Fordítsd hasznodra az istentől kapott lelkiismeretedet!

„Istenének törvénye szívében van; lépései nem fognak meginogni” (Zsoltárok 37:31).

 1, 2. Miért vagyunk érdekeltek abban, hogy hogyan vezet minket a lelkiismeretünk? (Példabeszédek 12:15 [Károli: 12:14]; 14:12).

JÓLLEHET Isten nem adott a keresztényeknek terjedelmes törvénygyűjteményt, gondoskodott számunkra néhány törvényről vagy közvetlen szabályról, azonkívül számos olyan alapelvről, amelyet a hitünk és a lelkiismeretünk szerint alkalmazhatunk. De más dolog lelkiismerettel rendelkezni, és megint más dolog teljes mértékben hasznunkra fordítani azt. Sokan úgy vélekednek: ’ha valami nem zavarja a lelkiismeretemet, akkor az rendben is van’. Vajon helyes az ilyen gondolkodásmód?

² A Biblia azt mutatja, hogy bűnös testünk miatt a lelkiismeretünk félrevezethet minket: lehet gyenge, félrevezetett vagy romlott lelkiismeretünk is. Sokkal jobban meg fogjuk érteni, mennyire veszélyes az effajta nézet: „hagyd, hogy a lelkiismereted vezessen!”, ha megvizsgáljuk Kréta szigetének első századi lakóit, akik közismerten „örök hazugok, gonosz fenevadak és falánk naplopók” voltak (Titusz 1:10–12, Katolikus fordítás).

 3. Milyen hatással volt a krétaiakra a lelkiismeret?

³ Mint minden nép, a krétaiak is lelkiismerettel születtek. Ámde nem fordították a javukra. A Kréta szigetén tartózkodó Titusznak Pál e szavakat írta: „A tisztának minden tiszta, a tisztátalannak és a hitetlennek pedig semmi sem tiszta, mert romlott az értelmük és a lelkiismeretük” (Titusz 1:15; Róma 2:14, 15, Katolikus fordítás). A legtöbb krétainak nem volt érzékeny lelkiismerete és nem segített neki azt tenni, ami erkölcsileg helyes vagy tiszta (1Timóteus 4:2). Sok krétainak semmi sem volt tiszta! Vajon miért? Mert a tisztátalan lelkiismeretük következtében minden helyzet csak arra volt jó, hogy alkalmat találjanak a helytelenségre. Talán azt mondták magukban: ’Ez nem zavarja a lelkiismeretemet.’ Pedig zavarnia kellett volna! Néhány krétai zsidó és prozelita azonban éppen Jeruzsálemben tartózkodott i. sz. 33 pünkösdjén. Szellemi ismeretük segíthetett nekik, hogy ne legyenek hazug, ártalmas és falánk emberek. Akik pedig elfogadták Jézust, további segítséget kaptak az ő tanításából ahhoz, hogy jó, működőképes lelkiismeretük legyen (Cselekedetek 2:5, 11; Titusz 1:5; 2:2–5; 3:3–7).

 4, 5. Mit tanulhatunk meg a lelkiismeretről Pál esetéből?

⁴ A lelkiismeret még olyan egyént is félrevezethet, aki szem előtt tartja Isten Szavát és szeretne helyesen cselekedni. Saul vagy Pál jól ismerte az Írásokat és buzgó imádatot végzett a törvény szerint. Mégsem tartott lépést Isten akaratának fokozatos megvalósításával. Miután a Messiás megérkezett, prédikált és meghalt a jövendöléssel összhangban, Pál továbbra is a farizeusi judaizmust követte. A lelkiismerete egyáltalán nem akadályozta meg abban, hogy „üldözze a gyülekezetet” és „lihegjen a dühtől és halállal fenyegesse az Úr tanítványait” (Filippi 3:4–6; Cselekedetek 9:1, 2, Katolikus fordítás).

⁵ Ezek a példák megmutatják, mennyire félrevezethet minket a lelkiismeretünk. Mivel sokszor kell döntenünk olyasmiben, amire nincsen kifejezett bibliai törvény, hanem a lelkiismeretre van bízva, feltétlenül tudnunk kell, hogyan iskolázhatjuk ki a lelkiismeretünket és hogyan fordíthatjuk azt a legjobban a hasznunkra. Most három területen fogjuk megvizsgálni ezt a kérdést.

Mit mutat az Isten Szava?

 6, 7. Lelkiismereti kérdésekben milyen módon segíthet nekünk Isten Szava?

⁶ Az Isten tökéletes Szavában sok minden van, ami felvilágosíthat minket Isten gondolkodásmódjáról vagy alapelveiről, és kiiskolázhatja, kinevelheti a lelkiismeretünket. Amint már említettük, Józsefnek nem állt rendelkezésére Isten írott törvénye, amely tiltotta volna a házasságtörést. József lelkiismerete azonban jól kiiskolázott lelkiismeret volt. Ő bizonyosan úgy érvelt magában, hogy Isten a férj és a feleség (a „kettő”) számára rendelkezett úgy, hogy „egy testté” legyenek, és semmiféle harmadik személy beavatkozását nem akarta. József azonkívül bizonyára tudott Ábrahám, Isten barátja tapasztalatáról is, amely megmutatja Isten nézetét a házasságtörésről (Máté 19:5; 1Mózes 2:24; 20:1–18).

⁷ Mi is hasznunkra fordíthatjuk az ilyen dolgokat. Például döntenünk kell abban, hogy elfogadjunk-e egy ebédre vagy vacsorára szóló meghívást, vagy megkössünk-e valamilyen üzletet egy más nemzetiségű, fajú vagy társadalmi helyzetű egyénnel. Ez természetesen személyes döntés kérdése. Ha megismertük a Bibliából Isten véleményét a részrehajlás nélküliség s a becsületesség terén, a jól kiiskolázott lelkiismeretünk ellensúlyozni fogja a felnövekedésünk közben ránk tapadt előítéleteket. És mi ennek megfelelően fogunk cselekedni (Cselekedetek 10:34, 35; Jakab 2:1–4). Tehát nekünk is segíthetnek az alapelvek.

 8. Mit tegyünk, amikor a lelkiismeretünk szerint kell döntenünk valamiben?

⁸ Amikor döntenünk kell valamiben és szeretnénk „megőrizni a jó lelkiismeretet”, utána kell néznünk, hogy mit mond arról Jehova, mivel ez kihatással lehet a lelkiismeretünkre és a döntésünkre (1Péter 3:16). Nemcsak kifejezett törvények után kell kutatnunk, hanem azt is meg kell néznünk, nincs-e az ügyre vonatkozó valamilyen bibliai alapelv. Tett-e vagy mondott-e Jézus valamit, ami elárulja, hogyan vélekedne az ilyen döntésről? Kutathatunk az ügyre vonatkozó irodalomban, bibliai segédeszközökben. Kikérhetjük keresztény testvéreink véleményét, ami segíthet nekünk megtalálni a tárgyra vonatkozó bibliai alapelveket. Ezt természetesen nem szabad azzal a gondolattal tennünk, hogy majd ők viselik érte a felelősséget, és azt se kérdezzük: ’Ha te lennél az én helyemben, mit tennél?’ (Galata 6:5).

 9. Mi a célunk, amikor lelkiismereti kérdésekben döntünk?

⁹ Amikor személyes döntésről van szó, az őszinte keresztények olyan eljárást kövessenek, ami után tiszta, háborítatlan marad a lelkiismeretük. Örüljenek, ha elmondhatják: „A lelkiismeretünk tanúskodik, hogy . . . szentül és őszintén . . . éltünk a világban, kiváltképpen tiköztetek” (2Korinthus 1:12, Katolikus fordítás). A lelkiismeretre bízott kérdésekben hozott döntések megmutatják, hogy a keresztény mennyire szereti Jehovát és alapelveit.

Milyen hatással lesz másokra?

10, 11. Az ókori Korinthusban a húsevés kapcsán felvetődött kérdés hogyan szemlélteti jól a lelkiismeretet érintő kérdés másik oldalát?

¹⁰ Mivel a keresztények azt akarják, hogy a lelkiismeretük Isten utánzására indítsa őket, a másokkal való szeretetteljes törődés feltétlenül nagy befolyással lesz majd a lelkiismeretet érintő döntéseikre. Itt bizonyára megjelenik szemünk előtt az, amit Pál írt különböző alkalmakkor az eledellel kapcsolatban.

¹¹ A korinthusi gyülekezetben felvetődött a kérdés: mi legyen a bálványoknak áldozott hússal. A keresztény részéről természetesen bálványimádás lett volna, ha egy bálványimádó szertartás alatt fogyaszt az áldozati húsból. De Pál megmagyarázta, hogy nem bűn, ha a megmaradt húsból fogyaszt valaki, amit a templom melletti vendéglőben vagy a húspiacon árulnak (1Korinthus 8:10; 10:25; Cselekedetek 15:29). Ennek ellenére néhány keresztény, aki azelőtt bálványimádó volt, rendkívül érzékenyen reagált (gyenge volt a lelkiismerete) az effajta húsevésre, még akkor is, ha azt nyilvánosan árusították, minden vallási vonatkozás nélkül. Anélkül, hogy pártolta volna a gyenge lelkiismeretet, Pál arra buzdította hívőtársait, hogy legyenek tekintettel az ilyen testvérekre. Nem lett volna szeretetteljes dolog olyasmit tenni, ami megbotránkoztatta volna őket, vagy azt az érzést kelthette volna bennük, hogy lelkiismereti szempontból nyugodtan részt vehetnek ismét bálványimádásban.

12, 13. Miért kell tekintettel lennünk mások nézetére és lelkiismeretére? Szemléltesd ezt példákkal.

¹² Pál olyan magatartást tanúsított, amit mindannyiunknak tanúsítanunk kell: „Ha az étel [vagy bármi más] megbotránkoztatja testvéremet, inkább soha nem eszem húst.” Ha tehát a lelkiismeretre bízott dologban, amikor szabadon választhatunk, figyelmen kívül hagyjuk mások lelkiismeretét és ’tönkretesszük a testvérünket, akiért Krisztus meghalt’, bizony elveszíthetjük Isten előtti jó hírünket. Pál megkérdezi: „Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret ítéletének?” Még ha úgy érezné is valaki, hogy ’személyes lelkiismeret kérdése’ az, amiről szó van, Jehova elmarasztaló ítéletét vonhatja maga után, ha kárt okoz vele másoknak. Ebből is láthatjuk, mennyire csalóka lehet az az elképzelés: ’ha a lelkiismeretemre tartozik, akkor minden rendben van’!

¹³ Vizsgáljuk meg most egy házaspár tapasztalatát. Bibliatanulmányozást folytattak, eljártak az összejövetelekre és már közel voltak az alámerítkezéshez. Egyik vén a gyülekezetben elmesélte a férjnek, mennyire tetszett neki egy bizonyos film. A férj meglepetten kérdezte: „Hogyan, hát ön megnézi az R jelzésű filmeket?”a A vén megpróbált magyarázkodni és arra hivatkozott, hogy bizonyos filmek (amelyeket még a világ is vitathatónak tart) bizonyos fokig értékesek, ha az ember nem veszi tudomásul a kifogásolható részeket. De úgy tűnik, hogy a férjre kellemetlen hatással volt a vén viselkedése. Az eset után lassabban haladt előre, mint a felesége. Ha ez a vén elgondolkozott volna olyan írásszövegeken, mint a Kolossé 3:2–8; Efezus 5:3–5 és a Máté 7:12, azok bizonyosan befolyásolták volna a lelkiismeretét és a viselkedését! (1Korinthus 9:22, 25–27).

14, 15. Hogyan lehetnek kihatással a vének testületének a lelkiismeretére bizonyos személyes ügyek?

¹⁴ Ha tekintettel vagyunk másokra, akkor nem kérjük tőlük, hogy olyasmit helyeseljenek, ami ellenkezik a lelkiismeretükkel. Például a gyülekezet vénei felelősek azért, hogy rendelkezésre bocsátják-e a Királyság-termet menyegző céljára; ők felelnek az ottani viselkedésért, dekorációért stb.b Egyik gyülekezet vénei a következőket írták: „Az egyik menyegzőn az összes koszorúslány legyezővel legyezve magát vonult végig a széksorok között. A következő menyegzőn túl akarták szárnyalni az előzőt, ezért a koszorúslányok úgy vonultak végig a termen, hogy közben a nyitott napernyőjüket pörgették. Az ez után következő menyegző még nagyobbnak és még szebbnek akart tűnni: húsz koszorúslányt és húsz vőfélyt akartak felvonultatni. A Királyság-termet kezdték cirkusznak használni.”

¹⁵ Vajon csupán ’lelkiismereti kérdés’ volt ez, személyes döntés dolga? Nem. Ha egy jegyespár lelkiismerete megenged is valamit, ami túlzott vagy sértő, nem szabad figyelmen kívül hagyni a vének kollektív lelkiismeretét! Bár nem akarják senkire rákényszeríteni személyes ízlésüket, szívükön viselik az egész gyülekezet békéjét, összhangját és jó szellemi állapotát. És lelkiismeretesen segíteniük kell másokat is abban, hogy megtudják, ’hogyan kell viselkedniük az Isten háza népe között, ami az igazság oszlopa és biztos alapja’ (1Timóteus 3:15; 1Korinthus 10:31).

16. Mit kell megvizsgálnod, ha a lelkiismeretedre tartozó ügyben kell döntened?

¹⁶ Amikor tehát lelkiismereti kérdésben kell döntenünk, jól meg kell gondolnunk: (1) mit mond arról Isten Szava és (2) milyen hatással lehet a döntésünk másokra és hogyan érinti őket. Van azonban a dolognak egy harmadik fontos vonatkozása is.

Milyen hatással lesz ránk?

17. Hogyan befolyásolt egy testvért a lelkiismerete New York városában?

¹⁷ A Natural History című folyóirat 1981 augusztusi számában megjelent egy cikk a New York-i kerékpáros küldöncökről, akik sürgős leveleket vagy csomagokat kézbesítenek a város környéki vállalatoknak. Az ilyen munkát végző emberek közül néhány példát is megemlített a cikk. Az egyikről ezt olvassuk: „Donald, a 41 éves küldönc képes eltartani a keresetéből feleségét és 15 éves fiát. Donald korábban filmkészítéssel foglalkozott, de lemondott erről a foglalkozásáról, mert mint Jehova tanúja nem vehetett többé részt pornográf anyag előállításában. Mint küldöncnek nemcsak a lelkiismerete tiszta, hanem a munkát is tetszése szerint fejezheti be, és így több időt fordíthat a hittérítői tevékenységre.”

18. a) Hogyan jutott ez a testvér ilyen döntésre? b) Mi a tanulság számodra ebből az esetből?

¹⁸ Sokféle tényező jöhet számításba a munkavállalási döntéseknél (lásd a 25. oldalon a bekeretezett részt). Donald esetéhez hasonlóan egy keresztény talán filmgyártó vállalatnál dolgozik, ahol amatőrfilmeket, házivetítésre alkalmas filmeket, reklámfilmeket, kereskedelmi filmeket készítenek. Idővel azután bekerül a pornográf anyag is. Egy bizonyos pontnál a keresztény lelkiismerete nyugtalankodni kezd. Talán úgy érzi, hogy őt magát is belekényszerítik valamilyen pornográf vagy egyéb törvényellenes tevékenységbe. Akár azért, mert egy pornográf anyaggal foglalkozó vállalattal azonosítják, akár pedig azért, amit ténylegesen végeznie kell, úgy érezheti, hogy ott kell hagynia a munkahelyét, hogy „feddhetetlen” maradhasson, különös tekintettel azokra a kiváltságokra, amelyeket a gyülekezetben szeretne élvezni. Amikor új munkahely után néz, bizalommal számíthat Jehova áldására (1Timóteus 3:2, 8–10; Róma 13:5). Kétségkívül sokan vannak az olyan keresztények, akik inkább ott hagyták az állásukat, semhogy engedjék beszennyezni magukat. (Vö. Máté 5:28.) Amikor tehát lelkiismereti kérdésben kell döntenünk, kérdezzük meg magunktól: ’Milyen hatással lesz rám, ha megteszem, vagy megtagadom ezt és ezt a dolgot?’ Semmiképpen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a lelkiismeretünket, nem tompíthatjuk el, hogy megkönnyítsük a jövőben valami rossznak az elkövetését (1Timóteus 4:2; Júdás 10; Efezus 4:18, 19).

19, 20. a) Hogyan gyakorolhat hatást a szolgálatunkra mind a lelkiismeretünk, mind a hitünk? b) Akár jómódban élünk, akár nem, mi legyen a leghőbb vágyunk?

¹⁹ Ha elgondolkozunk Donald lelkiismeretes döntésén, megfigyelhetjük, hogy a Jehovával való jó kapcsolaton kívül még arra is törekedett, hogyan tudná még többet hirdetni a hitét. Pál is így kapcsolta össze a hitet a lelkiismerettel: „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1Timóteus 1:5, Ökumenikus fordítás).

²⁰ Igen dicséretes dolog, amikor valakit a hite és a jó lelkiismeretre való törekvése arra indít, hogy változtasson bizonyos dolgokon, hogy a „léptei ne imbolyogjanak”, és több időt és figyelmet fordíthasson ’Isten minden tanácsának hirdetésére’ (Cselekedetek 20:26, 27). Ámde hogyan tekintsük az olyanokat, akiknek a körülményei — úgy tűnik — lehetővé tennék, hogy többet prédikáljanak, és mégsem teszik? Talán az állásuk vagy üzletük jól jövedelmez, és bőven van pénzük ahhoz, hogy kényelmesen éljenek a dolgok jelen rendszerében. Mégis, ahelyett, hogy boldogan végeznék a tanítványképzést mint teljes idejű úttörők, tovább dolgoznak, bővítik az üzletüket, az otthonukat, növelik a kényelmüket.c (Vö. Márk 10:17–22, Lukács 12:16–21.) Nem a mi dolgunk ítéletet mondani ezen a területen, mert „mindegyikünk maga ad számot magáról Istennek”. Ezért a hitünk képmutatás nélkül arra indítson minket, hogy a lehető legjobban szolgáljuk Istent, és jó lelkiismeretnek örvendhessünk (Róma 14:1–4, 10–12).

Jó lelkiismeret legyen a vezetőnk

21. Milyen jó hatással lehet ránk a lelkiismeretünk?

²¹ A jól kiiskolázott és érzékeny keresztényi lelkiismeret jó cselekedetekre vezet majd minket. Így volt ez Pál esetében is. Őt annyira érdekelték zsidó ’testvérei’, hogy ezt írta: „Lelkiismeretem a Szent szellemmel együtt tanúskodik, hogy nagy bánat, szakadatlan kín gyötri szívemet” (Róma 9:1–3, Csia L. fordítás). Igen, Pál minden lehetőt elkövetett, hogy megossza embertársaival a krisztusi jó hírt.

22. Miért ösztönözhet a lelkiismeretünk sokkal többre, mint a puszta szabályrendeletek?

²² Nekünk is ezt kell tennünk. Ha tisztában vagyunk az Istentől kapott lelkiismeretünk értékével, nem leszünk hajlamosak arra, hogy a szabályrendeletek fogalmai szerint gondolkodjunk. A szabályok, lehet hogy minimális követelményeket támasztanak, apró célokat jelölnek meg. A szeretet és hit által ösztökélt lelkiismeret azonban valószínűleg ennél többet kíván meg tőlünk, nagyobb áldozatokra, nagyobb önzetlenségre serkent. Ily módon valóban hasznot meríthetünk a lelkiismeretünkből. Megóv olyasmitől, amivel Isten rosszallását vonnánk magunkra, segít olyasmit tenni, amit Isten kifejezetten helyesel. Különösképpen vonatkozik ez arra az esetre, amikor a lelkiismeretünk a jó hír hirdetésében való nagyobb részvételre indít minket. Vajon lehet-e nagyobb hasznunk, mint amiről Pál tesz említést Timóteusnak? Pál azt mondta: „Ügyelj magadra és a tanításra. Maradj meg bennük. Mert ha ezt teszed, magadat is megmented, hallgatóidat is” (1Timóteus 4:16, Csia L. fordítás).

[Lábjegyzetek]

Emlékszel-e rá

◻ Miért veszélyes úgy vélekedni, hogy ’ha valami nem háborgatja a lelkiismeretemet, az teljesen rendben van’?

◻ Ha a lelkiismeretre bízott kérdésben kell dönteni, melyik három tényezőt kell alaposan megvizsgálni?

◻ Mi köze van a lelkiismeretnek az Istennek végzett nyilvános dicséretedhez?

[Kiemelt rész a 31. oldalon]

A munkavállalásnál megvizsgálandó tényezők

Amikor a kereszténynek dönteni kell egy bizonyos munka elvállalásában, először arra kell gondolnia, hogy milyen munkát fog ténylegesen végezni. Először is ezt a két pontot kell figyelembe vennie:

Az adott munkát vajon elítéli a Biblia?

A Biblia elítéli az olyasmit, mint a lopás, bálványimádás, a vér helytelen használata. A keresztény tehát aligha vállalhat olyan munkát, ahol közvetlenül ilyesmit segítene elő.

Az adott munka oly szorosan kapcsolódik-e egy, Isten által elítélt gyakorlathoz, hogy az illető világosan bűnrészessé válik általa?

Egy vérbankban vagy egy kifejezetten hadifegyvereket gyártó üzemben még a házfelügyelő vagy az ügyfélfogadó is közvetlenül kapcsolatban áll az Isten Szavával ellentétes munkával (2Mózes 17:13, 14; Ésaiás 2:2–4).

A tényleges munkán kívül, amit az illetőnek végeznie kell, néhány további tényező is kihatással lehet az általános helyzetképre:

Vajon az adott munka olyan emberi szolgálat, ami bibliailag nem helytelen?

A postai kézbesítő olyan szolgálatot végez, amelyben postai küldeményeket juttat el lakásokba vagy vállalatokhoz. Elítélhető-e a keresztény, ha azok között a lakások között, ahová postai küldeményt kézbesít, tolvaj lakása is akad, vagy olyan vállalat, ahol bálványokat árusítanak? (Máté 5:45).

Milyen mértékben tartozik az illető hatáskörébe, hogy mit végeznek?

A keresztény raktártulajdonos nem tartana raktáron és nem árusítana bálványokat vagy véres hurkát. Más a helyzet azonban, ha egy olyan nagy áruház alkalmazottjaként dolgozik, ahol cigarettát, véres hurkát stb. is árusítanak ezerféle más áruval együtt.

Milyen mértékben van bevonva a dologba vagy működik közre az illető?

Egy alkalmazott, aki munkaköre szerint pénztáros, esetenként cigarettát is kezel. Úgy következtethet, hogy az ő helyzete nem azonos az olyan alkalmazottéval, aki szinte nap mint nap ilyen árut rak az üzlet polcaira.

Milyen forrásból ered a fizetés vagy ki a munkahely bérlője?

Olyan országban, ahol az állam az egyházat bízza meg mindenféle szociális program végrehajtásával, előfordulhat, hogy, valaki egy vallásos testülettől kapja a fizetését. A valóságban azonban a park nyilvános, amelynek a karbantartása az illető munkaköre, nem egyházi tulajdon, hanem az államé. Már természeténél fogva sem tekinthető vallási intézménynek, sem a hamis imádatot nem mozdítja elő.

Mi a végzett munka véghatása?

A munka többeket megbotránkoztat-e? Felmerül-e a ’kifogásolhatóság’ kérdése? (1Timóteus 3:2, 10). Hogyan érinti a munkát végző személy lelkiismeretét?

[Kép a 28. oldalon]

Keresztény hittestvéred segíthet abban, hogy megtaláld: mit mond Isten Szava a lelkiismereti kérdésekben

[Kép a 30. oldalon]

Vizsgáld meg, milyen hatással lehetnek másokra a döntéseid és a cselekedeteid