„Fügék”, melyek Istennek is örömet okoznak
„Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: ,Mint ezeket a jó fügéket, úgy tekintem Júda száműzötteit, akiket elűzök e helyről a káldeusok földjére, jó módon.” — Jer 24:5.
1. Hogyan került a füge az élet-élményeink közé?
A FÜGEFA megtalálható volt már az első kertben, amelyet valaha a földön ültettek. Első emberi szüleink fogyasztották legelőször ezt a kellemes ízű gyümölcsöt, a fügét. Vajon a fügefa az első kerten kívül is nőhetett? Igen, s ennek nagyon örülhetünk. Ezért élvezhetjük ma is ezt a kis édességbatyut. Ami pedig egészen eltért a szokásostól, a legelső ruházat, amit első szüleink, Ádám és Éva, viseltek rövid ideig ágyékuk befedésére, egymásba fűzött fügefalevelekből állt. Ez közvetlenül azelőtt volt, hogy száműzték őket a Gyönyör Paradicsomából, mivel fellázadtak Éden kertjének Ültetője és Tulajdonosa ellen. — 1Móz 2:8; 3:1–7.
2. Hogyan használta fel Jóthám a fügefát a példázatában örömteli jelentéssel a számunkra?
2 Sokkal később Jóthám, Gedeon bíró fia, egy szemléltetésben megszólaltatta a fügefát. A fa megkérdezte: „Feladjam édességemet és jó termésemet és elmenjek, hogy ingadozzam a többi fák felett?” (Bír 9:11) Jóthám ábrázolásában a fügefa nem volt hajlandó feladni jó tulajdonságait. A mai való életben, a fügefának még megvan a veleszületett jósága és édessége. Ebben még ma is Isten szerető célját szolgálja.
3. Minek az ábrázolására használta fel Jóthám a fügefát, de minek az ábrázolására használta fel azt Jézus, és melyik példázatában?
3 Jóthám arra használta fel a fügefát, hogy egy személyt, egy hűséges izraelitát szemléltessen, aki nem volt hajlandó nemzeti demokratikus választás útján a kormányzat élére kerülni. Jóval később, Jézus Krisztus Izrael nemzetének ábrázolására használta a fügefát. Egy példabeszédben ezt mondta:
„Egy bizonyos férfi fügefát ültetett a szőlőjébe, és eljött, hogy leszedje annak gyümölcsét, de egyet sem talált rajta. Akkor ezt mondta a szőlőművelőjének: ,Íme, három év óta járok gyümölcsért ehhez a fügefához, de egyetlen szemet sem találtam rajta. Vágd ki! Miért tenné továbbra is haszontalanná ezt a földet?’ Válaszul amaz azt mondta neki: ,Uram, hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom, s ha teremni fog a jövőben, akkor jó; ha pedig nem, akkor kivágod.’” — Luk 13:6–9.
4. Földi képviselőjének három és fél éves szolgálata után milyen módon nem talált a Plántáló gyümölcsöt a jelképes fügefán?
4 Jézus ezt a példázatot röviddel azután mondta, hogy a zsidók megtartották az őszi sátoros ünnepet (Succoth-ot) i. sz. 32-ben, vagyis három évvel azután, hogy megkezdte nyilvános szolgálatát Izrael földjén. Ekkor igehirdető munkájának már a negyedik esztendejében volt, úgyhogy nem egészen hat hónapon belül Izrael nemzete elveti és halálra adja őt egy kínoszlopon Jeruzsálem falain kívül. Az izraeliták között végzett három és fél éves munkája eredményeként csupán néhány száz tanítvány képezte erőfeszítéseinek a gyümölcsét. Mennyei Atyja, Jehova Isten, ültette el Izraelnek ezt a jelképes fáját. A három és fél évig tartó különleges gondozás és figyelem után, amit Fia és földi képviselője fordított e fára, joggal jött a gyümölcstermésért. De, viszonylagos értelemben szólva, egyetlenegyet sem talált, aki Fiát, a Messiást, követte volna. Miként a példázatban szereplő „szőlőműves”, a Fia is tovább ,ásott’ a jelképes fa körül szolgálata negyedik esztendejének a feléig. De hiába.
5, 6. a) Egy valódi fügefa felhasználásával hogyan mutatta be Jézus, hogy ki fogják vágni a jelképes fügefát? b) Mikor vágták ki a jelképes fügefát, és milyen fejlemények mutatták meg azt?
5 Ennek a negyedik évnek majdnem a közepén Jézus rámutatott arra, hogy a gyümölcstelen nemzeti „fügefát” ki kell vágni. I. sz. 33. Nizán hó 10-én, hétfőn, útban Jeruzsálem felé, Jézus egy fügefához érkezett. Bár voltak rajta levelek, a fa mégsem termett gyümölcsöt. Ekkor Jézus megátkozta a fügefát és ezt mondta: „Senki ne egyen többé a gyümölcsödből mindörökre!” Mi történt? Ezt olvassuk: „Amikor kora reggel arra mentek, látták, hogy a fügefa már a gyökerétől kezdve teljesen kiszáradt. Ezért Péter, emlékezve a történtekre, így szólt hozzá [Jézushoz]: „Rabbi, nézd! a fügefa, melyet megátkoztál, kiszáradt.” — Márk 11:12–21.
6 Nos, vajon Jézus kitöltötte haragját egy értelemmel nem rendelkező fán? Nem, hanem azt a gyümölcstelen fügefát használta fel szemléltetésül. Az a fa Izrael nemzetét ábrázolta, amelyhez Jehova elküldte a Fiát, hogy szedje le a gyümölcsöt azoknak a formájában, akik az igazi Messiás vagy Krisztus támogatói. Amikor főpapja és más vallási vezetőinek irányítása alatt a nemzet elvetette Jézust mint Isten királyságának képviselőjét, a néhány száz egyén, aki elfogadta őt annyi volt, mint a semmi. Mint szemrehányást megillető fa, amely csak terhére van a talajnak, az a jelképes fügefa rászolgált arra, hogy kivágják, mert Isten átka alá került. (Hasonlítsd össze az 5Mózes 28:15–68-cal!) Ötvenegy nappal azután, hogy Jézus Krisztust megölték, mintha hamis Messiás lett volna, az izraelita „fügefát” kivágták, mert Isten akkor egy új nemzetet hozott létre, egy keresztény Izraelt, egy szellemi Izraelt, hogy az megteremje a Királyság-gyümölcsöket. (Máté 21:43; 1Pét 2:9; Gal 6:16; Jak 1:1) A kivágott „fügefa” arra volt szánva, hogy tűzre vessék Jeruzsálem elpusztításakor, i. sz. 70-ben.
A KÉT KOSÁR FÜGE
7. I. e. 617-ben hogyan utalt Jehova egy jelképes fügefára a Jeremiásnak adott látomásban?
7 Korábban egyszer már elpusztították Jeruzsálemet, éspedig a balioniak Nebukadnezár király vezetésévei i. e. 607-ben. De 10 évvel a nemzeti katasztrófa előtt, vagyis i. e. 617-ben, Isten felhasználta a fügefát a zsidó nemzet ábrázolására. Ez akkor történt, amikor prófétájának, Jeremiásnak, jelentőségteljes látomást adott, amiről maga Jeremiás a következőket mondja el nekünk:
„És Jehova megmutatta nekem és íme, két kosár füge Jehova temploma elé helyezve, minekutána Nebukadnezár, Babilon királya száműzetésbe hurcolta Jekóniást (vagy Jojákint), Jojákimnak, Júda királyának fiát, és Júda fejedelmeit és a kézműveseket és a bástyák építőit Jeruzsálemből, hogy Babilonba vigye őket. Ami az egyik kosár fügét illeti, annak fügéi nagyon jók voltak, mint a korai fügék; ami a másik kosár fügét illeti, annak fügéi nagyon rosszak voltak, úgyhogy nem lehetett megenni őket rossz minőségük miatt.” — Jer 24:1, 2.
8. Hogyan magyarázta meg Jehova, hogy mit jelentett a kosár füge?
8 Amikor megkérdezték, hogy mit látott látomásban, Jeremiás pontosan körülírta, amit látott. (Jer 24:3) De vajon mit ábrázoltak azok a fügék? Nos, izraelitákat, akiket Babilonba való száműzetésre szántak. Ezzel kapcsolatban olvassuk:
„Ezt mondta Jehova, Izrael Istene: ,Mint ezeket a jó fügéket, úgy tekintem Júda száműzötteit, akiket elküldök e helyről a káldeusok földjére, jó módon. És rájuk irányítom szememet, jó módon, és biztosan visszahozom őket ebbe az országba. És felépítem őket és nem rombolom le; és plántálok és nem tépem ki gyökerestől. És szívet adok nekik, hogy ismerjenek engem, hogy én vagyok Jehova; és népemmé lesznek, én magam pedig Istenükké leszek, mert egész szívükkel visszatérnek hozzám.’” — Jer 24:5–7.
9. Melyik jelképes fáról származtak azok a „fügék”, és kik tartoztak közéjük?
9 Azok a jelképes „fügék”, valamilyen jelképes fáról származtak. De melyik „fá”-ról? Izrael nemzetéből, amelynek Joákin, Jojákimnak fia, pontosan három hónapig és 10 napig volt a királya. (2Krón 36:9, 10; Máté 1:11, 12) Azok között, akiket a babiloni király akkor fogságba hurcolt, ott volt Dániel is három héber társával: Anániással, Misáellel és Azariással együtt, valamint Ezékiel. (Dán 1:11–17; Ez 1:1–3) Akkor tehát Jeremiás idejében, Jehova választott népe nemzetének a szemléltetésére használta a fügefát. Annak a száműzetésnek az időpontjáig Jeremiás már 30 éve prófétált.
10. Hogyan valósította meg Jehova a „jó fügék”-kel kapcsolatos feltett szándékát, és azok hogyan mutatták ki iránta „édességük”-et?
10 Azzal, amit a jó fügékkel kapcsolatos látomásban mondott, Jehova jobb időket helyezett kilátásba. Jó dolgokról beszélt, amit szövetséges népe maradékával tesz majd. Ez a „hetven év” végén történik majd, amit pontosan hét esztendővel korábban jelentett be. (Jer 25:11, 12) Jehova az igazság Istene, és a történelmi feljegyzések megmutatják, hogy i. e. 537-ben végrehajtotta feltett szándékát. A perzsa Nagy Cirust használta fel Babilon megdöntésére i. e. 539-ben, majd arra indította őt, hogy juttassa vissza a jelképes „jó fügéket” abba az országba, ahol az ezeket a fügéket termő jelképes fát eredetileg elültették. Ott azután újra felépítették Jeruzsálemet és új templomot emeltek Jehova imádatára. Ennek elvégzésével kimutatták „édességüket” mint Istenük igen jó fügéi, azé az Istené, aki fához hasonló nemzetük Plántálója volt.
11, 12. a) Kinek a nevéről nevezték el a mai „jó fügék”-et? b) Mi volt az ókori politikai Babilon és mi a Nagy Babilon?
11 Vajon mond-e valamit mindez napjaink számára? Igen, a mi huszadik századunkban került sor a Jeremiás által mondott jövendölés nagyobb méretű beteljesedésére. Ez azt jelenti, hogy még vannak közöttünk keresztények, akik a „jó fügék” megfelelői. Jeremiás Istene ezekre is „jó módon” tekintett. Megszabadította őket Nagy Babilon fogságából. Nem minden előzetes esemény nélkül nevezik most őket Isten tulajdon nevéről. Jeremiás napjaiban a „jó fügék” izraeliták voltak, akik az ő Istenének nevét viselték. Magának a prófétának a neve, Jeremiás szintén magába foglalta az isteni nevet, mert azt jelenti: „Jehova megnyitja (az Anyaméhet)”. Jeremiás napjaiban Babilon lett az uralkodó világhatalom mint politikai szervezet. Több mint 90 évig volt uralmon és nagymértékben megerősítette a hamis vallást, amelynek eredete a Nimród korabeli Babilonba nyúlik vissza. Ez a vallási jelleg kerül előtérbe a Biblia utolsó könyvében, amely Nagy Babilonról beszél és a politikai hatalmak szeretőjeként mutatja be azt. Miként az ókori Babilon egy birodalmat képviselt, úgy a Nagy Babilon is egy birodalmat képvisel: a hamis vallás világbirodalmát.
12 Az ősi politikai Babilon elesett és végül eltűnt a létből, de a vallási Nagy Babilon fennmaradt. Ezért még ma is a hamis vallás világbirodalma. — Jel 14:8; 17:1–8.
13. Milyen parancsot kap Isten népe Nagy Babilonnal kapcsolatban, és hogyan ,részegült’ meg ő a tanúk vérétől?
13 De vajon Nagy Babilon is leomlik egyszer? Igen, a Biblia utolsó könyve ezt jövendöli meg. Ezért a Jelenések 18:4, 5 az alábbi parancsot adja Isten száműzött népének, a keresztény gyülekezetnek: „Menjetek ki belőle, népem, ha nem akartok részesek lenni az ő bűneiben és ha nem akartok részt kapni az ő csapásaiból. Mert bűnei egészen az égig tornyosultak, és Isten megemlékezett igazságtalan cselekedeteiről.” Felsorolva bűnei egy részét, a Jelenések 17:6 leírja ezt a parázna vallási birodalmat, mint amely „részeg a szentek vérétől és Jézus tanúinak vérétől”. Bűnös abban, hogy kiontotta Jehova önátadott népének vérét az első világháború alatt (1914-től 1918-ig) és számos foglyot ejtett, hogy megállítsa az Isten királyságának a prédikálását.
14. Mivel reagáltak Isten parancsára, hogyan boldogulnak ezek a „jó fügék”, és kik csatlakoztak hozzájuk a szellemi állapotukban?
14 Nagy Babilon elnyomott foglyai olyanok voltak, mint a Jeremiás látomásában szereplő „jó fügék”. Az első világháború után Jehova megtörte Nagy Babilon hatalmát és 1919-ben megnyitotta foglyai számára az utat, hogy isteni parancsa szerint cselekedjenek: „Menjetek ki belőle, népem!” A szellemi izraeliták, akik azzal reagáltak, hogy megszakítottak minden kapcsolatot Nagy Babilonnal (a kereszténységet is beleértve), visszakerültek Jehova kegyébe és az ő Királyság-szolgálatába álltak. Készségesen élére álltak „a Királyság jó híre” világraszóló prédikálásának, amint azt Jézus a Máté 24:14 és a Márk 13:10 szerint bejelentette. Jehova mind a mai napig úgy látta helyesnek, hogy ne tépje ki őket gyökerestől szellemi paradicsomi állapotukból, amelybe ő maga helyezte őket. Ellenkezőleg, több mint 2 000 000 személy — akik nem szellemi izraeliták — válaszolt a Királyság prédikálásra és csatlakozott Jehova népéhez, amelynek szellemi állapotát Jehova helyreállította. Így ezek az emberek egy jelképes fügefa alatt kezdtek élni, amelynek jósága és édessége több mint 200 országra kiterjed.
„ROSSZ FÜGÉK”
15, 16. a) Kik tartoztak a jelképes „jó fügék” közé Jeremiás napjaiban? b) Milyen ,fügének’ bizonyult Sedékiás király, és mit jövendölt meg Jehova a „rossz fügék”-kel kapcsolatban?
15 A júdabeli Joákin (vagy Jekóniás) király is azok közé tartozott, akiket Jeremiás napjaiban a „jó fügék” osztályába soroltak. Jézus Krisztus fogadott leszármazottja lett Joákin királynak, annak egyik neves utóda, Zorobábel révén, aki hasonlóképpen ,jó füge’ volt. (1Krón 3:17–19; Máté 1:12; Luk 3:23–27) I. e. 617-ben, miután Joákin király feladta Jeruzsálemet Babilon királyának, Nebukadnezár Joákin nagybátyját, Sedékiást, tette Júda új királyává és megeskette őt Jehova előtt, hogy Babilon lojális hűbérese lesz. Sedékiás azonban úgymond ,rossz fügé’-nek bizonyult. Ezért Jehova — az Isten, akire esküdött — ehetetlen fügéhez hasonlította őt és ezt mondta:
16 „És miként a rossz fügéket, melyeket nem lehet megenni rossz minőségük miatt, íme, valóban ezt mondja Jehova: ,Úgy szolgáltatom ki Sedékiást, Júda királyát és fejedelmeit, Jeruzsálem maradékát, akik még az országban maradtak [Jojákin száműzetése után], és akik Egyiptomban lakoznak [ahová a zsidók a babiloniak elől elmenekültek félelmükben] — kiszolgáltatom őket a rettegésnek, a szerencsétlenségnek, a föld összes királyságaiban, gyalázatnak és közmondásnak, gúnyolódásnak és szitkozódásnak minden helyen, ahová szétszórom őket. És elküldöm ellenük a kardot, az éhínséget és a járványt, míg csak el nem tűnnek a föld színéről, amit nekik és az ősatyáiknak adtam.’” — Jer 24:8–10.
17. Mennyire rossz ,fügé’-nek bizonyult Sedékiás, s ez milyen következményekkel járt?
17 Jehova bizonyára nem lelte örömét azokban a jelképes „rossz fügék”-ben, amelyekre ilyen pusztulást szánt nemzetközi gyalázkodás és viszálykodás közepette. Mennyire rossznak bizonyult Sedékiás király! Megszegte esküjét és fellázadt Babilon ellen, majd a fejedelmeinek nyomására börtönbe vetette Jeremiást mint a nemzetre veszélyes egyént. A babiloni ostromlók „kardján” kívül és az ostromlott zsidók közt támadt járványon kívül, a gyötrő éhínség is megtörte Jeruzsálem védőinek ellenállását a 18 hónapig tartó ostrom után. A győztes király kivégeztette a legfőbb papi és politikai hivatalnokokat. A foglyul ejtett Sedékiásnak látnia kellett, amint fiait meggyilkolják szeme láttára, majd megvakították és börtönbe vetették Babilonban, ahol dicstelen halállal halt meg.
18. A figyelmeztető példa láttán mit tegyünk ma azért, hogy túléIhessük a közelgő „nagy nyomorúságot”?
18 Nem borzadunk-e meg ma azoknak a jelképes „rossz fügék”-nek szörnyű kimenetelén? Bárcsak intő példák lennének számunkra, nehogy az ő eljárásmódjukat kövessük! Ha a mai szellemi izraeliták nem élnének az új szövetségnek megfelelő életet, ha nem támogatnák Jehova egyetemes szuverenitását, ha nem támogatnák Fia, Jézus Krisztus, messiási királyságát, akkor hasonló végük lenne, mint azoknak az ókori „rossz fügék”-nek, az eljövendő „nagy nyomorúság”-ban. (Máté 24:21, 22) Abban az időben a kereszténység vallásos tömegei is, mint a ,rossz fügék’, akik szellemi izraelitáknak tettetik magukat, végzetes pusztulást szenvednek. Valóban, most rajtunk múlik, hogy olyanokká legyünk, mint Jeremiás és titkára, Báruk és néhány őszinte barátja, akik Jehovához hűek maradtak, s ezért túlélték Jeruzsálem pusztulását. — 1Kor 10:11.
[Kép a 22. oldalon]
A kereszténység „rossz fügék”-hez hasonlóan ugyanolyan szerencsétlen vég előtt áll, mint az ókori Jeruzsálem