9. fejezet
Férfiak, akik eredményesen segítségedre lehetnek
1, 2. (a) Mire szorulunk a veszély idején? (b) Elsősorban kitől kaphatjuk meg a segítséget a keresztény gyülekezetben?
MILY áldásos lehet egy bátorító szó a veszély idején, egy segítő kéz, ha szerencsétlenség fenyeget! Mialatt előretörünk utunkon az örök élet felé, elkerülhetetlenül nehézségekbe ütközünk. Ezért valóban létfontosságú az ilyen szerető segítség. Bizony áldás az, hogy a keresztény gyülekezetben hű idősebb testvérek vannak, akik bátoríthatnak és vigasztalhatnak bennünket.
2 A Biblia az ilyen „pásztorokat” ,emberadományoknak’ nevezi, akiket Jézus Krisztus adott, hogy szeretetben épülhessen a keresztény gyülekezet (Efézus 4:7–16). Ha úgy éreznéd egyszer, hogy meggyengült a hited, vagy valamilyen probléma zavarba hozott, megdöbbentett vagy elkedvetlenített, úgy kérd a hűséges véneket, hogy segítsenek szilárdan kitartani elhatározásod mellett és megmaradni Isten Fia elismert tanítványának.
3. Milyen figyelmeztetést ad a véneknek az 1Péter 5:1–3?
3 A szavaknak a megvizsgálása, amelyeket Péter apostol a vénekhez intézett, megmutatja, hogyan és miért nyújthatnak neked erősítő segítséget. Ezt olvassuk
„A köztetek levő idősebb férfiakat intem, mivel hozzájuk hasonlóan magam is idősebb férfi vagyok és Krisztus szenvedéseinek tanúja, a jövőben feltáruló dicsőségének is részese: őrizzétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját, nem kényszerűségből, hanem önként, nem is tisztességtelen haszonlesésből, hanem buzgósággal, nem is uralkodva azokon, akik az Isten öröksége, hanem mint példaképei a nyájnak” (1Péter 5:1–3).
4. Hogyan tűnik ki Péter szavaiból az, hogy ő nem emelte magát a vének fölé, akiknek írt?
4 Boldogok lehetünk, hogy vannak olyan keresztény férfiak, akik követni szeretnék Péter apostol tanácsát. Amikor szellemi segítséget nyújtanak a gyülekezet tagjainak, ugyanabban a szellemben járnak el, mint az apostol. Az Isten és a testvéreik iránt érzett szeretet indítja őket erre. Figyeld meg, hogy Péter apostol nem emeli magát a vének fölé, akiket figyelmeztetett vagy bíztatott. Önmagáról ezt mondta: „hozzájuk hasonlóan magam is idősebb férfi vagyok”, ami azt jelenti, hogy ,vén társa’ volt azoknak. Az apostol ezzel úgy jellemezte önmagát, aki mint testvér, együtt érzőn elismeri vén állásukat a gyülekezetben. Az olyan vén, aki ilyen együtt érző magatartást és bánásmódot tanúsít hittársai iránt, igazi áldást jelent a gyülekezet számára.
5. Mi módon volt Péter „a Krisztus szenvedéseinek tanúja”?
5 Péter apostol szavai azt is megmutatják, hogy tudatában volt súlyos felelősségének, amelyet ráruháztak. Azt mondta önmagáról, hogy „a Krisztus szenvedéseinek tanúja, a jövőben feltáruló dicsőségének is részese”. Péter apostol személyesen átélte Isten Fiának gyalázatát, bántalmazását s végül oszlopra szegezését. Saját szemével látta a feltámadt Jézus Krisztust és mennybemenetelét. A második levelében így ír:
„Nem ravaszul kitalált hamis történetekkel ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és jelenlétét, hanem azzal, hogy szemtanúivá lettünk a felmagasztalásának. Mert tiszteletet és dicsőséget kapott Istentől, az Atyától, amikor ilyen szavakkal illette Őt a magasztos dicsőség: ,Ez az én szeretett Fiam, akit én helyeslek.’ Igen, ezeket a szavakat hallottuk a mennyből, amikor vele voltunk a szent hegyen” (2Péter 1:16–18; hasonlítsd ezt össze a Máté 16:28-tól 17:9-ig!).
6. A véneknek, akiknek Péter írt, miért volt alapos okuk megfogadni a tanácsait?
6 A véneknek, akikhez Péter bátorító szavai szóltak, biztosan megvolt az okuk arra, hogy figyelmet fordítsanak vén társuk szavainak, aki „a Krisztus szenvedéseinek tanúja, a jövőben feltáruló dicsőségének is részese”. Az apostol nem csupán alázatosan szólt hozzájuk, hanem követendő példát is mutatott, mivel a Biblia leírja, hogy olykor mily nagy veszedelmek között ismertette mindazokat a dolgokat, amelyeknek szemtanúja volt (Cselekedetek 2:22–38; 4:8–12, 19, 20; 5:29–32).
7, 8. (a) Kit ismerjen el a vén a nyáj tulajdonosaként, és miért? (b) Hogyan befolyásolja ez azt, ahogy ő a gyülekezettel bánik?
7 Az a vén, aki ma Pétert utánozni szeretné, elismeri, hogy a gyülekezet nem az övé, hanem Jehova Istené. Pál apostol hasonlóképpen erre a fontos tényre hívta fel a figyelmet. Az efézusi gyülekezet véneinek ezt mondta: „Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem jelölt ki titeket felvigyázókká, az Isten gyülekezetének legeltetésére, amelyet a saját Fiának vérén vásárolt meg” (Cselekedetek 20:28).
8 Jehova Isten magas árat fizetett azért, hogy megvásárolja a keresztény gyülekezet tagjait. Az ő bűntelen Fiának vérénél nem is adhatott volna többet értük. Ha a vének elismerik azt az értéket, amit a gondjaikra bízott gyülekezet Jehova szemében ér, az ösztönző lesz számukra ahhoz, hogy minden egyes tagjának lelkiismeretesen segítsenek a Legfelségesebb tiszteletreméltó tulajdonában megmaradni. Ha rosszul bánnának a nyájjal, azért Istennek tartoznának felelősséggel. Ezért kell a véneknek azon fáradozniuk, hogy a gyülekezet minden egyes tagjának értékét elismerjék. Ez megóvja őket attól, hogy durván vagy nyersen bánjanak a nyájjal. (Hasonlítsd össze ezzel ellentétben a Cselekedetek 20:29-et!) Mint egyes személyek, a gyülekezet tagjai nagyon épülnek azáltal, ha megkapják az őket megillető méltóságot és a helyes tiszteletet. Ha a vének igazi „pásztoroknak” bizonyulnak és gondoskodnak az egész gyülekezet szellemi és fizikai jólétéről akkor mindannyian biztonságban fogják érezni magukat.
„NEM KÉNYSZERŰSÉGBŐL, HANEM ÖNKÉNT”
9, 10. (a) Mivel mutathatja ki egy vén, hogy a gyülekezetet nem „kényszerűségből” őrzi? (b) Mi mutatja azt, hogy a gyülekezetre ,önként’ vigyáz?
9 Ha valaki segítségre szorul, sokkal könnyebb lesz egy olyan személyhez fordulnia, aki nemcsak rendelkezik azzal a képességgel, hogy segíteni tud rajta, hanem kíván is segíteni neki. Helyesen arra intette tehát Péter apostol a véneket, hogy a nyájat „ne kényszerűségből, hanem önként” oltalmazzák (1Péter 5:2). Aki a gyülekezetben jó „pásztor” akar lenni, az semmi esetre sem fogja munkáját úgy elvégezni, mint akinek azt kötelességérzetből kell megtennie. Az a vén, aki tehernek tekinti feladatát és nem talál abban örömet, az „kényszerűségből” dolgozik. A nyáj észreveszi ezt és visszahúzódik tőle. Nem szeretnék az ilyen vént még a problémáikkal is terhelni. Ha azonban egy vén örömmel teljesíti kötelességét, mert valóban az a kívánsága, hogy elvégezze az azzal járó feladatokat, akkor a gyülekezet tagjai vonzódni fognak hozzá. Az ilyen szolgálatkészség az Isten és a népének gyülekezete iránt érzett mély szeretetből fakad. Ez annak a bizonyítéka, hogy a vén helyes beállítottsággal tekinti a nyáj érdekében végzett szolgálatát.
10 Egy vén természetesen rendelkezzen megkülönböztető képességgel, s ne vállaljon több munkát magára, mint amennyit ésszerűen el tud végezni. Ha idősebb lesz és egészsége alábbhagy, már nem fog tudni oly sokat tenni, mint a korábbi években, úgyhogy arra más képes férfiakat kell segítségül kérnie. Ennek ellenére még igazi örömet találhat abban, hogy a lehetőségeihez mérten készséges „pásztor”-ként szolgálhat.
„NEM IS TISZTESSÉGTELEN HASZONLESÉSBŐL, HANEM BUZGÓSÁGGAL”
11. Miért áll fenn annak a veszélye, hogy valaki a gyülekezetben „tisztességtelen haszonlesésből” szolgál?
11 A vén ne csak jóakaratú szellemet nyilvánítson ki, hanem szilárdan rendelkezzen tiszta, önzetlen indítékkal, ha valóban segíteni szeretne testvéreinek. Péter apostol figyelmeztet arra, hogy ne „tisztességtelen haszonlesésből” szolgáljon pásztorként. Ha valaki a pásztori tisztséget anyagi előnyök, tekintély vagy hatalom megszerzésére használná fel, akkor ez a tisztség tisztességtelen kihasználása lenne. Viszont az is igaz, hogy a Biblia azt a tanácsot adja, hogy a tanításban keményen munkálkodó férfiak ,kettős tiszteletet érdemelnek’ (1Timótheus 5:17, 18). De ezt a ,kétszeres tiszteletet’ a gyülekezet tagjainak önmaguktól kell kinyilvánítaniuk. Senki sem törekedhet és nem is gondolhat arra, hogy ezt megkövetelje, hogy ehhez neki joga van. Egy vén, mivel a körülményei megengedik, bizonyos mértékig kitűnhet abban, hogy több időt fordít a Királyság-munkára, mint mások, talán valamilyen kiemelkedő képességgel is rendelkezik. Könnyen abba a kísértésbe eshet, hogy kihasználja előnyét és olyan kívánságokat dédelget magában, hogy bizonyos anyagi dolgokhoz jusson, amelyet mások nyújtanak neki, sőt esetleg utalásokat is tehet erre vonatkozóan. Talán éppen ezért több kapcsolatot ápol a gyülekezetben a jobbmódúakkal, és ugyanakkor elhanyagolja a többieket. Vágyik a dicséretre, rossz néven veszi azonban vagy egyszerűen elutasítja a jogos bírálatot vagy a tanácsot.
12, 13. Miként bizonyította be Pál apostol, hogy teljes „buzgósággal” szolgálta testvéreit?
12 Ez csak viszonylag kevés férfira jellemző a mai keresztény gyülekezetben, de a véneknek nem szabad lekicsinyelniük ezt a veszélyt. A legkisebb hajlamnak is ellen kell állniuk, mely arra irányul, hogy szellemi kapcsolatukat testvéreikkel anyagi előnyök megszerzésére kamatoztassák. A keresztény Pál apostol kitűnő ideillő példával szolgált. Az efézusi gyülekezet véneinek ezt mondhatta:
„Gondoljatok arra, hogy három éven át éjjel és nappal nem szűntem meg mindegyikőtöket könnyek között figyelmeztetni. . . . Nem sóvárogtam senki ezüstjére, aranyára vagy ruházatára. Ti magatok tudjátok, hogy ezek a kezek gondoskodtak a magam és a velem levők szükségleteiről. Minden dologban bemutattam nektek, hogy így munkálkodva kell segítenetek a gyengéket, és gondoljatok az Úr Jézus Krisztus szavaira, amikor Ő maga mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:31–35).
13 Egy gyülekezetnek kimondhatatlan hasznára válik az olyan férfiak tevékenysége, akik teljes „buzgósággal” szolgálnak, mint Pál apostol. Pál örült annak, hogy a testvéreinek szolgált. Sohasem vágyott arra, ami az övék volt, és amit felhasználhatott volna. Öröme az volt, hogy nagyvonalúan feláldozta magát az ő építésükre.
14. Mi tartozott még a gyülekezet teljes „buzgósággal” végzett szolgálatához az 1Thessalonika 2:5–8 szavai szerint?
14 A Thessalonikabeliekhez írt szavaiból kitűnik, hogy ő és társai képmutatás nélkül szolgálták testvéreiket.
„Sohasem fordult elő, hogy hízelkedő beszéddel (amint tudjátok is) vagy leplezett kapzsisággal jelentünk volna meg. Isten a tanú! De nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól, bár költséges teher lehettünk volna számotokra mint Krisztus apostolai. Ellenkezőleg, szelídek voltunk köztetek, mint amikor a dajkáló anya dédelgeti gyermekeit. Minthogy gyengéd vonzalmat érzünk irántatok, nagy örömmel közöltük veletek nem csupán az Isten jó hírét, hanem a saját lelkünket is, mivel szeretteinkké lettetek” (1Thessalonika 2:5–8).
Igen, Pál ahelyett, hogy személyes előnyökre törekedett volna, a gyülekezet tagjaival úgy bánt, mint egy anya, aki enni ad nekik, aki nagyon szereti gyermekeit, és a gyermekek érdekeit a sajátja elé helyezi. (Hasonlítsd ezt össze a János 10:11–13-mal!)
15. Mi módon kell a véneknek a gyülekezetet szolgálniuk?
15 Egy vénnek nemcsak helyes indítékból kell szolgálnia a nyájat, hanem arra is kell gondolnia, mennyire fontos, hogy helyes módon viseljen gondot a gyülekezetre. Péter apostol azt a tanácsot adta a véneknek, hogy ,ne uralkodjanak azokon, akik az Isten öröksége, hanem legyenek példaképei a nyájnak’ (1Péter 5:3). Ezzel a figyelmeztetéssel összhangban a vének nem helyezik magukat testvéreik fölé. Ez ellentétben állna azzal az irányadó mértékkel, amit Jézus adott követőinek:
„Ne hívassátok magatokat Rabbinak, mert egy a ti tanítótok, mivelhogy ti mindannyian testvérek vagytok. Azonkívül a földön senkit se hívjatok atyátoknak, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. ,Vezetőknek’ se nevezzetek senkit, mert egy a ti Vezetőtök, a Krisztus. Hanem a legnagyobb közöttetek legyen a szolgátok” (Máté 23:8–11).
Egy vén tehát nem oszt parancsokat, mint egy parancsnok, s nem próbálja megrendszabályozni a gyülekezet tagjainak életét, hanem alázatosan szolgálja testvéreit. Példájával buzdítja a nyájat Krisztus utánzására. (Hasonlítsd ezt össze az 1Thessalonika 2:9–12-vel!)
16. Miért fordulhatunk bizalommal a hű vénekhez?
16 Ha a vének keresztényi életmódjukkal és tevékenységükkel jó példát mutatnak, azzal sokat segíthetnek hittestvéreiknek, hogy Jehova Isten előtt végül is elismertek legyenek. Azonkívül Jézus Krisztus, a Főpásztor dicsőségének megnyilvánulásakor, amikor eljön mint ,királyok Királya és uraknak Ura’, a szolgálatában álló hű alpásztorait megjutalmazza. (Jelenések 19:16; 1Timótheus 6:15) Péter apostol ezt írta: „És a Főpásztor megnyilvánulásakor elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koronáját” (1Péter 5:4). Azok a férfiak, akik a testvéreiket helyes céllal, helyes indítékkal és helyes módon szolgálják, valóban nagy segítséget jelentenek a gyülekezetnek. Hozzájárulnak ahhoz, hogy testvéreik keresztényi életútjukon nagy örömet találjanak (2Korinthus 1:24). Ne vonakodj tehát a hű vének segítségét igénybe venni, amikor arra szükséged van!