Meneküljetek Isten Királyságához!
1. Mit jegyezhetünk meg a megmeneküléssel kapcsolatban Pál apostolnak a Zsidókhoz írt leveléből?
PÁL apostol a Zsidókhoz írt levelében fontos dolgokat közöl velünk a megmeneküléssel kapcsolatban. Két vonatkozásban is beszél róla: elmondja, hogy mi az, amit meg kell tennünk és mi az, amit el kell kerülnünk. Érveinek alátámasztására gyakran idéz a Héber Iratokból, amelyeket az akkori olvasók — a kereszténnyé lett zsidók — nagyon is jól ismertek.
2. Hogyan hasonlította össze Pál az Isten Fiát az angyalokkal és milyen végkövetkeztetést von le ebből?
2 A Zsidók első fejezetében Pál hangsúlyozza az Isten Fiának még az angyalokénál is magasabb állását. Ezután az apostol ezt mondja: „Ezért szükséges, hogy [mi, keresztények] a szokásosnál nagyobb figyelmet szenteljünk azoknak a dolgoknak, amelyeket hallottunk, hogy soha el ne sodródjunk. Mert, ha az angyalok által mondott beszéd erősnek bizonyult, hogyan fogunk megmenekülni mi, ha elhanyagolunk egy olyan nagyszerű megmentést, amelyet a mi Urunk [Jézus Krisztus] kezdett el hirdetni . . . ?” (Zsid 2:1–4).
3. a) Melyik más reménységnél, és milyen módon jobb a Krisztus Jézus általi megmentésbe vetett reménység? b) Mivel van szorosan összekapcsolva ez a „jobb reménység”? c) Mire van szükségünk, akár mennyei, akár földi reménységgel rendelkezünk?
3 A megmentés reménysége, amelyet Jézus Krisztus által kaptunk sokkal jobb és nagyobb, mint amit az „angyalok által” a Sinai hegynél adott Törvény helyezett kilátásba (Gal 3:19). Azért jobb, mert egy „jobb szövetség”-re épült fel, „amely törvényesen megerősített jobb ígéreteken alapul”, egy sokkal jobb áldozaton (amelyet „egyszer s mindenkorra” mutattak be, s amely „jobb reménységet” ad) és egy felsőbbrendű papságon, amely a Melkisédekéhez hasonló (Zsid 7:15–25; 8:6; 9:23–28). De ehhez a „jobb reménység”-hez nagyobb felelősség párosul. Ezért szükséges nagyobb figyelmet és gondot fordítani arra, hogy elkerüljünk minden hanyagságot, hogy „soha el ne sodródjunk”. És jóllehet itt a mennyei megmentésről van szó, ugyanolyan felelősség hárul mindazokra, akik földi megmentésben reménykednek Isten Királysága alatt.
4. Mit jelent sodródni és hogyan vonatkozik ez a keresztényekre?
4 Mennyi erőfeszítésbe kerül az, hogy kezdjünk elsodródni? Nos, egyáltalán semmibe. Ha egy folyón vagyunk, akár csónakban, akár a vízben, az áramlat egyszerűen magával sodor. Így van ez a való életben is. Ha mi, keresztények sodródni kezdünk, követni fogunk bármilyen befolyást, amely az utunkba kerül, akár kívülről érjen az minket, akár belülről, az öröklött hajlamainkból fakadjon. Kezdjük elveszíteni a szellemi értékek iránti nagyrabecsülésünket. Ez fokozatosan fejlődhet ki bennünk, ezért résen kell lennünk ezen a téren. Máskülönben nem leszünk képesek „megragadni a valódi életet”, és az a veszély fenyeget, hogy végkép elveszítjük az életünket (1Tim 6:19). Amint Pál hangsúlyozta, hogyan kerülhetnénk hát el a végső végzetes következményeket, ha nem vetünk véget az ilyen hanyag magatartásnak és eljárásmódnak?
5. Milyen veszélyes szívállapottól óvnak minket Pálnak a zsidó keresztényekhez intézett szavai?
5 A héber keresztényekhez intézett következő szavaiban az apostol egy ennél is veszélyesebb eljárásmódra hívja fel a figyelmünket. Ezt írja: „Vigyázzatok, testvérek, nehogy valamelyikőtökben hit nélküli, gonosz szív fejlődjön ki egyszer és elhúzódjon az élő Istentől; hanem továbbra is naponként intsétek egymást, amíg tart a ,ma’, nehogy megátalkodottá váljon valaki közületek a bűn félrevezető ereje által” (Zsid 3:12, 13).
6. a) Mit jelent „elhúzódni” vagy elszakadni valakitől? b) Mi okozza, hogy egyesek ,elhúzódnak az élő Istentől’ és hogyan lehet ezt elkerülni?
6 Ahhoz, hogy kezdjünk elsodródni, nincs szükség semmilyen erőfeszítésre; ahhoz azonban, hogy kezdjünk „elhúzódni” valakitől, határozott lépésre van szükség. Jóllehet még talán szemtől-szembe állunk valakivel és igyekszünk a kegyében maradni, magunkban talán már kezdünk visszahúzódni vagy eltávolodni tőle azzal, hogy hátrafelé lépünk. Vajon miért kezdene valaki ’elhúzódni az élő Istentől’? Nos, a válasz: A hit hiánya miatt. Amint a kapcsolt szövegrész mutatja, Pál nem a gyenge hitről beszél, amely elégtelen ismeret vagy nem egészen pontos megértés következménye. Ehelyett ezt a figyelmeztetést idézi: „Meg ne keményítsétek a szíveteket.” Ezt tették ugyanis az izraeliták a pusztában annak ellenére, hogy látták, amit Jehova ’negyven évig tett’ és élvezhették csodálatos gondoskodását és védelmét (Zsid 3:7–11). Ezért ma minden igaz keresztény tartozik segíteni és bátorítani egymást, nehogy hátrafelé lépjen annak következtében, hogy megátalkodottá válik a bűn félrevezető ereje által’. Arra kell buzdítanunk egymást, hogy őrizzük meg elevennek a hitünket. Emlékezzünk csak vissza: Ábrahám hitben, engedelmesen cselekedett a súlyos próba alatt és ezért ,Jehova barátjának’ hívták őt. Mi, Jehova mai tanúi csak akkor győzhetünk, ha „mindvégig szilárdan ragaszkodunk kezdeti bizodalmunkhoz” (Zsid 3:13, 14; Jak 2:21–26).
7. A Zsidókhoz írt levelének a vége felé hogyan mutat rá Pál a keresztényeken nyugvó felelősségre, amely nagyobb, mint a testi izraeliták felelőssége volt?
7 A Zsidókhoz írt levelének vége felé Pál ugyanazt az érvelést folytatja, amit a Zsidók 2:1–4-ben használt. Rámutat a keresztényeken nyugvó nagyobb felelősségre, amit az ókori testi izraelitákon nyugvó felelősséghez viszonyít. De még erőteljesebb kifejezést használ és ezt mondja: „Mert, ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki isteni figyelmeztetést adott a földön, mennyivel kevésbé [menekülünk meg] mi, ha a mennyből szólótól fordulunk el!” (Zsid 12:25).
8, 9. a) Mit jelent elfordulni valakitől, és hová vezethet ez a szellemi dolgok tekintetében? b) Hogyan és miért kell megszívlelnünk azt, amit figyelmeztetésként közölnek velünk? c) Mi történik akkor, ha elfogadjuk az isteni figyelmeztetést?
8 Elfordulni valakitől azt jelenti, hogy szándékosan hátat fordítunk neki, s ez gyakran azt jelenti, hogy megtagadjuk őt. Ezt a magatartást és viselkedést mutatták fel az izraeliták is mint nemzet egészen Malakiás idejéig, amikor Jehova így szólt hozzájuk: „Ősatyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat” (Mal 3:7). És, ha egy felkent keresztény, egy szellemi izraelita fokozatosan megteszi ezeket a helytelen lépéseket, mi lesz annak a kimenetele? Fennáll az a súlyos veszély, hogy azoknak az osztályába kerül, akikről Pál apostol ezt írta: „Lehetetlen ugyanis azok számára, akik egyszer s mindenkorra elnyerték a felvilágosítást . . . és mégis elestek, hogy ismét megújuljanak a megtérésre” (Zsid 6:4–6). Természetesen csak Jehova Isten és Jézus Krisztus határozhatja meg, hogy valaki eljutott-e addig a pontig, ahol már lehetetlen az újjáéledés a bűnbánatra.
9 Feltétlenül meg kell szívlelnünk ezeket a figyelmeztetéseket. A hitünk elvesztésével elkezdődhet az a folyamat, amikor magától értetődőnek tekintünk dolgokat, közönyösnek mutatkozunk és csaknem észrevétlenül elsodródunk. Egyik helytelen lépés vagy magatartás könnyen követheti a másikat, amíg azon vesszük észre magunkat, hogy túl messzire mentünk és oly mélyre süllyedtünk, hogy már nincs felgyógyulás. Mielőtt ez bekövetkezne, Jehova kétségkívül alávet minket bizonyos fegyelmezésnek, amiről Pál is beszél ugyanebben a levelében, s amely tanácsot bölcsen el kell fogadnunk. Pál ezt írta a héber keresztényeknek:: „Ti azonban teljesen elfelejtettétek a figyelmeztetést, amelyet mint fiak kaptatok: ,Fiam, ne kicsinyeld le Jehova fegyelmezését, ne is csüggedj el, amikor helyreigazít téged; mert Jehova megfegyelmezi azt, akit szeret; igen, megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.’ . . . Igaz, hogy egyetlen fegyelmezés sem látszik pillanatnyilag örvendetesnek, hanem keservesnek, utóbb mégis békességes gyümölcsöt terem, azaz igazságosságot azoknak, akik általa gyakoroltatnak” (Zsid 12:5–11).
10. Miért nem szabad soha elutasító vagy borúlátó nézetet vallanunk a testvéreinkkel vagy akár saját magunkkal kapcsolatban?
10 A fentiekből nem az tűnik ki, mintha Pál elutasító vagy borúlátó nézetet vallana szellemi testvéreivel kapcsolatban. És nekünk sem kell úgy tekinteni ma önmagunkat, sem a testvéreinket a gyülekezetben. Még akkor is, miután az apostol azt mondta azoknak a héber keresztényeknek, hogy ,tompult a hallásuk’ és ,tejre van szükségük, nem kemény eledelre’ — és miután figyelmeztetést közölt azokkal kapcsolatban, akik minden megbánás lehetősége nélkül elestek — ezt mondja: „A ti esetetekben azonban, szeretteim, jobb dolgokról vagyunk meggyőződve, és megmentéssel járó dolgokról, még ha ilyen módon beszélünk is.” Pál ezután arra buzdít, hogy legyünk utánzói azoknak, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket’ (Zsid 5:11, 12; 6:4–6, 9–12).
KIMENEKÜLÉS BABILONBÓL
11. Milyen jövendölésre kapott ihletést Dániel, hogy előre bejelentse Isten népének a megmenekülését?
11 Mindenféle megmenekülés kulcsfontosságú tényezője elfutni a veszélyeztetett helyről vagy helyzetből, mégpedig a lehető legsürgősebben. Vajon szükség van-e ilyesmire napjainkban? Feltétlenül szükség van! Közvetlenül a keresztények mostani kritikus helyzetére utalnak azok a szavak, amelyeket Dániel próféta ihletés alatt írt le: „És azidőben felkel Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll. És az bizonyosan olyan nyomorúság ideje lesz, amilyen még nem volt, amióta nemzet létezik, mindezideig. És azidőben a te néped megmenekül, mindenki, aki be van írva a könyvbe” (Dán 12:1). Igen, Dániel népe — jelenleg az Isten népe — megmenekül. Míly nagyszerű biztosíték!
12, a) Mikor utalt Jézus Dániel jövendölésére? b) Mikor és kinek érdekében kelt fel Mihály és hogyan mutatta meg a hatalmát?
12 Egy nagyobb és jelentősebb beteljesedésre utalva, amelyre napjainkban, a „vég idején” kerül sor, Jézus azokra a szavakra célzott, amelyeket a Máté 24. fejezetében feljegyzett nagyszabású próféciájában mondott. Ott kijelentette: „Akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig és nem is lesz többé” (Dán 12:4; Máté 24:21). I. sz. 1914 óta Jézus Krisztus az a mennyei fejedelem, Mihály, aki felkelt és megmutatta hatalmát az Isten mai népe érdekében. És vajon kikből áll ez a nép? Nem testi izraelitákból, hanem a szellemi izraeliták maradékából, akiknek „körülmetélése a szívében van szellem által és nem írott törvénykönyv szerint” (Róma 2:29).
13. Mióta kapott felszólítást a szellemi izraeliták maradéka arra, hogy meneküljön Nagy Babilonból, és milyen állapotban voltak ők azt megelőzően?
13 Mindazonáltal, főleg i. sz. 1919 óta, ez a hű és megtisztított maradék megszívlelte a felhívást: „Meneküljetek észak földjéről. . . . Hé, Sion! Mentsd meg magadat te, aki Babilon leányánál lakozol!” (Zak 2:6, 7; Jer 51:45). A fenti időpont előtt és az első világháború alatt ez a maradék Nagy Babilon fogságában volt, a hamis vallás világbirodalmának bilincseiben.
14. a) Kik azok, akik „be vannak írva a könyvbe”? b) Vajon mások is megmenekülnek a pusztulástól, és ha igen, kik lesznek azok?
14 Amint azt Dánielnek megmondták: a maradék minden tagja „beírva találtatott a könyvben”. Ők odatartoznak „az elsőszülöttek gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben” (Zsid 12:23; lásd még a Malakiás 3:16-ot!). A gonoszok pusztulását elkerülőkhöz tartozik még egy „nagy sokaság” olyanokból, akik nem szellemi izraeliták, hanem „idegenek”-hez hasonlíthatók. De ezek is „szeretik Jehova nevét” és hű szolgáivá lettek. És mire számíthatnak? Nos, Jehova így válaszol erre: „Őket is felviszem szent hegyemre és megörvendeztetem őket az imádság házában.” A „nagy sokaság”-nak ezek a tagjai szent szolgálatot végeznek Istennek az ő templomában. Túlélik a „nagy nyomorúságot” és elvezetik őket „az élet vizének forrásaihoz” (És 56:6, 7, Jel 7:9–17).
15. Milyen utolsó figyelmeztetés hangzik el a Nagy Babilonból való kimenekülésre vonatkozóan?
15 Az előbbi próféciák megerősítése végett tovább olvassuk most a Biblia utolsó prófétai könyvét, amely Isten mai népéhez szól. Végső figyelmeztetést közöl Nagy Babilonról, a hamis vallási birodalomról ezekkel a szavakkal: „Menjetek ki belőle, én népem, ha nem akartok részt venni bűneiben és ha nem akartok kapni csapásaiból. Mert bűnei felhalmozódtak egészen az égig és Isten megemlékezett igazságtalan cselekedeteiről. . . . Ezért egyetlen napon fognak rázúdulni csapásai: . . . és teljesen megégetik tűzzel, mert erős Jehova Isten, aki megítéli őt” (Jel 18:4–8).
16. a) Miért mondhatjuk azt, hogy még mindig van idő a Nagy Babilon pusztulásából való kimenekülésre? b) Hogyan számíthatunk azok közé, akiket Isten „én népem”-nek nevez?
16 Még van idő a megmenekülésre! A futásra vonatkozó felszólítás erőteljesen és világosan szól. Sürgős üzenet az, amit ma Jehova tanúi hirdetnek. Ezúttal nem csupán arról van szó, hogy egyetlen ház ég. Inkább egy egész „város” fog lángba borulni. És ha ez a tűzvész egyszer elkezdődik, már késő lesz a menekülésre. Azok, akik a szívük mélyén babiloniak, nem válaszolnak és nem is akarnak válaszolni a figyelmeztetésre. Mások számára azonban még mindig van lehetőség arra, hogy megmutassák: a szívük mélyén igenis Jehova Istent akarják szolgálni és lojálisak akarnak lenni Krisztus Jézus alatti Királyságához. Ezért még alkalmuk van arra, hogy kinyilvánítsák: joggal számítják őket is azok közé, akiket Isten az „én népem”-nek nevez. Ezek meghívást kapnak, hogy jöjjenek a „más juhok” közé, legyenek része az egy nyájnak egy pásztor alatt’ (Ján 10:16). Jehovának végzett szívből jövő szolgálatod és az ő Királysága iránti lojalitásod alapján szerencsére te is Isten népe közé számíthatsz!
FUSSATOK ISTEN VÁROSÁBA — SIONBA!
17. Miről gondoskodott Jehova a megmenekülők számára?
17 Amint már előbb említettük, nem csupán arról van szó, hogy elmeneküljünk egy bizonyos helyről vagy helyzetből, ahol nagy veszély fenyeget. Arról is szó van, hogy találjunk valamilyen menedékhelyet és valaki odasegítsen minket. Vajon a „megmenekülésünkről Gondoskodó” törődik ezzel? Csupán azért figyelmeztette népét, hogy meneküljön el a „városból”, amelyet rövidesen tűz pusztít el, hogy ez a nép azután magára hagyatva bolyongjon a pusztában? Figyeljük meg a választ az ő Szavában: „És úgy lesz, hogy mindaz, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül; mert bizony Sion hegyén és Jeruzsálemben lesznek a megmentettek, amiként Jehova megmondta, és a túlélők között lesznek azok, akiket elhív Jehova” (Jóel 2:32).
18. Milyen értelemben van Izrael ókori fővárosának modernkori ellenképe?
18 A Biblia tehát két városról beszél: az egyik, ahonnan el kell menekülni és a másik, ahol többed magunkkal menedéket találhatunk. Izrael ókori fővárosa — amelyet gyakran Sion vagy Jeruzsálem néven említenek —, a „mennyei Jeruzsálemet” ábrázolja, Isten mennyei Királyságát, amelyet a földön a „hű és értelmes rabszolga” osztály maradéka képvisel. Ezekről beszélt Jézus a Máté 24:45–47-ben (Zsid 12:22). Jehova sok ókori szolgáját arra ihlette, hogy bátorítsák és irányítsák mindazokat, akik az ő Királyságába menekülnek.
19, 20. Milyen útmutatást és bátorítást kapunk Ésaiás által: a) az Ésaiás 2:2–4-ben, és b) az Ésaiás 26:1–4-ben?
19 Ezen hű szolgák egyike volt Ésaiás, aki egy igen boldog időről jövendölt e szavakkal: „Bizony sok nép megy el és ezt mondja: Jertek, menjünk fel Jehova hegyére . . . és megtanít az ő utaira és az ő ösvényein járunk.’ Mert Sionból jön ki a törvény és Jeruzsálemből Jehova beszéde.” Az alatt a törvény alatt és abból a beszédből megtanulják, hogyan kell békében élni, és „hadakozást többé nem tanulnak” (És 2:2–4; lásd még a Sofóniás 2:3-at!).
20 Ésaiás később további részleteket közöl a próféciájában arra vonatkozólag, hogy mindez hogyan fog megtörténni és ezt mondja: „Azon a napon ezt az éneket éneklik majd Júda földjén: Erős városunk van. A megmentést teszi kőfallá és bástyává. Nyissátok ki a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nemzet, amely megőrzi hűségét. A biztos alapokon álló hajlamot megőrzöd tartós békében, mert bizalmuk benned van. Bízzatok Jehovában minden időben, mert Jah Jehovában van a határtalan idők kősziklája” (És 26:1–4).
21. Hogyan írja le igen vonzó szavakkal az Ésaiás 61:4–11 verse a szellemi paradicsomot?
21 Próféciájának vége felé és kiterjesztve a jövendölést a Sionhoz tartozó egész területre, Ésaiás ékes szavakkal leírja a helyreállított szellemi paradicsomot, ahol az összes megmentett személy örömteli tevékenységet talál ,a hosszú időn át pusztán hagyatott helyek újjáépítésében’. Nemcsak a szellemi izraeliták járnak elől ebben, de a kijelentés szerint „idegenek fognak ott állni és ők fogják őrizni nyájaitokat, és külföldiek lesznek földművelőitek és vincelléreitek”. Ezek a próféciák nemcsak a ,szorosan vett megmenekülést’ hangoztatják fennszóval, hanem a teljes megmentést, a teljes szabadulást. Ezért mindannyian örömmel csatlakozhatunk Jehova hű felkent „rabszolgája” maradékához a dicséret kifejezésében: „Mindenképpen ujjongani fogok Jehovában. Lelkem örvendezik az én Istenemben” (És 61:4–11).
22. a) Milyen gondoskodásban részesültünk személy szerint is a megmentést illetően? b) Milyen részt kell vállalnunk ahhoz, hogy ez a gondoskodás hasznunkra váljon?
22 Miközben talán egyetértesz azzal, hogy amit eddig megvizsgáltunk, az nagyon is igaz Isten népének egészére vonatkozóan, ámde szeretnéd tudni, hogyan érint ez téged személy szerint. Vajon neked is szükséged van arra, hogy kimenekülj egy vagy több személyes nehézségedből? Ki az, akinek nincs szüksége ilyesmire? Igaz a régi mondás, hogy emberileg szólva az élet nem más, mint egy rövid utazás a bölcsőtől a koporsóig. Nincs hát menekülés a bűn és a halál béklyóitól? Érdekes, hogy mind a bűnt, mind a halált királyként említik meg, s mindkettő el fog tűnni (Róma 5:14; 6:12). Amikor keresztény hívőtársainak írt, Pál megmagyarázta, hogyan nyílt meg a menekülés útja, tudniillik „a Krisztus Jézus által [lefizetett] váltságdíj alapján”. Mert „Isten Őt — a vérében való hit által — engesztelő áldozatul állította oda” (Róma 3:24, 25). Igen, ha hitet gyakorolunk abban az engesztelő áldozatban, elnyerhetjük Isten jóindulatát. Ettől függetlenül még tökéletlenek vagyunk és naponta szükségünk van arra, hogy bűnbocsánatért könyörögjünk. De bűnös hajlamainknak nem szükséges és nem is szabad korlátlanul uralkodniuk az életünkben. Pál ezt írta: „Ne engedjétek tehát királyként tovább uralkodni a bűnt testeteken. . . . Mert ne a bűn uralkodjon felettetek.” Ahhoz, hogy segítsen minket ebben a vonatkozásban, Isten az ő Szavát és hű szolgáit adta nekünk segítségül az ő szent szellemével együtt (Róma 6:12–14; 8:11; Jak 5:14, 15).
23. Milyen nagyszerű kilátás van most előttünk és melyik Királyság alatt valósulhat meg az?
23 Amikor már túl leszünk ezeken a „nehezen elviselhető, válságos időkön” és amíg a „dolgok” sátáni „rendszere” teljesen véget ér, micsoda nagyszerű kilátás nyílik meg előttünk! (2Tim 3:1; 2Kor 4:4). A bűn és a halál nem uralkodik többé királyként. Ehelyett véglegesen megvalósul a tartós és teljes szabadságba való menekülés. Amikor Krisztus társörökösei bemennek mennyei jutalmukba, „a teremtés [az emberiség] is felszabadul a romlottság rabszolgaságából és elnyeri Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságát”. Krisztus Jézusnak „királyként kell uralkodnia, amíg Isten minden ellenséget lábai alá nem vetett. Utolsó ellenségként lesz megsemmisítve a halál”. Míly nagyszerű öröm vár minden lojális megmenekülőre — mindazokra, akik Isten Királyságához menekültek! Minden dicséret és hála Jehovát illeti, mert ő a nagy ,megmenekülésről Gondoskodó’! (Róma 8:19–21; 1Kor 15:25, 26).