„Örökké örvendjetek!”

 1. a) Melyik a Zsidók 11:10-ben említett „város”? b) Meddig kell még várnia a „nagy sokaságnak” az „ígéret beteljesedésére”?

VALÓBAN, nagyon örvendhetünk annak, hogy a Messiás Király, Krisztus Jézus most a mennyei „Jeruzsálem”-ben uralkodik. Ez az a „mennyhez tartozó város”, amelyet a Zsidók 11. fejezete említ és amelyért ’kinyújtotta kezét’ Ábrahám, Izsák és Jákob. Ők „nyilvánosan kijelentették, hogy idegenek és ideiglenes lakosok” Kanaán „földjén”, „mert komolyan keresték a szilárdan megalapozott várost, amelynek tervezője és építője Isten”. De miként a „nagy sokaságnak” ma, akiknek reménysége földi örök élet, a régi idők embereinek is várniuk kell az „ígéret beteljesedésére”, amíg a felkent keresztények meg nem kapták örökségüket a mennyei Királyságban (Zsidók 11:8–16, 39, 40; Jelenések 7:9).

„Mennyei Jeruzsálem”

 2. a) Hogyan mutat rá a Zsidók 12:1, 2 a messiási Királyság reménységére? (Zsoltárok 110:1, 2) b) Hogyan történt meg a Királyság eljövetelének előárnyékolása a Sínai-hegynél?

² A Zsidók 12. fejezete egyre buzdítja a felkent keresztényeket, hogy az ősi idők hűséges tanúinak példájából hasznot merítsenek és ’nézzenek figyelmesen hitünk Főközvetítőjére és Tökéletesítőjére, Jézusra’, aki — miután szenvedett — „Isten trónjának jobbjára ült”, míg „a nemzetek kiszabott ideje” be nem fejeződik (Zsidók 12:1, 2). Ezután kihangsúlyozva a keresztények Királyságba vetett reménységét, Pál leírja Jehova dicsőségének félelmet keltő megnyilvánulását a Sínai-hegynél, a Törvény-szövetség beiktatásakor a testi izraelitákkal. Akkor mondta Jehova Izraelnek: „Ha szigorúan engedelmeskedtek szavamnak és valóban megtartjátok szövetségemet, . . . papok királysága és szent nép lesztek” (2Mózes 19:5, 6).

 3. Milyen félelmetesebb valamihez „közeledtek” a szellemi izraeliták?

³ A szellemi izraeliták — a mai felkent keresztények — azonban egy „új szövetség”-ben vannak (Zsidók 8:8–11). Ezért egy sokkal félelmetesebb valamihez „közeledtek”. Vajon mi lehet ez? Nos, Pál így válaszol a Zsidók 12:22-ben: „Egy [bizonyos] Sion hegyéhez közeledtetek, és az élő Isten városához, egy mennyei Jeruzsálemhez.” Ez a közeledés Pál napjainak Királyság-örököseivel kezdődött, mivel ezek „szellemi házzá épültek fel” az alapra, Krisztus Jézusra, amely most a Sionra helyeztetett (1Péter 2:4–9). További felkent keresztények folytatják ezt a közeledést a mennyei Jeruzsálemhez, amíg mind a 144 000 a Bárányhoz nem gyűjtetik, hogy ott álljon vele azon a mennyei Sionhegyén (Jelenések 14:1–5).

 4. Milyen egyéb dolgokhoz „közeledtek” még a felkent keresztények a messiási Királysággal kapcsolatban?

⁴ Itt a Zsidók 12:22–24-ben Pál leír más jellegzetességeket is, melyekhez a keresztények „közeledtek” és amelyek kapcsolatban állnak a messiási Királysággal és annak céljával. Az „angyalok tízezreinek” jelenlétéről beszél, melyeket mind a Dániel 7:9–14, mind a Máté 25:31 megemlít, hogy kéznél vannak, amikor az, aki „az ember fiához hasonló” megkapja a Királyságot. Pál hivatkozik az „elsőszülöttek gyülekezetére”, akik öröklik a Királyságot. Dicsőíti Istent, a „mindenek Bíráját”, aki igazságosnak vagy igaznak nyilvánítja ezeket az ’elsőszülött fiakat’, hogy felvehessék őket az új szövetségbe, amelyet Jézus közvetített saját értékes vére által (Zsidók 9:13–15; Róma 5:1, 9). S Pál itt megemlíti ’ezeknek az igazságosaknak szellemi életét’, a Királyság-örökösökét, akik most „új életben” járnak (Róma 6:4; 8:16).

 5. a) Hogyan tárja fel a Zsidók 12:28, 29, hogy a „mennyei Jeruzsálem” tulajdonképpen a Messiási Királyság? b) Hogyan mutat rá Zsidók 13:14, 15 verse, hogy ez a „város” még a jövőben fog megvalósulni?

⁵ Hogy a Zsidók 12:22-ben leírt „mennyei Jeruzsálem” a Messiási Királyságra vonatkozik, amelyhez a felkent keresztények „közeledtek”, azt a továbbiakban megerősítik a következő, 28. és 29. versek, ahol Pál ezeket mondja: „Minekutána látjuk, hogy rendíthetetlen királyságot kapunk, legyen bennünk továbbra is ki nem érdemelt kedvesség, amely által Istennek elfogadható módon, istenfélelemmel és tisztelettel szent szolgálatot végezhetünk. Mert megemésztő tűz a mi Istenünk.” Pál egészen a levele végéig folytatja ezt a felhívást a buzgalomra a mennyei Jeruzsálemhez vagy Messiási Királysághoz való ’közeledésben’, amint az utolsó fejezetben, azaz a Zsidók 13:14-ben olvashatjuk: „Mert nincs nekünk itt maradandó városunk, hanem komolyan keressük az eljövendőt.” Nos, ez a Királyság elérkezett a korszakalkotó 1914-es évben! Mily komolyan kell ’keresnie először a Királyságot’ a felkentek maradékának a földön, és áldozni Jehovának „a dicséret áldozatát, ami az ő nevéről nyilvános kijelentést tevő ajkak gyümölcse”! (Máté 6:33; Zsidók 13:15).

Az „Új Jeruzsálem”

 6. a) Mi az „új Jeruzsálem” a Jelenésekben található leírás szerint? b) Miért kell hogy mélységesen érdekelje a „nagy sokaságot” ez a „Jeruzsálem”?

⁶ Mi a helyzet akkor az „új Jeruzsálem”-mel, amely először a Jelenések 3:12-ben van megemlítve? Itt a megdicsőített Jézus mondja ’arról, aki győz’: „Oszloppá teszem azt az én Istenem templomában, . . . ráírom az én Istenem nevét és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely a mennyből, az Istentől ereszkedik alá.” A Jelenések 21:1, 2 és 10-ben János ezeket a győzteseket az „új egek”-be helyezi, és úgy írja le összetett csoportjukat mint ’a szent várost, az új Jeruzsálemet’, amelyet lát „Istentől, a mennyből alászállni, mint a férje számára előkészített menyasszonyt”, ahol Krisztus a vőlegény. Ez az új Jeruzsálem Isten eszköze, mely által Isten előidézi, hogy az „élet vize” az engedelmes emberekhez follyon, miközben ezek meggyógyulnak és az élet tökéletességére jutnak itt a földön. Ily módon Isten, ennek a nagyszerű elrendezésnek Szerzője „letöröl a szemükről minden könnyet és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé”. Mennyire örvendezik a „nagy sokaság”, a „menyasszony” osztály maradékának mai társai ennek a kilátásnak! (Jelenések 22:1, 2; 21:4).

 7. Miben különbözik az „új Jeruzsálem” a „mennyei Jeruzsálem”-től?

⁷ Mindazonáltal egy kis különbség van a Jelenésekben leírt „új Jeruzsálem” és a Zsidókhoz írt levél „mennyei Jeruzsáleme” között, amennyiben az „új Jeruzsálem” 144 000 tagból áll, akik el vannak jegyezve a vőlegénynek, míg a „mennyei Jeruzsálem” 144 001 tagot foglal magába, ez a páratlan valaki pedig a vőlegény-Király. Így a Zsidók és a Jelenések bibliai könyvei szoros azonosságot mutatnak fel a „mennyei Jeruzsálem” és az „új Jeruzsálem” között.

„A fenti Jeruzsálem”

 8, 9. a) Ki, vagy mi a „fenti Jeruzsálem”? b) Hogyan írja le Pál annak feleségszerű szerepét, az Ésaiás 54. fejezetéből idézve?

⁸ A Galata 4:26-ban még egy másik Jeruzsálemről is olvasunk. Ez a „fenti Jeruzsálem”. És ki ez? Pál apostol azt mondja róla: „De a fenti Jeruzsálem szabad, ez a mi anyánk” (Vö. Ésaiás 54:13).

⁹ Ez a „fenti Jeruzsálem” Jehova asszonyhoz hasonló szervezete a mennyekben. A lojális angyalok tízezrei alkotják, beleértve a megdicsőített Arkangyalt, Jézus Krisztust (Jelenések 12:7). Ezek szuverén Uruknak „feleség”-ként szolgálnak. Ezen „asszonyt” illetően Pál a továbbiakban így folytatja: „Meg van írva [mégpedig az Ésaiás 54:1-ben]: ’Örvendj, te meddő, aki nem szülsz, vigadozzál és hangosan kiálts, ki nem vajúdsz, mert több a gyermeke a magányosnak, mint akinek férje van’” (Galata 4:27).

10. Hogyan kiáltott fel örömmel ez a „fenti Jeruzsálem”?

¹⁰ E jövendölés beteljesedéseként Jehova „felesége”, szellemi teremtményekből álló hatalmas mennyei szervezete, bizonyosan ujjongott, amikor látta, hogy Krisztus Jézus mint elsődleges „mag” i. sz. 29-ben, alámerítkezésekor megszületett. Bizonyára túláradó volt az örömük, amikor a feddhetetlenségét megőrző Jézus feltámadt a halottak közül i. sz. 33-ban, és felmagasztaltatott Isten jobbjára a mennyekben. És milyen öröm volt látni, amikor a „mag” megsokasodott, mivel Jézus Krisztus tanítványait is begyűjtötték, hogy az ő szellemi gyermekeivé legyenek! Mindez beteljesülése volt Isten Ábrahámnak tett ígéretének, hogy ’megsokasítja magvát’ a földön levő összes nemzet megáldására (1Mózes 22:15–18; Galata 3:29).

11. Hogyan lett ujjongássá a „fenti Jeruzsálem” a modern korban?

¹¹ I. sz. 1914-ben a mennyek annak is örvendhettek, hogy látták Isten „asszonyát” megszülni a „fiúgyermekét”, Krisztus Királyságát. S amikor Krisztus, a Király (akit Mihálynak is hívnak, ami azt jelenti: „Ki hasonló Istenhez?”) válaszolt Sátán kihívására és levetette az Ördögöt és démonait a mennyei birodalomból, az angyali seregek nagy örvendezéssel válaszoltak a „hangos szóra”, amely kijelentette: „Ezért örüljetek, ti egek, és ti, akik abban lakoztok!” Úgyszintén 1919-től kezdve is örvendezhettek, amikor látták, hogy a „fenti Jeruzsálem” földön maradt „fiai” teljesen elszakadtak a babiloni vallástól (Jelenések 12:1–12; 18:4, 5). És most, hogy ezek a megváltottak végső közeledésüket végzik a „mennyei Királysághoz, micsoda örömujjongás lehet a lojális angyalok seregei között a „fenti Jeruzsálem”-ben! (Ésaiás 62:11; Jelenések 19:7).

„Új egek és új föld”

12. a) Melyik Jeruzsálemre történik utalás az Ésaiás 65:17, 18-ban? b) Milyen kapcsolatban van az „új Jeruzsálem” az „új egek”-kel, és milyen szolgálatot végez?

¹² A „fenti Jeruzsálem”, Isten feleséghez hasonló szervezete túlárad az örömtől mindannak láttán, amit Szuverén Ura, Jehova véghezvisz. De vizsgáljuk meg most az Ésaiás 65:17–19 versét. Itt a prófécia arra utal, hogy Jehova valami újat teremt. Az itt említett „Jeruzsálem” tehát az „új Jeruzsálem”, amely „Sion leánya”-ként jelenik meg, akit feleségül adnak a Vőlegény-Királyhoz, Jézus Krisztushoz (Ésaiás 62:11). Erről a „menyasszony”-ról Jehova kijelenti: „Jeruzsálemet vigasságra és népét örvendezésre teremtem.” Nagy a mennyei „menyasszony” öröme, amikor teljessé válik 144 000-es létszáma és látja, hogy Isten egy „új föld”-et is megteremt: egységes teokratikus társadalmat az emberek között (Jelenések 21:1–5).

13, 14. a) Miért hangzik el most a felhívás az „ujjongás”-ra? b) Milyen dicső leírást kapunk a Jelenések 21:9–27-ben? c) Milyen okunk van arra, hogy az „új Jeruzsálemet” „örvendezés”-nek tekintsük

¹³ Isten egész népének szól tehát a felhívás: „Ujjongjatok és örüljetek mindannak, amit teremtek.” Minden okunk megvan az örvendezésre! Mert Jehova rövidesen igazolni fogja dicsőséges nevét és elpusztítja ellenségeit (Zsoltárok 83:17, 18; Károli: 83:18, 19). Az „új egek” ezután teljes uralmat gyakorol! S mily nagyszerű leírást ad a Jelenések 21:9–27 ’a mennyből alászálló szent városról’ [a Bárány Jézus „menyasszonyáról”], „amelyen rajta volt az Isten dicsősége”! Jelképesen szólva, mindenféle drágakőtől ragyogott, és Isten dicsőségének fénye hatotta át. Ez az új Jeruzsálem csodálatos szerepet tölt be abban, hogy eljuttatja az emberiség „nemzeteihez” az „élet vizét”, amely „az Isten és a Bárány trónjától” folyik (Jelenések 22:1, 2, 17).

¹⁴ Logikus tehát, hogy Jehova azt mondja a „menyasszony”-ra, „a Bárány feleségé”-re vonatkozóan, akik Krisztushoz, a „vőlegényé”-hez vitték a kormányzati „új egek”-be: „Jeruzsálemet vigasságra és népét örvendezésre teremtem” (Ésaiás 65:18). De hogy kerül az „új föld” ebbe az örömbe?

„Az új föld” örvendezik

15. Hogyan került lerakásra az „új föld” alapja?

¹⁵ Nemcsak a mennyeket, de a földünket is „ujjongásra” teremtette Jehova. Mivel lerakta egy „új föld” alapjait, egy istenfélő emberi társadalomét, amely kellő időben addig fog terjeszkedni, míg végre betölti az egész földet, Jehova dicséretére (Ésaiás 11:9). Az 1919-es évben történt, hogy Jehova a feleséghez hasonló „fenti Jeruzsálem” közreműködésével létrehozott egy „földet” [vagy országot] — egy igen virágzó államot —, amelybe begyűjtötte a szellemi Izrael még földön élő maradék tagjait (Ésaiás 66:8, 10, 22). Ez a „föld” szellemi Paradicsomnak bizonyult, és ott gyűlt egybe Isten népe mint az „új föld” magva. Nem volt szükség arra, hogy addig várjanak, míg véget ér a végső nyomorúság, hogy bemehessenek abba a szellemi Paradicsomba. Az máris itt van!

16. Milyen dicsőséges beteljesedése volt az Ésaiás 62:1, 6, 7 versének?

¹⁶ Most, hogy Jehova népe bejutott erre a termékeny „földre”, beteljesedett az Ésaiás 62. fejezetének nagyszerű jövendölése Sionnal, a „fenti Jeruzsálemmel” kapcsolatban. „Fölragyog igazságossága, mint a hajnal”, és népe által kisugárzik az emberiség minden nemzetére. Ezt a népet Ésaiás e szavakkal írja le: „Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam. Se éjjel, se nappal ne hallgassanak. Ti, akik Jehováról beszéltek, ne hallgassatok . . . míg szilárdan meg nem alapozza, igen, míg dicséretnek helyévé nem teszi Jeruzsálemet a földön!” Jehova mennyei szervezete valóban „dicséret helyévé lett a földön”, mivel tanúi az egész földön prédikálnak. És ennek a dicséretnek túlnyomó részét most a felkent „őrállók” társai — a „nagy sokaság” végzi „minden nemzetből”. Ezek az Isten trónja előtt állnak és „szent szolgálatot végeznek neki éjjel és nappal” (Ésaiás 62:1, 6, 7; Jelenések 7:9, 14, 15).

17. a) Hogyan lett jellemző Jehova Tanúira az „éjjel és nappal” végzett szolgálat? b) Milyen kiemelkedő okunk lehetett az örvendezésre 1982-ben? c) Melyik ünnap alkalmával volt különösen túláradó ez az öröm, és miért volt ez igen helyénvaló?

¹⁷ Az „őrállók” és társaik, a „nagy sokaság” „éjjel-nappal” tartó szolgálata gyorsan halad előre. Mindig is ez a teljes szívű szolgálat volt a hű utazó felvigyázók és feleségük, a misszionáriusok, az általános és a különleges úttörők, valamint a Béthel-munkások legfőbb szívügye. Napjainkban a buzgó tanúk ezrei — fiatalok és idősek — nagy áldozatot hoztak azért, hogy részt vehesenek, egy vagy több hónapon át, a kisegítő úttörőszolgálatban, átlagosan legalább két órát töltve mindennap a házankénti munkában. Ez a világméretű tevékenység 1982-ben minden idők legnagyobb csúcseredményét hozta: 305 778 úttörő jelentett örömteli szolgálatot, és több mint 2 000 000 más lojális Királyság-tanú támogatta tevékenységüket. Jehova valóban ’vigasságra teremtette Jeruzsálemet és népét örvendezésre’ — olyan méretű örvendezésre, amely minden évben túláradóan mutatkozik meg az Úr Jézus által megparancsolt emlékünnepi megemelékezés idején (1Korinthus 11:23–26.)

„Nem hallatszik . . . többé sírás hangja”

18. A nehézségek ellenére, a „nagy sokasággal” kapcsolatos milyen ígéret teljesedett be mégis, és hogyan?

¹⁸ Jóllehet mindaddig lesznek nehézségek és üldözések, amíg Sátánnak megengedi Isten, hogy jajokat okozzon a földnek, az igaz imádók „nagy sokasága” nem érzi többé Isten helytelenítésének „perzselő hőségét”. Mivel „jó lelkiismeretért” könyörögtek és meg is kapták azt, a Királyság jó hírének ezek az önátadott, alámerített prédikálói örömmel szolgálnak, mivel a Bárány Krisztus Jézus az „élet vizének forrásaihoz” vezeti őket. A szellemi Paradicsomban máris beteljesedett a rájuk vonatkozó ígéret: „És Isten letöröl majd szemükről minden könnyet” (1Péter 3:21; Jelenések 7:16, 17).

19. a) Miért nem hangzik el „Jeruzsálem”-ben „panaszkiáltás”? b) Mire mutat rá az Ésaiás 65:21–25 verse azzal összhangban, amit a „Jeruzsálem” név jelent?

¹⁹ Ezzel az utóbbi írásszöveggel szoros párhuzamban van Jehova kijelentése az Ésaiás 65:19 szerint: „Örömöm telik majd Jeruzsálemben és ujjongani fogok népemen; és nem hallatszik abban többé sírás hangja vagy panaszkiáltás.” Azok, akik ma még a földi maradékhoz tartoznak és akiknek még fel kell majd támadniuk az „új Jeruzsálembe”, már tapasztalták ezt az örömet, és Jehova most hasonló áldásokkal árasztja el a „más juhok” „nagy sokaságát” (János 10:16). És mily csodálatosan írják le az Ésaiás 65:21–25 következő szavai Isten „népének”, az „új föld” egybegyűjtött magvának paradicsomi állapotát! Itt valóban megvan a „Kétszeres béke alapja”: béke most Jehova imádói között, és kiterjesztve később a fizikai Paradicsomra, amikor Isten akarata érvényesül az egész földön! (Jelenések 21:3–5; Máté 6:10).

20. Milyen kérdéseket tehetünk fel önmagunknak?

²⁰ Akarod-e örökké dicsérni Jehovát a földi Paradicsomban azokért a csodálatos dolgokért, amelyeket a „fenti Jeruzsálem”, az odaadó, asszonyhoz hasonló szervezete közreműködésével véghezvisz? Szeretnéd-e látni, amikor a „mennyei Jeruzsálem”, Krisztussal, a Királyával, a Nagyobb Dáviddal, győzedelmeskedik minden igazságtalanság felett? Akarod-e látni, amikor a menyasszonyhoz hasonló „Új Jeruzsálem” kiterjeszti befolyását Istentől és az ő Krisztusától a mennyből a földre, hogy letörölje az emberiség minden könnyét?

21. Hogyan mutathatjuk ki nagyraértékelésünket mindazon dolgok iránt, amelyeket az ókori hithű Jeruzsálem jelképezett?

²¹ Ha ez a vágyad, akkor végezd továbbra is lojálisan a „szent szolgálatodat” és támogasd mindazt, amit az ókori hű Jeruzsálem, a Szuverén Úr, Jehova, a „Nagy Király” városa jelképezett (Jelenések 7:15). Akkor te is elvegyülhetsz hangoddal a Zsoltárok 87:3 szavaihoz és ujjongással énekelheted: „Dicső dolgokat szólnak rólad, ó igaz Isten városa!”

Miután áttanultad a cikket, mit értesz az alábbiakon?

◻ „Mennyei Jeruzsálem” (Zsidók 12:22)

◻ „Új Jeruzsálem” (Jelenések 21:2)

◻ „Fenti Jeruzsálem” (Galata 4:26)

◻ „Új egek és új föld” (Ésaiás 65:17, 18)

[Kép a 29. oldalon]

Új Jeruzsálem — „Ok az ujjongásra”