Igaz az, hogy „mindannyian vétkeztek”?

ELTŰNŐDTÉL-E már valaha azon, hogy az őszinte emberek minden törekvése ellenére miért mondott oly csúfosan csődöt az ember legtöbb nyomasztó problémájának a megoldása? Miért van az, hogy bár az ember világosan látja, mit óhajt — békét, virágzást, boldogságot, betegségektől való mentességet — úgy látszik, egyre távolabb kerül ezektől a kívánatos céloktól?

Ennek egyik fő okát Pál apostol szavaiban találjuk meg: „Mindannyian vétkeztek és nem érik el Isten dicsőségének mértékét” (Róma 3:23). Igen, az emberiség legtöbb törekvését az ember bűnös volta hiúsította meg.

Némelyek kétségbevonhatják Pál apostol megjegyzését. Azt mondhatják: ,Hogyan hiheted azt rólam, hogy én bűnös vagyok? Semmi kárt nem teszek a felebarátomnak. Csendes életet élek, nem okozok semmi bajt. Miféle bűnöket követek hát el?’ Az igazság az, hogy a bűn többet foglal magába, mint csupán megbántani embertársainkat vagy bajt okozni. Igen, ezek bűnök és ajánlatos kerülni őket. A „bűn” szó azonban tágabb értelmű. Pál kapcsolatba hozza az ,Isten dicsőségének el nem érésével’. Ezért ennek köze van a Teremtőnkkel, Jehovával kapcsolatos viszonyunkhoz.

A modern Bibliáinkban a „bűn” szóval fordított szavak eredetileg a tökéletes engedelmesség „jelének hiányát”, elvesztésének gondolatát hordozták. Engedelmesség, mi iránt? Isten akarata iránt. Ezért mondja egy modern bibliai szótár: „Bűn mind az Isten iránti hűséges viszonytól való elesés, mind pedig a törvénynek és parancsolatoknak való engedetlenség.” Mivel ez a helyzet, egyedül Isten tudja szaktekintélyként megmondani, mit tekint bűnnek és ezt meg is tette a Bibliában.

A BŰN NÉHÁNY PÉLDÁJA

Legelőször is, sok minden, ami a modern világban elfogadhatóvá vált, helytelen. A Biblia azt mondja: „Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem természetellenes célra fenntartott férfiak, sem olyan férfiak, akik férfiakkal hálnak, sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem gyalázkodók, sem zsarolók nem öröklik Isten Királyságát” (1Kor 6:9, 10). Igen, a házasságtörés, paráznaság és a homoszexualitás bűnök. A lopás is az.

Igaz, hogy sok ember kerüli az erkölcstelenséget és lopást, ami nagyon szép. De vannak egyéb bűnök is. Beszédünk és cselekvésünk egyaránt bűnös lehet. A hazugság is bűn. Valamint a rágalmazó pletyka, a haragos beszéd és gyalázkodás is (Kol 3:9; Zsolt 101:5; Ef 4:31). Azonfelül Pál ezt mondta: „Ne zúgolódjatok, amint zúgolódtak közülük néhányan és elvesztek a pusztító által” (1Kor 10:10, The Bible in Living English [A Biblia élő angolban]). Jakab elítéli a kérkedést, míg Pál a balga beszéd és trágár tréfák kerülését tanácsolja (Jak 4:16; Ef 5:4). Mondhatja-e valamelyikünk is, hogy soha nem vétett legalább valamelyik említett módon? Nagyon kétséges. Jakab, Jézus testvére mondta: „Ha valaki szóban nem botlik meg, az tökéletes ember” (Jak 3:2). Tarthatja-e valamelyikünk is tökéletesnek magát? Nem.

Ugyanez a tanítvány egy másik módra is utal, amelyen vétkezhetünk. Azt mondja: „Ha valaki tudja, hogyan kell helyesen cselekedni és mégsem teszi azt, bűne az annak” (Jak 4:17). Hogyan lehet ez? Nos, képzeljük el, hogy valaki sétál magában a járdán és hirtelen egy gyermek rohan ki elé egy kertből, egyenesen a forgalmas úttestre. Mi történik akkor, ha az a sétáló férfi olyan helyzetben van, hogy meg tudná akadályozni a gyermeket, hogy ne rohanjon keresztül, de figyelmen kívül hagyja és tovább sétál. Igaz, hogy nem tett semmi rosszat. De az a tény, hogy elmulasztott tenni valamit a gyermek segítségére, bűn lehet az ő részéről. Hányszor mulasztottunk már el valamennyien igazán szerető módon eljárni felebarátaink vagy Isten irányában? Valahányszor elmulasztottuk, bűn volt.

A helytelen magatartás is bűnös lehet. A gőgösséget és önteltséget a Biblia éppen úgy elítéli, mint a gyávaságot (Péld 21:4; Jel 21:8). Még a helytelen gondolatok is bűnösek. A Tízparancsolatból az utolsó így szól: „Ne kívánd felebarátod házát. Ne kívánd felebarátod feleségét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se bikáját, se szamarát, semmi olyat, ami a te felebarátodé” (2Móz 20:17).

Hogyan akadályozhatjuk meg, hogy helytelen vágyak jussanak be az elménkbe? Talán úgy, hogy elfoglaljuk valami egészségessel. Ha ez nem válik be, akkor felismerjük, hogy mire irányul és küzdünk ellene (1Kor 9:27). Ezek a helytelen kívánságok bűnök Isten szemében (Péld 21:2).

Végül a hamis vallás is bűnbe sodorhat bennünket. Eltekintve az olyan helytelen szokásoktól, mint a bálványimádás vagy spiritizmus, amelyeket kifejezetten tilt a Biblia, már pusztán a hamis valláshoz való tartozás is bűnösnek nyilvánul. Leírván a hamis vallást mint egy Nagy Babilonnak nevezett világméretű várost, a Biblia utolsó könyve ezt mondja: „Menjetek ki belőle én népem, ha nem akartok részt venni bűneiben és ha nem akartok kapni csapásaiból (Jel 18:4). A hamis vallás nagy bűnökben vétkes. Hamisan mutatja be az egyedüli igaz Istent, üldözi Isten igaz szolgáit és belekeveredik a politikába. Mindenki, aki hamis valláshoz tartozik részt vesz bűneiben, amennyiben támogatja azt a szervezetet, amelyik elköveti azokat.

MIÉRT VAGYUNK MI BŰNÖSÖK?

Csupán néhány olyan módra utaltunk, amely által bűnbe eshetünk. Sok mást is vázol a Biblia. Ha ezeket megvizsgálod, arra a következtetésre juthatsz, hogy lehetetlen elkerülni, hogy így vagy úgy ne vétkezzünk. Talán egyetértesz Salamon királlyal, aki azt mondta: „Nincs ember aki ne vétkeznék” (1Kir 8:46). Maga Isten jegyezte meg: „Az ember szívének hajlama ifjúságától kezdve rossz” (1Móz 8:21). Igen, sok minden előidézi, hogy vétkezzünk, de különösen saját testünk gyengesége.

Miért lehetséges ez? Örökség dolga. Eredetileg első szüleinknek, Ádámnak és Évának nem volt ilyen problémája. Tökéletesek voltak és egyensúlyt tudtak tartani, ésszerű döntést a bűnt illetően. De rosszul választottak, elhatározták, hogy fellázadnak Isten ellen, és ezért a tökéletességből tökéletlenségbe estek. Ennek következtében bűnös, helytelen hajlamokat hagytak örökségül gyermekeikre. Pál apostol a következőképpen magyarázza meg ezt: „Egy ember [Ádám] által jött be a világba a bűn és a bűn által a halál és ilyenformán a halál minden emberre átterjedt, mert mindannyian vétkeztek” (Róma 5:12).

Éppen ezért még a legjobb indítékokkal sem kerülhetjük el a bűnözést a világban. Miért? Maga Pál apostol is beismeri: „A jót, amit kívánok, nem teszem meg, de a rosszat, amit nem kívánok, megteszem”! (Róma 7:19). Mindnyájunknak ugyanez a problémája.

A következmények katasztrófálisak az emberiségre. Az ember legjobb szándékait meghiúsítja saját gyarlósága. Az önzés és kapzsiság szennyezést, szegénységet és igazságtalanságot eredményez. Gyanakvás és bizalmatlanság állhatatlanságot okoz a nemzetközi kapcsolatokban és a családokban egyaránt. Korrupció és bűn hátráltatják az országok törekvéseit az előrehaladásban. Az ember pedig édeskeveset tud tenni ellene.

Ezenfelül, az emberiség öröklött bűnösségére való tekintettel a Róma 6:23-ban megállapított szabály sötét felhőként lebeg fejünk fölött: „A bér, amit a bűn fizet, halál.” Semmit nem tudunk tenni magunktól, hogy elkerüljük a halál elszenvedését bűneink következtében; ugyanis semmit nem tehetünk, hogy tökéletesen elkerüljük a bűn követését. Nagyon ki vagyunk szolgáltatva saját tökéletlenségünknek.

De hát nem lehet ezen segíteni? Vajon mindig meg fogja akadályozni az embert a saját gyengesége legfőbb álmainak és törekvéseinek valóra váltásában? Nem. Mert van Valaki, aki tud segíteni rajtunk. Pál apostol, amikor bevallja személyes tehetetlenségét a bűn elkerülésében, tovább megy és ezt mondja: „Én nyomorúságos ember! Ki szabadít meg engem ettől a halálra szánt testtől?” S hogy válaszol? „Hála legyen Istennek Jézus Krisztus a mi Urunk által!” (Róma 7:24, 25). Igen, annak felismerése, hogy mennyire a bűn hatalma alatt vagyunk és tehetetlenek a magunk megszabadítására, értékelővé tesz bennünket Isten nagy szeretete és kímélete iránt, aki segített rajtunk. De hogyan tette ő ezt?