A Mózes első könyve szerint a víz ellepett „minden magas hegyet”. Akkor hol van most ez a víztömeg? Nyilvánvalóan itt a földön. Úgy tartják, hogy volt idő, amikor az óceánok kisebbek voltak, a kontinensek pedig nagyobbak, mint most. Ezt tanúsítják azok a folyómedrek is, amelyek messze benyúlnak az óceánok alá. Az is figyelemre méltó, hogy a tudósok szerint a hegyek korábban sokkal kisebbek voltak, sőt néhány hegy a tenger alól emelkedett ki. A jelenlegi viszonyokról azt mondják, hogy „az óceánokban lévő víz térfogata tízszer akkora, mint a tengerszint feletti szárazföldé. Ha a szárazföldet egyenlő mértékben elegyengetnénk, akkor a víz mintegy 2,5 kilométer magasan beborítaná a földet” (National Geographic. 1945. január. 105. o.). Tehát azután, hogy a víz lehullott az égből, de még azelőtt, hogy kiemelkedtek volna a hegyek, lesüllyedt volna a tengerfenék, és kialakultak volna a sarki jégsapkák, elég víz volt ahhoz, hogy ellepjen „minden magas hegyet”, ahogyan az ihletett beszámoló írja (1Mó 7:19).

A víztömeg: Bizonyos személyek véleménye szerint, ha a légkör páratartalma hirtelen lecsapódna, és eső formájában a földre hullana, akkor az csupán néhány cm magasan borítaná be a föld felszínét. De akkor honnan származott ez a hatalmas víztömeg Noé napjaiban? A Mózes első könyvének beszámolója szerint Isten ezt mondta Noénak: „Én [Jehova] pedig vízözönt [vagy „égi óceánt”; héb.: mab·búlʹ] hozok a földre” (1Mó 6:17; Rbi8, lábj.). A következő fejezet leírja, mi történt: „feltört a hatalmas, mély vizek összes forrása, és megnyíltak az egek zsilipjei” (1Mó 7:11). A vízözön olyan nagyméretű volt, hogy a víz „ellepett minden magas hegyet az egész ég alatt” (1Mó 7:19).