„Először a Krisztusban meghaltak támadnak fel”

 1. Miért van szükség a halott emberiség feltámadására ahhoz, hogy bárhol újra élhessenek, és hogyan fektette le Isten az alapot a szükséges feltámadáshoz?

MILYEN reménysége lehetne az emberiség halottainak, ha nem a megígért feltámadás? A halottak feltámadása feltétlen szükségesség, mert az emberi lélek nem halhatatlan. Ezért a test halálakor az nem mehet be egy láthatatlan világban levő magasabb szintű, teljesebb életbe. (Ez 18:4, 20; És 53:12) Ahhoz, hogy a halott emberek újra élhessenek bárhol is, szükség van feltámadásra. Ezért rakta le Isten az alapjait ennek a csodának, hogy az kellő időben létrejöhessen. Amikor feltámasztotta az önmagát feláldozó Fiát a halottak közül a harmadik napon, megnyitotta az utat az arra méltó Fia számára, hogy visszatérjen oda, ahol azelőtt volt: a mennybe. A Fia magával vitte tökéletes emberi áldozatának teljes megváltó értékét. Jézus Krisztus soha többé nem fog meghalni. Egyetlen emberi áldozatot mutatott be az emberiség bűneiért mindörökre. Ezért, amikor másodszor is eljön, az nem jelenti, hogy újból szembe kell néznie a halállal. — Zsid 9:28; Róma 6:9.

 2. Hogyan mutatja meg az 1Korinthus 15:22, 23, hogy Isten bizonyos sorrendet tart be a feltámadásra vonatkozóan?

² Jehova Isten egy bizonyos sorrendet követ a halottak feltámasztása tekintetében. Erre Pál apostol hívja fel a figyelmünket, aki maga is látta a feltámadt Jézus dicsőségét és beszélt is Jézussal. Mintegy 18 évvel később Pál írt a görögországi Korinthusban levő gyülekezetnek és felvetette a kérdést: „Ha Krisztussal kapcsolatban azt prédikáljuk, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják egyesek közületek, hogy nincsen halottak feltámadása?” (1Kor 15:12) A kérdés után Pál kifejti az ihletett választ. A továbbiakban ezt mondja: „Amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, ugyanúgy a Krisztusban mindannyian élőkké tétetnek. De mindenki a maga sorrendje szerint: Krisztus az első zsenge, azután azok, akik a Krisztuséi az ő jelenléte (görögül: parousia) idején.” (1Kor 15:22, 23) Egyedül Isten volt felelős Jézus feltámasztásáért.

 3. Hogyan lett Jézus az „első” a feltámadásban?

³ Jézus Krisztus i. sz. 33. Nizán hó 16-án támadt fel, azon a napon, amelyen a zsidó főpap bemutatta az árpaaratás első zsengéjét. Ez pontosan megfelel annak, hogy Jézus az „első zsenge” az emberi halottak feltámadásában. (1Kor 15:20) Ez Jézus Krisztust az első „rang”-ra emeli. Amiképpen a zsidó árpaaratásnál is volt learatni való utótermés, ugyanígy a halottak feltámadásánál is lennie kell utótermésnek. De mivel Jézus Krisztus áll rangsorban az első helyen, Pál úgy nevezi őt, mint aki „elsőszülött a halottak közül, hogy mindenben az első lehessen”. — Kol 1:18.

 4. Milyen hivatalos esemény kezdetéig kellett várni még az első emberi halottak feltámasztásával is, és mikor vette kezdetét ez az esemény?

⁴ Jézus Krisztus az áldozati halálával visszavásárolta vagy megváltotta az egész emberi családot, akik meghalnak „Ádámban”. Ezért mindannyian a „Krisztuséi”. De még az első emberi halottaknak a feltámasztásával is várni kellett addig, amíg Jézus Krisztus „jelenléte” vagy parousiája elkezdődik. Ez a hivatalos jelenlét a második eljövetelével kezdődik. A „jel” szerint, amelyet Jézus megjövendölt, valamint bizonyos bibliai időszámítások alapján az ő láthatatlan „jelenléte” vagy parousiá-ja i. sz. 1914 őszén kezdődött.a

5, 6. Hogyan mutatja meg az 1Thessalonika 4:13–17, hogy Isten sorrendet tart be és „rangsorolja” azoknak az aratását, akik meghaltak „Ádámban”?

⁵ Jehova Isten betartja a sorrendet vagy „rangsorolást” azoknak a feltámasztásánál, akik meghaltak „Ádámban”, és akiket a feltámadás utóterméseként aratnak le. Különösen azért, hogy megvigasztalja az első századi keresztényeket, akik elvesztették hozzátartozóikat, mivel „azok halálalvásba merültek a Krisztusban”, Pál apostol ezt írta:

⁶ „Ez az, amit mondunk nektek Jehova szava által, hogy mi, az élők [szellemtől-nemzett keresztények], akik életben maradunk az Úr jelenlétéig, semmiképpen nem előzzük meg azokat [a szellemtől-nemzett keresztényeket], akik halálalvásba [hangos parancsszóval, NIV]b egy arkangyal hangjával és Isten trombitaszavával, és akik Krisztussal egységben haltak meg, először azok kelnek fel. Azután mi, az élők, akik életben maradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkben, hogy találkozzunk az Úrral a levegőben; és így mindig az Úrral leszünk majd.” — 1Thess 4:13–17.

 7. Milyen különleges halottakról beszélt itt Pál, és hogyan mutat rá a Jelenések 14:12, 13 egy különleges időre, amikor feltámadhatnak?

⁷ Itt Pál apostol nem az emberiség halottairól beszél általánosságban, hanem „azokról, akik halálalvásba merültek” Krisztusban, „akik Krisztussal egységben haltak meg”. A Biblia utolsó könyvében János apostolnak van valami mondanivalója arról, amikor ezek a halott keresztények fel lesznek támasztva a halálalvásból. A Jelenések 14:12, 13-ban János ezt írja: „,Itt [a nemzetközi béke és biztonság világszervezetével kapcsolatban] van, ami kitartást jelent a szenteknek, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét.’ És hangot hallottam a mennyből, mely ezt mondta ,Írd: Boldogok a halottak, akik az Úrral egységben halnak meg, mostantól kezdve. Igen, mondja a szellem, hadd pihenjenek meg a munkáiktól, mert a tetteik elkísérik őket.’” Nos, mikortól van ez a „mostantól kezdve”?

 8. Miért jelenti a „mostantól kezdve” azt, hogy az Úr szellemben történő jelenléte alatt, és vajon a haláluk véget vet-e a tetteiknek?

⁸ Annak fényében, amit Pál ír az 1Thessalonika 4:16, 17-ben, ennek a Jézus Krisztus „jelenléte” vagy parousiája alatt kell lennie, nem annak kezdete előtt, hanem az után. Még a szellemben való láthatatlan jelenléte alatt is lesznek szellemtől-nemzett keresztények a földön, akik „az Úrral egységben halnak meg”. Különösen ezek lehetnek „boldogok”, hogy az ő „jelenléte” alatt halnak meg. A testben történő haláluk nem vet véget „tetteik”-nek semmilyen időtartamra. Vajon miért nem? Mert „a tetteik elkísérik őket”, vagyis betű szerint, a görög szöveg alapján ,követik őket’.

 9. A Jelenések 14:13 szerint miért „boldogok” azok a „szentek”, akik abban az időben halnak meg?

⁹ Ez megköveteli a működés áthelyezését a testben való cselekedetektől a földön, a szellemben való cselekedetekhez a mennyei birodalomban. Azokat illetően, akik „az úrral egységben halnak meg”, Pál apostol ezt mondja: „Így van ez a halottak feltámadásával is. Elvetik romlandóságban, feltámad romolhatatlanságban. Elvetik gyalázatban, feltámad dicsőségben. Elvetnek fizikai testet, feltámad szellemi test. Ha van fizikai test, van szellemi test is.” (1Kor 15:42–44) Ezek a „boldog” feltámasztottak tovább folytatják „munkáikat” szellemi testben végzett cselekedetekkel a szellemi birodalomban. Nekik nem kell aludniuk a halálban Krisztus jelenlétére várva.

MIVEL JÖN LE AZ ÚR A MENNYBŐL?

10. Mivel jön le az Úr Jézus Krisztus a mennyből a szellemtől-nemzett tanítványai feltámasztására a kijelölt időben?

¹⁰ Pál apostol elmondja nekünk, mi kíséri az úr szellemi lejövetelét a mennyből és ezt mondja: „Mi, az élők, akik életben maradunk az Úr jelenlétéig [parousia], semmiképpen nem előzzük meg [szellemi feltámadásban részesülve] azokat, akik halálalvásba merültek; mert maga az Úr fog lejönni a mennyből parancskiáltással, egy arkangyal hangjával és Isten trombitaszavával, és akik Krisztussal egységben haltak meg, először azok kelnek fel.” — 1Thess 4:15, 16.

11. Kik hallják meg az Úr Jézus Krisztus „parancskiáltás”-át, amikor lejön a mennyből és kik engedelmeskednek?

¹¹ Ki hallja meg a „parancskiáltást”, amellyel az Úr Jézus Krisztus lejön az Isten jobbján levő mennyei állásából? Nyilván a szellemtől-nemzett keresztények, akik addig meghaltak „az Úrral egységben”. Tudjuk, hogy a földön élő egyetlen ember sem hallotta közvetlenül a hangját a szellemi lejövetele óta, vagyis a láthatatlan „jelenléte” vagy parousiája óta, amely 1914 kora őszén kezdődött. De „a Krisztusban meghaltak” (Authorized Version) hallották őt és engedelmeskedtek neki.

12. a) Mikor kezdődik az „utolsó nap”, amelyről Jézus a János 6:53, 54-ben beszélt, és azok a tanítványok hogyan mennek be az „örökké tartó élet”-be? b) Melyik úgynevezett „utolsó nap”-tól különbözik ez?

¹² A Jézus Krisztus által ily módon feltámasztottak a tanítványokhoz tartoznak, akikkel kapcsolatban ezt mondta: „Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok vérét, nem lesz élet tibennetek. Aki eszi a testemet és issza a véremet, annak örökké tartó élete van [attól kezdve, hogy feltámad a halottak közül] és én feltámasztom őt az utolsó napon.” (Ján 6:53, 54) Azon az „utolsó napon” erő van a ,parancskiáltásában’, hogy feltámassza a halálalvásból a tanítványait, akik az ő hústestének és vérének ebben a különleges kiváltságában részesültek. Ezek számára a kiváltságos tanítványok számára az „utolsó nap” akkor kezdődik, amikor bemennek az „örökké tartó életbe” a mennyben azáltal, hogy a Krisztuséhoz hasonló „szellemi testben” támadnak fel. Mivel ez az „utolsó nap” a hithű szellemtől-nemzett keresztények feltámadására vonatkozik, akiknek mennyei reménységük van, különbözik attól az „utolsó nap”-tól, amelyre a bethániai Márta gondolt, mert neki egyáltalán fogalma sem volt egy szellemi feltámadásról a mennyben.

13. a) Kinek a hangját hallják meg azok, akik „Krisztusban haltak meg”, és ki az „arkangyal”? b) Milyen bibliai bizonyítékunk van erre?

¹³ A megdicsőített Úr Jézus Krisztus továbbá „egy arkangyal hangjával” jön le. Ez az ő saját hangja. Ő az „arkangyal”. A juhokról és kecskékről szóló példázatában Jézus ebben az arkangyali minőségében utalt önmagára, amikor ezt mondta: „Amikor az ember Fia eljön az ő dicsőségében és vele a szent angyalok mind, akkor leül dicsőséges trónjára. És elébe gyűjtik az összes nemzeteket.” (Máté 25:31, 32) Emberré születése előtti állapotában a mennyben Mihály volt a neve. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy őróla van szó a keresztény korszak előtti jövendölésben, a Dániel 12:1, 2-ben: „Abban az időben feláll Mihály, a nagy fejedelem, aki a te [Dániel] néped fiaiért áll. És minden bizonnyal olyan nyomorúságos idő lesz, amilyen nem következett be, amióta nemzet kezdett lenni egészen addig az ideig. És akkor megszabadul a te néped, mindenki, akit beírva találnak a könyvben. És sokan azok közül, akik a föld porában alusznak, felébrednek, ezek határtalan ideig tartó életre, azok pedig gyalázatra és határtalan ideig tartó utálatra.”

14. A Jelenések 12:7 minek minősíti azt, akinek az arkangyal nevet adja, és hogyan utal a Júdás 9. verse ennek az arkangyalnak egy korábbi vitájára?

¹⁴ A Jelenések 12:7 úgy mutatja be az angyalokat, mint akik alá vannak rendelve Mihálynak, és ezt mondja: „Háború tört ki a mennyben: Mihály és az angyalai [nem a feltámasztott szellemtől-nemzett keresztények] harcoltak.” Továbbá Júdás 9. verse úgy beszél róla, mint arkangyalról, és ezt mondja: „Mihály arkangyal összekülönbözött az Ördöggel és vitatkozott Mózes teste felett.” Az Ördög nem kapta meg a testet.

15. Hogyan veszített Sátán, az Ördög a Mihály arkangyallal vívott harcban és megakadályozhatja-e Krisztus tanítványainak feltámadását és felmenetelét a mennybe, hogy Jézus Krisztussal legyenek?

¹⁵ Az egész korszakon át tartó vitában Sátán, az Ördög veszített. A mennyei háborúban is vereséget szenvedett és őt valamint démonangyalait levetették a földünk közelébe, mialatt Mihály arkangyal, név szerint az úr Jézus Krisztus, győztesként a mennyben maradt. Mivel a győzedelmes Jézus Krisztus az „arkangyal hangját” használja, amikor parancsot ad azoknak, akik a Krisztussal egységben haltak meg, hogy jöjjenek elő, az ő „parancskiáltásá”-nak több tekintélye és erősebb hatása van. Azonkívül a legyőzött Sátán, az Ördög nem rendelkezik elegendő erővel ahhoz, hogy megakadályozza a Krisztussal egységben meghaltak szellemi feltámadását és nem lesz képes meggátolni bemenetelüket a szellemi birodalomba, valamint felmenetelüket a mennybe a győzedelmes Jézus Krisztussal.

16. Milyen célból harsan fel „Isten trombitaszava” az Úr mennybál való lejövetelekor, és elsőként kik válaszolnak rá?

¹⁶ Egy további dolog, ami Krisztus mennyből való lejövetelét kíséri, az „Isten trombitaszavának” hangja. (1Thess 4:16) A trombitaszó ez alkalommal nem harci jel, amely egybegyűjti a csapatokat az ütközetre, hogy halálra zúzzák az ellenséget. „Isten trombitaszavának” hangja inkább békés jeladás, amely egybegyűjti Jehova népét, mint amikor az ezüst kürtöket megfújták Mózes idejében, hogy egybegyűjtsék Izrael 12 törzsét. (4Móz 10:1–10) Másutt, az 1Korinthus 15:52-ben, Pál apostol kapcsolatba hozza ezt a gyülekezésre felhívó „trombitaszót” a halott keresztények feltámadásával, amikor ezt mondja: „Az utolsó trombitaszóra. Mert trombita fog szólni és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.” Kik válaszolnak elsőnek arra az „utolsó trombitaszóra”, amikor az mint „Isten trombitaszava” felharsan, hogy újra egybegyűjtse az életre a halottakat? Válaszul ezt mondja az 1Thessalonika 4:16: „És akik Krisztussal egységben haltak meg, először azok kelnek fel.”

17. Miért nem látható emberi szemek számára azoknak a feltámadása, „akik a Krisztussal egységben haltak meg”?

¹⁷ Mindazonáltal a „Krisztussal egységben meghaltak”-nak a feltámadását nem láthatják a földi emberek. Miért nem? Mert azok a szellemi feltámadás áldásában részesülnek, s mindegyik „szellemi testben támad fel”. (1Kor 15:44) Mivel az emberi szemek nem elég erősek ahhoz, hogy meglássák a szellemi testeket, a „Krisztusban meghaltak” feltámadása láthatatlan az emberi szemek számára. Ezért van az, hogy Krisztus „jelenléte” vagy parousiája kezdete óta, tehát 1914-től kezdve, az emberiség nem látta őt, sem nem vette észre tanítványainak feltámadását.

18, 19. a) Vajon Pál azzal, amit az 1Thessalonika 4:17-ben mondott, arra gondolt, hogy azok a keresztények nem halnak meg mielőtt „elragadtatnak”? b) Milyen értelemben „ragadtatnak el” tehát, és milyen testben mennek fel, hogy az Úrral találkozzanak boldogsában?

¹⁸ Pál apostol úgy beszél önmagáról, mint életben marad a földön addig — a szellemtől-nemzett keresztények számára — boldog eseményig, amikor ezt mondja: „Azután mi, az élők, akik életben maradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkben, hogy találkozzunk az úrral a levegőben; és így mindig az Úrral leszünk majd.” — 1Thess 4:17.

¹⁹ Pál apostol itt nem arra gondol, hogy a szellemtől-nemzett keresztények, mint ő maga is, nem halnak meg, hanem emberi testestől, mindenestől „elragadtatnak” az egekbe, a betű szerinti felhők közé. Pál meghalt. Szellemtől-nemzett keresztények, akik ma életben vannak és megértik Krisztus „jelenlétét” vagy parousiáját, hasonlóképpen valószínűleg meghalnak. Miként a földbe ültetett magokat el kell vetni, a „fizikai testet” is mindegyiküknél, azáltal, hogy emberi halált halnak. (1Kor 15:44) Hogyan „ragadtatnak el” tehát „felhőkben” azokkal együtt, akik „a Krisztussal egységben haltak meg”, s akik először támadnak fel? Ily módon: Amikor elvetik őket mint fizikai testet, nem merülnek halálalvásba. Azonnal, egy szempillantás alatt átélik a szellemi feltámadást, visszahagyják fizikai testüket a földön és mindegyikük „szellemi testben” támad fel. Mint szellemi testek találkoznak mennyei Urukkal. Ezen okok miatt nevezhetők különösen „boldogoknak”, a Jelenések 14:13 szerint.

20. Milyen fajta „felhők” azok, ahova az élő, életben maradt keresztények „elragadtatnak” és mi mutatja vagy jelzi a felemelkedésüket?

²⁰ Mit jelent mégis az, hogy elragadtatnak „felhőkben”? Természetesen a felhők magasan szállnak az égen és a felemelkedést jelképezik. Ugyanakkor elrejtik előlünk, földiek előtt azt, ami bennük vagy felettük van. A szellemi testeknek nincs szükségük betű szerinti felhőkre, hogy számunkra láthatatlanokká legyenek. Amire az 1Thessalonika 4:17 utal, azok jelképes felhők, amelyek szinte elrejtik a földi tekintet elől a feltámasztott keresztények elragadását, hogy találkozzanak a magas állásba emelt Urukkal. Emlékezzünk csak, hogyan tért vissza a mennybe Jézus Krisztus a feltámadását követő 40-ik napon, és hogy a felemelkedése közben „felhő ragadta el őt látásuk [a figyelő tanítványok látása] elől”. — Csel 1:9.

21. Vajon az Úr mennyből való lejövetele azt jelenti, hogy a földünkkel közvetlen, személyes kapcsolatba kerül, és mikor ér véget az „utolsó nap”, amelyen feltámasztja a szellemtől-nemzett tanítványait?

²¹ Mit bizonyít mindez? A következőt: Az alászálló Úr Jézus Krisztus nem kerül közvetlen kapcsolatba a földünkkel. A felhők, amelyekben a feltámasztott keresztényeket ábrázolják, amint találkoznak mennyei Urukkal, magasan a föld felszíne felett lebegnek. Azonkívül „a levegőben” történik a feltámasztott keresztények találkozása az Urukkal, nem itt lenn, a földi talajon, sem Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén, sem valamilyen más földi helyszínen. Továbbá, az „utolsó nap”, amelyben ez az elragadtatás történik nem egy földi 24 órás nap. Ez olyan időszak, ami akkor ér véget, amikor az utolsó is mennyei életre támad fel azok közül a szellemtől-nemzett keresztények közül, akiknek részük van az „első feltámadásban”. (Jel 20:4, 6; Ján 6:54) A bibliai jövendölés beteljesedése azt mutatja, hogy már azon a különleges „utolsó napon” élünk.

[Lábjegyzetek]