Ne hagyjunk fel annak cselekvésével, ami kiváló!
„Ne hagyjunk fel annak cselekvésével, ami kiváló, mert a megfelelő időszakban aratunk, ha ki nem fáradunk” (GALÁCIA 6:9).
1—2. a) Miért van szükség kitartásra ahhoz, hogy Istent szolgáljuk? b) Hogyan tartott ki Ábrahám, és mi segített neki ebben?
JEHOVA TANÚIKÉNT örömünk telik Isten akarata cselekvésében. Felüdülést is találunk abban, hogy magunkra vesszük a tanítványi mivoltunkkal járó „igát” (Máté 11:29). Ám nem mindig könnyű Jehovát szolgálni, még ha Krisztussal együtt tesszük is ezt. Pál egyértelművé tette ezt, amikor erre ösztönözte keresztény hittársait: „kitartásra van szükségetek, hogy miután megcselekedtétek az Isten akaratát, megkapjátok az ígéret beteljesedését” (Héberek 10:36). Kitartásra van szükségünk, mivel olykor talán nehéz Istent szolgálni.
2 Ábrahám élete kétségkívül bizonyítja ezt. Sokszor nézett szembe nehéz döntésekkel és nyomasztó helyzetekkel. Az a parancs, hogy mondjon búcsút a kényelmes életének, melyben Ur városában volt része, csak a kezdet volt. Nemsokára éhínség tört ki, ellenségeskedést tapasztalt a szomszédai részéről, csaknem elvesztette a feleségét, ellenséges érzéssel viseltetett iránta némelyik rokona, majd át kellett élnie egy háború borzalmait. És még nagyobb próbák is vártak rá. De Ábrahám sohasem hagyott fel annak cselekvésével, ami kiváló. Ez figyelemre méltó, különösen akkor, ha fontolóra vesszük, hogy neki nem volt meg Isten teljes Szava, mint nekünk napjainkban. Ámde bizonyára tudott az első próféciáról, melyben Isten kijelentette: „ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között” (1Mózes 3:15). Mivel rajta keresztül kellett eljönnie a Magnak, Ábrahám magától értetődően Sátán gyűlölködésének a középpontjában volt. Ennek felismerése bizonyosan segített Ábrahámnak, hogy örömtelien tartson ki a próbáiban.
3. a) Miért számíthat Jehova népe napjainkban megpróbáltatásokra? b) Milyen bátorítást találunk a Galácia 6:9-ben?
3 Jehova népe napjainkban is számíthat megpróbáltatásokra (1Péter 1:6, 7). A Jelenések 12:17 arra figyelmeztet minket, hogy Sátán ’háborút visel’ a felkent maradék ellen. Mivel a „más juhok” szoros kapcsolatot ápolnak a felkentekkel, ők is Sátán haragjának a célpontjai (János 10:16). A keresztények nemcsak a nyilvános szolgálatukban tapasztalnak ellenségeskedést, hanem esetenként még a személyes életükben is gyötrelmes nyomás nehezedhet rájuk. Pál erre int minket: „ne hagyjunk fel annak cselekvésével, ami kiváló, mert a megfelelő időszakban aratunk, ha ki nem fáradunk” (Galácia 6:9). Igen, bár Sátán törekszik rá, hogy lerombolja a hitünket, szembe kell szállnunk vele a hitben szilárdan (1Péter 5:8, 9). Mit eredményezhet hűséges életutunk? „Teljes örömnek tekintsétek, testvéreim, ha különféle próbákkal kerültök szembe, hiszen tudjátok azt, hogy a hitetek kipróbált minősége kitartást hoz létre” — magyarázza a Jakab 1:2, 3.
Frontális támadás
4. Hogyan indít Sátán frontális támadást, hogy megtörje Isten népének a feddhetetlenségét?
4 Ábrahám életéből jól látszik, hogy melyek azok a „különféle próbák”, melyekkel a keresztények ma szembenézhetnek. Cselekednie kellett például, amikor rokonait megtámadták a sineárbeli betolakodók (1Mózes 14:11–16). Nem meglepő, hogy Sátán még mindig támad frontálisan, mégpedig üldözés formájában. A II. világháború vége óta számos országban tiltotta be az állam Jehova Tanúi keresztény oktatómunkáját. A Jehova Tanúi évkönyve 2001 című kiadvány beszél arról az erőszakról, melyet a keresztényeknek Angolában kellett elszenvedniük az ellenségeiktől. Az ilyen országokban testvéreink Jehovára támaszkodva állhatatosan visszautasították, hogy feladják a hitüket. Nem fordultak erőszakhoz, és nem lázadtak fel, hanem elővigyázatosan kitartottak a prédikálómunkában (Máté 24:14).
5. Hogyan lehetnek a keresztény fiatalok üldözés céltáblái az iskolában?
5 Az üldözés azonban nem szükségszerűen foglal magában erőszakot. Ábrahám végül két fiúval áldatott meg: Ismáellel és Izsákkal. Az 1Mózes 21:8–12 (Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás) elmondja nekünk, hogy egy alkalommal Ismáel ’ingerkedett’ Izsákkal. Pál a galáciaiakhoz írt levelében rámutat, hogy ez több volt mint gyerekes játék, mivel úgy beszél Ismáelről, hogy üldözte Izsákot (Galácia 4:29). Az iskolatársak gúnyolódása és az ellenségeskedők szóbeli támadásai tehát joggal nevezhetők üldözésnek. Egy keresztény fiatal, Ryan visszaemlékszik rá, hogyan kínozták az osztálytársai: „A szóbeli bántalmazás miatt óráknak tűnt az a 15 perces út, melyet az iskolába menet és onnan hazafelé a buszon megtettem. A többiek iratkapcsokat hevítettek fel öngyújtóval, majd megégettek velük.” Miért bántak Ryannel ilyen kegyetlenül? „A teokratikus képzés miatt, amelyet kaptam, kilógtam a sorból az iskolában.” Ám szülei segítségével Ryan képes volt hűségesen kitartani. Fiatalok, titeket is elkedvetlenít a társaitok gúnyolódása? Ne adjátok fel! Ha hűségesen kitartotok, tapasztalni fogjátok Jézus szavainak a beteljesedését: „Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak ellenetek énértem” (Máté 5:11).
Mindennapos aggodalmak
6. Mi okozhat feszültséget napjainkban a keresztény hittársak egymással ápolt kapcsolatában?
6 A legtöbb próbánk, mellyel napjainkban szembenézünk, a megszokott, mindennapos aggodalmakkal van összefüggésben. Ábrahámnak el kellett viselnie a feszültséget, mely pásztorai és unokaöccse, Lót pásztorai között alakult ki (1Mózes 13:5–7). Ma ugyanígy a személyes különbözőségek és az alantas féltékenykedések feszültté tehetnek kapcsolatokat, sőt még a gyülekezet békéjét is veszélyeztethetik. „Ahol féltékenység és perlekedésre való hajlam van, ott zűrzavar és mindenféle hitványság van” (Jakab 3:16). Mennyire fontos, hogy mindig előbbre valónak tartsuk a békességet a büszkeségnél, ahogy Ábrahám is tette, és mások érdekeit keressük! (1Korintus 13:5; Jakab 3:17).
7. a) Mit kell tennünk, ha megbánt egy keresztény hittársunk? b) Hogyan mutatott Ábrahám kiváló példát abban, hogy megőrizte a jó kapcsolatát másokkal?
7 Nehéz lehet békésnek maradni, amikor úgy érezzük, hogy igazságtalanul bánt velünk egy hívőtársunk. A Példabeszédek 12:17 ezt mondja: „Van olyan, a ki [meggondolatlanul, NW] beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz.” A meggondolatlan szavak, még ha minden hátsó szándék nélkül hangzottak is el, mélységes fájdalmat okozhatnak. A fájdalom még nagyobbá válik, ha úgy érezzük, hogy megrágalmaztak minket, vagy egy kegyetlen pletyka áldozatai vagyunk (Zsoltárok 6:7, 8). De egy keresztény nem adhatja fel a harcot a sértettsége miatt! Ha ilyen helyzetben vagy, legyél kezdeményező az ügy rendezésében, éspedig úgy, hogy kedvesen beszélsz a téged megsértő személlyel (Máté 5:23, 24; Efézus 4:26). Legyél kész megbocsátani neki (Kolosszé 3:13). Ha elűzzük a neheztelésünket, azzal utat nyitunk afelé, hogy az érzelmi sebeink begyógyuljanak, és a testvérünkkel ápolt kapcsolatunk helyreálljon. Ábrahám nem táplált semmiféle neheztelést Lóttal szemben. Inkább Lót és családja védelmére sietett (1Mózes 14:12–16).
Próbák, melyeknek mi magunk vagyunk az okai
8. a) Hogyan ’szegezhetik át a keresztények magukat sok fájdalommal’? b) Miért tudott Ábrahám kiegyensúlyozott nézetet megőrizni az anyagiakról?
8 Kétségtelen, hogy néhány próbánknak mi magunk vagyunk az okai. Jézus például ezt parancsolta a követőinek: „Ne halmozzatok tovább kincseket magatoknak a földön, ahol moly és rozsda emészt, és ahol tolvajok törnek be és lopnak” (Máté 6:19). Néhány testvér mégis ’sok fájdalommal szegezte át magát’ azáltal, hogy a Királyság-érdekek elé helyezte az anyagi érdekeket (1Timóteus 6:9, 10). Ábrahám kész volt anyagi áldozatokat hozni, hogy Istennek tetsszen. „Hit által lakozott jövevényként az ígéret földjén, mint valami idegen földön, és lakott sátrakban Izsákkal és Jákobbal, akik vele együtt ugyanannak az ígéretnek voltak örökösei. Mert várta a valódi alapokkal bíró várost, amelynek építője és alkotója az Isten” (Héberek 11:9, 10). Ábrahám azért nem kezdett a gazdagságban bízni, mert egy eljövendő „városba”, Isten kormányzatába vetette a hitét. Nem vallana ez bölcsességre a mi esetünkben is?
9—10. a) Hogyan bizonyulhat próbának a pozíció megszerzése utáni vágy? b) Hogyan viselkedhet ma egy testvér a „kisebb módjára”?
9 Vegyünk egy másik példát. A Biblia erőteljesen erre figyelmeztet: „Mert ha valaki úgy gondolja, hogy ő valami, holott semmi, a saját elméjét ámítja” (Galácia 6:3). Ezenkívül arra ad buzdítást, hogy semmit se cselekedjünk „perlekedésre való hajlamból vagy önhittségből, hanem elmebeli alázatossággal” (Filippi 2:3). Néhányan nem alkalmazzák ezt a tanácsot, s emiatt próba alá kerülnek. Az a személy, aki nem „kiváló munkára”, hanem pozíció megszerzésére vágyik, elkedvetlenedik, és mogorvává válik, amikor nem kap meg bizonyos kiváltságokat a gyülekezetben (1Timóteus 3:1).
10 Ábrahám nagyszerű példa számunkra. Nem gondolt „többet magáról, mint amennyit szükséges” (Róma 12:3). Amikor találkozott Melkisédekkel, Ábrahám nem éreztette, hogy felsőbbrendű lenne az Isten előtt betöltött kiváltságos helyzete miatt. Mi több, elismerte Melkisédek papként betöltött különb helyzetét, amikor tizedrészt adott neki (Héberek 7:4–7). A keresztényeknek ma ugyanígy hajlandónak kell lenniük a „kisebb módjára” viselkedni, és lemondani a rivaldafényről (Lukács 9:48). Ha azok, akik a gyülekezetben vezetésről gondoskodnak, látszólag visszatartanak tőled valamilyen kiváltságot, végezz őszinte önvizsgálatot, hogy megállapítsd, miként csiszolhatnál az egyéniségeden, vagy azon, ahogy a dolgokat intézed. Ne válj keserűvé olyan kiváltságok miatt, melyeket még nem kaptál meg, inkább fordítsd hasznodra a már meglévő kiváltságodat — azt, hogy segíthetsz másoknak megismerni Jehovát. Igen, ’alázd meg magad az Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon a megfelelő időben’ (1Péter 5:6).
Hit a láthatatlanokban
11—12. a) Miért alhat ki a gyülekezet némelyik tagjában a sürgősség érzete? b) Hogyan mutatott nagyszerű példát Ábrahám azzal, hogy életét az Isten ígéreteibe vetett hit köré építette?
11 További próba lehet a dolgok e gonosz rendszere végének a vélt késése. A 2Péter 3:12 szerint a keresztényeknek ’várniuk kell, és élénken elméjükben kell tartaniuk Jehova napjának jelenlétét’. Némelyek azonban már évek óta várják ezt a ’napot’, néhányan pedig már évtizedek óta. Emiatt vannak, akik talán elkedvetlenednek, és kialszik bennük a sürgősség érzete.
12 Gondoljunk megint Ábrahám példájára. Egész életét az Isten ígéreteibe vetett hit köré építette, pedig nem minden ígéret teljesedhetett be az ő életidejében. Igaz, elég sokáig élt ahhoz, hogy lássa fiát, Izsákot felnőni, de évszázadoknak kellett eltelnie, mire Ábrahám utódait „az ég csillagaihoz” vagy a ’tenger partján lévő fövenyhez’ lehetett hasonlítani (1Mózes 22:17). Ábrahám mégsem keseredett meg, és nem csüggedt el. Pál apostol ezért írta a következőket Ábrahámról és más patriarchákról: „Hitben haltak meg mindezek, bár nem kapták meg az ígéretek beteljesedését, de távolról látták és üdvözölték azokat, és nyilvánosan kijelentették, hogy ők idegenek és ideiglenes lakosok azon a földön” (Héberek 11:13).
13. a) Milyen értelemben „ideiglenes lakosok” a keresztények a mi időnkben? b) Miért hozza majd el Jehova a dolgok e rendszerének a végét?
13 Ha Ábrahám tudta olyan ígéretekre építeni az életét, melyeknek a beteljesedése „távol” volt, nekünk mennyivel inkább ezt kell tennünk a mi időnkben, amikor ezeknek a dolgoknak a teljesedése oly közel van! Ábrahámhoz hasonlóan nekünk is „ideiglenes lakosoknak” kell tekintenünk magunkat Sátán rendszerében, elutasítva, hogy önkényeztető életmódba süppedjünk. Persze, hogy jobban szeretnénk, ha a ’vége mindennek’ nem csupán közel lenne, hanem már itt volna (1Péter 4:7). Talán súlyos egészségi gondjaink vannak, vagy komoly anyagi terhek nehezedhetnek ránk. Emlékeznünk kell azonban arra, hogy Jehova nem csupán azért hozza el a véget, hogy kimentsen minket az aggasztó körülmények közül, hanem hogy megszentelje a nevét (Ezékiel 36:23; Máté 6:9, 10). A vég nem szükségszerűen akkor fog eljönni, amikor nekünk jó, hanem akkor, amikor Isten céljait a legjobban szolgálja.
14. Hogyan válik ma a keresztények javára Isten türelme?
14 Elménkben kell tartanunk azt is, hogy „Jehova nem lassú az ígéretét illetően, amint némelyek a lassúságról vélekednek, hanem türelmes hozzátok, mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Péter 3:9). Figyeld meg, hogy ez a vers azt írja, hogy Isten „türelmes hozzátok”, ami a keresztény gyülekezet tagjaira utal. Valószínűleg közülünk némelyeknek több időt vesz igénybe, amíg végrehajtják azokat a változtatásokat és kiigazításokat, melyek ahhoz kellenek, hogy „végül szennyfolt nélkülinek és szeplőtlennek és békében” találják (2Péter 3:14). Nem kellene hát hálásnak lennünk, hogy Isten ilyen türelmes?
Öröm az akadályok ellenére
15. Hogyan volt képes Jézus megőrizni az örömét a próbái ellenére, és hogyan válik ma a keresztények javára, ha utánozzák a példáját?
15 Ábrahám példája számos leckét tanít a mai keresztényeknek. Ábrahámot nemcsak hit jellemezte, hanem türelem, tisztánlátás, bátorság és önzetlen szeretet. Életében első helyet biztosított Jehova imádatának. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a hit legnagyszerűbb példája számunkra Jézus Krisztus. Ő is számtalan próbát élt át, de végig megőrizte az örömét. Miért? Mert az előtte lévő reménységre összpontosított (Héberek 12:2, 3). Pál így imádkozott: „A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy elmebelileg ugyanolyan magatartásúak legyetek, mint amilyen Krisztus Jézus volt” (Róma 15:5). Ha megfelelő az elmebeli magatartásunk, örömteli személyek lehetünk, még ha Sátán akadályokat gördít is elénk.
16. Mit tehetünk, ha a nehézségeink elviselhetetlennek tűnnek?
16 Amikor elviselhetetlennek tűnnek a nehézségek, emlékeztesd magadat arra, hogy amiként Jehova szerette Ábrahámot, téged is szeret. Szeretné, ha sikerrel járnál (Filippi 1:6). Teljesen bízzál Jehovában, nem kételkedve abban, hogy ’nem hagy azon felül kísérteni, amit el tudunk viselni, hanem a kísértéssel együtt a kivezető utat is elkészíti, hogy kitartóan tudjunk tűrni’ (1Korintus 10:13). Tedd szokásoddá, hogy naponként olvasod Isten Szavát (Zsoltárok 1:2). Legyél állhatatos az imában, kérve Jehovát, hogy segítsen kitartanod (Filippi 4:6). Ő „ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt” (Lukács 11:13). Fordítsd javadra mindazt, amiről Jehova gondoskodik, hogy fenntartson téged szellemileg, meríts hasznot például a Biblián alapuló kiadványokból. Próbálj támaszra lelni a testvérek közösségében (1Péter 2:17). Hűségesen vegyél részt a keresztény összejöveteleken, mivel ott megkapod azt a buzdítást, melyre a kitartáshoz van szükséged (Héberek 10:24, 25). Örvendezz annak a biztos tudatnak, hogy kitartásod helyeselt állapotot eredményez Isten előtt, és hogy a hűséged megvidámítja a szívét (Példabeszédek 27:11; Róma 5:3–5).
17. Miért nem adják meg magukat a keresztények a kétségbeesésnek?
17 Isten a „barátjaként” szerette Ábrahámot (Jakab 2:23). Ábrahám élete mégis nyomasztó próbák sorozata volt. A keresztények is ugyanerre számíthatnak ezekben a gonosz „utolsó napokban”. Sőt a Biblia arra figyelmeztet minket, hogy „a gonosz emberek és a szélhámosok pedig egyre messzebbre mennek majd a rosszaságban” (2Timóteus 3:1, 13). Ne adjuk meg magunkat a kétségbeesésnek, hanem ismerjük fel, hogy a ránk nehezedő nyomás Sátán gonosz rendszere küszöbönálló végét bizonyítja. Jézus azonban arra emlékeztet minket, hogy „aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” (Máté 24:13). Ennélfogva „ne hagyjunk fel annak cselekvésével, ami kiváló”. Utánozzuk Ábrahámot, és legyünk azok között, akik „hit és türelem által öröklik az ígéreteket”! (Héberek 6:12).
Megfigyelted?
• Miért számít ma Isten népe próbákra?
• Milyen módokon indít ma Sátán frontális támadást?
• Hogyan lehet a személyes nézeteltéréseket rendezni a keresztények között?
• Hogyan válhat próbává a büszkeség és az önhittség?
• Hogyan mutatott Ábrahám jó példát abban, hogy várta Isten ígéreteinek a beteljesedését?
[Kép a 26. oldalon]
Sok keresztény fiatal üldözést szenved el, amikor társai gúnyolják
[Kép a 29. oldalon]
Ábrahám idejében Isten ígéreteinek a beteljesedése „távol” volt, Ábrahám mégis azok köré építette az életét