsó próba során (Jel 20:7–10). De mialatt a jövőbe tekintünk, értékeljük a felvigyázók tízezreit, akik most mint példaképek szolgálnak a hitben mint lojális alpásztorok, akik oly sokat tesznek „a nyáj” megsegítésére, hogy örvendhessenek az előttük levő reménységnek (Róma 12:12).

Méltó példaképek „tisztaságban”

22. a) Hogyan tud a Filippi 4:8-ra és a Jakab 3:17-re való emlékezés segíteni a felvigyázóknak példaképpé lenni a tisztaságban? b) Hogyan kell a felvigyázóknak tisztaságra törekedniük, amikor testvéreket bíznak meg gyülekezeten belüli feladatokra?

²² Végül a felvigyázók arra kapnak buzdítást, hogy legyenek „példaképei a hűségeseknek . . . tisztaságban”. Ez többet jelent, mint tisztának lenni gondolkozásban és erkölcsi viselkedésben. Nyilvánvalóan gondosaknak kell lenniük abban, hogy tiszta legyen mindaz, ami elméjüket foglalkoztatja (Fil 4:8; Jak 3:17). De ahhoz, hogy a felvigyázók tiszták maradhassanak, jó ítélőképességet kell gyakorolniuk, amikor testvéreket javasolnak feladatok felelősségteljes elvégzésére a gyülekezeten belül. Képességeiket gondosan kell mérlegelni az Írás követelményeinek a fényénél. Sohasem szabad részrehajlást mutatni személyes barátok vagy rokonok iránt. Ha kétség merül fel valakinek a személyes erkölcsi magaviselete tekintetében, hagyni kell, hogy az idő és a tények megszüntessék ezeket a kétségeket. Ez összhangban van az 1Timótheus 5:22-ben található józan tanáccsal: „Soha senkinél ne hamarkodd el a kézrátételt, se ne légy részes mások bűneiben; őrizd meg magadat tisztán!”

23. Mi segít a felvigyázóknak tisztán megőrizni magukat bírói ügyek intézésénél?

²³ A felvigyázók azzal is elkerülik a mások bűneiben való részességet, ha helyesen folytatják le a bírói ügyeket. A vétkekkel kapcsolatos ügyek elrendezésénél a vének legyenek irgalmasak, ha a körülmények irgalmat kívánnak, de nem szabad elnézőnek vagy hétköznapinak lenni a bűnt illetően. (Péld 28:13; Jak 2:13; hasonlítsd össze a Júdás 3–15, 22, 23-mal!) A kinevezett vének gyakoroljanak elővigyázatosságot, nehogy részrehajlás, érzelgősség vagy érzelmi befolyásoltság vezérelje őket, amikor a vétkesek állításait vagy mások tanúskodását hallgatják. Ha engedik, hogy minden döntést, amelyet ilyen esetekben hoznak, a Biblia alapelvei irányítsák, a hű alpásztorok tisztán fogják megőrizni magukat.

24. Mi teszi lehetővé a felvigyázóknak, hogy úgy fejezzék ki magukat, mint Pál az 1Korinthus 11:1-ben?

²⁴ Azáltal, hogy az előbbi módokon jó példaképekké válnak, a hű keresztény felvigyázók jó lelkiismerettel mondhatják, amit Pál mondott: „Legyetek az én utánzóim, ahogy én a Krisztusé vagyok” (1Kor 11:1). Noha tudatában volt személyes gyengeségeinek, az apostol bizalommal mondhatta, hogy Krisztust követi. Ugyanez áll a mai felvigyázókra is, akik törekszenek megfelelni Isten követelményeinek.

A gyülekezet ösztönzést kap az ige bátor szólására

25. Isten áldásai következtében mit eredményezhet a keresztény felvigyázók jó példájának követése a gyülekezetben?

²⁵ Milyen eredményekre számíthatunk, ha „Isten nyája” hű alpásztorainak a példáját követjük? Nos, a gyülekezetben mindenki felbuzdul, hogy továbbra is bátorsággal szólja Isten Szavát, mialatt ragaszkodik a helyes magaviselethez (Csel 4:29–31; 1Pét 2:12). A szeretet gyümölcse félreérthetetlenül azonosítja majd a gyülekezetet mint Jézus Krisztus igazi tanítványainak a közösségét, ez pedig másokat is Isten népe társaságába fog vonzani (Zak 8:23; Ján 13:34, 35). A tevékeny hit megmutatkozik majd olyan jó tettekben, mint a „jó hír” prédikálása, a tanítványképzés és az istenfélő életút megőrzése (Máté 24:14; 28:19, 20). Mivel tisztaság uralja mindazok életét, akik Isten elismerését keresik, az egész gyülekezet megőrzi tisztaságát. Bárcsak tehát együtt szolgálnánk Jehovát hűséggel, értékelve az áldásokat, melyeket Isten népeként élvezünk! Szerető mennyei Atyánk pedig áldja meg továbbra is egyesült erőfeszítéseinket, amint együttműködünk a keresztény felvigyázókkal, akik jó példaképei „a nyájnak”!