„Folytassatok kemény harcot a hitért!”

„Szeretteim, . .  szükségesnek tartottam írni nektek, hogy intselek titeket, folytassatok kemény harcot a hitért, amelyet a szentek egyszer s mindenkorra megkaptak” (Júdás 3).

 1. Milyen tényezőket tud Sátán jól felhasználni, abban a hiábavaló igyekezetében, hogy összezúzza az igaz keresztényiséget?

JEHOVA szolgáinak kitartó harcot kell folytatniuk az igaz hitért. Ellenségük, az Ördög megpróbálja közvetlen üldözéssel, valamint „cselvetéseivel” tönkretenni Jehova Istenhez való drága kapcsolatukat, amelyet Jézus Krisztus által kiépítettek (Efezus 6:11, Katolikus fordítás; 1Péter 5:8). Sátán, hiábavaló módon, arra törekszik, hogy letörje az igaz keresztényiséget, ezért időnként megkísérli megrontani azt. A szóbajöhető megrontó tényezői közé tartozik például: (1) a hamis tanítás; (2) a féktelen viselkedés; (3) a hit hiánya; (4) az Isten által létesített felsőbbség; (5) az elégedetlenkedés és zúgolódás és (6) az önző célú személy imádat.

 2. Milyen részleteket ismerhetünk meg itt Júdás levelével kapcsolatban?

² Jehova pontosan arról gondoskodik, ami szellemi téren szükséges ahhoz, hogy meg óvja szolgáit és azok teljes győzelmet arathassanak a csalások Mestere felett (Ésaiás 59:1). Ehhez a gondoskodásához tartozik többek közt Júdás ihletett levele is. Júdás valószínűleg Palesztinában írta meg ezt a levelet i. sz. 66 előtt, mivel nem említi meg benne sem Cestius Gallus Jeruzsálem elleni hadjáratát, sem pedig a város i. sz. 70-ben bekövetkezett elestét a Titusz által vezetett római seregek kezétől.a

 3. Milyen vonatkozásban jelenthet igen nagy értéket számunkra ma Júdás levele?

³ Bár évszázadokkal ezelőtt kelt, Júdás levele mégis nagyon értékes számunkra. A szent szellemtől kinevezett keresztény felvigyázók a tanácsadás alapjául használhatják fel és fel is kell használniuk. Amikor imádságos szellemben és alázattal tanulmányozzuk ezt a levelet, személyes segítséget meríthetünk abból. Különösen akkor, ha úgy érezzük; nagy veszély fenyeget minket a hamis tanítás vagy az erkölcstelenség területéről; ha észrevesszük, hogy megfogyatkozik a hitünk, vagy ha azt látjuk, hogy a szívünk mélyén egyre nő a hajlam az Isten által kijelölt tekintély semmibevevése iránt; ha azt tapasztaljuk, hogy hajlamosak vagyunk panaszkodni, elégedetlenkedni, vagy önző előnyök reményében hízelegni egyes személyeknek. Amikor versről versre vizsgáljuk ezt az ihletett levelet, nyilván hamar felismerjük, hogyan alkalmazhatjuk nagyon is találó tanácsait mind saját személyünkre, mind a gyülekezetre vonatkozóan.

Védőbeszéd a fokozott könyörületesség, békesség és szeretet érdekében

 4. Hogyan mutatja be Júdás önmagát és milyen jelentősége van ennek?

⁴ Júdás ezekkel a szavakkal kezdi levelét:

„Júdás —, Jézus Krisztus rabszolgája, Jakabnak pedig testvére —, az elhívottaknak, akik szeretettek Istennel, az Atyával kapcsolatban, és megmaradtak a Jézus Krisztus számára” (Júdás 1).

Mint „Jézus Krisztus rabszolgája”, Júdás egyáltalán nem volt megalázó, alacsonyrendű szolgaságban. Ez a ’rabszolgaság’ inkább azon a tényen alapult, hogy Jézus követőit az ő drága vérén vásárolták meg a saját kellemes szolgálatára az örök élet kilátásával. Foglyul ejtette őket Jézus szeretete, és készségesen megadták neki magukat (Máté 11:29, 30; vö. Efezus 5:21–33). Júdás azt mondja magáról, hogy Krisztus „rabszolgája”, „Jakabnak pedig testvére”, nyilván azé a Jakabé, aki a jeruzsálemi gyülekezet egyik szellemi „pillére” vagy „oszlopa” és az Úr testvére” volt (Galata 2:9; 1:19; vö. Cselekedetek 12:17; 15:13–21). Júdás tehát Jézus test szerinti féltestvére volt, de alázatos módon nem törekedett arra, hogy az Isten Fiával való családi kapcsolata révén kiemelkedő szerepet kapjon (Márk 6:3).

 5. a) Kik voltak az „elhívottak”? b) Hogyan „maradtak meg Jézus Krisztus számára” ezek az „elhívottak”? c) Az „elhívottakon” kívül kiknek jelent még buzdítást Júdás levele?

⁵ Júdás levelét széles körű ismertetésre szánták. Az „elhívottaknak” szólt, vagyis azoknak, akiket Isten a Fia dicsőséges mennyei Királyságára hívott el (János 6:44; vö. Cselekedetek 16:14). Jehova szerette ezeket az „elhívottakat”, és tetszett neki, hogy nekik adja a Királyságot, ha személy szerint megmaradnak az általa elfogadhatónak tekintett szellemi állapotban (Lukács 12:32; Róma 8:38, 39; vö. Ésaiás 52:11). Ezek „megmaradtak Jézus Krisztus számára”, mivel Jehova Isten megóvta őket. Megmaradtak a Fiával való egységben mint az ő testének tagjai. Akik hűséggel kitartottak ebben az állapotukban, Jézus társai lehettek az ő Királyságában (Efezus 4:15, 16; 2Timótheus 1:12; 1Péter 1:3–5). Ám a levél nagyszerű tanácsa nem csupán az „elhívottaknak” szól. Buzdítására szolgál a „nagy sokaságnak” is, a többi lojális egyénnek, akik ma a Királyság rabszolgáiként szolgálnak Krisztus szellemi testvéreivel együtt (Máté 24:14; 25:34–40; Jelenések 7:4, 9, 15).

 6. Hogyan mutatkozott meg Isten irgalmassága Júdás hittestvérei irányában?

⁶ Ezután Júdás így fejezi ki gyengéd érzelmeit:

„Irgalmasság, béke és szeretet gyarapodjon bennetek” (Júdás 2).

Akiknek Júdás a levelét címezte, Isten irgalmasságában, békéjében és szeretetében részesültek, amikor Istennek átadott hivőkké lettek, és Jehova megbocsátotta bűneiket Jézus Krisztus által. Isten irgalmassága nyilvánult meg a Jézus által létrejött megváltásban, amiről Jehova gondoskodott (Titusz 3:4–7). Isten irgalmasságának további megnyilvánulása volt az, hogy nem tartoztak többé a mózesi törvény hatálya alá, nem kötötték őket Írás-ellenes hagyományok, Istenre gyalázatot hozó viselkedési normák és ehhez hasonlók. (Róma 7:4; Galata 5:13; 1Péter 1:18, 19; vö. Jelenések 18:1–5). Jehova irgalma mutatkozott meg abban is, hogy megőrizte őket Jézus Krisztus számára és rabszolgaként szolgálhatták őt, amikor a „jó hírt” hirdették (Márk 13:10). Júdás imádságos szellemben azt kívánta, hogy hívőtársai egyre nagyobb mértékben részesüljenek az isteni irgalmasságban.

 7. Miért és mi módon tapasztalnak békességet a keresztények?

⁷ Júdás azért is imádkozott, hogy hívőtársai folyton növekvő békességet érezzenek. Mivel fenntartás nélkül átadták magukat Istennek, Jehova tanúi ma bensőséges viszonyban vannak ővele. Békében élnek Jehovával és élvezik ’az Isten békéjét, amely minden gondolatot felülmúl’, a szív és az elme nyugalmát, amit a hitetlenek képtelenek megérteni (Filippi 4:6, 7; Kolossé 1:19, 20). Azonkívül ápolják és kinyilvánítják azt a békét is, ami az Isten szellemének gyümölcse, ezért képesek békében élni embertársaikkal (Galata 5:22, 23; Zsidók 12:14). A hű keresztények nem félnek sem a jövőtől, sem a haláltól, békében élnek, mivel tudják, hogy Jehova velük van, és minden művét azok javára működteti, akik szeretik őt (Máté 10:28; Róma 8:28).

 8. Miben nyilvánult meg Jehova irántunk való szeretete?

⁸ Jehova nagy szeretete nyilvánult meg abban, amikor a Fiát adta, hogy „aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Amikor még bűnösök voltunk, és semmilyen személyes kapcsolatunk nem volt Jehovával, ő már kimutatta irántunk ezt a szeretetét (Róma 5:8). A váltságról való gondoskodásba vetett hit által meg kell azonban maradnunk Isten szeretetében. Júdás azért is könyörgött, hogy a szeretet növekedjék azok irányában, akikhez a levelét intézte.

 9. Miért volt Júdás hívőtársainak szükségük fokozott mértékű irgalmasságra, békére és szeretetre?

⁹ Júdás azért imádkozott, hogy az Isten irgalmassága, békéje és szeretete „növekedjen” szeretett hívőtársai irányában, mivel veszély fenyegette szellemi jólétüket. Ezért szükségük volt Isten minden eddiginél bőségesebb irgalmasságára, békéjére és szeretetére.

„Folytassatok kemény harcot”

 10. Miről szándékozott írni Júdás?

¹⁰ Júdás a következőkben az ügy komolyságát emelte ki, amikor ezt mondta:

„Szeretteim, bár minden erőfeszítést megtettem, hogy írjak nektek közös megmentésünkről, szükségesnek tartottam írni nektek, hogy intselek titeket, folytassatok kemény harcot a hitért, amelyet a szentek egyszer s mindenkorra megkaptak” (Júdás 3).

Júdás a „szeretteim” gyengéd kifejezés használatával a szeretetéről biztosította minden hívőtársát annak ellenére, hogy kemény üzenetet intézett hozzájuk (János 13:35; vö. Róma 1:7; 3János 1, 2). Szándékában állt írni a ’közös megmentésükről’, azokéról, akiknek „elhívása” a mennyei Királyságra szólt (Galata 3:26–29). Ez a megmentés drága reménységére vonatkozott, aminek azok a keresztények a birtokában voltak a Júdás napjaiban fennálló „közös hit” szerint (Titusz 1:4).

11. Miből állt az ’a hit, amelyet a szentek egyszer s mindenkorra megkaptak’?

¹¹ A ’hit, amelyet a szentek . . . megkaptak’, a Jehova Istennel és Királyságával kapcsolatos hittételek összessége, amit Jézus és ihletett tanítványai adtak tovább a keresztényeknek. Ez nyilván „egyszer s mindenkorra” történt abban az értelemben, hogy Jézus felkent követői, a „szentek”, egyedüli „jó hírként” kapták azt tizenkilenc évszázaddal ezelőtt. Ugyanaz a „hit” marad ma is, amelyhez Jehova tanúinak kitartóan ragaszkodniuk kell, mivel valóban nincs más jó hír vagy megmentés üzenet, amely méltó lenne arra, hogy higgyenek benne (Galata 1:6–8). Ennek a jó hírnek pedig fő vonása az, hogy Jézus Krisztus meghalt az emberiség egész világáért. A „más juhok” „nagy sokaságának” létfontosságú érdeke fűződik hozzá napjainkban (János 10:16; 1János 2:1, 2; Jelenések 7:9).

12. Miért buzdította Júdás a hívőtársait írásban arra, hogy ’folytassanak kemény harcot a hitért’?

¹² Júdás napjaiban magukat kereszténynek állító hamis tanítók igyekeztek valamiféle ál „jó hírt” terjeszteni Isten népe között. Ez a tanítás veszélyeztette hitüket és megmentésüket (Máté 24:13; 2Korinthus 11:3, 4). Ezért — a veszélyes hatás ellensúlyozása végett — a szent szellemtől és a szeretettől indíttatva Júdás „szükségesnek tartotta”, hogy írjon hittestvéreinek és intse őket: ’folytassanak kemény harcot a hitért’.

13. Mit kell ma tenniük Jehova tanúinak, hogy elkerüljék a csalódást és a megmenekülés elvesztését?

¹³ Ahhoz, hogy mi, Jehova mai keresztény tanúi, lojálisak maradhassunk Istenünkhöz és kivédhessük a félrevezetésünkre és a megmentésünk elvesztésére irányuló démoni mesterkedéseket, nekünk is ’kemény harcot kell folytatnunk’ az ál „jó hír” ellen, keményen ellen kell állnunk és küzdenünk kell mindenfajta kísérlet ellen, aminek az a célja, hogy hozzáadjon valamit Jehova tiszta, ihletett Szavához, vagy elvegyen belőle (5Mózes 4:2; Példabeszédek 30:5, 6; Jelenések 22:18, 19). Jól meg kell vizsgálnunk minden új és idegen tanítást Isten teljes Szavának a fényében, és ahhoz a hithez kell ragaszkodnunk, amely megmentéshez vezet (Zsidók 1:1, 2; 2:3, 4).

14, 15. a) Hogyan magyarázza meg Júdás az okot, amiért megváltoztatta levele célját? b) Miért nem sikerül a hamis tanítóknak felforgatni vagy beszennyezni az egész gyülekezetet?

¹⁴ Megmagyarázva, hogy miért változtatta meg levelének célját, Júdás kijelentette:

„Az adott okot erre, hogy bizonyos emberek belopakodtak [közétek], akiket az Írások régen kijelöltek erre az ítéletre, istentelen emberek, akik a mi Istenünk ki nem érdemelt kedvességét mentségül használják fel a gátlástalan viselkedésre s az egyedüli Tulajdonosunkat és Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják” (Júdás 4).

A ’belopakodott’ emberek félrevezető módon hamis tanításokat terjesztettek az igaz keresztények között. (Vö. Galata 2:4; 1János 2:19.) Jézus előre megmondta, hogy ellenséges mozgalom fog megindulni Jehova népének a megrontása céljából, hiszen rámutatott, hogy az Ördög elveti majd a „gyomot”, vagyis az álkeresztényeket a „búza”, vagyis Krisztus igaz követői közé (Máté 13:24–30, 36–43). Az apostolok is figyelmeztettek a hitehagyásra, Péter pedig kifejezetten „hamis tanítókról” beszél (2Péter 2:1; Cselekedetek 20:29, 30; 2Thessalonika 2:3).

¹⁵ Ezeknek a gonosz embereknek azonban nem sikerül fellázítani és megrontani az egész gyülekezetet. „Régen”, még mielőtt a hithű Énókh prófétált volna, az ilyen emberek már ki voltak jelölve Isten elmarasztaló ítéletére (1Mózes 3:15; 5:21–24; Júdás 14, 15). „Ez az ítélet” nyilván azonos azzal, amit Júdás levele a későbbiekben feltár.

16. Milyen módon voltak az „istentelen emberek” bűnösek abban, hogy ’a mi Istenünk ki nem érdemelt kedvességét mentségül használták fel a gátlástalan viselkedésre’, és miben volt téves a gondolkozásuk?

¹⁶ A hamis tanítók „istentelen emberek”, vagyis olyanok, akik „nem tisztelik Istent” (The New Testament in Modern English, J. B. Phillips fordítása, angolban). Tisztátalan szándékkal, tisztátalan szemekkel tekintenek Jehova megtisztított népére. Ezek a tiszteletet nem ismerő emberek, tévelygő módon úgy következtettek, hogy ha Isten megbocsátott korábbi paráznáknak, bálványimádóknak, házasságtörőknek stb., elég könyörületes lesz majd és megbocsát annak is, aki szándékosan újra bűnös úton jár. Azt hitték, büntetlenül megszeghetik Isten erkölcsi törvényeit, azután pedig a megbánás bizonyos látszatát keltve megmaradhatnak Jehova népe között, amíg újra engednek a bűnnek, ’elcsábítják az ingatag lelkeket’ és erkölcstelenségbe viszik őket (2Péter 2:14). Az „istentelen emberek” tehát abban is vétkesek, hogy „a mi Istenünk ki nem érdemelt kedvességét mentségül használják fel a gátlástalan viselkedésre”. Valójában nem értékelik és nem ismerik el, hogy Isten könyörületes volt, amikor megtisztította a hivőket bűneiktől a Krisztus vérében, hogy attól kezdve helyes úton járjanak (Róma 6:11–23; 1Korinthus 6:9–11).

17. Milyen módon ’tagadták meg egyesek az egyedüli Tulajdonosukat és Urukat’, és mi vár az ilyenekre?

¹⁷ Ha közülünk, Jehova önátadott tanúi közül bárki enged az istentelenek nyomásának és a bűn rabjává lesz, hogy önző testi vágyait kielégítse, az „hamisnak bizonyul” annak szemében, aki drága vérén vásárolt meg bennünket. Ezzel Jézus Krisztust, Tulajdonosát és Urát fosztja meg jogos tulajdonától (1Korinthus 7:22, 23). Mivel az ilyenekre pusztulás vár, létkérdés, hogy ellenálljunk a gonosz embereknek!

Erőteljes tanács napjainkra

18, 19. a) Milyen bűnös úton járnak egyesek, akik azt állítják magukról, hogy keresztények? b) Milyen befolyással vannak némelyekre? c) Milyen tanács segít a hű keresztényeknek még jobban felkészülni arra, hogy ’kemény harcot folytassanak a hitért’?

¹⁸ Ma néhányan azok közül, akik Jehova tanúinak gyülekezetéhez jöttek, megpróbálták előmozdítani a hamis tanítást és a gátlástalan viselkedést. Ezek a lelkiismeretlen egyének figyelmen kívül hagyták Isten igazságos irányadó mértékét, és igazi veszélyt jelentenek a lojális keresztények számára.

¹⁹ Sajnos, keményen munkálkodó, helyes szellemben levő Krisztus-követőkre is befolyással lehet a hamis tanítás és a gátlástalan viselkedés. De Júdás erőteljes tanácsa megszilárdítja a hűségeseket és nem esnek áldozatul a sátáni erőfeszítéseknek, amelyek tönkre akarják tenni Jehova Istenhez fűződő jó viszonyukat. Amikor tehát tovább vizsgáljuk Júdás ihletett levelét, bárcsak alaposabban felkészülnénk arra, hogy ’folytassunk kemény harcot a hitért’!

[Lábjegyzet]

Tudnál-e válaszolni az alábbi kérdésekre?

◻ Milyen tényezőkkel foglalkozik Júdás levele, amely tényezők veszélybe sodorhatják az őszinte keresztényeket?

◻ Miért jelent ma nagy értéket számunkra Júdás levele?

◻ Miért volt szüksége nagyobb mértékű könyörületességre, békére és szeretetre azoknak, akikhez Júdás a levelét intézte?

◻ Milyen az a „hit, amelyet a szentek egyszer s mindenkorra megkaptak”?

◻ Miért buzdította Júdás a hívőtársait arra, hogy folytassanak kemény harcot a hitért?