Menjetek és tegyetek tanítvánnyá másokat

1–3. a) Mit tesz a földműves, ha a termés annyira bőséges, hogy egymaga nem tudja begyűjteni? b) Milyen feladattal néz szembe Jézus i. sz. 33 tavaszán, és hogyan birkózik meg vele?

A FÖLDMŰVES nehéz feladat előtt áll. Már hónapokkal ezelőtt felszántotta és bevetette a földjét. Nagy gonddal figyelte, ahogy megjelentek az első hajtások, és nagyon örült, amikor a növények szárba szöktek. Most, hogy elérkezett az aratás ideje, kemény munkája elnyeri jutalmát. De vár még rá egy nehéz feladat, mert a termés annyira bőséges, hogy egymaga nem tudja begyűjteni. Azért, hogy megbirkózzon a feladattal, bölcsen úgy dönt, hogy munkásokat fogad fel, és kiküldi őket a földjére. Végtére is, csak korlátozott ideje van az értékes termés begyűjtésére.

² I. sz. 33 tavaszán a feltámasztott Jézus egy ehhez hasonló nehéz feladattal néz szembe. Földi szolgálata alatt mindvégig vetette az igazság magvait. Most itt az aratás ideje, a termés pedig bőséges. Sokan kedvezően reagálnak, őket be kell gyűjteni tanítványként (János 4:35–38). Hogyan birkózik meg Jézus ezzel a feladattal? Nem sokkal azelőtt, hogy felmegy az égbe, Galilea egyik hegyén azt a megbízatást adja a tanítványainak, hogy keressenek még több munkást: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket..., és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20).

³ Csak akkor nevezhető valaki Krisztus igaz követőjének, ha teljesíti ezt a feladatot. Vizsgáljunk hát meg három kérdést: Miért bízta meg Jézus a tanítványait azzal, hogy keressenek még több munkást? Hogyan képezte ki őket erre? Hogyan érint minket ez a parancs?

Miért volt szükség több munkásra?

4–5. Miért nem tudja befejezni Jézus a munkáját, és kiknek kell azt folytatniuk?

⁴ Amikor Jézus i. sz. 29-ben elkezdte a szolgálatát, tisztában volt vele, hogy a megkezdett munkát nem tudja majd egymaga befejezni. Behatárolt volt az a terület, amelyet be tudott járni földi élete hátralévő, rövid időszakában, és az is, hogy hány embert tudott elérni a királyságról szóló üzenettel. Leginkább Izrael népének elveszett juhaira, azaz a zsidókra és a prozelitákra korlátozta a prédikálást (Máté 15:24). De „az elveszett juhok” szét voltak szóródva Izrael egész területén, mely több ezer négyzetkilométert ölelt fel. Ezenkívül idővel a világ többi részét is el kell érni a jó hírrel (Máté 13:38; 24:14).

⁵ Jézus tudta, hogy sok munka marad még a halála után. Ezt mondta tizenegy hűséges apostolának: „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy aki hisz bennem, az is véghez viszi majd azokat a tetteket, amelyeket én. Sőt, nagyobbakat tesz majd ezeknél, mert elmegyek az Atyához” (János 14:12). Mivel a Fiú visszatér az égbe, a követőinek kell folytatniuk a prédikálást és a tanítást. Ez nemcsak az apostolok feladata, hanem minden leendő tanítványé is (János 17:20). Jézus alázatosan elismerte, hogy ők majd nagyobb dolgokat tesznek, mint ő. Hogyan fog ez megvalósulni? Háromféle módon.

6–7. a) Hogyan tesznek nagyobb dolgokat a tanítványok Jézusnál? b) Hogyan mutathatjuk meg, hogy Jézusnak a követőibe vetett bizalma nem volt hiábavaló?

⁶ Először is, Jézus követői nagyobb területet járnak be. Napjainkban a tanúskodásuk eljut a föld végső határáig, jóval messzebbre, mint ahol Jézus prédikált. Másodszor, több embert érnek el. Jézus egy kis csoportot képzett, de a tanítványai létszáma rövid idő alatt több ezerre növekedett (Cselekedetek 2:41; 4:4). Ma a számuk milliókat tesz ki, és évente százezrek keresztelkednek meg. Harmadszor, Jézus követői hosszabb időn át prédikálnak. Még napjainkban is végzik a munkát, csaknem 2000 évvel azután, hogy Jézus három és fél éves szolgálata véget ért.

⁷ Jézus kifejezte a bizalmát a követői iránt, amikor kijelentette, hogy ők nagyobb dolgokat tesznek majd. A számára legfontosabb munkát bízta rájuk, azaz hogy prédikálják „az Isten királyságáról szóló jó hírt”, és tanítsanak (Lukács 4:43). Meg volt győződve arról, hogy hűségesen eleget tesznek a megbízatásuknak. Mit jelent ez ránk nézve? Ha buzgón és teljes szívvel végezzük a szolgálatot, megmutatjuk, hogy Jézusnak a követőibe vetett bizalma nem volt hiábavaló. Ez valóban nagy megtiszteltetés! (Lukács 13:24).

Jézus képezte a tanítványait

8–9. Milyen példát állított Jézus a szolgálatban, és hogyan utánozhatjuk?

⁸ Jézus a lehető legjobb képzésben részesítette a tanítványait, hogy el tudják látni a szolgálatot. Mindenekelőtt tökéletes példát mutatott nekik (Lukács 6:40). Az előző fejezetben megvizsgáltuk, hogyan viszonyult a szolgálathoz. Gondolj csak a tanítványokra, akik elkísérték őt a prédikáló körútjaira. Megfigyelték, hogy Jézus mindenhol prédikált, ahol csak emberekkel találkozott: tópartokon, hegyoldalakon, városokban, piactereken és az emberek otthonában (Máté 5:1, 2; Lukács 5:1–3; 8:1; 19:5, 6). Látták, hogy szorgalmas, korán felkelt és késő estig munkálkodott. A szolgálatot nem csak egyszerű időtöltésnek tekintette (Lukács 21:37, 38; János 5:17). A tanítványok kétségtelenül észrevették, hogy Jézust az emberek iránt érzett őszinte szeretet ösztönözte tettekre. Valószínűleg az arcán is tükröződött, hogy mennyire együttérző (Márk 6:34). Mit gondolsz, milyen hatással volt Jézus példája a tanítványaira? Rád milyen hatással lett volna?

⁹ Krisztus követőiként követjük a példáját a szolgálatunkban. Ezért minden követ megmozgatunk, hogy alaposan tanúskodjunk (Cselekedetek 10:42). Jézushoz hasonlóan felkeressük az embereket az otthonukban (Cselekedetek 5:42). Ha szükséges, változtatunk az időbeosztásunkon, hogy olyankor látogathassuk meg őket, amikor nagyobb a valószínűsége, hogy otthon vannak. Emellett keressük az alkalmat, hogy körültekintően közterületeken is prédikálhassunk, például az utcán, parkokban, üzletekben és a munkahelyünkön. Továbbra is keményen dolgozunk a szolgálatban, mivel komolyan vesszük ezt a munkát (1Timóteusz 4:10). A mások iránti mélységes és őszinte szeretetünk indít arra, hogy keressük a lehetőségeket, hogy ott és akkor prédikáljunk, ahol és amikor az emberek megtalálhatók (1Tesszalonika 2:8).

10–12. Milyen tanácsokat adott Jézus a tanítványainak, mielőtt kiküldte őket prédikálni?

¹⁰ Jézus egy másik módon is képezte a tanítványait: részletes utasításokkal látta el őket. Mielőtt kiküldte a 12 apostolt, majd a 70 tanítványt prédikálni, összejövetelt tartott, ahol felkészítette őket (Máté 10:1–15; Lukács 10:1–12). Ennek a képzésnek jó eredménye lett, ahogy arról a Lukács 10:17 beszámol: „Visszatért pedig a hetven örömmel”. Vizsgáljunk meg kettőt Jézus tanácsai közül, és közben tartsuk elménkben az arra a korra jellemző zsidó szokásokat.

¹¹ Jézus arra ösztönözte a tanítványait, hogy bízzanak Jehovában. Ezt mondta nekik: „Ne vigyetek magatokkal se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övtáskátokban, se élelmet az útra, se két ruhát, se sarut, se botot, mert megérdemli a munkás az ennivalót” (Máté 10:9, 10). Szokás volt, hogy az utazók magukkal vittek egy övtáskát, élelmet és egy pár tartalék sarut.a Azáltal, hogy Jézus azt tanította a tanítványainak, hogy ne aggódjanak ilyesmik miatt, lényegében ezt mondta nekik: „Teljesen bízzatok Jehovában, hiszen ő törődni fog a szükségleteitekkel.” Jehova gondoskodik majd róluk, mégpedig úgy, hogy vendégszeretetre indítja azokat, akik elfogadják a jó hírt, ahogyan az szokás is volt Izraelben (Lukács 22:35).

¹² Jézus azt is tanácsolta a tanítványainak, hogy ne engedjék, hogy elterelődjön a figyelmük. Ezt mondta: „senkit se üdvözöljetek az úton” (Lukács 10:4). Vajon Jézus arra utalt, hogy legyenek zárkózottak vagy barátságtalanok? Semmi esetre sem! A bibliai időkben az üdvözlés gyakran jóval több volt egy egyszerű köszönésnél. A hagyományos üdvözlés különféle formaságokkal járt, és hosszas beszélgetést foglalt magában. Egy bibliatudós megjegyzi: „A köszönés a keleti emberek körében nem csupán fejbiccentésből vagy kézfogásból állt, ahogyan az nálunk szokás. Köszönéskor jó néhányszor megölelték egymást, meghajoltak, sőt, az egész testükkel a földre borultak. Mindez sok időt igényelt.” Azáltal, hogy Jézus felszólította a tanítványait, hogy ne kövessék a hagyományos üdvözlést, valójában ezt mondta: „A leghatékonyabban kell felhasználnotok az időtöket, mert az üzenet, amelyet visztek, sürgős.”b

13. Hogyan mutathatjuk ki, hogy mi is megszívleljük Jézus utasításait?

¹³ Mi is megszívleljük azokat az utasításokat, amelyeket Jézus az első századi tanítványainak adott. Mialatt végezzük a szolgálatunkat, a bizalmunkat teljesen Jehovába vetjük (Példabeszédek 3:5, 6). Tudjuk, hogy ha továbbra is első helyre tesszük az életünkben a királyságot, soha nem fogunk hiányt szenvedni a szükséges dolgokban (Máté 6:33). A teljes idejű hírnökök világszerte tanúsíthatják, hogy Jehova még a nehéz időkben is gondoskodik róluk (Zsoltárok 37:25). Azt is felismerjük, hogy nem szabad engednünk, hogy a figyelmünk elterelődjön. Ha nem vagyunk óvatosak, ez a világ könnyen letéríthet bennünket a helyes útról (Lukács 21:34–36). Most azonban nem terelődhet el a figyelmünk. Az üzenetünk fontos, hiszen életek forognak kockán (Róma 10:13–15). Ha sürgősnek érezzük a munkánkat, akkor nem fogjuk engedni, hogy a világ figyelemelterelő dolgai felemésszék azt az időt és energiát, amelyet jobb lenne a szolgálatra fordítani. Ne felejtsük el, hogy már csak kevés idő van hátra, az aratnivaló pedig sok (Máté 9:37, 38).

A mi feladatunk is

14. Mi mutatja, hogy a Máté 28:18–20-ban feljegyzett parancs Krisztus összes követőjének szól? (Lásd a lábjegyzetet is.)

¹⁴ A feltámasztott Jézus súlyos felelősséget bízott a követőire, amikor azt mondta nekik, hogy menjenek és tegyenek tanítvánnyá másokat. Ezt a feladatot nem csak azoknak a tanítványainak szánta, akik ott voltak azon a tavaszi napon Galilea egyik hegyén.c A munka, mellyel megbízta őket, „a világrendszer befejezéséig” folytatódik, és magában foglalja, hogy el kell érni „minden nemzetből való embereket”. Nyilvánvaló tehát, hogy a prédikálás Krisztus összes követőjének felelőssége, így a miénk is. Vegyük most nagyító alá Jézusnak a Máté 28:18–20-ban feljegyzett szavait.

15. Miért tesszük bölcsen, ha engedelmeskedünk Jézus parancsának?

¹⁵ Mielőtt Jézus megbízza ezzel a munkával a tanítványait, ezt mondja: „Isten nekem adott minden hatalmat az égben és a földön” (18. vers). Tényleg ilyen mérhetetlen hatalma van? Igen, kétségtelenül. Jézus az arkangyal, aki tízezerszer tízezer angyalnak parancsol (1Tesszalonika 4:16; Jelenések 12:7). Ő a „feje a gyülekezetnek”, ezért hatalma van földi követői felett (Efézus 5:23). 1914 óta messiás királyként uralkodik az égben (Jelenések 11:15). Hatalma még arra is kiterjed, hogy feltámassza a halottakat (János 5:26–28). Azzal, hogy Jézus először elmondja, hogy milyen nagy a hatalma, rámutat, hogy a következő kijelentése nem javaslat, hanem parancs. Bölcsen tesszük, ha engedelmeskedünk, hiszen a hatalmat nem magához ragadta, hanem Istentől kapta (1Korintusz 15:27).

16. Mire szólít fel Jézus, amikor azt mondja, hogy „menjetek”, és hogyan tudunk ennek eleget tenni?

¹⁶ Amikor Jézus ismerteti a feladatot, ezzel a szóval kezdi: „Menjetek” (19. vers). Tehát felszólít, hogy legyünk kezdeményezőek, hogy elérjünk másokat a királyságról szóló üzenettel. Különböző módszereket használhatunk, hogy eleget tegyünk ennek a feladatnak. A házról házra végzett tanúskodás igen hatékony módja annak, hogy kapcsolatba kerüljünk az emberekkel (Cselekedetek 20:20). Lehetőségeket keresünk a kötetlen formájú tanúskodásra is. Lelkesen beszélgetést kezdeményezünk a jó hírről bárhol, ahol erre alkalom nyílik a mindennapjaink során. A prédikálási módszereink különbözhetnek attól függően, hogy hol élünk, és hogy ott mik a körülmények. Egy dolog azonban nem változik: megyünk és keressük azokat, akik méltók a királyságról szóló üzenetre (Máté 10:11).

17. Hogyan teszünk tanítvánnyá másokat?

¹⁷ Jézus ezután kifejti, hogy mi a célja ennek a munkának. Ezt mondja: „tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket” (19. vers). Hogyan teszünk tanítvánnyá másokat? A tanítvány egy olyan személy, aki tanul, illetve akit tanítanak. A tanítványképzés azonban nem egyszerűen azt jelenti, hogy ismeretet adunk át másoknak. Amikor érdeklődő személyekkel tanulmányozzuk a Bibliát, az a célunk, hogy segítsünk nekik Krisztus követőivé válni. Amikor csak lehetséges, kiemeljük Jézus példáját, hogy megtanuljanak úgy tekinteni rá mint tanítójukra és példaképükre. Ezáltal úgy fognak élni, mint Jézus, és ugyanazt a munkát végzik majd, amit ő (János 13:15).

18. Miért a keresztelkedés a legfontosabb mérföldkő egy tanítvány életében?

¹⁸ Jézus így beszélt a feladat egyik fontos részéről: „kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek a nevében” (19. vers). Egy tanítvány életében a keresztelkedés a legfontosabb mérföldkő, hiszen azt jelképezi, hogy teljes szívből átadta magát Istennek. Tehát a keresztelkedés létfontosságú a megmentéshez (1Péter 3:21). Igen, ha a megkeresztelt tanítvány továbbra is megtesz minden tőle telhetőt Jehova szolgálatában, akkor számtalan áldás vár rá az új világban. Te segítettél már valakinek, hogy Krisztus megkeresztelt tanítványa legyen? Nincs nagyobb öröm ennél a keresztény szolgálatban (3János 4).

19. Mit tanítunk az újaknak, és miért folytatódik a tanításuk a keresztelkedésük után is?

¹⁹ Jézus így fogalmazza meg a feladat következő részét: „tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (20. vers). Megtanítjuk az újaknak, hogy tartsák meg Jézus parancsait, köztük azt is, hogy szeressék Istent, szeressék az embereket, és képezzenek tanítványokat (Máté 22:37–39). Fokozatosan megtanítjuk őket arra, hogyan magyarázzák meg a bibliai igazságokat, és hogy miként tudják megvédeni a hitüket. Amikor alkalmassá válnak arra, hogy a gyülekezettel együtt prédikáljanak, elmegyünk velük a szolgálatba. Megtanítjuk őket arra, hogy hogyan tudnak eredményesen részt venni ebben a munkában, és példát is mutatunk nekik. Az új tanítványok oktatása nem feltétlenül ér véget a keresztelkedésükkor. Az újonnan megkeresztelteknek szükségük lehet további oktatásra, hogy meg tudjanak birkózni azokkal a próbákkal, amelyekkel Krisztus követőiként néznek szembe (Lukács 9:23, 24).

„Veletek leszek mindennap”

20–21. a) Miért nincs okunk a félelemre, miközben teljesítjük a Jézustól kapott feladatot? b) Miért nem annak van itt az ideje, hogy lelassuljunk, és mit határozzunk el?

²⁰ Jézus zárószavai igen megnyugtatóak: „Én pedig veletek leszek mindennap a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:20). Jézus tisztában van vele, hogy ez a megbízatás fontos, és azt is tudja, hogy a teljesítése időnként ellenséges reakciókat válthat ki az emberekből (Lukács 21:12). De nincs okunk a félelemre. Jézus nem várja el tőlünk, hogy segítség nélkül, egyedül végezzük ezt a feladatot. Bátorságot adhat a tudat, hogy az, aki megkapott „minden hatalmat az égben és a földön”, mellettünk áll, hogy támogasson minket a feladatunk teljesítésében.

²¹ Jézus biztosította a tanítványait afelől, hogy velük lesz a szolgálatukban az évszázadok során, egészen „a világrendszer befejezéséig”. Amíg el nem jön a vég, teljesítenünk kell a Jézustól kapott megbízatást. Nem annak van itt az ideje, hogy lelassuljunk, hiszen a jelképes aratás még mindig folyamatban van. Rengetegen reagálnak jól az üzenetünkre! Krisztus követőiként határozzuk el, hogy teljesítjük a ránk bízott fontos munkát. Az időnket, az energiánkat és a javainkat fordítsuk arra, hogy eleget tegyünk Krisztus parancsának: menjünk és tegyünk tanítvánnyá másokat.