„Bár sokat kellene írnom nektek, de nem akarom azt papírral és tintával végezni, hanem remélem, hogy eljövök hozzátok és szemtől szembe beszélek veletek, hogy örömötök teljes legyen.

(2János 12, 13).

Amit még rejtve őrzött az apostol szíve, azt jobbnak látta nem bízni az írásra. Félretette hát a papirusztekercset, nádszálból készült írótollát és a tintát (valószínűleg mézga, korom és víz valamilyen keverékét). Idős kora ellenére még reménykedett abban, hogy meglátogathatja őket és „szemtől szembe” vagy betű szerint, „száj száj ellenében” beszélgethet velük, bensőséges társalgásnak örvendezve (Kingdom Interlinear Translation; vö. 4Mózes 12:6–8). Az idős apostol látogatása bizonyosan nagyszerű kölcsönös szellemi buzdítást eredményezett volna, bőséges öröm közepette. (Vö. Róma 1:11, 12.)