Jehova teljes idejű harcosokból álló bátor hadserege

„[Légy] Krisztus Jézus hű katonája. Katona nem vesződik világi dolgokkal, különben nem jár kedvében annak, akinek zsoldjába szegődött” (2Timóteus 2:3, 4, Békés—Dalos fordítás).

 1, 2. Milyen felhívással kerestek prédikálókat 100 évvel ezelőtt és mi lett a felhívás eredménye?

„1000 PRÉDIKÁLÓ KERESTETIK.” Ez a főcím jelent meg mintegy 100 évvel ezelőtt egy akkori kiadványban, ám ez a szokatlan felhívás nem tartozott egyetlen újság hirdetési rovatához sem. Nem is beszélve arról, hogy a válasz messze meghaladta a kiadó legvérmesebb reményét. De hát ki tette közzé ezt a felhívást és kik válaszoltak rá? S mi közünk van ma nekünk mindehhez?

² A prédikálókra vonatkozó lelkesítő felhívás annak a folyóiratnak második évfolyamában látott napvilágot, amely folyóirat ma Az Őrtorony nevet viseli. Ámde itt nem papokat kerestek, akik megtöltenék a szószékeket. A Biblia semmi ilyesmit nem helyez kilátásba azoknak, akik Isten üzenetének hirdetőiként szeretnének szolgálni. Az Őrtorony kiadói 1881-ben olyanokat kerestek, akik hajlandók „bejárni a nagy és kis városokat és képességükhöz mérten kolportőr vagy evangéliumhirdető munkát végezni”. A felhívás azoknak szólt, akik nemcsak hajlandók, de képesek is egész idejüket a bibliai igazság prédikálására fordítani. A felhívásra jelentkezők kezdetben csak szivárogtak: itt is, ott is akadt belőlük néhány, és végül 1885-ben már háromszázan lettek. Számuk ma már ezrekre, tízezrekre duzzadt, és 1981-ben elérte a 151 180-as átlagot.

 3. Milyen új nevet kaptak ezek a prédikálók?

³ Jehova tanúi ma már nem hívják „kolportőrnek” az ilyen teljes idejű prédikálókat. Ez a francia szó ugyanis a munkájuknak csupán egyetlen vonását emelte ki: a Biblia és az azzal kapcsolatos irodalom terjesztését. Ez pedig fő tevékenységüknek nem a legjelentékenyebb része. Egy másik szó jobban kifejezi a „jó hírt” terjesztő evangéliumhirdetők szellemi hadseregének munkáját (2Timóteus 2:3, 4; Lukács 8:1; 10:1). Ez pedig az „úttörő” szó.

ÚTTÖRŐHARCOSOK EGY SZELLEMI HADSEREGBEN

 4. Honnan ered és mit jelent az „úttörő” szó?

⁴ Miért illik az „úttörő” kifejezés azok megnevezésére, akik Jehova tanúi közül teljes idejű prédikálók? A szónak eredetileg katonai vonatkozása volt és katonát neveztek így, bár nem közönséges, gyalogos katonát. Így hívták ugyanis a műszaki alakulat harcosait, akik a fő hadsereg előtt meneteltek, hidakat, utakat és lövészárkokat építettek. „Úttörőmunkát végezni” tehát annyit jelentett: előkészíteni vagy szabaddá tenni az utat. Az úttörő tehát elől járt, elhárította az akadályokat, megtörte az ellenállást, akárcsak az Észak-Amerikai Nyugat első telepesei. A kifejezés olyan egyént sejtet, aki elszánt, rettenthetetlen, és addig tör előre, míg célhoz nem ér. Mily találó leírás ez olyanokra, kik Jézus Krisztus teljes idejű önfeláldozó „katonái”!a

 5. Miért nevezhetjük „katonáknak” a keresztényeket? (Filemon 2; Filippi 2:25)

⁵ Az összes keresztényt olyan katonákhoz lehet hasonlítani, akik szellemi hadviselést folytatnak (1Timóteus 6:12; 2Timóteus 4:7; Júdás 3). Közös ellenségünk van, aki vesztünkre tör: Sátán. Csatasorba állította láthatatlan démoni hadseregét s felsorakoztatta melléjük a dolgok e gonosz rendszerét, hogy roppant seregével szembeszálljon Krisztus igaz tanítványaival. Ámde világszerte mintegy 2 300 000 keresztény válaszol az ihletett parancsra: „Álljatok ellene [az Ördögnek] a hitben szilárdan” (1Péter 5:9). Ezek Jehova tanúi, akik bár önmagukban gyengék és jelentéktelenek, mégis sikeresen vívnak szellemi harcot hatalmas ellenségük ellen (Jakab 4:7, 8,10).

 6. Miért helyénvaló egyéb okból is „katonának” nevezni a keresztényeket?

⁶ A katona csak egy dologra gondol: az éppen akkor dúló csatára. Csekélyebb jelentőségű dolgok nem téríthetik el a figyelmét. Pál apostol azt mondta fiatal munkatársának, Timóteusnak: „Viseld el a szenvedéseket velem együtt, mint Krisztus hű katonája. Katona nem vesződik világi dolgokkal, különben nem jár kedvében annak, akinek zsoldjába szegődött” (2Timóteus 2:3, 4, Békés—Dalos fordítás). Természetesen Pál és Timóteus nem valamilyen nemzetnek vagy világbirodalomnak volt a katonája. A W. E. Vine-féle An Expository Dictionary of New Testament Words [Az újszövetségi szavak értelmező szótára] azt mondja, hogy itt a „katona” szó „jelképesen vonatkozik arra, aki Krisztus ügyéért kiáll különféle nehézségeket”.

 7. Milyen szerepük volt az úttörőknek a szellemi harcosokból álló keresztény hadseregben?

⁷ A több millió sikeres keresztény harcos között van egy előretolt csapat: a teljes idejű szolgák. Sokan közülük a szó szoros értelmében „úttörő” munkát végeztek, mivel a főhadtest előtt jártak és törtek utat annak. Az úttörők gyakran hatoltak be olyan területre, ahol még sohasem prédikálták Isten felállított Királysága jó hírét. Úttörő misszionáriusok elmentek idegen országokba, ahol furcsa szokásokat és nehéz nyelveket sajátítottak el, vállalták a kényelmetlenséget, szembenéztek betegségekkel és démon-vallásokkal. Hidat építettek e korlátok fölé, szellemi fegyverekkel behatoltak és olyan „hídfőállásokat” építettek ki, ahonnan erős gyülekezetek fejlődhettek. Utat törtek olyan területekre is, ahol néhány évvel később már keresztény harcosok egész serege prédikálta Krisztus szellemi szabadulásról szóló üzenetét (Ésaiás 60:22).

 8. Milyen előnnyel jár az, ha önkéntesekből áll ez a szellemi hadsereg? (Bírák 7:3)

⁸ Az elmúlt évben átlagosan 151 180 ilyen teljes idejű harcos munkálkodott a világméretű szántóföldön minden hónapban. Ezek mindannyian önkéntesek és nem zsoldosok (Zsoltárok 110:3). Ez nagyon is helyénvaló, hiszen az akaratuk ellenére besorozott katonák, vagy akik anyagi haszonért szolgálnak, gyakran bizonytalanná lesznek a csata hevében. Elvész a bátorságuk, megadják magukat vagy dezertálnak. Ámde ha az úttörők önkéntesek és nincs kézzelfogható jutalom, vajon miért áldozzák teljes idejüket erre a munkára, amikor több milliónyi önátadott keresztény nem teszi azt? Talán azért végzik az úttörőmunkát, mert esetleg nagyobb jövőbeni jutalmat remélnek, mint azok, akiknek a körülményei 10, 20, 30 vagy ehhez hasonló óramennyiséget tesznek lehetővé havonta a szolgálatban? Nem, az őszinte úttörők Jehova Isten iránti teljes odaadásból fejtenek ki ilyen erőt. Mint a többi önátadott keresztény, ők is igyekszenek minden tőlük telhetőt megtenni szerető Istenünk szolgálatáért. Ki lehet tehát úttörő és ki az, akinek azzá is kell lennie? Nos, vizsgálja meg ki-ki a saját helyzetét és kilátásait.

KÉSZÍTSÜNK SZÁMVETÉST!

 9. Miért nem tudnak egyes keresztények úttörőmunkát végezni?

⁹ Ha valaki azt fontolgatja, hogy lehet-e úttörő vagy esetleg azzá kell-e lennie, vegyen figyelembe néhány tényezőt. Először is komoly súllyal esnek latba a személyes életkörülmények. Vannak kötelességek, amelyeket még a teljes idejű prédikálásnál is előbbre kell venni (5Mózes 24:5). Pál apostol azt írta, hogy az a keresztény, aki nem gondoskodik házanépe anyagi szükségleteiről, „a hitet megtagadta és rosszabb a hitetlennél” (1Timóteus 5:8). Ezért van az, hogy sokan a családi kötelezettségeik miatt nem tudnak most úttörőmunkát végezni. Van azonban másfajta körülmény is, ami gátolhatja ezt a tevékenységet: az egészségi állapot és az életkor. Nos, ezeket is figyelembe kell venni, bár szép számmal vannak olyanok, akik rosszabb egészségi állapotuk és magas életkoruk ellenére is végeznek úttörőmunkát.

10. Mi köze van a hitnek az úttörőmunkához?

¹⁰ Az úttörőkatonának szilárd hittel kell rendelkeznie, mert bizony nem könnyű ez a szolgálat. Pál közvetlen összefüggést lát az ilyen hit és az igazság nyilvános megvallása között, amikor ezt írja: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg szilárdan az örökké tartó életet, amelyre elhívattál, és amelyről szép nyilvános kijelentést tettél sok tanú előtt” (1Timóteus 6:12). Bár Isten hadseregének minden tagjától megkövetelik a hitet, azért mégis más az, amikor valaki alkalmi prédikálással nyilvánítja ki azt, és egészen más, ha minden nap több órán át kifejezésre juttatja a hitét. Mellesleg hozzátehetjük, hogy aki gyakran beszél másoknak az igazságról, egyben a saját hitét is növeli (2Thesszalonika 1:3).

11. a) Milyen fajta áldozatot hoz meg minden keresztény? b) Milyen további áldozat lehet követelmény az úttörőktől?

¹¹ Itt van azután az áldozat kérdése. Bizonyos értelemben Istennek bemutatott áldozatnak lehet tekinteni minden olyan szolgálatot, amit az ember tisztán és őszintén végez Istenének (Zsidók 13:15). Ezért a helyes szándékkal, tudniillik Isten dicsőítése és másoknak a sátáni rendszertől való megszabadítása céljából végzett úttörőmunka feltétlenül helyes áldozat. Az úttörő tevékenység azonban más szempontból is összefügg az áldozattal. Azt az időt, amit a keresztény korábban személyes célokra fordított, az úttörőmunka során a prédikálásra és a tanításra fordítja. Amit eddig anyagi javak megszerzésére használt, azt most esetleg lényegesen meg kell rövidíteni. Igen, az úttörőmunka önfeláldozást kíván. Úttörők ezrei készségesen szabnak korlátokat gazdasági és anyagi helyzetüknek úgy, hogy heti egy, két vagy három napon át végeznek világi munkát saját létfenntartásukért, emellett pedig elegendő időt tartalékolnak szolgálatuk végzésére (2Timóteus 2:4).

TEGYÜNK MÉG TÖBBET — MINT A NAZIREUSOK

12. Miért végeznek egyesek úttörőmunkát és hogyan tehettek egyes ókori izraeliták még többet az imádat terén?

¹² Az úttörőszolgálatban tevékenykedők közül sokat az a vágy indított, hogy még többet tudjanak tenni. Ezt a vágyat nem versenyszellem és nem büszkeség sugallta: nem az a gondolat, hogy túlszárnyalják keresztény testvéreik és testvérnőik teljesítményét, hanem az a törekvés, hogy még többet tehessenek Jehova és embertársaik iránti szeretetük kinyilvánítása terén (Máté 22:37–39). Ennek a szellemnek érdekes bibliai példáját láthatjuk a nazireusoknál. Az ókori Izraelben férfiak és nők önként vállalkoztak arra, hogy nazireusokként éljenek. Ez a név a héber na·zir’ szóból ered, amelynek jelentése: önátadott, elkülönített, külön választott. A nazireusnak fogadalmat kellett tennie, ámde nekünk nem kell megpróbálnunk párhuzamba hozni ezt a keresztény azon döntésével, hogy úttörő lesz, mivel itt nincs szó fogadalommal egybekötött ünnepélyes kötelezettségvállalásról. Mégis elgondolkozhatunk néhány tanulságos hasonlóságon a nazireus és úttörő között.

13, 14. a) Magyarázd meg, milyen korlátozás alá estek a nazireusok? b) Milyen párhuzama van ennek az úttörők esetében?

¹³ A nazireusként önként szolgáló izraelita bizonyos korlátozásoknak vetette alá magát. Ezek a korlátozások segítettek kiemelni „elkülönített” vagy „elválasztott” szerepét Jehova imádatában. Egyik ilyen korlátozás az evést és az ivást szabályozta, amire vonatkozóan bővebb magyarázatot találunk a 4Mózes 6:3, 4. versében. A nazireus nem fogyaszthatott szeszes italt, sem nem ihatott a szőlő levéből, nem ehetett annak terméséből (Zsoltárok 104:15). Bár szó volt bizonyos önmegtartóztatásról, ez nem jelentette a szükséges táplálék tilalmát. A korlátozás tehát nem írt elő szenvedést.

¹⁴ Az eredményes úttörők nem anyagi természetű dolgokra — például ételre vagy fényűző javakra — hanem Isten dicsőítését előmozdító szolgálatokra összpontosítják életüket. Ez lényeges ahhoz, hogy mélyreható és tartós örömük legyen, amit irigyelnek is azok, akik anyagi szempontból nézve látszólag talán „jobb” életet élnek. (Vö. Lukács 12:16–21.) Az egyszerűbb vagy anyagiakban korlátozottabb élet olyan előnyökkel is járhat, amelyeket könnyen figyelmen kívül hagynak az emberek. Az egészségügy terén szaktekintélynek számító egyének nem egy esetben kimutatták a dúsabb ételekből és italokból álló étrend számos mellékhatásának veszélyeit. Az úttörő viszont, aki általában szerényebb, bár kiegyensúlyozott és tápláló étrenddel is beéri, ugyanakkor sokat jár-kel a házankénti prédikálás közben, valószínűleg sokkal egészségesebb marad. Azok, akik tágas otthonnal rendelkeznek, ahol a legmodernebb gépesített és elektronikus berendezés is megtalálható egyéb javak mellett, jól tudják, mennyi „fejfájást” és egyéb problémát okoznak sokszor az efféle dolgok. Érdemes megvizsgálni a 4Mózes 6:3, 4 és az úttörőmunka közötti párhuzamot.

15. Milyen mintát állítottak fel a nazireusok hajviseletével kapcsolatos előírásokban?

¹⁵ A nazireusok egy további korlátozása az volt, hogy nem nyírhatták le a hajukat (4Mózes 6:5). Hosszú hajuk olyan jel volt, amiről könnyen fel lehetett ismerni őket. Pál később megmagyarázta, hogy a keresztény nő hosszú hajviselete az alárendeltségi helyzetére emlékeztette viselőjét (1Korinthus 11:3–15). Amikor a nazireusok hosszú hajviseletére gondolunk, vajon nem értünk egyet azzal, hogy az úttörőmunkát önként vállaló keresztény testvér vagy testvérnő ezzel nagy mértékben kifejezésre juttatja Jehova Isten iránti alárendeltségét? Sok egyéni érdeket félretesz vagy másodrendűnek tekint azért, hogy elsősorban a szolgálatra fordíthassa figyelmét. Az úttörő megtanul Istentől függni, Istennek engedelmeskedni.

16. Mit kell megértenünk a nazireusoknak a holttestekkel kapcsolatos korlátozásaiból?

¹⁶ A nazireusokkal szemben támasztott utolsó követelmény az volt, hogy nem érinthettek semmiféle holttestet, még elhalt szülő vagy közeli rokon holttestét sem (4Mózes 6:6, 7). A nazireus köteles volt szentnek és tisztának, szeplőtelennek megőrizni saját személyét (vö. 3Mózes 21:10, 11-et a főpappal kapcsolatos előírásaival). Ma sem a keresztényeknek általában, sem az úttörőknek nincs megtiltva, hogy intézkedjenek közeli hozzátartozójuk temetése felől, vagy részt vegyenek azon. De mint a nazireusok, az úttörők is kerülnek minden olyan szokást vagy eljárást, amely méltatlanná tehetné őket. Ők szeretnének jó példát mutatni. Ha pedig egy úttörő, aki szereti a családját, távoleső területen munkálkodik és ezért nem látogathatja őket olyan gyakran, mint ahogy egyébként tehetné, megelégedéssel tölti el az a tudat, hogy Jehova elismeri ezt az áldozatát.

17. Miért nem mondhatjuk, hogy egyszerű vallási szertartás kérdése volt, ha valaki nazireussá lett? Mit mondhatunk az úttörőmunkáról?

¹⁷ A Biblia azt mutatja, hogy az izraelita, aki nazireussá lett, nem esett át semmiféle vallási szertartáson. Inkább fontos, megelégedést adó életmódot kellett folytatnia, mivel Isten úgy beszél az ilyen emberről, mint aki ’nazireusként él Jehovának’ (4Mózes 6:2). A mai úttörőszolgálat is egyfajta életforma, méghozzá micsoda boldog élet!

’ÉN IS LEHETEK ÚTTÖRŐ?’

18. Milyen kérdést kell mindnyájunknak feltenni és miért?

¹⁸ Minden keresztény egységbe tömörül Isten imádatában. Az igazságért küzdők egyedülálló hadseregét alkotjuk. Valóban az a leghőbb vágyunk, hogy minden lehetőt elkövessünk e harc megnyerése érdekében. Mindegyikünk számára időszerű tehát a kérdés: ’Én is végezhetnék úttörőszolgálatot?’ Amikor ezen elgondolkozunk, a következő cikk segít meglátnunk, hogyan támogat minket Jehova, ha lehetőségünk van részt venni az úttörőszolgálatban.

„Ha most a jó hírt hirdetem, azzal nincs okom a dicsekvésre, mert erre a szükség kényszerít engemet. Valóban jaj nekem, ha nem hirdetem a jó hírt! Ha ezt önként teszem, jutalommal rendelkezem; ha pedig akaratom ellenére teszem, ennek ellenére gondnoki tisztséggel vagyok megbízva” (1Korintus 9:​16, 17).

[Lábjegyzet]

JÓL MEGJEGYEZTED? . . .

◻ Miért nevezhetjük joggal úttörőknek a teljes idejű szolgákat?

◻ Miért hasonlítja a Biblia a keresztényeket katonákhoz?

◻ Milyen tényezőket kell figyelembe vennie annak, aki úttörő szeretne lenni?

◻ Miben mutatnak példát a nazireusok az úttörőknek?

[Kép a 9. oldalon]

Miért lehet a keresztényeket találóan bátor katonákhoz hasonlítani?

[Kép a 11. oldalon]

Hogyan járulhat hozzá az úttörőszolgálat a boldogsághoz és a jó egészséghez?