HACÁCON-TÁMÁR

(a pálmafa kavicsos lejtője):

Egy város, melyben amoriták éltek, és úgy tűnik, hogy a Sziddim-völgy közelében helyezkedett el. Kédorlaomer király és a szövetségesei legyőzték a Hacácon-Támárban lakó amoritákat (1Mó 14:5–8). Évszázadokkal később Moáb, Ammon és Szeir hegyvidékének lakosai egységesen felvonultak Júda ellen „Hacácon-Támárban, vagyis Én-Gediben” (2Kr 20:2, 10, 11). Sok tudós úgy véli, hogy a Mózes első könyvének a hivatkozása egy valamivel Én-Geditől D-re lévő helyre utal, ezért úgy gondolják, hogy a „vagyis Én-Gediben” kifejezés későbbi betoldás. Úgy tűnik azonban, hogy a ’Hacácon-Támár’ név megőrződött a Vádi-Haszasza (Nahal-Hazezon) névben; ez egy olyan helyet jelöl, amely Én-Gedi feltételezett helyétől kb. 10 km-re É-ra van. Ezenkívül a Hacácon-Támár név jelentése is ráillene Én-Gedi területére, melyről Josephus azt írja, hogy olyan hely, ahol „szép pálmák” tenyésznek (A zsidók története. IX. könyv, 1. fej., 2. bek.). Ha tehát a Mózes első könyvének beszámolója egy délebbi helyre utal, akkor lehetséges, hogy két Hacácon-Támár nevű terület volt: az egyik az, amelyik Én-Gedivel volt kapcsolatban, a másik pedig talán az, amelyik a Holt-tengertől DNy-ra feküdt, és egyszerűen Támárnak is nevezték (Ez 47:19; 48:28).