Jehova megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban
„[A] minden vigasztalás Istene. . . megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban” (2KOR 1:3, 4)
1–2. Hogyan vigasztal meg minket Jehova, és miről biztosít a Szavában?
EGY fiatal, egyedülálló testvér, akit nevezzünk most Eduardónak, elgondolkodott az 1Korintusz 7:28 szavain: „Akik [házasságot kötnek], azoknak nyomorúságuk lesz a testükben.” Odament egy idősebb, nős felvigyázóhoz, Stephenhöz, és megkérdezte tőle: „Milyen nyomorúságról van itt szó, és hogyan tudok majd megbirkózni vele, ha megnősülök?” Mielőtt Stephen válaszolt Eduardónak, felhívta a figyelmét egy másik gondolatra, amelyet szintén Pál apostol jegyzett le, mégpedig arra, hogy Jehova a „minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban” (2Kor 1:3, 4).
2 Jehova csakugyan a mi szerető Atyánk, aki megvigasztal minket, amikor nehézségeket élünk át. Biztosan te is tapasztaltad már, hogy támogatott és vezetést nyújtott, talán a Szava által. Meg vagyunk róla győződve, hogy ő a legjobbat akarja nekünk, ahogyan ez a régen élt szolgái esetében is igaz volt. (Olvassátok fel: Jeremiás 29:11, 12.)
3. Milyen kérdésekre keressük a választ?
3 Ha tudjuk, hogy mi okozhat megpróbáltatást, könnyebb lesz megbirkózni vele. Ez a házasságban és a családban jelentkező nehézségekről is elmondható. Milyen élethelyzetek jelenthetnek nyomorúságot a testben, ahogy Pál fogalmazott? És milyen bibliai és mai példák segíthetnek nekünk vigaszra lelni?
MI OKOZHAT NYOMORÚSÁGOT?
4–5. Egyebek közt mi okozhat nyomorúságot a házasságban?
4 A Bibliában azt olvassuk, hogy amikor Jehova az emberi történelem kezdetén összeadta az első férfit és nőt, kijelentette: „a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és e g y testté lesznek” (1Móz 2:24). De mivel azóta senki sem tökéletes, a házasságkötés és a családalapítás próbára teheti a családi kapcsolatokat (Róma 3:23). Isten a Szavában úgy rendelkezett, hogy a férj legyen a feleség feje (1Kor 11:3). Ezért sok újdonsült feleségnek hozzá kell szoknia, hogy már nem a szüleinek kell alárendelnie magát, hanem a férjének. Lehet, hogy ez az új helyzet a férjnek is, és a feleségnek is feladja a leckét. Ezenkívül az is nyomorúságot okozhat, ha feszültté válik a kapcsolat a házastárs szüleivel.
5 Amikor egy feleség bejelenti a férjének, hogy babát vár, az örömükbe sokszor némi aggodalom is vegyül, hogy vajon nem lesz-e baj a terhesség alatt vagy később. A baba születése pluszköltségeket jelent rövid és hosszú távon egyaránt, nem beszélve arról, hogy mennyi mindenen kell változtatnia a házaspárnak a mindennapokban. Sok férj mellőzöttnek érzi magát, mert az anyuka idejének és figyelmének a nagy részét leköti a kisbabáról való gondoskodás. Emellett az apukára is több felelősség hárul, hiszen most már egy újabb családtagról is gondot kell viselnie.
6–8. Miért jelenthet súlyos érzelmi terhet, ha valakinek nem lehet gyereke?
6 Némelyik házaspár másfajta nyomorúsággal néz szembe: nagyon szeretnének gyereket, de sajnos nem lehet nekik. A feleséget rendkívül megviselheti, hogy nem esik teherbe. Sem a házasság, sem a gyermekszülés nem garancia arra, hogy gondtalan lesz az ember élete, de ha valakinek nem lehet gyereke, pedig vágyik rá, az is egy fajta nyomorúság a testben (Péld 13:12). A bibliai időkben a meddőség szégyennek számított. Jákob felesége, Ráhel gyötrődött amiatt, hogy a nővérének születtek gyermekei, neki viszont nem (1Móz 30:1, 2). Azokban az országokban, ahol általában sok gyerek van a családokban, a misszionáriusoktól gyakran megkérdezik, hogy nekik miért nincs gyerekük. Még a logikus és tapintatos magyarázat után is előfordul, hogy így reagálnak: „Ó, majd imádkozunk értetek!”
7 Vagy nézzünk egy másik példát. Egy testvérnő Angliában nagyon szeretett volna gyereket, de nem lehetett neki. Miután a változókorba lépett, és tudatosodott benne, hogy ebben a rendszerben már nem fog teljesülni a vágya, nagyon elkeseredett. Aztán a férjével úgy döntöttek, hogy örökbe fogadnak egy gyermeket. A testvérnő ezt mondta: „Még így is olyan érzés volt, mintha gyászolnék. Tudtam, hogy az örökbefogadás nem ugyanaz, mint ha saját gyerekünk lenne.”
8 A Biblia megemlíti, hogy egy keresztény asszony „biztonságban marad a gyermekszülés által” (1Tim 2:15). De ezt nem úgy kell érteni, hogy a szülés vagy a gyermeknevelés örök életet biztosít. Inkább arról van szó, hogy ha valaki a gyerekeivel foglalkozik, és háztartást vezet, az megóvhatja attól, hogy pletykálkodóvá váljon, vagy hogy folyton mások dolgába avatkozzon (1Tim 5:13). De persze neki is adódhatnak gondjai a házasságában vagy a családjában.
9. Milyen súlyos próbát élnek át némelyek?
9 Ha arra gondolunk, hogy mi minden okozhat nyomorúságot a házasságban, elsőre talán nem jut eszünkbe egy szeretett hozzátartozó halála. Sokan nem számítottak rá, hogy elveszítik a házastársukat, mielőtt ez a gonosz világ véget ér. Ez bizony súlyos próba. Ámde a keresztények szilárdan hisznek a feltámadásban (Ján 5:28, 29). Ez a reménység a vigasz valódi forrása a gyászoló házastárs számára. Szerető Atyánk ezzel a bibliai ígérettel is támogatja azokat, akik nyomorúságot élnek át. Most vizsgáljuk meg, hogy Jehova hogyan nyújtott vigaszt néhány szolgájának.
HOGYAN LELHETÜNK VIGASZRA?
10. Mi segített Annának megnyugodni? (Lásd a képet a cikk elején.)
10 Elkána szeretett felesége, Anna igen nehéz helyzetben volt. Nem lehetett gyermeke, miközben Elkána másik felesége, Peninna több fiút és lányt is szült. (Olvassátok fel: 1Sámuel 1:4–7.) Anna kénytelen volt „minden évben” elviselni Peninna gúnyolódását, ami módfelett felzaklatta. Szeretett volna megnyugodni, ezért Jehova elé tárta az érzéseit. Azt olvassuk, hogy „hosszasan imádkozott Jehova előtt”. Vajon arra számított, hogy Jehova teljesíti a kérését? Biztosan reménykedett benne. Mindenesetre az imája után „nem volt többé gondterhelt az arca” (1Sám 1:12, 17, 18). Bízott benne, hogy Jehova véget vet a meddőségének, vagy valamilyen más módon tölti ki az űrt az életében.
11. Hogyan kaphatunk vigaszt az ima által?
11 Mindaddig, amíg tökéletlenek vagyunk, és ebben a Sátán uralta világban élünk, lesznek próbáink (1Ján 5:19). De milyen jó tudni, hogy Jehova a „minden vigasztalás Istene”! Egyebek közt az ima által kaphatunk tőle segítséget a nehézségeink elviseléséhez. Mit tanulhatunk abból, hogy Anna kiöntötte a szívét Jehovának? Amikor valamilyen nyomorúságon megyünk keresztül, nem elég, ha csupán elmondjuk Jehovának, hogy mit érzünk. Könyörögjünk hozzá, igen, a legbensőbb érzéseinket is osszuk meg vele (Fil 4:6, 7).
12. Mi segített Annának megőrizni az örömét?
12 Akkor is vigaszra lelhetünk, ha ürességet érzünk, akár amiatt, hogy nincs gyermekünk, akár egy szeretett személy halála miatt. Jézus idejében élt egy prófétanő, Anna, aki mindössze hétévnyi házasság után elvesztette a férjét. Arról nem ír a Biblia, hogy lettek volna gyermekeik. Mit olvashatunk erről a 84 éves özvegyasszonyról? A Lukács 2:37 szerint „sohasem hiányzott a templomból, és éjjel-nappal szent szolgálatot végzett böjtölésekkel meg könyörgésekkel”. Anna tehát vigaszt és örömet talált Jehova imádatában.
13. Említs meg egy példát arra, hogy hogyan nyújthatnak vigaszt az igaz barátok, amikor a családtagok csalódást okoznak.
13 Ha szoros kapcsolatot ápolunk a testvéreinkkel, igaz barátokra lelhetünk (Péld 18:24). Paula még emlékszik, mennyire megviselte őt, amikor ötéves korában az anyukája elhagyta az igazságot. De aztán egy úttörő testvérnő, Ann sokat bátorította őt. Paula így mesél erről: „Bár Ann nem a rokonom, nagyon jólesett, hogy szeretettel törődött velem. Sokat segített, hogy kitartsak Jehova mellett.” Paula azóta is hűséges testvérnő, és nagy örömére az édesanyja visszatért a gyülekezetbe. Ann is boldog, hogy a szellemi anyukája lehetett Paulának.
14. Hogyan válik a javunkra, ha vigasztalunk másokat?
14 Sokan tapasztalták már, hogy ha szeretettel törődnek másokkal, kevésbé vannak elfoglalva a saját fájdalmukkal. A testvérnők – akár van férjük, akár nincs – nagy örömet találnak abban, hogy Isten munkatársaiként elvihetik másoknak a jó hírt. A céljuk az, hogy dicsőítsék Istent, miközben az akaratát teszik. Vannak, akiknek a szolgálat valóságos terápia. Természetesen mindannyian kimutathatjuk a törődésünket a területünkön élő emberek iránt a prédikálómunka által. És ha kedvesen bánunk a testvéreinkkel, közelebb kerülhetünk egymáshoz a gyülekezetben (Fil 2:4). Pál apostol kiváló példát mutatott ebben. A tesszalonikai gyülekezet tagjainak olyan volt, mint egy „szoptató anya” és mint egy törődő apa. (Olvassátok fel: 1Tesszalonika 2:7, 11, 12.)
SEGÍTSÉG A CSALÁDOKNAK
15. Elsősorban kiknek a felelőssége az, hogy Jehováról tanítsák a gyermekeket?
15 Érdemes arról is beszélni, hogy miként nyújthatunk vigaszt és segítséget a családoknak. Előfordul, hogy akik újak az igazságban, bevonnak egy érett testvért vagy testvérnőt a gyermekeik bibliai oktatásába, vagy akár arra is megkérik, hogy ő tanulmányozzon velük. A Szentírás rámutat, hogy elsősorban a szülők felelőssége a gyerekeik tanítása és nevelése (Péld 23:22; Ef 6:1–4). Ámde bizonyos esetekben szükség van egy kívülálló személy segítségére, és a szülők nagyon hálásak az ilyen támogatásért. A felelősségüket azonban nem adhatják át másnak. Elengedhetetlen, hogy rendszeresen beszélgessenek a gyerekeikkel.
16. Mit nem szabad elfelejtenie annak, aki más valakinek a gyerekével tanulmányoz?
16 Ha egy szülő úgy dönt, hogy megkér valakit, hogy tanulmányozzon a gyerekeivel, ez a testvér vagy testvérnő ne vegye át a szülő szerepét. Ez abban az esetben is igaz, ha a gyermek szüleit nem érdekli az igazság. Arra is jó odafigyelni, hogy a család otthonában tanulmányozzanak, a szülők vagy egy másik érett Tanú jelenlétében, vagy pedig egy arra alkalmas nyilvános helyen. Így nem adnak okot a félreértésre. Remélhetőleg a szülők idővel el tudják majd látni azt az Istentől kapott feladatukat, hogy oktassák a Bibliából a gyerekeiket.
17. Hogyan nyújthatnak vigaszt a gyermekek a családtagjaiknak?
17 Azok a gyermekek, akik szeretik az igaz Istent, és megfogadják a tanácsait, a vigasz forrásai lehetnek a családjukban, ha tisztelik a szüleiket, és gyakorlati segítséget nyújtanak nekik. Ezenkívül a családtagjaik hitét is erősíthetik. A vízözön előtt Sét egyik leszármazottja, Lámek, aki Jehova imádója volt, ezt mondta a fiáról, Noéról: „Ő vigaszt nyújt munkánkban és kezünk gyötrelmes fáradozásában, ami a Jehova által megátkozott föld miatt van.” Ez a prófécia akkor teljesedett, amikor megszűnt a földre kimondott átok (1Móz 5:29; 8:21). Ma is elmondhatjuk, hogy az igaz imádatot gyakorló gyermekek vigaszt nyújthatnak a családtagjaiknak, azáltal hogy segítenek nekik kitartani a jelenlegi próbákban, és túlélni egy sokkal nagyobb pusztulást, mint amilyen a vízözön volt.
18. Mi segíthet bátran helytállni a próbákban?
18 Az ima, a bibliai példákon való elmélkedés és a hittársakkal ápolt szoros kapcsolat millióknak segít, hogy vigaszra leljenek minden nyomorúságukban. (Olvassátok fel: Zsoltárok 145:18, 19.) Tudjuk, hogy Jehova a valódi vigasz forrása, és így képesek vagyunk bátran helytállni mindenféle próbában most is, és a jövőben is.