Alámerítkezés —a hit kifejezése
„Mert szívvel gyakorolunk hitet az igazságosságra, de szájjal teszünk nyilvános kijelentést a megmentésre” — (Róma 10:10).
1. A Máté 28:19 szerint hogyan mutatja meg valaki, hogy Jézus Krisztus tanítványává lett?
AZ ÚR Jézus Krisztus adott példát nekünk az alámerítkezésben. Mindazoknak, akik tanítványai kívánnak lenni, Őhozzá hasonlóan alá kell merítkezniük. Ez nyilvánvaló abból a parancsból, amelyet Isten Fia a követőinek adott, miután feltámadt a halálból. Így olvassuk: „Tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében” — Máté 28:19.
2. a) Milyen jelentősége van a vízalámerítésnek? b) Mit követelnek meg az egyéntől ahhoz, hogy az alámerítésnek valódi értelme legyen?
2 De hát tulajdonképpen mit is juttat kifejezésre a vízalámerítés? Azt, hogy valaki nyilvánosan bizonyítja, hogy megtagadta magát, és teljesen átadja életét Jehova Istennek mint Jézus Krisztus tanítványa. Hogy ennek a lépésnek igazi értéke lehessen mennyei Atyánk előtt, azt önként és fenntartás nélkül kell megtenni. Nem csupán az alámerítkezés végrehajtása, hanem minden, ami az alámerítkezési elrendezéssel kapcsolatos, lényeges a megmentéshez. Az illetőnek meg kell bánnia bűneit, megtérni, azaz teljesen elhagyni helytelen útirányát, egészen lemondani saját tulajdonjogáról, hogy teljesen átadhassa magát Jehova Istennek, mellyel a Legfelségesebbnek és Fiának a szolgájává válik (Máté 16:24; Csel 2:38; 3:19; 1Thess 1:9, 10). A Róma 10:9-nek megfelelően az alámerítkezendőtől — mielőtt vízalámerítésre javasolnák — elvárják, hogy nyilvánosan megvallja, hogy helyesen megértette ezeket a fontos dolgokat. Az Írásoknak idevonatkozó kitétele így szól: „Mert ha nyilvánosan kijelented azt a szádban levő szót, hogy Jézus Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halottak közül, akkor megmenekülsz.”
3. Mit erősítenek meg az 1Péter 3:21 szavai az alámerítkezéssel kapcsolatban?
3 Az 1Péter 3:21 szavai megerősítik, hogy az egész alámerítési elrendezés, beleértve a hit nyilvános megvallását is, lényeges a megmentéshez. Az apostol ezt írta: „Ami pedig ennek megfelel, most is megment titeket, nevezetesen az alámerítés (nem a test szennyének eltávolítása, hanem Istenhez intézett kérelem jó lelkiismeretért), a Jézus Krisztus feltámadása által.”
4. Milyen jelentősége van a „Jézus Krisztus feltámadása által” kifejezésnek?
4 Nyilvánvalóan nem maga az alámerítés puszta végrehajtása ment meg. Bár a víz le tudja mosni a piszkot vagy szennyet, a megmentés nem „a test szennyének eltávolításá”-tól származik ünnepélyes külső mosakodás által. Péter kimutatta, hogy a megmentés „a Jézus Krisztus feltámadása által” van. Ez azt jelenti, hogy aki alámerítkezik, annak hinnie kell, hogy a megmentés csak azért lehetséges, mert Isten Fia áldozati halált halt, és feltámadt a harmadik napon. Az is fontos, hogy az illető elfogadja Jézust Urának vagy Mesterének, akinek teljes joga van megítélni az élőket és holtakat, mert Péter ekképpen folytatja: „Ő Isten jobb keze felől van, mert elment az ő útján a mennybe; akinek angyalokat, hatalmakat és uralmakat vetett alá [az Isten]” — 1Pét 3:22.
5. Hogyan jut valaki „jó lelkiismeret” birtokába?
5 Aztán Péter „az Istenhez intézett kérelmet jó lelkiismeretért” szintén az alámerítéssel hozta kapcsolatba. Hogy jó lelkiismeret birtokába jussanak, mindazoknak, akik alámerítkeznek meg kell bánniuk bűneiket, vissza kell fordulniuk helytelen útjukról, és teljes mértékben át kell adniuk magukat Istennek Krisztus által. Az alámerítés nyilvános szemléltetése az egyén részéről megtörtént önátadásnak, és annak a hitmegvallásnak, amelyet szájával tett. Miután végrehajtotta azt, amit Jehova Isten megkívánt tőle, az alámerített tanítvány jó lelkiismeret birtokába jut. Mindaddig, amíg megőrzi azt a jó lelkiismeretet, megmentett állapotban van. Kárhoztató isteni ítéletet nem mondanak ki felette.
6. a) Minek felel meg az alámerítkezési elrendezés? b) Hogyan játszik ebben szerepet a hit?
6 De mit értett az apostol azon, hogy „ami ennek megfelel”? Az előző vers szerint nyolc lelket, köztük Noét ,biztonságban átjuttattak a vízözönön’ (1Pét 3:20). Ugyanazok a vizek, amelyek elpusztították a bárkán kívüli embereket, megmentették vagy megszabadították Noét és hét családtagját egy gonosz nemzedéktől. Hit nélkül azonban Noé nem tapasztalhatta volna ezt a nagyszerű megszabadítást. A Zsidók 11:7 elmondja nekünk: „Hit által tanúsított Noé istenfélelmet, miután isteni figyelmeztetésben részesült a még nem látott dolgok felől [azaz nem voltak látható jelei az elkövetkezendő világméretű vízözönnek, valamint az emberi és állati élet elpusztításának], házanépe megmentésére bárkát épített; a hite által pedig elítélte a világot, s a hitből való igazságosság örökösévé lett.” Ahogyan Noénak hitre volt szüksége a bárka építésekor, úgy kell Jézus Krisztus alámerített tanítványainak is hittel rendelkezniük ahhoz, hogy ellenállhassanak a nyomásnak, melyet a hitetlen világ és annak istene hoz rájuk. — Ján 12:31; 2Kor 4:4.
Miért van szükség hitre?
7. A Lukács 14:26–33-ban milyen tanácsot adott Jézus, és miért?
7 Mindenki, aki Jézus Krisztus önátadott, alámerített tanítványává lett, számíthat nehézségekre. Ezért adta Isten Fia a következő tanácsot:
„Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli meg apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fiútestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom. Aki nem veszi fel a kínoszlopát, és nem követ engem, nem lehet az én tanítványom. Például, ki az közületek, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le először, hogy kiszámítsa a költségeket, és meglássa, rendelkezik-e elegendővel ahhoz, hogy be tudja fejezni? Különben lerakná alapját, de nem lenne képes befejezni, s mindenki, aki látja, csúfolni kezdené őt e szavakkal: ,Ez az ember elkezdett építkezni, de képtelen volt befejezni.’ Vagy melyik király vonul ki egy másik királlyal megütközni háborúban, hogy ne ülne le először tanácsot tartani, vajon képes lesz-e tízezer emberrel szembeszállni olyannal, aki húszezerrel jön ellene? Ha pedig ezt nem tudja megtenni, akkor követséget küld oda, amikor az még messze van, és békére törekszik. Így biztosak lehettek, hogy közületek senki sem lehet a tanítványom, ha nem vesz búcsút minden vagyonától” — Luk 14:26–33.
Összhangban ezekkel a szavakkal mindenki, aki alámerítkezik, előbb higgadtan fontolja meg, mi mindent foglal ez magában.
8. Milyen legyen a magatartásunk hitetlen rokonaink iránt, és miért?
8 Jézus természetesen nem azt mondta, hogy a tanítványainak meg kell vetniük rokonaikat, hiszen a hegyi beszédben arra intett, hogy ,szeressük még az ellenségeinket is, és imádkozzunk azokért, akik üldöznek bennünket’ (Máté 5:44). A valóságban tehát még sokkal nagyobb szeretetet kell tanúsítanunk hitetlen rokonaink iránt, és készeknek kell lennünk megtenni minden tőlünk telhetőt, hogy hozzásegítsük őket az örök élet elnyeréséhez. (Hasonlítsd össze a Róma 9:1–3-mal!) Mindazonáltal aki alámerített tanítvány lesz, annak olyan mértékben kell „gyűlölni” őket, hogy kevésbé szereti őket, mint Jézus Krisztust. Miért lényeges ez? Lehet, hogy rokonainak nem tetszik az életpályája. Azt is közölhetik vele, hogy ha alámerítkezik, kitagadják őt. Hitre van hát szükség elhinni azt, hogy a Jehovának való önátadása és alámerítkezése nem veszteséget, hanem nyereséget fog eredményezni számára.
9. Milyen nyereségnek örvendhetnek Jézus Krisztus önátadott, alámerített tanítványai?
9 Mit nyer az a személy, aki Jézus Krisztus önátadott, alámerített tanítványa lesz? Ebből olyan megelégedettség származik, amikor az ember tudja, hogy amit tesz, azt Jehova Isten és az ő Fia helyesli. Az ő jótetszésük elnyerése mindennél többet ér. Egyetlen barátunk vagy rokonunk sem adhat tökéletes segítséget, csalhatatlan vezetést és örök életet. Jehova Isten azonban elérhetővé teszi ezeket a dolgokat számunkra az ő Fia által. És testvéreket, testvérnőket, anyákat és gyermekeket is kapunk szellemi értelemben. Jézus biztosított bennünket: „Bizony mondom nektek, senki sem hagyott el házat, fiútestvéreket, nőtestvéreket, anyát, apát, gyermeket vagy szántóföldeket énérettem és a jó hírért, aki ne kapna százszor annyit most, ebben az időszakban, házakat, fiútestvéreket, nőtestvéreket, gyerekeket, szántóföldeket üldözésekkel, a dolgok jövendő új rendszerében pedig örökké tartó életet.” (Márk 10:29, 30) Ahhoz viszonyítva, amit nyerünk, az, amit elveszíthetünk a világiak szemében, csak értéktelen hulladék. — Fil 3:8.
10. Hogy hűséges tanítványai legyünk, miért kell jobban szeretnünk Jézus Krisztust, mint a saját lelkünket, és miért követel ez hitet?
10 Miért mutatott rá Isten Fia arra is, hogy jobban kell szeretnünk Őt, mint saját Ielkünket? Azért, amire a hitetlenektől számíthatunk. A 2Timótheus 3:12 így szól: „Mindazok, akik isteni önátadásban akarnak élni Jézus Krisztussal, szintén üldöztetni fognak.” Ha jobban szeretjük magunkat, mint Isten Fiát, akkor nem leszünk készek szóbeli és fizikai bántalmakat elszenvedni, vagy — ha kell — akár meghalni is azért, mert az ő tanítványai vagyunk. Bizonyos, hogy hitet követel meg az alámerítkezés lépésével előrehaladni annak tudatában, hogy ezért a jövőben valamikor az életünk árán is fizethetünk. Ez a hit magában foglalja a feltámadás reménységében való rendíthetetlen bizodalmat is (Csel 24:15). Igen, emberek megölhetnek bennünket, de nem vehetik el azt a jogunkat, hogy élő lelkek legyünk. Csak Jehova Isten teheti meg ezt, örökre elpusztítva az élethez való jogcímünket. Ezért adta Jézus a következő figyelmeztetést: „Ne azoktól ijedjetek meg, akik megölik a testet, de a lelket nem ölhetik meg, hanem inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet el tudja pusztítani a Gyehennában.” — Máté 10:28.
11. Miért van szükség hitre, amikor gazdasági nehézségekkel kell szembenéznünk azért, mert Jézus Krisztus tanítványai vagyunk?
11 Ha nem tartjuk életünket túl értékesnek, erősen állhatunk a gazdasági nehézségekkel szemben is. A modern időkben Isten szolgái közül néhányan elvesztették az állásukat azért, mert lojálisan ragaszkodtak az isteni követelményekhez. Különösen megélhetési gondokkal szembenézve van szükségünk szilárd hitre, hogy elhiggyük a mennyei Atyánkról, hogy meghallgatja könyörgésünket: „Add meg nekünk az erre a napra való kenyerünket” (Máté 6:11). Mindenkinek, aki alámerítkezik, bíznia kell abban, hogy Jehova Isten támogatni fogja népét a szükség idején.
Hitet követelő életpálya
12. Milyen előrehaladás elérésére törekedjen az, aki már alámerítkezett?
12 Jóllehet hitet követel az is, hogy valaki Jézus Krisztus önátadott, alámerített tanítványává legyen, ez mégis csak kezdete az egyén keresztényi életének. Miután alámerítkeztünk, tovább óhajtunk növekedni hitben, és előmenetelt érni el az Isten szelleme többi gyümölcsének a kinyilvánításában, melyek a szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, szelídség és önuralom. Buzgók akarunk lenni hitünk mások előtt való kifejezésében. (Gal 5:22, 23; 2Pét 1:5–8) Az új tanítványoknak elméjükben kell tartaniuk, hogy ők még csak szellemi csecsemők, és meg kell szívlelniük Péter apostol tanácsát: „Mint újszülött kisgyermekek, vágyakozzatok a szó hamisítatlan teje után, hogy azáltal felnövekedhessetek a megmentésre, feltéve, ha megízleltétek, hogy kedves az Úr” — 1Pét 2:2, 3.
13. Hogyan fejleszthet ki valaki erős vágyat a szellemi táplálék iránt?
13 A szellemi táplálék iránti őszinte, erős vágy elmélyítéséhez az embernek időt kell fordítania arra, hogy értékeléssel végiggondolja, amit Jehova Isten és Jézus Krisztus az érdekében tett, azután pedig engednie kell, hogy a szíve felbuzduljon az Írásokkal való rendszeres táplálkozásra. Ez többet jelent az egyszerű bibliaolvasásnál. Imateljesen kell reagálnia az abban szereplő állításokra, és személyesen alkalmaznia kell az ihletett tanácsokat. Az Írásoknak egy-két alapvető bibliatanulmányozási segédeszközzel való tanulmányozása nem elég ahhoz, hogy valaki teljesen ismerje Isten Szavát. Az Írások többet, sokkal többet nyújtanak szellemi felemelkedésünk és erősítésünk érdekében.
14. Kiknek a társaságát keressék az új hívők, és miért?
14 A keresztény gyülekezetben szerzett jó kapcsolatok is fontosak ahhoz, hogy szellemi előmenetelt tudjunk tenni. A legkívánatosabb társak a szellemi beállítottságú hittestvéreink, az olyanok, akik örömmel társalognak Isten Szaváról, és élénken érdeklődnek embertársaik megsegítése iránt. Pál apostol Timótheusnak, a keresztény gyülekezet egyik vénjének írta: „Márpedig egy nagy házban nem csupán arany- és ezüstedények, hanem fa- és agyagedények is vannak, és egyesek tisztességes célra, mások azonban tisztességtelen célokra. Ha valaki tehát az utóbbiaktól tisztán tartja magát, tisztességes célra szolgáló edény lesz, szent, hasznos a tulajdonosnak, minden jó munkára felkészített. Menekülj tehát az ifjúkori kívánságoktól, de törekedj igazságosságra, hitre, szeretetre, békére mindazokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.” (2Tim 2:20–22) Ennek alapján az apostol a gyülekezetet olyan házhoz hasonlította, amely az ő napjaiban már mindenféle edényt tartalmazó házzá fejlődött. Ha egy vénnek szükséges volt elkerülni a ,tisztességtelen edényeket’ távol maradva tőlük, ez még fontosabb volt a szellemi csecsemők részére, akiknek „felfogóképessége még nem gyakorlott a használat által arra, hogy megkülönböztesse mind a jót és mind a rosszat.” (Zsid 5:14) Ők még hajlamosabbak arra, hogy romlott befolyás alá kerüljenek. — Hasonlítsd össze a 2Péter 2:18-cal!
15. Hogyan lehet a jó társakat felismerni?
15 Ez nem jelenti azt, hogy gyanakvással nézzünk a gyülekezet tagjaira. Nem nehéz felismerni a jó társaságot. Jézus Krisztus megmondta: „A szív teljességéből szól a száj.” (Luk 6:45) Világos, hogy akiknek a kifejezései valóban „szeretetre és jó cselekedetekre” ösztönöznek bennünket, azok lojális barátok (Zsid 10:24). Az ilyenek társasága hozzájárulhat ahhoz, hogy az ember keresztényi érettségre növekedjék.
16. Hogyan mutathatunk fel keresztényi hitet?
16 Mivel keresztényi életpályánk kezdete is a hit kifejezése, egész életutunk is olyannak kell hogy bizonyuljon, amely rendíthetetlen hitet tükröz Jehova Istenben és Fiában. Ezt a hitet a vele összhangban levő cselekedetek mutatják meg. Jakab tanítvány írta: „Legyetek a szó cselekvői, és ne csak hallgatói, megcsalva magatokat hamis érvelésekkel” (Jak 1:22). Többet követelnek tőlünk annál, hogy tiszteletteljesen figyeljünk a gyülekezeti összejöveteleken, és értékelő hozzászólásokat mondjunk a hallott dolgokkal kapcsolatban. Isten minden tanácsát alkalmaznunk kell, és ez munkát, tevékenységet és készséget kíván meg tőlünk, reagálást mások szellemi, érzelmi és fizikai szükségleteire. Megköveteli tőlünk, hogy részt vegyünk a nagy prédikálómunkában, amelyet el kell végezni, mielőtt a „vég” elérkezik. — Jak 1:27; 1Ján 3:16, 17; Máté 24:14, 21, 22.
17. Tekintettel Jézusnak a magvetőről szóló példázatára, milyen kérdéseket tehetünk fel önmagunknak?
17 Jézusnak a magvetőről szóló példázatával összhangban mi, Jézus Krisztus alámerített tanítványai „jó talaj”-nak szeretnénk bizonyulni. A „Királyság szava”, amelyet szívünkbe vetettek, gyümölcsöt kell hogy teremjen. Megragadunk-e minden alkalmat a bizonyságtevésre, gyümölcsöt teremve az Isten Királyságáról szóló kifejezések formájában? (Máté 13:3–9, 18–23) A Jelenések 22:1, 2-vel összhangban, ahol Jehova életadó gondoskodásának egy része fákban van szemléltetve, melyek minden hónapban megtermik gyümölcsüket, teszünk-e határozott erőfeszítéseket arra, hogy ne engedjünk elmúlni egyetlen hónapot sem anélkül, hogy ne beszélnénk másoknak a hitünkről? Az is fontos, hogy megkíséreljük elérni hitetlen rokonaink és ismerőseink szívét a krisztusi élet szép példájával alátámasztott tanúskodással. Anélkül, hogy megalkudnánk abban, amit helyesnek ismerünk, nem lenne-e jobb kerülni azt, hogy szükségtelenül nagy ügyet csináljunk a születésnapok, ünnepek és ehhez hasonló dolgok miatt? Nem sokkal jobb-e az Írások pozitív, építő gondolatainak a közlésére koncentrálnunk, ha alkalmak kínálkoznak erre? Kedvességünk, őszinte érdeklődésünk és segítőkészségünk gyakran sokkal hatékonyabb tanúskodást jelent a beszédnél. — Hasonlítsd össze a Róma 12:17–21-gyel!
18. Miért van jutalma a keresztényi tanítványságnak?
18 A keresztény tanítványsággal valóban komoly felelősségek járnak. De milyen jutalommal jár az életünk! Már most is elmebeli és szívbeli békét élvezünk, mivel tudjuk, hogy mennyei Atyánk és az ő Fia elismernek bennünket. Életünket tudatosan embertársaink örök jólétének előmozdítására törekszünk irányítani. Bizalommal tekintünk az ,eljövendő életre’, az örökkévaló boldog életre Isten igazságos új rendjében (1Tim 4:8). Hitünk, amely oly nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Jézus Krisztus önátadott, alámerített tanítványai legyünk, elvezethet bennünket e nagyszerű jövő elnyeréséhez.