Az élet útja vagy a halál útja — melyik?
„Ennek a népnek pedig mondd meg, ,Ezt mondta Jehova: Íme, elétek adom az élet útját és a halál útját.’” — Jer 21:8.
1. Milyen kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy most választhatunk „az élet útja és a halál útja” között?
VALÓBAN olyan komoly mindez? S mindnyájunknak szembe kell néznünk ezzel a választási lehetőséggel? Vajon az egész világ „az élet útja és a halál útja” közti választás előtt áll? Valóban igaz lehet ez? Hát nem természetes dolog a halál? Ha így van, akkor miért más a mai emberek állapota a korábbiakénál? Az elmúlt évezredek során férfiak, nők és gyermekek nem kerülhették el a halált. Egyszerűen nem volt más választásuk. Miért lehet hát ma azt mondani, hogy most végre választhatunk „az élet útja” és „a halál útja” között? Milyen esélyünk van arra, hogy elkerüljük a régi ellenséget, a HALÁLT?
2. 3. a) Az ősi történelem szerint, mikor nézett szembe egy egész világ hirtelen halállal, mind együttvéve ugyanabban az időben? b) Mi adott lehetőséget akkor a választásra az életben maradás és meghalás között?
2 Nos, nem most van először, hogy az emberiség egész világa halállal néz szembe, mégpedig hirtelen halállal, mind együttvéve. Történészek visszamutatnak egy korábbi ilyenfajta alkalomra. Egyik történetíró ezt mondja: „Egek régtől fogva voltak és föld, amely szilárdan a vízből emelkedett ki és a víz közepette Isten szavára; és amely által az akkori világ pusztulást szenvedett, amikor víz árasztotta el.” — 2Pét 3:5, 6.
3 Ez a történetíró a keresztény Péter apostol, aki Noé napjainak világméretű özönvizéről írt. Vajon az akkori világ elé is felkínálták az élet útját és a halál útját? Minden bizonnyal, Igen! Az ember vagy hitetlenül kívül marad a Noé és családja által épített bárkán és nem éli túl az özönvizet, vagy beszáll a bárkába Noéval és családjával, s így elkerüli az istentelen világgal való erőszakos halált.
4, 5. a) Miért élünk ma mindannyian a Noé napjainak özönvize ellenére? b) Miért nem mehet feledésbe ma előttünk a Noé és családjának az esetéből eredő tanulság?
4 Péter apostol ugyanebben a levelében már előbb ezt írta: „És [Isten] nem vonakodott megbüntetni a régi világot, de Noét, az igazság hirdetőjét, hét másikkal együtt megmentette, amikor özönvizet hozott az istentelen emberek világára.” — 2Pét 2:5.
5 Noé és családja akkor az élet útját választotta, mielőtt az özönvíz rájuk tört volna; ma, több mint négyezer-háromszáz évvel később, mi hasonló helyzetben vagyunk. Nem szabad, hogy a Noénak és családjának tapasztalatából eredő tanulságot ma szem elől tévesszük. Miért nem? Azért, mert a Szentírás hasonló véget jövendöl annak az istentelen világnak, amely azóta nőtt fel és tölti be a földet mostanáig.
6. Miért sürgető ma számunkra „az élet útját” választani és „a halál útját” elvetni?
6 Logikus, hogy ugyanolyan választással nézünk szembe, mint Noé és családja, amikor ez a megjövendölt vég egyre közelebb jön. Abból a módból, ahogyan a Biblia próféciái valóra váltak az első világháború óta, amely az 1914-es évet mint a Pogányok ideje 2520 éves időszakának a végét jelölte meg, a nem szektás Biblia-kutatók felismerték, hogy a „dolgok rendszerének befejezésén” élünk. (Máté 24:3) Ennek az 1979-es évnek a folyamán már jócskán benne találjuk magunkat a dolgok jelen rendszerének a befejező időszakában. Most tehát jobban, mint valaha, sürgető kényszert érzünk arra, hogy az „élet útját” válasszuk, és „a halál útját” elvessük. Ezt a választási lehetőséget minden lélegzőnek az Életadója irgalmasan tárja elénk.
7, 8. a) Kiknek a régi napjaiban történt egy ehhez hasonló helyzet szemléltetése? b) Milyen mértékben kívánta meg Jehova a prófétától, hogy közismert alak legyen?
7 A Noé napjainak özönvizén kívül egy másik szemléltetés is van az emberi történelemben arra, hogy választani lehetett az élet folytatása és az élet kiváltságának hirtelen elvesztése között. Ez Izrael nemzetével kapcsolatban történt, Jeremiásnak, Hilkiás fiának, a pap-prótétának napjaiban. (Jer 1:1–5) Jehova Isten a „nemzetek prófétájává” tette őt. Így még ha nem vagyunk is Jeremiás saját népéből valók, minket is érint mindaz, amit ez a nemzetközi próféta mondott.
8 Az az Isten, aki szószólójaként megbízta Jeremiást, azt akarta, hogy közismert alak legyen, aki magára hívja a királyok, fejedelmek, papok és a nép figyelmét, sőt akár egy uralkodóét is, Nebukadnezár, Babilon királyáét is. Jeremiás még a mai világ figyelmét is magára vonja feljegyzett próféciáival, melyek fennmaradtak, hogy mindnyájan időszerűen fontolóra vehessük őket ezekben a válságos napokban. — Jer 1:18, 19; 39:11–14; hasonlítsd ezt össze a Róma 15:4-gyel!
9. Az 1914 óta eltelt időszak alatt bekövetkezett politikai változások mennyiben felelnek meg a Jeremiás napjai eseményeinek?
9 Az idősödő nemzedék, amely 1914 óta tanúja volt a világ eseményeinek, sok változást látott a nemzetek uralkodói között. Maga Jeremiás is látott politikai változásokat. Miután a jó Jósiás király meghalt i. e. 628-ban, Jeremiás Jósiás három fiát és egy unokáját látta ülni Júda királyságának trónján. Miután Jósiás fia, Joakház mindössze három hónapig uralkodott Jeruzsálemben, elmozdították helyéről és fivére, Jojákim követte őt a trónon. Azt követően, hogy Jósiásnak ezt a fiát idő előtti halál érte utol i. e. 618-ban, ennek fiatalabb fia, Jojákin uralkodott három hónapig, aztán pedig meghódolt Nebukadnezár, a babiloni király előtt. Nebukadnezár azután a Jósiás megmaradt fiát, Sedékiást tette Júda új királyává. Sedékiás rossz uralmának 11-ik évében Jeruzsálem a babiloniaiak kezére került és Sedékiást elhurcolták Babilonba, romokban hagyva Jeruzsálemet és a templomot. — 2Krón 35:23—36:21.
10. Mi tette Jehova üzenetének a közlését nem könnyű feladattá Jeremiás számára, és kiknek a bátorító példája ő ma?
10 Jeremiás folyamatos hanyatlást látott erkölcsi és vallási tekintetben Júda négy utolsó királya között. Láttunk-e mi is ehhez hasonló fájdalmas dolgokat történni a kereszténynek nevezett nemzetek politikai uralkodói között? Jeremiás számára nem volt könnyű feladat állandóan hirdetni Jeruzsálem ítéletét és a dávidi királyság bukását. A mai Jeremiás osztálynak sem könnyű feladat kihirdetni Jehova próféciáit, amelyek a kereszténység katasztrofális pusztulását jövendölik meg templomaival, egyházi épületeivel, katedrálisaival és bazilikáival együtt, melyek ma közkedvelt turisztikai látványosságok. Ez az, ami annyira nemkívánatossá és mássá teszi a Jeremiás osztályt a kereszténység papsága előtt. Az ókori időben élt Jeremiás azonban lelkesítő példa a mai ellenképe számára.
11. Hogy Jeremiás ítélethirdetését drámaivá tegye, mit parancsolt Jehova neki, hogy mit tegyen és mit mondjon?
11 Egykor, hogy drámaivá tegye Jeremiás ítélethirdetését, Isten ezt mondta:
„Menj és végy egy agyagkorsót, és néhány vén férfit a nép közül és néhány vén férfit a papok közül [mint tanúkat]. Azután menj le a Hinnom fia völgyébe, amely a Töröttcserép kapu bejáratánál van. És ezt mondd: ,Halljátok Jehova szavát, ó ti Júda királyai és Jeruzsálem lakói. Ez az, amit a seregek Jehovája, Izrael Istene mondott:
„Íme, én olyan veszedelmet hozok erre a helyre, hogy aki hallja, belecsendül a füle; mert elhagytak engem és felismerhetetlenné tették e helyet előttem, más isteneknek mutatnak be füstölő áldozatot, akiket nem ismertek sem ők, sem ősatyáik, sem Júda királyai; és ártatlanok vérével árasztották el ezt a helyet. Magaslatokat építettek a Baálnak, hogy elégessék ott fiaikat tűzben egészen égő áldozatul a Baálnak, olyasmit, amit én nem parancsoltam, amiről nem beszéltem, s ami még csak fel sem merült a szívemben.”’” — Jer 19:1–5.
12. Miután Jeremiás összetörte a korsót, mit mondott a Hinnom völgyében levő Tófetről?
12 Mi lehetett az a ,szerencsétlenség’, melynek hírétől megcsendült a fül? Annak a „hely”-nek, amelyet hamis isteneknek szenteltek, az ott meggyilkolt bálványimádók vérével kellett beszennyeződnie. (Jer 19:6) Miután Jeremiás kijelentette ezt a laikus és papi vének előtt, földhöz vágta a korsót és így szólt:
„Ezt mondja a seregek Jehovája: ,Úgy töröm össze ezt a népet és ezt a várost, mint ahogy összetörik a cserépkorsót, úgy hogy többé nem lehet kijavítani és tófetben fognak temetni, míg végül nem lesz több temetkezési hely.’” — Jer 19:10, 11.
13. Ezt követően mit hirdetett ki Jeremiás a jeruzsálemi templom udvarában?
13 E vének jelenlétében lezajló drámai cselekmény után helyénvaló volt hasonló üzenetet közölni Jeruzsálem népével kapcsolatban. Jeremiás tehát otthagyta a törött korsó cserepeit a Töröttcserép kapunál és északra indult a városon át a templom udvarába. Ott aztán minden hallgató füle hallatára ezt mondta:
„Ez az, amit a seregek Jehovája, Izrael Istene mondott: ,Íme ráhozom erre a városra és minden városaira [a külvárosaira] mindazt a veszedelmet, amit kijelentettem ellene, mert megkeményítették nyakukat, hogy ne engedelmeskedjenek szavaimnak.’” — Jer 19:14, 15.
VALLÁSI ÜLDÖZÉS ÉS ANNAK VISSZAHATÁSA
14. Hogyan viselkedett Pashur Jeremiással szemben és miért?
14 Azok a vének, akik látták Jeremiást összetörni a korsót a Hinnom völgyénél és hallották az ítélet szavait, nem érezték magukat felhatalmazva arra, hogy bármit is tegyenek vele. A templom fő ajtónállója Pashur, Immer pap fia, viszont felhatalmazva érezte magát a cselekvésre. A hamisságot, amelyet ő prófétált, Jeremiás nem erősítette meg. Pashur méltatlankodva arcul ütötte őt és a templom Benjámin kapujánál nyilvánosan kalodába záratta, az északi fal mellett. Micsoda hazafiasság! — gondolhatta sok nézelődő, mert Pashur Egyiptom-párti volt, s Egyiptom haderejében bízott; abban reménykedett, az majd megakadályozza Jehova Jeremiás által közölt szavát, hogy szerencsétlenséget hoz Júda királyságára a babiloniasak által. Pashur hazafisága azonban nem kapott dicséretet Jehovától. Isten ellen harcolt!
15. Mire változtatta Jehova Pashur nevét és milyen prófétai jelentéssel?
15 Másnap, miután Pashur elengedte Jeremiást, Jehova üzent Pashurnak. Az ő neve két héber szó kombinációja Pas és Hhúr. Ezek a szavak együtt azt jelentik „Amit szerteszéjjel hagytak”. Ezért a Pashur nevével való szójátékkal Jehova arra ihlette Jeremiást, hogy változtassa meg e nevet:
„Jehova nem Pashurnak hív téged, hanem Rémület mindenütt [héberül: Magormissabib]-nek. Mert azt mondja Jehova: ,Rémületet keltek benned és minden szeretődben [vagy barátodban], és biztosan elesnek mind ellenségeik kardjától és a te szemeid nézni fogják azt; és egész Júdát Babilon királyának a kezébe adom és ő valóban száműzetésbe hurcolja őket Babilonba és karddal sújt le rájuk. E város minden felhalmozott értékét és Júda királyainak kincsét ellenségeinek a kezébe adom. És biztosan elrabolják, elveszik és elviszik Babilonba. És ami téged illet, ó Pashur és házad minden lakóját, fogságba mentek, és Babilonba kerülsz, ott halsz meg, ott temetnek el téged minden téged szeretőkkel együtt, mert hazugságot prófétáltál nekik.’” — Jer 20:3–6.
16. Milyen útra vezetett Pashur másokat, és mi felel meg ma ennek?
16 Jehovának ezekből a szavaiból nyilvánvaló, hogy Pashur a „halál útját” választotta magának. Hamis prófétálásával pedig vallásos barátait vagy szeretőit is ugyanarra az útra vezette. Ennek megfelelően a templomjáró keresztények százmillióit a „halál útjára” vezetik. Ez azonban nem a Jeremiás osztály hibájából történik.
17. Hogyan múlta felül az 1922-ben, az Ohio-i Cedar Pointban történt demonstráció Jeremiás korsó-összezúzását a Hinnom völgyében?
17 Jeremiás drámai módon szemléltette Jehova próféciáját, amikor szétzúzta a cserépkorsót a Hinnom völgyében. Ennél sokkal nagyobb nyilvános demonstrálásokkal adta tudtul a Jeremiás osztály a kereszténységnek az őt fenyegető ítéletet. Vegyük például a Cedar Point-i kongresszust Ohioban [USA] 1919-ben. Ott, 10 000 hallgató előtt a Watch Tower Bible and Tract Society [Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat] elnöke egy előadást tartott, amelyben kimutatta, hogy a papság áldása az akkor indítványozott Népszövetségre haszontalannak fog bizonyulni. Az a világ békéje és biztonsága érdekében létrehozott nemzetközi szervezet nem lesz sikeres. Cserben is hagyta a kereszténységet 1939-ben, amikor a német diktátor, Hitler Adolf, beletaszította a kereszténységet a második világháborúba.
18. Hogyan mutatott be egy másik demonstrációt a Jeremiás osztály 1933-ban?
18 Másik példának vegyük az 1933-as szent évet. Ezt az évet szentnek nyilvánították, mert 1900-ik évfordulója volt Jézus Krisztus áldozati halálának. A pápai bejelentése ennek az ünnepnek áldásokat ígért különösen a kereszténység békéje és virágzása szempontjából, de az egész világnak is, annak ellenére, hogy Hitler diktátor lett a köztársasági Németországban. A Jeremiás osztály azonban bátran kifogást emelt az ilyen pápai ígéretek ellen. Április 23-án, vasárnap, a New York városi WBBR rádió kulcsadásához kapcsolt rádióállomások láncolatán keresztül a Watch Tower Society [Őrtorony Társulat] elnöke egy egyórás előadást tartott „A szent év hatása a békére és biztonságra” témáról. Ennek a fülcsiklandozó üzenetnek világméretű nyilvánosságot adott a kéthetenként megjelenő Az Aranykorszak folyóirat 1933. május 10-i száma. Megjelenése után a kereszténység papsága azonnal hangos tiltakozással politikai nyomáshoz folyamodott és üldözni kezdte a Jeremiás osztályt. Ez azonban nem óvta meg a békét és biztonságot, éppen úgy, mint ahogy az újabb szentévek 1950-ben és 1975-ben sem váltották ezt valóra. A kereszténység még mindig pusztulással néz szembe az eljövendő „nagy nyomorúságban”.
19. Hogyan alkalmazható a Pashur nevének megváltoztatása és a vele járó ítéletprófécia ma a kereszténység papságára mint ellenképre?
19 Így annak az arculütésnek, melyet Pashur, a templom fő ajtónállója Jeremiásnak adott, szintén megvolt a maga modernkori ellenképe a 20. században. Mint az ókori hazafias vallásvézér, a kereszténység papi osztálya is, kipellengérezte a Jeremiás osztályt. Miért? Hogy nyilvános gyalázatnak tegye ki s így megakadályozza, hogy Jehovának a képmutató, névleges kereszténység elleni elhatározását kihirdesse, mely minden hamis vallás, és azok politikai pártfogói, valamint csatlósai ellen szólt. Az ilyenfajta viselkedés nem vezetett jóra sem az ókori Pashur, sem a kereszténység papsága esetében. Jehova Pashur nevét Magormissabibra változtatta, aminek jelentése: „Rémület mindenütt”. Ilyen „rémületnek” kellett i. e. 607-ben bekövetkeznie egy borzalmas pusztulás során. Azonkívül Pashurt végzetszerűen arra ítélték, hogy fogolyként, rabságban haljon meg Babilonban. Ami Pashur mai utánzóit illeti, ezt a papi osztályt is leleplezték és örök pusztulásra ítélték.
20. Hogyan leplezték le a kereszténység papságát 1951-ben mint elítélt osztályt?
20 Az első század óta mindig foglalkoztatta a keresztényeket annak kiléte, akit Pál apostol a „veszedelem fia” vagy „pusztulás fia” néven nevez. Jehova rendelt idejében azonban a „törvényszegés titkos bűne” vagy a „törvénytelenség eme titka” benne volt a feltárás, megfejtés menetrendjében. (2Thess 2:3, 7, Károli; UV) Így 1951-ben a Jeremiás osztály kiadott egy könyvet, Mit tett a vallás az emberiségért? címmel. A könyvet abban az évben Jehova tanúinak az Angliában, Londonban tartott nemzetközi kongresszusán jelentették meg. A 25. fejezetében a „Vörös vallás és a ,Törvénytelenség embere’” témával foglalkozott. A 320. és 321. oldalakon azt olvassuk az „elszakadás” vagy „hitehagyás” témájáról:
Így a kereszténység vezetői a Krisztus igaz követésétől való elszakadásukkal egy „törvénytelenség embere” osztályt vagy rendszert alakítottak ki, amely röviddel az apostolok halála után kezdődött. Mivel az apostolok ekkor már nem voltak útban, az összetett „törvénytelenség embere” nyilvánvalóvá vált és folytatta a maga önfelmagasztaló, törvénytelen életmódját. A hitehagyott papság felmagasztalta magát hatalomban az állítólagos keresztények vallási érdekei fölé. A papi osztály szava erősebb volt Isten írott Szavánál. A papság az emberek hagyományait és parancsolatait Isten törvényeit teljesen érvénytelenítette. Felvettek különböző címeket, mint például „tisztelendő”, „főtisztelendő’, „isteni”, sőt a pápa az „istenhelyettes” címet vette fel. Felmagasztalták magukat a templomaikban, katedrálisaikban és egyházi épületeikben. Ezzel elrabolták az egyedül Jehova Istent és Fiát, Jézus Krisztust megillető tiszteletet és félelmet. Isten fiainak állították magukat, de ugyanakkor istenekké, szellemi hatalmakká tették magukat a nyájaik, az egyházközségük tagjai előtt.
21. Amikor a kereszténység „pusztulás fia” elvész, mi pusztul majd el vele együtt, s ez milyen helyzetben találja a névleges, állítólagos keresztényeket?
21 A fentebb idézett könyv bátran kinyilvánította, hogy a hitehagyott „törvénytelenség embere” osztály elszenvedi majd a megjövendölt pusztulást a közeledő „nagy nyomorúság”-ban a többi babiloni hamis vallással együtt. Amikor a kereszténység „törvénytelenség embere” vagy „pusztulás fia” eltűnik, a kereszténység is vele együtt megy a pusztulásba. Ennél az eseménynél, mely megrázza a kényes vallásos érzelműeket, ,rémület lesz mindenütt’ a névleges, állítólagos keresztények között, illetve mindazok között, akik Írás-ellenes, nem bibliai vallásokat vallanak. — 2Thess 2:8–12; lásd még „A Nagy Babilon leomlott!” — Isten Királysága uralkodik! című 1963-ban kiadott könyv 26. fejezetét, melyben a Jelenések 17. fejezetét magyarázza.
MENEKÜLÉS ISTEN ÍTELETVÉGREHAJTÓ ERŐI MELLÉ
22. Hogyan kerülhetjük el azt, hogy a kereszténység „pusztulás fiával” együtt elpusztuljunk, ahogy ez szemléltetve volt Jeremiás idejében?
22 A kereszténység pályája „a halál útja”. Ne menjünk tovább rajta! Az idő még lehetővé teszi az emberek számára, hogy elkerüljék a kivégzést a „pusztulás fiával” együtt. Tekintsd Jeremiást példának! Noha rabságban tartották Sedékiás király őrségének udvarában, és körülötte éhség, döghalál és a háborús körülmények szedték az áldozataikat, ő túlélte Jeruzsálem pusztulását és nem került babiloni fogságba. Azok, akik Jehovát félték és támogatták Jeremiást, vele együtt életben maradtak. Ma nekünk is alkalmunk van az életbenmaradásra.
23. Miért nem volt semmi alapja Sedékiás királynak arra, hogy kedvező üzenetet kapjon Jehovától Jeremiáson keresztül?
23 Akkor régen, i. e. 609-ben a babiloni hódítók Jeruzsálem felé vették útjukat. (Jer 21:13) Mivel Sedékiás király tudott a csapatok közeledéséről, elküldött néhány embert, hogy érdeklődjenek Jeremiástól. Feltehetően valami kedvező üzenetet várt Jehovától. De hát milyen alapja lehetett Sedékiás királynak arra, hogy bármilyen kedvező üzenetet várhasson Jeremiáson keresztül? Jeruzsálemben és Júda egész királyságában csak olyan dolgok folytak, amikre Jehova felhívta a figyelmet: Izraellel kötött szövetségének a megszegése; más istenek imádása; igazságtalan bírói ítéletek hozatala; tehetetlenek megrablása csalással; az özvegyek és árvák kihasználása; munkások jogos bérének a visszatartása; ártatlan vér kiontása; hamis prófétálás. (Jer 21:12; 22:3, 13–16; 23:14, 16) Jeremiásnak szükségszerűen bátorságra volt szüksége, hogy bátran kijelentse Jehova egyértelmű csapásüzenetét Isten szövetségének a megszegői ellen. — Jer 21:1–7; 1:7, 8, 17.
24. Hogyan jelent számunkra ma jó példát Jeremiás Jehova üzenetének a kereszténységgel való közlését illetően?
24 Micsoda szép példát mutatott Jeremiás Jehova mai tanúinak! A mai állapotok a kereszténységben mindenütt, vallási, erkölcsi, társadalmi, bírói területen romlottságot tükröznek, a jobbra fordulás minden reménye nélkül. Mint Jeremiás esetében, Jehova ma sem szépítgeti szavait a kereszténység felett mondott bírói döntését illetően. Megbízást adott a Jeremiás osztályának, hogy megfelelőképpen, nyíltan bejelentse a csapás-üzenetet az ősi Jeruzsálem és Júda modernkori ellenképére. Könyörtelenül és rendületlenül kell ragaszkodnia a Jeremiás osztálynak mindahhoz, amire Isten parancsot ad az ő Szavában.
25. Mi felé menetelnek ma az összes nemzetek, és hogyan tárta fel 1926-ban a Szabaduás! című könyv, hogy mi fog ott történni?
25 Az összes nemzetek, beleértve a kereszténység nemzeteit is, Har-Magedon felé menetelnek. Ez a név nem pártharcot jelent a tőkések és a munkásság között, ami teljes anarchiában végződik világszerte. Itt nem ember ember elleni harcról van szó, hanem valami sokkal komolyabb és nagy szerencsétlenséggel járó eseményről. Ez már 1926-ban kezdett tisztázódni. A Szabadulás! című könyv, melyet a Nemzetközi Bibliakutatók Angliában, Londonban tartott közgyűlésén bocsátottak ki 1926 májusában, ezt mondta:
A szentek nem vesznek részt a valóságos harcban. Ez a Mindenható Isten harca; és a küzdelmet a szeretett Fia vezeti, a Pap, akinek Melkisédek volt az előképe. Jehova prófétája régen feljegyezte erre az órára vonatkozóan: „Az Úr [Jehova] jobb keze felől királyokat zúz össze haragjának napján. Ítéletet tart a nemzetek között, holttestekkel tölti meg a helyeket; megsebesíti sok ország fejét.” (Zsolt 110:5, 6) A népek szabadulásáért is küzd, hogy megszabaduljanak az elnyomóktól; és az Isten felkentjeiért is harcol, hogy igazolva legyenek a Jehova neve melletti hűséges tanúskodásukért. . . .
Így lesz elsöpörve Sátán birodalma a földről a feledésbe, Jehova Isten neve pedig igazolva. De minden emberi szó, amely megpróbálná leírni az Úrnak ezt a nagy és rettenetes napját, csak szegényes lehet. — 280. oldalon, az első kiadásban.
Senki ne vezesse félre magát, azt gondolva, hogy Armageddon csatája csupán emberek közti harc, vagy hogy ez csupán ábrázolás. A Szentírás világossá teszi valódiságát. A Mindenható Isten csatája az, amelyben megtisztítja a földet attól a gonosz rendszertől, amelyet a Sátán évszázadokig felhasznált az emberek megvakítására. — 282, 283. oldalakon; lásd még a 261. oldal 2. bekezdését!
26. Mit nem tehet meg a mai Jeremiás osztály — amit Jeremiás sem tett meg —, hogy elnyerje a világi uralkodóknak a tetszését?
26 „Armageddon csatája” elvezet majd a „nagy nyomorúság” befejezéséhez, amelyben a hamis vallás világbirodalma, beleértve a kereszténységet is, meg lesz semmisítve. (Jel 16:13–16; 17:1–18) A Jeremiás osztály nem kicsinyítheti le ezt a tényt csak azért, hogy elnyerje a kereszténység Sedékiás-szerű politikai uralkodóinak vagy esetleg az egész világ uralkodóinak a tetszését. Ugyanazon a nyomon kell haladniuk, mint Jeremiás haladt Sedékiás király előtt; engedelmeskedniük kell a Jehovától kapott megbízatásuknak.
27. Milyen ítéletvégrehajtó erőkkel néz szembe a nép a Har-Magedonnál végbemenő háborúban?
27 A „nagy nap háborújában”, Armageddonkor, a jelen rendszer uralkodóinak a Mindenható Istennel kell számolniuk és nem emberekkel. Ami a jelenlegi világrendszer politikai működtetőinek hazafias támogatóit illeti, nekik a Jehova parancsnoksága alatt álló ítéletvégrehajtó haderőkkel kell szembenézniük. Jeremiás napjaiban az ítéletvégrehajtó erők a babiloni hadsereg csapatai voltak Nebukadnezár vezetése alatt. Az eljövendő Har-Magedon-i csatában pedig Jehova szent angyalai lesznek az ítéletvégrehajtók, Fiának, Jézus Krisztusnak a vezetése alatt. — Jel 16:12; 19:11–21.
28, 29. Milyen döntést hozzunk mi, egyszerű közemberek, figyelembe véve ezzel kapcsolatban Jehovának a Jeremiás 21:8–10-ben feljegyzett szavait?
28 A kereszténység uralkodói a jeruzsálemi Sedékiás királyt utánozták, nem voltak hajlandók visszatérni és kiengesztelődést keresni Istennél. Mit tehetünk akkor mi, egyszerű közemberek, a küszöbön álló világpusztulás tudatában? (Jer 21:11, 12; 22:3–5) Egyénileg kell cselekednünk. Személyesen kell választanunk „az élet útját”. Mindegyikünknek hallgatnunk kell Istennek a Jeremiás által mondott szavaira:
29 „Ennek a népnek pedig mondd meg: ,Ezt mondta Jehova: „Íme, elétek adom az élet útját és a halál útját. Aki nyugodtan ül ebben a városban, az kard, éhség és dögvész miatt hal meg, de aki kimegy és átadja magát a káldeusoknak, akik a várost ostromolják, az életben marad és lelkét biztosan zsákmányul kapja meg. Mert az arcomat e város ellen fordítom annak romlására s nem javára — ez Jehova kijelentése. Babilon királyának kezébe adatik, ő pedig bizonyosan megégeti tűzzel.”’” — Jer 21:8–10.
30. Miért nem volt akkor hazafiatlan vagy áruló az a zsidó, aki ,átadta magát a káldeusoknak’?
30 A zsidó számára az, hogy átment a káldeusokhoz, akik ostromolták Júda királyságát, nem volt hazafiatlan vagy áruló lépés. Jehova Istennek, Izrael láthatatlan mennyei királyának való engedelmesség útja volt. Ez volt „az élet útja”, míg „a halál útja” az engedetlenség volt, amelyet a zsidó hazafiak választottak.
31. Ez az eset kiéhez volt hasonló az i. sz. első században?
31 Hasonló volt ez az időszámításunk szerinti első században élt kereszténnyé lett zsidók esetéhez. Jézus Krisztus akkor megjövendölte az újjáépített Jeruzsálem városának pusztulását a római seregek által, akikről úgy beszélt, mint a „pusztulást okozó undorító dologról”. — Máté 24:15.
32. Következésképpen, milyen útmutatást adott Jézus az önátadott követőinek?
32 Ezért Jézus így oktatta ki önátadott követőit: „Ezután jön el a vég. Ezért, ha megpillantjátok a pusztulást okozó undorító dolgot, amelyről Dániel próféta szólt, a szent helyen állni (az olvasó alkalmazzon megkülönböztető képességet), akkor akik Júdeában vannak, kezdjenek el a hegyekbe menekülni. A háztetőn levő ne jöjjön le kivinni javait a házából; a mezőn levő pedig ne térjen vissza házába felölteni a felsőruháját, . . . mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta egész mostanáig, s nem is történik meg újra. Sőt, ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen test sem menekülne meg; a választottakért azonban meg lesznek rövidítve azok a napok.” — Máté 24:14–22.
33. Az i. sz. 66-70 közti időszakban mit eredményezett a Jézus útmutatásának való engedelmesség, de milyen következménnyel járt annak figyelmen kívül hagyása?
33 A hivő keresztényekké vált zsidók engedelmeskedtek Mesterük eme utasításának. Miután a római légiók visszavonultak Jeruzsálemnek és templomának eredménytelen ostromától, az i. sz. 66-ik évben, a veszélyeztetett keresztények elhagyták egész Júdeát. Ezzel nem árulták el a zsidók ügyét, nem voltak szökevények. Vezérüknek Jézus Krisztusnak engedelmeskedtek, ezért cselekvési módjuk „az élet útja” volt. A hazafias zsidók a „halál útját” választották és mintegy 1 100 000 ember veszett el, amikor a római légiók Titus parancsnoksága alatt elpusztították Jeruzsálemet i. sz. 70-ben.
34. Hova fognak menekülni késedelem nélkül azok, akik életet szeretnének nyerni egy új rendben?
34 Ilyen történelmi példák láttán, mit tegyünk mi emberek ma? Mi ugyanis abban az időben élünk, amelyet Krisztus tanítványai „a dolgok rendszere befejezésének” neveztek. A világra szakadó példátlan „nagy nyomorúság”-gal, melyet Jeruzsálem pusztulása árnyékolt elő, most ,ennek a nemzedéknek’ kell szembenéznie. Ez is „az élet útja” és „a halál útja” közti választás esete. A Jeremiás osztály „az élet útját” választotta, és ez az osztály rámutat, hogy ezt mások is megtehetik. Mindazok, akik örök életet szeretnének kapni egy igazságos új rendben, minden további késedelem nélkül meg kell ragadniuk az Istenadta választási lehetőséget, válasszák „az élet útját” és álljanak Jehova ítéletvégrehajtó haderőinek az oldalára. — Máté 24:3, 34.
[Kép a 8. oldalon]
WBBR, Staten Island, N.Y.