Időközben egy másik régész, Austen Henry Layard ásatásokba kezdett egy Nimrúdnak nevezett helyen, Khorsabadtól körülbelül 42 kilométerrel délnyugatra. A romokról bebizonyosodott, hogy Kaláh volt egyike annak a négy asszír városnak, amelyekről az 1Mózes 10:11 említést tesz. Majd 1849-ben Layard egy szilárd építésű palotának a romjait ásta ki egy Kuyunjiknak nevezett helyen, Kalah és Khorsabad között. A palotáról bebizonyosodott, hogy Ninivéhez tartozott. Kaláh és Khorsabad között vannak más településeknek a romjai is, beleértve a Karamlesnek nevezett dombot. „Ha úgy vesszük ezt a négy dombot, Nimrúd [Kaláh], Koyunjik [Ninive], Khorsabad és Karamles dombját, mint egy négyszögnek a sarkait — jegyezte meg Layard —, akkor kiderül, hogy a négy oldala igen pontosan megegyezik a földrajztudósok által megállapított 480 stadionnal vagy 60 mérfölddel, amely a próféta [Jónás] szerint három napi járóföldnek felel meg.”

Jónás akkor nyilvánvalóan ezeket a településeket egy „nagy város”-nak vette, és annak a városnak, azaz Ninivének nevezte, amelyet elsőként említ meg a 1Mózes 10:11. Ugyanez a helyzet ma is. Például különbség van London eredeti városa és a külvárosai között, amelyeket együttesen néha „Nagy-London”-nak is szoktak nevezni.

Egy öntelt asszír király

Ninivében a palotának több mint 70 szobája volt, és majdnem 3 kilométeres volt a fala. Ezeken a falakon a katonai győzelmek és más egyéb tettek megemlékezésére készített, égetett domborműmaradványok voltak. A legtöbb meglehetősen megrongálódott. Az ott-tartózkodásának a vége felé azonban Layard egy figyelemreméltóan jó állapotban lévő helyiséget tárt fel. A falakon egy olyan ábra volt látható, amely egy jól megerősített városnak a bevételét mutatta be: a betolakodó király előtt menetelő foglyokkal, aki a városon kívül, egy trónon ült. A király felett egy felirat van, amelyet az asszír írás szakértői a következőképpen fordítanak: „Sénakhérib, a világ királya, Asszíria királya, nimedu-trónon ült, és onnan szemlélte a Lákisból (La-ki-su) hozott hadizsákmányt.”

Ma ez az ábra és a felirat a British Museumban látható. Ez megegyezik azzal a történelmi eseménnyel, amelyet a Bibliában, a 2Királyok 18:13, 14-ben jegyeztek fel: „Ezékiás királynak pedig tizennegyedik esztendejében feljött Sénakhérib, Assiria királya Júdának minden kerített városa ellen, és elfoglalta azokat. Akkor elküldött Ezékiás, Júda királya Assiria királyához Lákisba, ezt izenvén: Vétkeztem, térj el én rólam; a mit rám vetsz, elviselem! És Assiria királya Ezékiásra, Júda királyára háromszáz tálentom ezüstöt és harmincz tálentom aranyat vetett ki.”

Más feliratokat is találtak Ninive romjai között, amelyek további részleteket adtak Sénakhérib inváziójáról Júdában és az Ezékiás által fizetett sarcról. „A feljegyzett történelmi bizonyítékok talán egyik leginkább figyelemreméltó egybeesése az aranykincs összege, a harminc tálentom, amelyet Ezékiástól vettek át, megegyezik a két teljesen független beszámolóban” — írta Layard. Sir Henry Rawlinson, aki az asszír írásnak a megfejtésében segédkezett, kijelentette, hogy ezek a feliratok: „vitathatatlanul megállapították [Sénakhérib] történelmi azonosságát.” Ezenkívül Layard Nineveh and Babylon című könyvében felteszi a kérdést: „Ki gondolta volna ezek előtt a feltárások előtt annak a valószínűségét vagy lehetőségét, hogy a földhalom és a szemét alatt — amely Ninive területét jellemezte — megtaláljuk Ezékiás és Sénakhérib között lezajlott háborúk történelmét, amelyet épp abban az időben maga Sénakhérib írt le, és hogy még a legapróbb részletekben is megegyezik a bibliai beszámolóval?”

Természetesen néhány részlet Sénakhérib feljegyzéséből nem egyezik meg a Bibliával. Például Alan Millard régész megjegyzi: „A legmeglepőbb dolog a végén található [Sénakhérib feljegyzésében]. Ezékiás ’később’ küldte el hírvivőjét és a sarc teljes összegét Sénakhéribhez ’Ninivébe’. Az asszír hadsereg nem vitte haza győzedelmesen, ahogy szokta.” A Biblia azt állítja, hogy a sarcot azelőtt fizették meg, hogy asszíria királya visszatért volna Ninivébe (2Királyok 18:15–17). Miért van ez a különbség? És miért volt Sénakhérib képtelen arra, hogy dicsőítse Júda fővárosa, Jeruzsálem legyőzését, mint ahogyan dicsőítette a júdeai erőd, Lákis felett aratott győzelmét? Három bibliaíró megadja a választ. Az egyikük, egy szemtanú, ezt írta: „Akkor kijött az Úrnak angyala, és levágott az assir táborban száznyolczvanötezeret, és midőn reggel az emberek felköltek, ímé azok mindnyájan holt hullák valának! Elindula azért és ment és visszatért Szanhérib, az assiriai király, és lakozék Ninivében” (Ésaiás 37:36, 37; 2Királyok 19:35; 2Krónika 32:21).

Millard a Treasures From Bible Times című könyvében erre a következtetésre jutott: „Nincs okunk arra, hogy kételkedjünk ebben a beszámolóban . . . Érthető módon Sénakhérib nem hagyott volna hátra ilyen feljegyzést az utódainak olvasásra, mivel ez rossz fényt vetett volna rá.” Sénakhérib inkább megpróbálta azt a benyomást kelteni, hogy a júdeai inváziója sikeres volt, és Ezékiás továbbra is engedelmeskedett neki, elküldve a sarcot Ninivébe.

Asszíria eredetét igazolták

Agyagtáblák tízezreit tartalmazó könyvtárakat is tártak fel Ninivében. Ezek a dokumentumok azt bizonyítják, hogy az Asszír Birodalom Babilon déli részéig gyökeredzik, éppen úgy, ahogyan arra a 1Mózes 10:11 rámutat. Ezt a vonalat követve a régészek kezdték még délebbre összpontosítani az erőfeszítéseiket. Az Encyclopædia Biblica elmondja: „Mindaz, amit az asszírok hátrahagytak maguk mögött, elárulja babiloni eredetüket. A nyelvet, az írásrendszerüket, az irodalmukat, a vallásukat és tudományukat déli szomszédjuktól vették át csekély változtatással.”

„E földről — folytatja a Biblia — ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht. És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város.” (1Mózes 10:8–