Tanulsz a mi Nagy Oktatónktól?

„JOGI tanulmányokat folytattam öt évig Spanyolország egyik legjobb egyetemén — magyarázta Julio. — De amit akkor tanultam, amikor elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, az messze többet ért. Az egyetem arra tanított meg, miként tanuljak, a Biblia arra, miként éljek.”

A Biblián keresztül betekintést nyerhetünk Isten gondolataiba, alapelveibe és útmutatásaiba. Az Írások úgy beszélnek Jehováról, mint a „Nagy Oktatóról”, mert ő a világegyetem legjobb tanítója (Ésaiás 30:20, NW). Szó szerinti értelemben a héber szöveg „oktatóknak” nevezi őt többes számban, ami kiválóságot jelöl. Ennek arra kellene emlékeztetnie minket, hogy Jehova tanítványának lenni messze többet ér annál, mint más tanító irányítása alatt tanulni, legyen az bárki is.

Jehovától jövő gyakorlati bölcsesség

Miért olyan hasznos az isteni tanítás? Először is azért, mert felbecsülhetetlen a tartalma. Jehova tanítása „gyakorlati bölcsességgel” ruház fel minket. Ezenkívül az Istentől kapott bölcsesség „életben tartja” azokat, akik átviszik azt a gyakorlatba (Példabeszédek 3:21, 22, NW; Prédikátor 7:12, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása).

A 119. zsoltár szerzője felismerte, hogy Jehova bölcsessége oltalmazta meg egész életében. Például így énekelt: „A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst. Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban. Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim” (Zsoltárok 119:72, 92, 98, 99).

Nem a zsoltáros az egyedüli olyan személy, aki Jehova törvénye nélkül ’elveszett volna nyomorúságában’. Rosa, egy Spanyolországban élő fiatal nő, meggyőződéssel vallja, hogy az isteni alapelvek alkalmazása mentette meg életét. „26 éves koromra már kétszer kíséreltem meg az öngyilkosságot” — emlékezik.

Rosa prostitúcióba, valamint túlzott alkoholfogyasztásba és kábítószer-élvezetbe keveredett. „Egyik nap, amikor legmélyebb kétségbeesésemben voltam — mondja —, egy Tanú házaspár beszélt nekem arról, hogyan segíthet a Biblia megoldani a problémáinkat. Elkezdtem tanulmányozni Isten Szavát, amit magával ragadónak találtam. Egy hónapon belül megvolt bennem az erő ahhoz, hogy tiszta és teljesen új életet kezdjek. Most, hogy célja volt az életemnek, nem igényeltem többé a »mankó« szerepét betöltő alkoholt vagy kábítószereket. Ezenkívül, mivel olyannyira szerettem volna Jehova barátja lenni, eltökélt szándékom volt, hogy az irányadó mértékei szerint fogok élni. Biztos vagyok abban, hogy Isten Szavának gyakorlati bölcsessége nélkül nem élnék már, mert végeztem volna magammal.”

A Jehovától jövő bölcsesség valóban életet ment. Ennélfogva nemcsak az isteni tanítás felbecsülhetetlen tartalma válhat javunkra, hanem azok az eszközök is, amelyeket Jehova felhasznál a szolgái oktatására. Mivel Isten Fia, Jézus Krisztus megparancsolta, hogy legyünk tanítók és képezzünk tanítványokat, meg szeretnénk tanulni, milyen módszerekkel lehet a leghatékonyabban oktatásban részesíteni másokat (Máté 28:19, 20).

Jehova példázatokat alkalmaz

Márk evangéliuma ezt mondja Jézusról: „Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik” (Márk 4:34). Jézus tanításának e jellemző vonása nem meglepő. Ő csupán utánozta azon módszerek egyikét, amelyekkel Jehova eljuttatta prófétai üzeneteit Izrael nemzetéhez. Ezek számos életszerű példázatot tartalmaznak (Ésaiás 5:1–7; Jeremiás 18:1–11; Ezékiel 15:2–7; Hóseás 11:1–4).

Figyeld meg például, hogyan használ fel Jehova egy erőteljes példázatot arra, hogy megtanítsa nekünk: a bálványok hiábavalóságok. Az Ésaiás 44:14–17 megállapítja valakiről: „Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz . . ., fenyőt plántál . . . Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belőlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sőt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és előtte leborul; felét tűzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik . . . Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem!” Az ilyen példázatok nagyon hatékony eszközök arra, hogy segítsünk a becsületes szívűeknek elutasítani a bálványimádást és a hamis tantételeket.

Önvizsgálatra serkentő kérdések

A Biblia olyan példákat is tartalmaz, amelyek megmutatják, hogyan igazította ki Jehova egyes szolgáinak a gondolkodását azáltal, hogy gondolatébresztő kérdéseket alkalmazott. Jób patriarcha volt ezek egyike. Jehova türelmesen segített neki kiértékelni, mennyire kicsiny ő az Istenhez viszonyítva. Mindezt egy kérdéssorozat felhasználásával tette meg, amelynek megválaszolásához reménytelenül kevésnek bizonyult Jób.

„Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem?” — kérdezte Jehova Jóbtól. „Kicsoda zárta el ajtókkal a tengert . . .? Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é? . . . van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek . . .?” Ez a megalázkodásra indító kikérdezés magában foglalta az itt következő nagyon fontos kérdést: „kárhoztathatsz-é te engem [Jehovát] azért, hogy te igaz légy?” (Jób 38:4, 8, 31; 40:3, 4).

E mélyreható kérdések felismertették Jóbbal, hogy a dolgok megértése nélkül beszélt. Ezért mindent visszavont és bűnbánatot tartott (Jób 42:6). Miként ebből az esetből is kitűnik, a jól kiválasztott kérdések segíthetnek helyreigazítani gyermekeink vagy bibliatanulmányozóink helytelen gondolkodását.

A bizalom kiépítése

Mi a helyzet akkor, ha olyasvalakinek kell segítenünk, akit az értéktelenség vagy az alkalmatlanság érzése tölt el? Ebben a tekintetben segítségül szolgál az a beszélgetés, amelyet Jehova folytatott prófétájával, Mózessel. Amikor Isten azzal bízta meg Mózest, hogy legyen a szószólója a fáraó és az izraeliták előtt, a próféta alkalmatlannak érezte magát e feladat elvégzésére. „Én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok” — mondta. De Isten ezt felelte: „Ki adott szájat az embernek? . . . Nemde én, az Úr? Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell” (2Mózes 4:10–12).

Jehova Mózes bátyját, Áront bízta meg azzal, hogy szószólója legyen, és hozzá is fogtak az Egyiptomban elvégzendő feladatukhoz (2Mózes 4:14–16). Jehovának nem kevés Tanúja élte már át az alkalmatlanság Mózes által tapasztalt érzéseit, midőn először vett részt a házankénti szolgálatban vagy az utcai tanúskodásban. Az az ismeretünk, hogy Jehova mögöttünk áll, és egy gyakorlott szolga fog elkísérni minket, Mózes esetéhez hasonlóan képessé tehet arra, hogy úrrá legyünk határozatlanságunkon. Ha Mózes képes volt olyan fokú bizalmat kifejleszteni, hogy elmondja azokat az erőteljes beszédeket, amelyek mindenhol megtalálhatók a Biblia Deuteronomium (5Mózes) nevű könyvében, akkor mi éppen úgy kifejleszthetjük a beszédkészséget Jehova segítségével.

Szemléltető példa

Az az után érzett őszinte vágy, hogy segítsünk másoknak, szintén nélkülözhetetlen. Ez a tulajdonság hiányzott Jónás prófétából. Jehova azzal bízta meg Jónást, hogy figyelmeztesse Ninive lakóit a város közelgő elpusztítására. Meglepő módon a niniveiek bűnbánatot tartottak (Jónás 3:5). Ennélfogva Jehova elhalasztotta a csapást. Jónás azonban ahelyett, hogy ujjongott volna prédikálókampánya sikeressége felett, haragot érzett amiatt, hogy nem fog beteljesedni a jövendölése. Hogyan segítette őt hozzá Jehova ahhoz, hogy helyes megvilágításban lássa a dolgokat?

Jehova egy lopótököt használt fel arra, hogy megtanítsa Jónásnak a másokkal való törődés fontosságát. A növény — csodálatos módon — egy éjszaka leforgása alatt nőtt fel, és biztosított némi kellemes árnyat Jónás számára, aki sátrat vert fel Ninive határában. Jónás „nagy örömmel” kezdett örvendezni ennek az egyszerű növénynek. De Jehova ekkor férget rendelt oda, hogy megtámadja a növényt, úgyhogy elfonnyadt. A nap hevének és a tikkasztó szélnek kitéve, Jónás indulatossá vált, és kijelentette: „Jobb halnom, mint élnem!” (Jónás 4:5–8). Mi volt mindebből a tanulság?

Jehova megszólította Jónást és ezt mondta: „Te szánod a tököt, a melyért nem fáradtál és a melyet nem neveltél, a mely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett: én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!” (Jónás 4:9–11).

Milyen erőteljes szemléltető példa! Jónást jobban érdekelte a lopótök, mint a több ezer ember. Noha dicséretes, ha aggódunk az isteni teremtésmű valamely részéért, a legfontosabb feladatunk az, hogy segítsünk megmenteni az emberek életét.

Türelmesen oktatni

Miként Jónás is felismerte azt, nem mindig könnyű betölteni a szolgálatunkat (2Timótheus 4:5). Mindamellett a mások iránti türelem segít.

Hogyan reagálsz olyankor, amikor lassan fejlődik valamelyik bibliatanulmányozód, vagy ésszerűtlen egy kissé? Nagy Oktatónk megtanítja nekünk, hogyan kezeljük az effajta problémát. Rendkívüli türelmet tanúsított, amikor Ábrahám kitartóan kérdezgette őt Szodoma és Gomorra közelgő ítélete felől. „Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe? — kérdezte Ábrahám. — Talán van ötven igaz abban a városban — érvelt Ábrahám. — Avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?” Jehova válasza arra ösztönözte Ábrahámot, hogy tovább érveljen, mígnem tízre csökkent a létszám. Jehova tudta, hogy egyedül Lót családja érdemel megmentést, és megtette már az ahhoz szükséges lépéseket. De Isten türelmesen megengedte, hogy addig kérdezgesse Ábrahám, míg át nem érzi Jehova irgalmának nagyságát (1Mózes 18:20–32).

Jehova figyelembe vette Ábrahám megértésbeli korlátait, és az aggódásból fakadó érzéseit. Ha mi is felismerjük a tanulmányozónk korlátait, ez segíteni fog nekünk türelmet tanúsítani, miközben erejét megfeszítve igyekszik megérteni egy adott tantételt vagy úrrá lenni egy mélyen gyökerező szokáson.

Továbbra is tanulj Jehovától

Vitathatatlan, hogy Jehova Isten a Nagy Oktató. Az olyan eszközök által, mint a példázatok, a kérdések és a szemléltető példák, türelmesen segít hozzá másokat a dolgok megértéséhez. Amilyen mértékben utánozzuk a tanítási módszereit, olyan mértékben válunk mi magunk is jobb tanítókká.

Mivel akik másokat tanítanak, azoknak nem szabad elhanyagolniuk önmaguk tanítását, minden időben az „Úr tanítványainak” kell lennünk (Ésaiás 54:13). Ésaiás ezt írta: „szemeid látni fogják oktatódat [Nagy Oktatódat, NW]. És füleid meghallják a hátad mögött intőnek szavát: Ez az út, ezen járjatok, és ne hajoljatok se jobbra, se balra” (Ésaiás 30:20, 21, Káldi fordítás). Ha továbbra is Jehova útján járunk, és másokat is hozzásegítünk ennek megcselekvéséhez, akkor abban az egyedülálló kiváltságban lehet részünk, hogy örök időkön át tanulhatunk Nagy Oktatónktól.

[Kép a 28. oldalon]

Jehova megkérdezte Jóbtól: „A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?”

[Kép a 28. oldalon]

Egy lopótök felhasználásával Jehova megtanította Jónásnak, hogy jobban kell törődnie az emberekkel