Képes vagy-e segíteni az özvegyeket és az apátlan gyermekeket „nyomorúságukban”
1, 2. a) Mi különbség van aközött, hogy szemlélünk valakit vagy gondoskodunk valakiről? b) A Jakab 1:27 szerint az igaz imádat milyen felelősséggel jár?
ÓRIÁSI különbség van aközött, hogy szemléljük valakinek a nyomorúságát, vagy törődünk vele. Az igaz imádatnak át kell formálnia az embereket, hogy érdektelen szemlélőkből hivőtársaik iránt törődést kinyilvánító segítőkké váljanak, mert „a tiszta és szeplő nélküli imádati forma az Istenünk és Atyánk nézőpontja szerint ez: gondoskodni az árvákról és az özvegyekről nyomorúságukban, és szeplő nélkül megőrizni magunkat a világtól” (Jak 1:27).
2 A Jakab 1:27-ben használt görög szó, amelyet néha „utána nézni” kifejezéssel fordítanak, azt jelenti: ’törődni, gondoskodni’. Benne van az a gondolat is, hogy meglátogatunk valakit, hogy elvigyük neki a szükséges segítségnyújtást. Az ilyen segítséget mindig nagyon értékelik.
A GYERMEKEK ÉRTÉKES SEGÍTSÉGET NYÚJTHATNAK
3, 4. a) Az 1Timótheus 5:4 alapján kinek kell törődnie az özvegyek megsegítésével? b) Milyen módon segíthetnek az egyedülálló szülők gyermekei, és melyik a legnagyszerűbb támogatás, amit ezek a gyermekek adhatnak?
3 Pál apostol rámutat, hogy kik tartoznak segítséget nyújtani az özvegyeknek, s ezt mondja: „Ha valamely özvegynek gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg először azt, hogy a saját családjukban gyakoroljanak isteni önátadást és adjanak illő viszonzást a szüleiknek és a nagyszüleiknek, mert ez elfogadható Isten szemében” (1Tim 5:4). Jóllehet ez a kijelentés inkább felnőtt gyermekekre vonatkozik, a kiskorú gyermekek is megtanulhatják kinyilvánítani Isten iránti önátadásukat abból, hogy „illő viszonzást” adnak szüleiknek, akik oly sokat tettek értük. Igen, de hogyan tegyék ezt? Egyes fiatalok pénzbelileg támogatják szüleiket, amint azt egy fiatal tette, aki a részidejű foglalkozásával megtakarított minden pénzét egy nem várt számla kiegyenlítésére fordította. „Ez a nagylelkűség egy 14 éves fiú részéről kimondhatatlan buzdítást jelentett számomra” — jelentette ki sugárzó arccal az édesanyja.
4 Még ha a gyermekek nem lennének is képesek pénzzel hozzájárulni a szülők megsegítéséhez, ennél sokkal értékesebbet adhatnak: megbecsülést és engedelmességet (Péld 23:22; Ef 6:1–3). Legtöbben az egyedülálló szülők közül megkérdezik maguktól: „Vajon jó munkát végzek a gyermekeim nevelése terén?” Képzeld el milyen öröm érte azt az egyedülálló szülőt, akinek a kisgyermeke egy kis cédulára ezt írta rá: „Nagyon szeretlek és tudom, hogy megteszel minden tőled telhetőt.” Nos, ha egyedülálló szülő gyermeke vagy, mondtad-e neki nemrég, milyen nagyra értékeled az érted hozott áldozatait? Kész vagy-e mindig engedelmeskedni? Tudod-e, mit jelent szófogadóan elmosogatni, kivinni a szemetet, elvégezni a házi feladatodat, időben hazajönni, kitakarítani és mindenek felett rendszeresen megtanulni bibliai feladataidat? Ez a készséges és önkéntes engedelmesség a legjobb segítség, amit a szülődnek adhatsz.
HOGYAN SEGÍTHET NEKED A GYÜLEKEZET?
5. a) Mit jelent „együttérzést” tanúsítani és miért olyan fontos az? b) Hogyan mutathat ilyen „együttérzést” a gyülekezetünk az egyedülálló szülők iránt?
5 „Bizony nagyon nehéz és néha nyomasztólag hat rám” — mondja egy hatgyermekes egyedülálló anya, akinek 17 hónapos ikrei is vannak. „Mindazonáltal néha egy testvér vagy testvérnő a gyülekezetben így szól hozzám: ’Joan, jó munkát végzel. Meglátod majd, hogy megéri.’ Csupán tudni azt, hogy mások gondolnak ránk és törődnek velünk, oly nagy segítséget jelent!” Ez azt mutatja, hogy mindenki segíthet. „Legyetek mindnyájan hasonló gondolkodásúak — buzdít Péter apostol —, együttérzők, testvéri vonzalommal rendelkezők, gyengéden könyörületesek” (1Pét 3:8). Képzeljétek magatokat a másik helyébe! Egy kedves szó, egy szívélyes mosoly igen sokat jelenthet. Inkább gyengéd szívűek legyetek, mintsem bírálgatók.
6. Hogyan lesz valóban felelős Isten előtt az, aki az 1János 3:17-ben leírtak szerint cselekszik?
6 Az igazi szeretet többet foglal magába kedves szavaknál. Közvetlenül azelőtt, hogy a keresztényeket arra buzdította: tettek által hozzák működésbe a szeretetüket, János apostol ezt írta: „Aki azonban az élet fenntartására szolgáló e világi javakkal rendelkezik és látja szükséget szenvedni a testvérét és mégis elzárja előle a gyengéd könyörület ajtaját, mi módon marad meg abban az Isten szeretete?” (1Ján 3:17). A látja szóval fordított eredeti kifejezés nem csupán alkalmi megpillantást jelent, hanem tudatos szemlélést. Ezt a kifejezést használják a tábornok esetében is, aki szemlét tart a hadsereg felett. Az ilyen egyén nyilván érdeklődéssel figyeli még a részleteket is. Képzeld hát magad elé a János által leírt képet: valakinek módjában áll segíteni, miután a testvére gondos megfigyelése révén felfogja, hogy az szükségben van, azután bezárja és elreteszeli előtte szívének az ajtaját. Megtagadja a segítséget. Micsoda hidegszívűség! Szerencsére az ilyen fajta negatív reagálás ritkán fordul elő Jehova tanúi között. Számtalan tudósítás szól a „szükségben levők” iránt tanúsított nagylelkűségükről.
7. Rendszerint miben áll a probléma, amikor elhanyagolják azokat a családokat, ahol csak egy szülő van, és hogyan lehet ezt megoldani?
7 Tudunk azonban olyan esetekről, ahol mulasztások történtek. Ez rendszerint azért fordult elő, mivel nem „látták” meg a szükséget. A szükségben levők ’gondos megfigyelése’, az irántuk tanúsított érdeklődés hiányzott. Mi tehát a helyzet a te gyülekezetedben? Tisztában vagy-e az özvegyek és az árvák helyzetével? Mikor történt utoljára, hogy az alkalomszerű köszöntésen kívül tettél értük valamit? Egyáltalán meghívtál-e valaha is közülük valakit egy étkezésre vagy egy társasági összejövetelre, hogy jobban megismerkedhess velük? Ezek a kérdések segítenek megtudnunk, hogy valóban ’meglátjuk-e’ azoknak a családoknak az állapotát, ahol csak egy szülő van.
8. Hogyan segítettek néhányan a gyülekezetben szükségben levő egyedülálló szülök családjain?
8 Nincs szükség nagy anyagi gazdagságra ahhoz, hogy segíthessünk. Sokan, akik meglátták az igazi szükségletet, megosztották a többlet élelmüket, vagy odaadták a ruhaneműt, amit a gyermekeik már kinőttek. Néhányan még egyedülálló szülőket is megtanítottak bizonyos mesterségbeli fogásokra, mint például a varrásra, hogy könnyebben boldoguljanak. Egy régi közmondás ezt tartja: „Adj valakinek egy halat, s egy napra tápláltad őt. Tanítsd meg halászni, és egész életére tápláltad őt.” Egy egyedülálló szülő ezt írta: „Egy testvérnő egy varrógépet adott nekem, két méter anyagot és néhány varrási leckét. Azóta több száz dollárt takarítottam meg.”
9. Milyen kiegyensúlyozott szemléletük legyen az olyan családoknak, ahol csak egy szülő van, a másoktól jövő segítséggel kapcsolatban?
9 Mindazonáltal, az egyedülálló szülők számítsanak talán valamiféle segítség-„áradat”-ra és keseredjenek el, ha az nem következik be? Az embernek legyen kiegyensúlyozott szemlélete. Mialatt hálásan fogad minden felkínált segítséget, kérdezze meg magától: „Megteszek-e mindent, ami tőlem telik, hogy úrrá legyek a helyzeten?” Egy ilyen egyedülálló szülő ezt így fogalmazta meg: „Senki sem vállalhat magára egy külön családot. Ha nem segítesz magadon, nem vállaltad el a teljes felelősségedet. Meg kell tanulnod megállni a saját két lábadon.” Vannak bibliai példák olyan hithű özvegyekről, akik inkább önmagukból adtak, nemhogy elvárták volna mások szolgálatait (Luk 2:36–38; Márk 12:42–44). Egy anyagilag szegény egyedülálló szülő, aki sok évig küszködött, hogy felnevelje két gyermekét, egy feliratot őrzött a lakása falán ezzel a szöveggel: „Azok, akik napsugarat hoznak mások életébe, nem tarthatják azt vissza önmaguktól.” Mint teljes idejű hírnök, 12 éven át pontosan ezt tette. önmagából adott és most, 73 éves korában még mindig segít másokat. És ennek eredményeként sohasem szenvedett hiányt semmiben (Péld 11:25).
10. Mi bizonyítja, hogy érett testvérnőknek fontos szerepük volt az özvegyek és az árvák megsegítése terén az első században?
10 Az érett nőknek kétségkívül nagy szerepük volt az özvegyek és az árvák megsegítésében az első században. Egyes özvegyekről úgy írnak, mint akik ’megsegítették a nyomorúságban levőket’, beleértve valószínűleg azokat a családokat is, ahol csak egy szülő volt (1Tim 5:10). A római keresztényekhez írt levélben a Pál apostol által üdvözölt személyek negyedrésze olyan asszonyokból állt, akik hűséggel szolgáltak másokkal vagy mások javára a gyülekezetben. Néhányat közülük úgy említenek, mint akik kemény munkát végeztek vagy komolyan fáradoztak „az Úrban” (Róma 16:3–15). Fébe asszony, aki „a gyülekezetben szolgált” [nyilván nem hivatalos állásban, hanem mások szükségleteiről gondoskodva], a leírás szerint „sokak védelmezője” volt. Nem kétséges, hogy ő maga kezdeményezte „sokak” megsegítését, ami megerősítette a gyülekezetet. Ma, Fébéhez hasonlóan, érett keresztény nők szeretetteljes buzdítást és hasznos segítséget adnak, ha kell az anyagi erőforrásaik felhasználásával is, hogy segítsék „a nyomorúságban levőket” (Róma 16:1, 2).
11. a) Milyen segítséget, nyújthatnak érett testvérnők az egyedülálló szülőknek? b) Milyen példát tudsz mondani erre és tudsz-e egyéb esetekről is?
11 Számos idős keresztény nő gondoskodik szellemi és érzelmi segítségről azáltal, hogy azt „tanítja, ami jó”, és ’emlékezteti a fiatalasszonyokat a józanságra’, értelmes tanácsokat adva nekik (Tit 2:3–5). Ennek egyik példája a következő: Egy egyedülálló anya könnyezve hallgatott meg egy bibliai előadást a házasságról. Egy idősebb asszony megkérdezte tőle, hogy mi a baj. „Azt hiszem, hogy csak magamat sajnálom” — hangzott a sírástól elfúló válasz. Az idős asszony beszélgetni kezdett vele. Tudta, mit érez ez a lehangolt személy, hisz őt is elhagyta a férje, mintegy 20 évvel azelőtt. A fiatalabb nő megjegyezte: „Ez az idős nő volt a legnagyobb segítség számomra. Sokat beszélt nekem és meghívott, hogy vegyek részt vele a prédikáló munkában. Nagyon kedves volt hozzám.” Számos érett keresztény nő karolt már fel ilyen személyeket és hagyta, hogy azok jól kisírják magukat a vállukon, sőt megbeszélt velük olyan egészen személyes jellegű problémákat, amelyeket egy keresztény férfi képtelen lett volna egymagában megfelelő módon kezelni.
VÉNEK, ’ÖRVENDEZTESSÉTEK MEG AZ ÖZVEGYEK SZÍVÉT’:
12. Hogyan tudják a vének ’megörvendeztetni az özvegyek szívét’?
12 „Az özvegy szívét megörvendeztettem” — mondta a keresztény korszak előtti időben élt Jób (Jób 29:13). „Átérezte” az özvegyek fájdalmát. Ahelyett, hogy tetézte volna azt meggondolatlan szavakkal vagy tettekkel, inkább úgy cselekedett, hogy felvidítsa őket belül a szívükben. A keresztény gyülekezetek mai felvigyázói szintén megtehetik ezt, ha arról biztosítják az ilyeneket, hogy a gyülekezet egy melegszívű család, és valóban éreztetik velük, hogy azok az özvegyek is annak a tagjai. A felvigyázók felidézhetnek előttük egy vigasztaló írásszöveget, ami rámutat a hűségből fakadó áldásokra. Az „együttérzés” segítségére lesz a véneknek, hogy megpróbálják megérteni a roppant érzelmi és értelmi nyomást, amely csapásként sújt sok egyedülálló szülőt (1Pét 3:8). Ennek következtében a szükséget szenvedők felszabadultnak érzik majd magukat arra, hogy a vénekhez forduljanak segítségért. Ezek közül a szellemi férfiak közül mindegyik olyanná lehet, mint „oltalom zivatar ellen, mint vízfolyás száraz vidéken” (És 32:1, 2).
13. Miért kereshetik fel az egyedülálló szülők a véneket segítséget kérve fontosabb döntéseikhez, és milyen segítséget kell adni az ilyeneknek?
13 A Biblia megjövendölte, hogy Isten visszahozza ókori népének az alkalmas „tanácsadókat” (És 1:26). Ugyanúgy a mai egyedülálló szülők is bizalommal kikérhetik a vének tanácsát fontosabb döntéseik előtt. Amikor felkeresik őket, a vének gondoskodjanak ’szakavatott vezetésről’, segítsék a tudakozó személyt felismerni a megvizsgált ügyre vonatkozó bibliai alapelveket. Mindazonáltal a vén szerepe, vagy bármelyik más, segítségre felkért személy szerepe a ’tanácsadás’, nem pedig a mások helyett való döntés (Péld 11:14; Gal 6:5).
14. a) Miért igyekezzenek a vének „helyreigazítani” azokat, akik ballépést követnek el? b) Hogyan használták a görög „helyreigazítani” szót az első században és mennyiben érinti ennek ismerete az ilyen, ’helyreigazítás’ módját?
14 Egy vén talán észreveszi, hogy egy egyedülálló szülő a nagy nyomás következtében „ballépést” követett el, mivel mondjuk egy hitetlennel udvaroltat. Az illető személy talán nincs egészen tisztában az ilyen lépés komolyságával. „Testvérek, még ha valaki ballépést követ is el, anélkül, hogy észrevenné — tanácsolja a Biblia — ti, szellemi képesítésűek, próbáljátok meg helyreigazítani az ilyen embert a szelídség szellemével” (Gal 6:1). A vének és mások is így elejét vehetik annak, hogy az ilyen „ballépés” makacs irányzattá fejlődjön. A „helyreigazítani” szóval fordított görög kifejezést néha úgy is fordítják: ’rendbehozni’ (Márk 1:19). Az első században ezt a szót használták, amikor egy törött csont helyretevéséről beszéltek. Az orvos, bár kénytelen bizonyos nyomást alkalmazni, mégis oly finoman jár el egy csont helyretételénél! A cél mindig a sérülés ’rendbehozatala’ legyen, nem pedig, hogy még jobban tönkretegye. Azok a vének tehát, akik szeretnék az ilyenek szívét elérni „a szelídség szellemében” kedvesen és mégis világosan érveljenek az ilyen személyek előtt és segítsenek nekik meglátni, hogy miért szolgálja legfőbb érdeküket az, ha Isten Szavának a tanácsát alkalmazzák, s így hozzák őt helyre szellemileg.
15. a) Mikor tehetik meg a vének, hogy megszervezik a szükséget szenvedő özvegyek megsegítését? b) Miért van szükségük a véneknek a gyülekezet más tagjainak a segítségére is?
15 A véneknek néha meg kell szervezniük az egyedülálló özvegyeknek nyújtandó segítséget. Trinidadban egy 79 éves özvegy rákban súlyosan megbetegedett, és ápolásra szorult a napnak mind a 24 órájában. Jóllehet volt egy csekélyke állami nyugdíja, nem voltak rokonai, akik segíthettek volna rajta. Hogy ne csupán néhány egyénre háruljon a feladat, a vének önként jelentkező keresztény nőkből munkacsapatokat szerveztek. Több mint hat hónapon át főztek és takarítottak a szellemi testvérnőjüknél, kimosták a ruhaneműit, s amikor már mozogni sem tudott, meg is fürdették. A szeretetnek ez a nagyszerű példája mély benyomást tett a szomszédokra. Természetesen a vének képtelenek mindent megtenni az ilyen esetekben. Rendszerint nekik is megvan a maguk családja, amelyről gondoskodniuk kell. De örömmel tesznek meg mindent, ami tőlük telik, és igen nagyra értékelik, ha mások is kezdeményezik a segítségnyújtást az ilyen esetekben.
TESTVÉREK, ’MENTSÉTEK MEG AZ APÁTLAN FIÚKAT’!
16. a) Mi foglalkoztatja az egyedülálló anyákat a fiúgyermekeikkel kapcsolatban? b) Ki segíthet ebben és hogyan?
16 Az olyan családokban, ahol csak anya van, az anyát természetesen foglalkoztatja az apai befolyás hiánya, különösen a fiúgyermekek esetében. A gyülekezetben levő férfiaknak úgy kell érezniük, amint Jób érzett, amikor ezt mondta: „Kész voltam megmenteni . . . az apátlan fiút és bárkit, akinek nem volt segítője” (Jób 29:12). Gyakran csak őszinte érdeklődésre van szükség. Ezeket a fiúkat személyesen meg lehet hívni, hogy vegyenek részt veled a tanúskodásban, bizonyos tevékenységben a Királyság-teremben, sőt egészséges kikapcsolódásban is. Az ilyen figyelmesség ’megmentheti’ a fiút a világi élettől, és vonzalmat kelthet benne a gyülekezet iránt.
17. a) Ki mutatott jó példát ’az apátlan fiúk megmentésében’ és milyen eredménnyel járt ez? b) Mit kell figyelembe vennie annak a nős testvérnek aki segítséget akar nyújtani más gyermekeknek?
17 Péter apostol egyike volt azoknak, akik ’megmentették az apátlan fiút’. Barátjává fogadta János Márkot, még ’Márk fiam’-nak is nevezve őt (1Pét 5:13). Márk édesanyja, Mária valószínűleg egyedülálló szülő volt, mert a beszámoló azt mondja, hogy Péter elment annak házához, nem pedig a férje házához (Csel 12:12). Nem kétséges, hogy az a nagyszerű szellemi társaság, amit Péter jelentett Márknak, valamint más keresztény férfiak társasága, komoly szerepet töltött be abban, hogy Márk olyan misszionáriussá lett, aki még bibliai könyvet is írt. Igen szép példakép ő azok előtt a fiúk előtt, akiket az édesanyjuknak egyedül kell felnevelnie. Természetesen minden nős testvérnek tisztában kell lennie azzal, hogy írás szerint van egy elsődleges felelőssége: előbb a saját családjáról tartozik gondoskodni. És mialatt nem hanyagolja el az „övéit”, sok jót tehet azzal, hogy érdeklődést mutat az ilyen apátlan fiúk iránt is, addig a határig, amíg az előnyös és amilyen mértékben a körülményei ezt lehetővé teszik (1Tim 5:8).
AZ ILYEN SEGÍTSÉG ALAPJA: AZ ÖNFELÁLDOZÓ SZERETET
18. a) Milyen fajta szeretet jellemzi a valódi keresztényiséget, és hogyan mutatta ki Jézus ezt a szeretetet? b) Hogyan tudunk mi magunk is ilyen szeretetet kinyilvánítani?
18 Az igazi keresztény ismertetőjele nemcsak a szeretet, hanem az önfeláldozó szeretet. Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, hogy ti is szeressétek egymást. Ezáltal mindenki megismeri, hogy az én tanítványaim vagytok: ha szeretet van köztetek” (Ján 13:34, 35). Az ő adakozási példája volt a követendő irányadó mérték. Ő „nem önmagának kedvezett.” „Szegénnyé lett érettetek.” „Ő önmagát adta [gyötrelmes halál által] bűneinkért.” Csakis ennek a mintának a követése által mutathatták ki a tanítványai azt a figyelmességet és törődést, amire az özvegyeknek és az apátlan gyermekeknek szükségük van a „nyomorúságuk” idején (Róma 15:3; 2Kor 8:9; Gal 1:4; Jak 1:27).
19, 20. a) Vajon mindig könnyű önfeláldozó szeretetet tanúsítani? Miért igen vagy miért nem? b) Amikor segítséget nyújtunk, elsősorban kikkel törődjünk?
19 Amint fokozódnak a nyomások és egyre nehezebb lesz gondoskodnunk saját szükségleteinkről, bizony könnyen előfordulhat, hogy érzéketlenné válunk mások szenvedései iránt és túlságosan leköt bennünket a saját életünk. Még az első században is akadtak olyanok, akiket bár ’Isten arra tanított, hogy szeressék egymást’, mégis szükségük volt arra, hogy ’ezt a továbbiakban még teljesebb mértékben tegyék meg’ (1Thess 4:9, 10). Vajon nem kellene őszintén megvizsgálnunk saját magatartásunkat és a bajba jutott keresztény testvéreinkkel és testvérnőinkkel kapcsolatos tetteinket? A Jézuséhoz hasonló szeretet megkívánná, hogy az életünket is feláldozzuk a testvéreinkért. Ha tehát készek vagyunk letenni az életünket a testvéreinkért, mit szóljunk arról, ha meg kell osztanunk „a kenyerünket”, amikor látjuk, hogy a testvérünk szükséget szenved? (1Ján 3:17).
20 Mindannyiunkat nagyon lefoglal a saját szellemi feladataink teljesítése. Gyakran azt kívánjuk, bár többet tehetnénk mások megsegítése terén. De ha készségesen megtesszük azt, amit megtehetünk, biztosak lehetünk abban, hogy Jehova ismeri korlátainkat és értékeli, amit teszünk. „Ezért tegyünk mindenkivel jót addig, amíg kedvező időnk van rá, de különösképpen azokkal, akik kapcsolatban vannak velünk a hitben” (Gal 6:10).
MINDENKI MŰKÖDJÖN EGYÜTT, HOGY KITARTHASSUNK A NYOMORÚSÁG ALATT
21. a) Mit tehetnek az egyedülálló szülők, hogy leküzdjék a mai élettel járó nyomásokat? b) Hogyan segíthetik őket ebben a gyülekezet többi tagjai, és vajon fontos ez a segítség?
21 Mindent összegezve tehát, az egyedülálló szülők képesek lesznek kitartani, ha megteszik a következőket: (1) Állandóan Istenben bízzanak most és az örök élet reménységére tekintsenek, amikor Isten teljesíti majd mindenkinek a vágyát (Zsolt 37:3, 4). (2) Tartsanak fenn szoros kapcsolatot Istennel Biblia-tanulmányozás és buzgó imádság által. (3) Állandóan foglalják le magukat hasznos munkával, beleértve a Királyság-tanúskodást, a háztartás vezetését és a gyermeknevelést. Az önfeláldozó szeretet arra indít majd mindenkit a gyülekezetben, hogy érzékenyen reagáljon mások szükségleteire és segítsen a szükséget szenvedő egyedülálló szülőkön. De vajon hogyan? Nos, „együttérzéssel”, érdeklődést tanúsítva a gyermekeik iránt, segítve őket szellemileg és anyagilag, hogy csak néhány dolgot említsünk, amit megtehetünk az érdekükben. De vajon mennyire értékes ez a segítség? Egy egyedülálló szülő ezt mondta erről: „Már oly sok kellemetlen dologban volt részem, hogy szívesen felejtek. Mégis hadd mondjam el: a szerető és hű testvérek és testvérnők segítsége nélkül sohasem tudtam volna idáig jutni!”
22. Milyen eredménnyel jár az, ha törődünk a szükségben levő özvegyekkel és az apátlan gyermekekkel?
22 Igen, akik őszintén „törődnek” a bajban levő családokkal, ahol csak egy szülő van, nemcsak azt látják majd, hogy azok képesek lesznek hűen kitartani (Jak 1:27). Ragyogóan visszatükrözik majd mennyei Atyánk egyéniségét, aki „segítséget nyújt az özvegynek és az apátlan gyermeknek” (Zsolt 146:9, The Bible in Basic English).
[Kép a 23. oldalon]
Érett keresztény asszonyok szeretetteljes buzdítást és segítséget nyújthatnak, anyagi segítséget is beleértve
[Kép a 24. oldalon]
Bizonyos szakmai ismeretek elsajátítása segíthet az egyedülálló szülőknek megbirkózni a megélhetési gondokkal
[Kép a 26. oldalon]
Meghívtál-e már valaha egyedülálló szülőt a családjával egy étkezésre, hogy jobban megismerkedhess velük?
„Nézzétek, milyen szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveztethessünk; és azok is vagyunk. Ezért van az, hogy a világ nem ismer minket, mivel nem ismerte meg Istent. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy mikor nyilvánvalóvá lesz, hasonlók leszünk Őhozzá, mert meglátjuk majd Őt, amint van. És mindenki, akiben ez a reménység megvan, megtisztítja magát, mint ahogy Ő is tiszta” (1János 3:1–3).