A trágárságok kora

INEZ az USA Ohio államában levő Cleveland egyik üzemében dolgozott. Munkatársai a ’szitkozódók bandája’ vitathatatlan királynőjének tartották. Az történt, hogy egyik munkatársnője, Aliz véletlenül meglökte Inezt. Az ebből keletkezett vita során Aliz átkot mondott Inezre. A jelenlevő szemtanúkat valósággal megdöbbentette ez a tapintatlanság.

Inez azzal vágott vissza, hogy szitkok özönét zúdította társnőjére. Mind hangosabb és hangosabb szitkok hangzottak el, amit a falak sorozatos visszhangként felerősítve vertek vissza, úgyhogy az ott dolgozók csoportba verődve szurkoltak kedvencüknek. Először úgy tűnt, hogy a vita zsákutcába jut, amint szitok szitokra visszhangzott a levegőben.

Végül a trágár kifejezések terén nagyobb tapasztalattal rendelkező Inez kezdett fölénybe kerülni. A durva szavak kimeríthetetlen szótárát alkalmazva, szinte lehengerelte Alizt, aki szótlanul, szégyentől kipirosodva lassan odébbállt. A munkások üdvrivalgás közepette tértek vissza gépeikhez. Inez, mintha misem történt volna, nyugodtan folytatta munkáját.

Az effajta incidens bizony elég gyakori napjainkban. Szinte általánossá lett az a beszédmodor, amely valamikor csak a züllött egyénekre volt jellemző. Ma már szinte megengedhetőnek, „elfogadott”-nak tartják, ha nők, sőt gyermekek is szitkokat szórnak egymásra. A fiatalok szinte megszokták az olyan beszédet, amely után bizony szájat kellene mosniuk! S míg a múltban a durva szitkok helyét nyomtatásban csillagokkal jelölték vagy gondolatjellel ábrázolták, ma már legtöbbször teljesen kiírják az ilyen szavakat az olvasók számára.

A trágársággal kapcsolatos nézetben bekövetkezett nagymérvű változás a filmek terén is visszatükröződik. Ezek ma tele vannak a legdurvább beszélgetésekkel és a legtrágárabb szavakkal. A filmkészítők gyakran azért szőnek ilyen nyelvezetet a filmszövegbe, hogy elérjék a „csak felnőtteknek” osztályozást. Például az Annie című filmet eredetileg minden korhatár nélkülinek minősítette a cenzúra, de a gyártó attól félt, hogy így nem fogja vonzani a nézőket. Ezért egy kis trágárságot vitt bele a filmbe.

A trágárság növekszik

A trágárság általánosan megfigyelhető az egész történelem folyamán. Ez minden olyan nyelvezetre vonatkozik, ami profanizál, bemocskol, meggyaláz. Az ilyen beszéd egyáltalán nem tisztel semmiféle szent dolgot, sem Istent, sem tulajdonságait, sem eljárásmódját. Néha olyan formában jelentkezik, amikor valaki arra kér valamilyen istenséget, hogy „átkozzon” meg valakit. Máskor meg — szentségtörő beszéddel — olyan személyeket vagy dolgokat sérteget, vagy szidalmaz, akiket, vagy amelyeket Isten szentnek tekint. Ezért a Biblia kijelenti: „Én, az ÚR, a te Istened, megbüntetek mindenkit, aki hiába veszi az én nevemet” (2Mózes 20:7, Today’s English Version).

Az utóbbi években azonban a szentségtörő beszéd jelentősen megváltozott. Teljesen nyíltan mondanak ki benne szexuális vonatkozású dolgokat — trágárságokat —, vagyis az ember képzelete elé idéznek a nemi szervekre és azok használatára vonatkozó, korábban ki nem mondott intim kifejezéseket. Tiszteletlenül, szinte kihívóan nyilatkoznak általában a házasság szentségéről, a szülői hivatásról. „A sporteseményeknél csaknem minden szinten nagyot változott a helyzet — írja az U.S.News & World Report —, zabolátlanul és kimondottan szexuális vonatkozású kifejezésekkel sértegetik az ellenfelet.”

Az ilyen trágárságok a szóbeli pornográfiával egyenlőek. A levegő ilyen beszéd-szennyeződéssel van tele. A Time magazin szerint Tommy Lasorda baseball-menedzser „a csapatához intézett rövid buzdító beszédében 144 trágárságot ejtett ki a száján”. Számos politikai vezető személyiség is használ trágár kifejezéseket. A Fehér Ház magnófelvételeinek közreadásánál Richard Nixon egy „a nyomtatásból törlendő” jellegű házi káromkodást mondott. Az USA néhai elnöke, a vallásos meggyőződéséről közismert Jimmy Carter olyan szexuális vonatkozású kifejezést használt, amit a The New York Times nem volt hajlandó kinyomtatni. Egyszerűen úgy utalt rá, mint „amerikai útszéli kifejezés”-re.

Néhányan talán még emlékeznek rá, hogy valamikor ilyen szavakat használtak: „a csuda vigye el”, „a fenébe is”, „fütyülök rá” „macskagumi”, stb. Helyettük ma az írott és kimondott trágárságok vannak napirenden, és minden oldalról szinte bombáznak bennünket. Néhány évvel ezelőtt egy profán kifejezésekkel foglalkozó író 14 féle kifejezést talált a „pokol” szónak káromkodásban való alkalmazásánál. Ma viszont a szexuális tevékenységet leíró durva kifejezések zárnak csaknem minden mondatot egyes emberek beszédében, szinte minden elképzelhető dologra vonatkoztatva. És az ilyen szavakat nem szükségszerűen a harag vagy a fájdalom váltja ki belőlük, hanem az emberek ma magáért a káromkodás kedvéért káromkodnak.

Az üdvözlő lapoktól a falfeliratokig szinte mindenütt megnyilvánul az útszéli nyelvezet. Lépten-nyomon találkozunk írott trágárságokkal: rövid ujjú sportingek és trikók, poszterek, felragasztható címkék, gombok trágár feliratokkal vannak „díszítve”. Sok ember számára szinte divattá lett az effajta nyelvezet. „A nyilvános trágárság oly széles körben elfogadottá lett — írja az U.S.News & World Report —, hogy igen nehéz lenne, ha nem teljesen lehetetlen, visszaállítani a régi modellt.” Igazán nem csodálkozhatunk, ha korunkat „a trágárságok kora”-ként emlegetik!

Vajon mi lehet az oka?

A trágárság növekedése közvetlenül összefügg a hagyományos intézmények és viselkedési normák hanyatlásával. Ez az „idők jele”, mondja egy vallási szóvivő. A családi élet felépítményének lerombolása, a tekintélytisztelet kihalása, és az új „mindent szabad” erkölcs: mindez csak elősegítette a zabolátlan, szexuális megnyilvánulású trágár szókimondást. Ez a nyelvezet sok esetben a mai erkölcstelen életvitel visszatükröződése.

Thomas Cottle, a Harvard egyetem pszichiátriai tanszékének előadója megjegyezte: „Az emberek úgy érzik, hogy hamis és nem kielégítő az életük, és emiatt dühösek. . . . E harag mögött azonban az agresszív hajlam rejtőzik.” Állítólag a parlagi módon való viselkedés a felgyülemlett harag és csalódás levezetésének egyik eszköze. „Ha valaki keresztülvág előttem az autósztrádán — mondja Chaytor Mason klinikai pszichológus —, és én emiatt káromkodva kiátkozom az illetőt, ez azt mutatja, hogy én különb vagyok, mint ő, és valamit visszanyertem az énem törvényes jogaiból.”

Amikor látjuk, hogyan sértegetik egymást az emberek a legdurvább szavakkal, ennek más jelentősége is van. A Biblia úgy jellemzi ezt mint annak bizonyítékát, hogy a dolgok gonosz rendszerének vége immár közel van. „Azt azonban tudd meg — figyelmeztet a Biblia —, hogy az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos idők lesznek. Mert lesznek az emberek önmagukat szeretők . . . istenkáromlók . . . rágalmazók, önuralom nélküliek” (2Timótheus 3:1–5).