„Az az asszony pedig, aki valóban özvegy és mindenét elvesztette, Istenbe veti reménységét s éjjel és nappal kitart a fohászkodásban és az imákban” (1Tim 5:5).

Pál apostol, amikor tanácsot adott az özvegyeknek, azt mondta, hogy a példamutató özvegy „Istenbe veti reménységét s éjjel és nappal kitart a fohászkodásban és az imákban”. Rámutatott, hogy a legalább 60 éves kort elért özvegyet fel lehet venni a segélyben részesülők listájára, ha egyebek között „minden jó munkát szorgalmasan elvégzett” (1Tim 5:5, 9, 10). Itt legalább három alapelv domborodik ki: (1) Istenben bízni most és táplálni az általa megígért örök életbe vetett reménységet; (2) szoros személyes kapcsolatot tartani fenn Istennel; (3) hasznos munkával lefoglalni magát. Meg fogjuk látni, hogy a három alapelv alkalmazása igazi segítséget jelent nemcsak az egyedülálló szülőknek, de minden kereszténynek abban, hogy leküzdje a mai nyomásokat.

A MAGÁNYOSSÁG LEKÜZDÉSE

 7. a) Miért különösen nehéz a magányosság némely egyedülálló szülő számára? b) Hogyan segíthet ebben az 1Timótheus 5:10-ben javasolt alapelv?

⁷ Egy egyedülálló szülő így sóhajtott fel: „Amikor hazajövök és látom azt a négy falat s különösen akkor, ha a gyermekek már ágyban vannak, valóban rámtör a magányosság érzése.” Igen, a magányosság gyakran a legnagyobb probléma, amivel az egyedülálló szülőnek szembe kell néznie. Bár segítség lehet nekik, ha közelebb kerülnek a gyermekekhez, sokan mégis felnőtt társaságra vágyódnak. A „mindenféle jó munká”-ban való foglalatoskodás az egyike az időt álló és jól bevált ellenszereknek. Az első századi keresztény özvegyasszonyok ’idegeneket vendégszeretettel fogadtak, megmosták a szentek lábait [személyes szolgálatok által], és megsegítették a nyomorúságban levőket’ (1Tim 5:10). Ezt figyelembe véve, egy modernkori 68 éves keresztény özvegyasszony kezdte meglátogatni a közelben lakó özvegyeket és a szociális otthonokat, amikor egyedül érezte magát. Ezt mondta: „Úgy találom, hogy ezekkel a látogatásokkal, a házimunka elvégzésével és a szellemiségemről való törődéssel nem marad időm arra, hogy magányosnak érezzem magam.”

 8. a) Miért segíthet a Királyság prédikálása leküzdeni a magányosság és a lehangoltság érzését? b) Valóban beválik ez?

⁸ A Királyság prédikálása olyan „jó munka”, amit Jézus parancsolt meg nekünk; olyan munka, amely eloszlatja a magányosság és a lehangoltság érzését (Máté 24:14; 28:19, 20). Egy magányos és letört egyedülálló szülőt, aki igen visszavonultan élt, a barátai arra buzdítottak, hogy kezdje el a házankénti tanúskodást. Ezt meg is tette. Az első ajtónál egy nyomorék, de rendkívül vidám asszony behívta őt. De hát hogyan lehetett ilyen boldog? „Ó kedvesem, ez azért van, mert az életem megvan. Élek!” — hangzott a nő vidám válasza. Ez fordulópontot jelentett a tanú életében, aki így kezdett érvelni: „Megvan az egészségem, a gyülekezet szeretetét élvezem, van két gyönyörű gyermekem és mindenekfelett élvezem Jehova szeretetét. Miért lennék hát boldogtalan?” Ha másokat szellemileg segítünk, az megóv minket attól, hogy én-központúak és önsajnálkozók legyünk. Ha másokat tanítunk, eleven és friss marad a reménységünk; s így továbbra is ’Istenbe vetjük a reménységünket’ (1Tim 5:5).

 9. Vajon a kemény munka mindig elűzi a magányosságot? Mi segíthet még ezen a téren?

⁹ Egy özvegy azonban igen reálisan kijelentette: „A magányosságot nem lehet csupán kemény munkával elűzni. Gyakran benne kell élni. Egyszerűen el kell viselni azt Jehova segítségével és erejével.” Ez az erő akkor jön, ha valaki „éjjel és nappal kitart a fohászkodásban és az imákban” (1Tim 5:5). Imateljesen elmondani napi tevékenységünket abban a tudatban, hogy Jehova mindig jelen van, meghallgat és törődik az életünk legkisebb részleteivel is, valóban megnyugtató. Ha kiöntjük előtte a szívünket éjjel és nappal, az nagy segítséget jelent — különösen éjjel, amikor sokak szerint az egyedüllét és magányosság érzése súlyosabbá lehet.

A NEMI VÁGYAK LEKÜZDÉSE

10. a) Mikor jelenthetnek komoly problémát a nemi vágyak? b) Hogyan keresik egyesek az ’érzéki vágyak kielégítését’ és hová vezethet ez?

¹⁰ Sok egyedülálló szülő kínzó vágyat érez a házassági kapcsolat és a házaságy meghittsége iránt. Ezek az érzések természetesen nem rosszak önmagukban. Az is természetes, ha valaki újra meg akar házasodni. A baj ott kezdődik, amikor valaki elhatározza, hogy bármi áron kielégíti szexuális ösztönét. Ez történt Pál apostol idejében is. Egyes fiatalabb özvegyek engedték, „hogy szexuális hajlamaik közéjük és Krisztus közé hatol[ja]nak” (1Tim 5:11, 12). Ez igen súlyos dolog volt, hiszen az ilyen személy tulajdonképpen ezt mondta: ’Szexuális szükségletem egyszerűen túl erős. Tennem kell valamit, hogy felüdülést adjak a testemnek!’ Ezek a testi vagy érzéki vágyak fokozatosan nagy szerepet kaptak az életükben, sokkal nagyobbat, mint a szellemi érdekek. Ezek a vágyak néha odáig fejlődhetnek, hogy valaki ’érzéki kielégülést keres’ és ’halottá lesz, jóllehet él’ (1Tim 5:6). Az ilyen személyből kihal a szellemi érdeklődés. Ugyanez megtörténhet bármelyik kereszténnyel (férfival vagy nővel) napjainkban is. ’Szellemi öngyilkosság’-ot követhet el, mert túlságosan belemerül a „szexuális hajlamai” kielégítésébe.

11. Hogyan ’fékezheti meg’ valaki a ’nemi étvágyát’?

¹¹ Ezért buzdít a Biblia: ’Fojtsátok el tehát testtagjaitokban a nemi vágyat!’ (Kol 3:5). De hogyan? Úgy, hogy vigyáztok az elmétekre és a szívetekre. Ha mondjuk megpróbálnátok diétát tartani és ellenőrzést gyakorolni az étel iránti étvágyatok felett, vajon lapozgatnátok-e olyan folyóiratokat, amelyek ínycsiklandozó ételek képeit tartalmazzák, vagy néznétek-e főzésről szóló műsort a TV-ben? Szívesen lennétek-e olyan emberek társaságában, akik folyton az evésről beszélnek? Aligha! Ugyanez áll a „nemi [ét]vágyra” is. Egy özvegy őszintén kijelentette: „Olyan világban élünk, amely szüntelenül csak a szexről beszél. Ezért nagyon vigyázok arra, hogy milyen szórakozást és milyen társaságot választok magamnak. Egy cukorbeteg biztosan nem nyomná az orrát a cukrászda kirakatüvegéhez!”

12, 13. a) Mi szükséges ahhoz, hogy személyes kapcsolatot ápolhassunk Jehovával? b) Miért fontos a „fohászkodás” és hogyan cselekedhet valaki azzal összhangban?

¹² Ahhoz azonban, hogy valaki képes legyen nap mint nap legyőzni ezeket a vágyakat, szoros személyes kapcsolatot kell kiépítenie Istennel. Az egyéni tanulmányozáson és elmélkedésen kívül szükséges kitartania a „fohászkodásban” is (1Tim 5:5). Pál nemcsak az imákat említi meg nagy általánosságban hanem „fohászkodás”-ról is beszél. Ezek Istenhez intézett könyörgések, amelyek komoly szükségleteket érintenek. Buzgó könyörgések ezek, igen, segélykérések, amelyeket talán „hangos kiáltások és könnyhullatások” kísérnek (Zsid 5:7).

¹³ Vajon ilyen erőteljes imákat mondasz-e te is, amikor önuralomért és erőért könyörögsz? Kitartasz-e ezekben az imákban? Minden olyan alkalommal imádkozol-e, amikor ezek a vágyak erőteljessé lesznek? Közelebbről meghatározod-e, amit kérsz, esetleg az Atyánk elé tárva olyan dolgokat, amelyeket senki emberfiának nem mondanál el? És az imáiddal összhangban cselekszel-e? Egy keresztény nő ezt mondta: „Ne kérj Jehovától segítséget a nemi vágyak ellen, ha ugyanakkor állandóan a szex jár az eszedben. Igaz, a hónap folyamán lehetnek bizonyos időszakok, amikor ezek a nemi vágyak igen erőteljesen jelentkeznek. Foglalkoztasd az elmédet azzal, hogy valami mást csinálsz. Menj el, látogass meg valakit. Menj el sétálni vagy tégy bármit, ami segít témát változtatni. Légy olyan elfoglalt, amilyen csak lehetsz a hónapnak ebben az időszakában!” Egy másvalaki, aki szintén látta, hogy milyen értékes az, ha valaki „minden jó munká”-ban foglalja el magát, egyetértett ezzel és ezt mondta: „Tisztítsd meg az ablakokat. Súrold fel a padlót. Törülgesd le a port. Én ezt tettem. Használt!” Amikor látod, hogy Jehova segít ebben a problémádban — no nem úgy, hogy csodát tesz érted, hanem legalább annyiban, hogy erőt ad ahhoz, hogy meg tudj küzdeni a mindennapi problémákkal — akkor sokkal közelebb kerülsz őhozzá!

14. a) Mi történhet azzal, aki nincs szoros kapcsolatban Jehovával? b) Mit tehetnek az egyedülálló szülők, mialatt keresztény házastársra várnak?

¹⁴ Ha nincs meg ez az értékes „bensőséges kapcsolat Jehovával”, az ember könnyen elkezd házastársat keresni magának bármi áron is, sőt talán még úgy is, hogy világi személlyel randevúzik (Zsolt 25:14). Olyan valaki, aki ezt tette, elismerte: „Az igazi problémát az idézte elő, hogy nem volt szoros kapcsolatom Jehovával. Amikor lehetőségem nyílt a házasságra, az olyan szépen hangzott! Megfeledkeztem az erkölcsi irányadó mértékekről, amelyekről tanultam. Majd egy szép napon rájöttem arra, hogy azt a férfit csak önmaga érdekelte és nem a házasság. Attól kezdve bűnös lelkiismerettel kellett élnem.” Igaz, nagyon nehéz lehet egyedül élni, de amint egy elvált keresztény nő figyelmeztetett: „Van egy dolog, ami még az egyedüllétnél is rosszabb. Rossz személlyel élni házasságban!” Mindig megvan a lehetősége annak, hogy önátadott keresztények között találjunk házastársat, olyanok között, akik „az Úrban” vannak (1Kor 7:39). Sokan évekig vártak ilyen házastársra. Időközben nem keseredtek el és nem engedték, hogy a körülményeik legyőzzék őket. Bölcs módon arra használták fel idejüket, hogy olyan tulajdonságokat fejlesszenek ki magukban, amelyek jobb házastársakká teszik őket. Amint az egyik egyedülálló szülő kijelentette: „Azt kérdezem magamtól: ’az a fajta szellemi asszony vagyok-e, akit valaki szívesen választana magának?’ Ha szerencsétlen vagyok, amíg egyedül élek, akkor valószínűleg szerencsétlenné tennék egy házastársat is.”

HÁZTARTÁST VEZETNI ÉS GYERMEKEKET NEVELNI

15. a) Mit tettek néhányan az egyedülálló szülők közül, hogy sikeresen igazgassák a családjukat? b) Vannak-e ezzel kapcsolatos további javaslataitok?

¹⁵ Jóllehet ez igen fárasztó munka, sok egyedülálló szülő utánozta már a Példabeszédek 31-ben leírt derék asszonyt. Bár férjnél volt, általában ő felügyelt a háztartásra. Pénzt takarított meg azzal, hogy gondosan vásárolt; saját maga készített bizonyos holmikat nyersanyagból és nem pazarolta az ételt, mert az „előírt adagokat” készítette (13–15, 19. vers). Korán kelt és késő estig dolgozott (15, 18. vers). Tárgyakat készített és eladta azokat (24. vers). „Saját kezével” végezte a házimunkát (17, 19. vers). Ahhoz, hogy ma ügyesen „használhassa a kezeit”, némelyik egyedülálló szülő elolvasott néhány szakkönyvet és szaktudással rendelkező egyénektől kért tanácsot. (Miután megmagyarázták a helyzetüket, gyakran még ingyenes szakoktatásban is részesültek!) Mások tanú-társaiknak tárták fel a helyzetüket, olyanoknak, akik bizonyos „szakértelemmel” rendelkeztek és alkalomadtán kedvesen nyújtottak segítséget. Mindez költségmegtakarítást jelentett.

16. Miért lényeges az, hogy bízzunk Istenben és kinek a példája szemlélteti ezt?

¹⁶ Annak ellenére, amit egy özvegy megtehet, ha nehezebb idők köszöntenek be, Istenben kell bíznia a mindennapi szükségletek terén. Egy jó példája annak, aki „Istenbe veti a reménységét”, a Sarepta városában élt egyedülálló szülő volt Isten prófétája, Illés idejében. Jehova irányítása alatt Illés elkérte tőle az utolsó falatját, azzal az ígérettel, hogy Isten majd gondoskodik róla. Te vajon mit tettél volna? Neki csak egyetlen étkezésre elegendő ennivalója volt. Ez az egyetlen tál étel volt az, amire számíthatott. De mivel hitt, odaadta a biztosat a bizonytalanért. Isten szava, amelyet prófétája által mondott, valóra vált. Neki és a fiának sohasem fogyott ki az élelme. Hasonlóképpen ma is, az egyedülálló szülőknek és az összes keresztényeknek bízniuk kell Istenben úgy, hogy előbb az ő Királyságát keresik és eleget tesznek az ő igazságos irányadó mértékeinek. Utána meglátják majd, hogy ő gondoskodik róluk (1Kir 17:8–16; Luk 4:25, 26; Máté 6:31–33).