FÁRAÓ

Az egyiptomi királyok egyik címe. Egy egyiptomi szóból származik, amelynek a jelentése: ’nagy ház’. A legkorábbi egyiptomi feljegyzésekben ez a szó alighanem a királyi palotát jelölte, ám idővel a kormányfőt, vagyis a királyt kezdték így nevezni. A tudósok szerint nagyjából i. e. a második évezred derekán kezdték ez utóbbi értelemben használni a fáraó szót. Ha ez igaz, akkor Mózes a napjaiban (i. e. 1593–1473) felruházott értelemmel használta ezt a kifejezést abban a beszámolójában, amelyben arról írt, hogy Ábrahám Egyiptomba ment (1Mó 12:14–20). Ám minden valószínűség szerint már Ábrahám napjaiban (i. e. 2018–1843) is használták ezt a címet, még ha nem is a hivatalos dokumentumokban, csak a hétköznapi életben. Az első olyan dokumentum, amelyben a fáraó címet egy királynak a személynevével kapcsolták össze, Sisák uralmának az idejéből való. Ő Salamonnal és Roboámmal uralkodott egy időben. A Biblia Nékó fáraó (2Ki 23:29) és Hofra fáraó (Jr 44:30) esetében szintén összekapcsolja a fáraó címet a király személynevével. Ők i. e. a VII. század végén és a VI. század elején uralkodtak. Ez a cím ekkorra már az egyiptomi dokumentumok kartusaiban is megjelent, amelyek kifejezetten arra szolgáltak, hogy beleírják a király nevét.

A Biblia a következő fáraókat nevezi meg: Sisák, Szó, Tirháka, Nékó és Hofra. Ebben a műben mindegyikükről külön szócikk található. Kérdéses, hogy az etióp Zerah egyiptomi uralkodó volt-e vagy sem. A Bibliában szerepelnek még más fáraók is, de nem tudjuk a nevüket. Mivel az egyiptomi kronológia nehezen átlátható (lásd: EGYIPTOM, EGYIPTOMI: Történelme; KRONOLÓGIA: Az egyiptomi kronológia), a Bibliában szereplő fáraókat nem lehet teljesen biztosan azokkal a fáraókkal azonosítani, akik a világi történelemben szerepelnek. Ezek a név szerint nem ismert fáraók a következők voltak: aki el akarta venni Ábrahám feleségét, Sárát (1Mó 12:15–20); aki hatalomra juttatta Józsefet (1Mó 41:39–46); aki(k) elnyomta (v. elnyomták) az izraelitákat még azelőtt, hogy Mózes visszatért Midián földjéről (2Mó 1., 2.); aki a tíz csapás és a kivonulás idején uralkodott (2Mó 5–14.); a Júda törzséből való Méred feleségének, Bitiának az apja (1Kr 4:18); aki menedéket adott az edomita Hadádnak Dávid idejében (1Ki 11:18–22); Salamon egyiptomi feleségének az apja (1Ki 3:1); valamint az a fáraó, aki Jeremiás próféta idejében megverte Gázát (Jr 47:1).

Az egyiptomiak az uralkodó fáraót istennek tekintették. Úgy vélték, hogy ő Rének, vagyis a napistennek a fia, és nem csak az istenek képviselője. Azt gondolták, hogy Ozirisz utódjának, a sólyomfejű Hórusz istennek a megtestesülése. Egyebek mellett a következő fellengzős címeket adták neki: „a két világ Napja”, „a Korona Ura”, „a nagy isten”, „Ré fia”, „az örökkévaló”, de volt még sok egyéb címe is (G. Rawlinson: History of Ancient Egypt. 1880, I. köt. 373–374. o.; J. Ridpath: History of the World. 1901, I. köt. 72. o.). Koronájának az elején egy szent ureuszkígyó, vagyis egy kobra mása volt, amely állítólag tüzet okádott és pusztítást hozott a fáraó ellenségeire. A fáraó képmását sokszor a többi isten mellé tették a templomokban. Mi több, vannak egyiptomi képek, amelyeken az látható, hogy az uralkodó fáraó a saját képmása előtt hódol. Mivel a fáraót istenként tisztelték, a szava törvény volt. Nem kötötte törvénygyűjtemény, hanem a saját rendeletei szerint uralkodott. A történelemből azonban kiderül, hogy az állítólagos teljhatalmát igencsak korlátozták a birodalmában más hatalmak, például a papság, a nemesség és a hadsereg. Mindezek segítenek megérteni, milyen nehéz lehetett Mózesnek az a megbízatása, hogy meg kellett jelennie a fáraó előtt, és el kellett mondania neki, mit követel Jehova, és mire figyelmezteti. (Vö.: 2Mó 5:1, 2; 10:27, 28.)

Semmi sem utal arra, hogy a fáraó lánya, Salamon felesége, felhagyott volna a hamis imádattal (1Ki 3:1; 11:1–6). Az ókori királyok gyakran azért kötöttek ilyen házasságot, hogy megerősítsék a kapcsolatukat más királyságokkal (ez a mai királyokra is igaz). A szentírási beszámolóból nem derül ki, hogy Salamon vagy a fáraó tett ajánlatot a házassági szövetségre. (Lásd: SZÖVETSÉG.) Salamon Sulamitot a fáraó szekerei előtt járó paripához hasonlítja, amiből látható, hogy igen híresek voltak akkoriban az egyiptomi szekerek (Én 1:9; vö.: 1Ki 10:29).

Ézsaiás próféciájának a szavai szerint, amelyek i. e. a VIII. században íródtak, Egyiptomban és a fáraó tanácsadói között zavarodottság uralkodott, illetve az várt rájuk (Ézs 19:11–17). A történelem rávilágít, hogy belső viszályok és szakadások jellemezték Egyiptomot Ézsaiás idejében, és még a rá következő évszázadban is. Bár a hűtlen Júda Jehova szavával szembeszegülve időnként Egyiptomhoz fordult katonai segítségért, a dicsekvő fáraók „törött nádszálnak” bizonyultak, nem nyújtottak szilárd támaszt (Ézs 30:2–5; 31:1–3; Ez 29:2–9; vö.: Ézs 36:4, 6).