Légy honpolgár vagy más nemzetbeli, Isten szívesen fogad téged!

„Egy emberből alkotta meg az emberek minden nemzetét, hogy lakozzanak a föld egész színén” (CSELEKEDETEK 17:26).

 1. Milyen kellemetlen helyzetben vannak ma sok helyen az idegen kultúrájú emberek elfogadásukat illetően?

A KÜLÖNBÖZŐ, nyomtatásban megjelenő beszámolók azt mutatják, hogy sok országban nő a más nemzetbeli, a bevándorlókkal és a menekültekkel kapcsolatos aggodalom. Milliók szánják rá magukat Ázsia, Afrika, Európa és Amerika egyes részeinek elhagyására. Talán a nyomasztó szegénység, a polgárháború vagy az üldözés elől keresnek menedéket. De vajon szívesen látják-e őket máshol? A Time magazin a következőt állítja: „Ahogy Európa etnikai rendszere változik, néhány ország rádöbben, hogy nem olyan türelmes az idegen kultúrákkal szemben, mint azt egykor gondolta.” A 18 000 000 „nem kívánt” menekültről a Time ezt írja: „Az a kihívás, amit ők a stabil nemzetek számára jelentenek, nem fog megszűnni.”

 2., 3. a) Milyen felüdítő biztosítékot nyújt a Biblia az elfogadással kapcsolatban? b) Miért hasznos számunkra, ha megvizsgáljuk azt, amit az Írások mondanak arról, hogyan foglalkozik Isten az emberekkel?

² Bármivé fejlődjön is ez, a Biblia rámutat, hogy Isten minden nemzet embereit szívesen látja — legyen bár az az ember születése jogán állampolgár, bevándorló vagy menekült (Cselekedetek 10:34, 35). ’Hogy mondhatsz ilyet? — kérdezhetnék néhányan. — Vajon Isten nem az ősi Izraelt választotta népeként, kizárva ezáltal másokat?’

³ Nézzük, hogyan foglalkozott Isten az ókori emberekkel! Megvizsgálhatunk néhány azzal kapcsolatos próféciát is, hogy milyen kiváltságok érhetők el ma az igaz imádók számára. E próféciák áttekintése teljesebb megértést eredményez, azt pedig bizonyára buzdítónak találod majd. Ezenkívül utal arra is, hogyan foglalkozik majd Isten a „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” származó egyénekkel a nagy nyomorúságot követően (Jelenések 7:9, 14–17).

’Áldásban részesül az összes nemzet’

 4. Hogyan alakult ki a nemzetiségi probléma, de milyen lépéseket tett Isten?

⁴ A Vízözön után Noé közvetlen családja alkotta az egész emberiséget, s ők valamennyien igaz imádók voltak. De ez az egység hamarosan megbomlott. Néhány ember — figyelmen kívül hagyva Isten akaratát — nemsokára tornyot kezdett építeni. Ez az emberiség különböző nyelvű csoportokra való szakadásához vezetett, amely csoportok szétszóródott népekké és nemzetekké váltak (1Mózes 11:1–9). Az igaz imádat azonban továbbra is folytatódott az Ábrahámhoz vezető vonalon. Isten megáldotta a hűséges Ábrahámot és megígérte neki, hogy magva nagy nemzetté lesz majd (1Mózes 12:1–3). Ez a nemzet volt az ősi Izrael.

 5. Miért buzdító mindannyiunk számára az, hogy Isten foglalkozott Ábrahámmal?

⁵ Jehova azonban az Izraelen kívüli embereket sem rekesztette ki céljából, az az egész emberiséget magában foglalja. Ez világosan látható abból, amit Isten Ábrahámnak ígért: „A te magod által bizony áldásban részesül a föld összes nemzete azért, mert te hallgattál az én hangomra” (1Mózes 22:18). Isten mégis évszázadokig különleges módon bánt Izraellel: nemzeti Törvényt adott számára, továbbá gondoskodott a templomában áldozatot bemutató papokról és az Ígéret földjéről mint lakóhelyről.

 6. Hogyan válnak mindannyiunk hasznára Istennek Izraellel kapcsolatos elrendezései?

⁶ Isten Izraelnek adott Törvénye minden nemzetiségű ember számára hasznos volt, mivel nyilvánvalóvá tette az emberi bűnösséget és rámutatott az emberi bűn egyszer s mindenkorra való elfedéséhez szükséges tökéletes áldozatra (Galátzia 3:19; Zsidók 7:26–28; 9:9; 10:1–12). De milyen biztosíték volt arra, hogy Ábrahám magva — aki által áldásban részesül az összes nemzet — valóban megérkezik és megfelel majd az elvárásoknak? Ebben is Izrael Törvénye segített. Tilos volt házasságra lépni a kánaánitákkal, azzal a néppel, amely hírhedt volt erkölcstelen szokásairól és szertartásairól, például arról a szokásáról, hogy élő gyermekeket égetett el tűzben (3Mózes 18:6–24; 20:2, 3; 5Mózes 12:29–31; 18:9–12). Isten úgy határozott, hogy őket és gyakorlataikat meg kell semmisíteni. Ez mindenkinek tartós javára szolgált — beleértve az idegen lakosokat is —, mivel ez a Mag vonalának tisztán tartását szolgálta (3Mózes 18:24–28; 5Mózes 7:1–5; 9:5; 20:15–18).

 7. Milyen korai utalás mutatja, hogy Isten szívesen látja az idegeneket?

⁷ Mialatt a Törvény érvényben volt és Isten különleges módon bánt Izraellel, könyörületet mutatott a nem izraeliták iránt is. Ezt bizonyítja az az eset, amikor Izrael kivonult az egyiptomi rabságból, és elindult a saját földje felé. „Sok különféle nép is felment velük” (2Mózes 12:38). C. F. Keil professzor a következőképpen azonosítja őket: „más nemzetbeliek egy sokasága . . . különböző nemzetiségű emberek egyvelege vagy tömege” (3Mózes 24:10; 4Mózes 11:4). Nagy részük valószínűleg olyan egyiptomi volt, aki elfogadta az igaz Istent.

Más nemzetbeliek szívesen fogadása

 8. Hogyan találtak a gibeoniták helyet Isten népe között?

⁸ Izrael, miközben végrehajtotta Isten azon parancsát, hogy szabadítsa meg az Ígéret földjét a lealjasult nemzetektől, a más nemzetbeliek egy csoportját, a Jeruzsálemtől északra lakó gibeonitákat védelemben részesítette. A gibeoniták álruhába öltözött követeket küldtek Józsuéhoz, könyörögve és elnyerve a békét. Amikor cselük kiderült, Józsué megparancsolta, hogy a gibeoniták mint ’fagyűjtögetők és vízhordók szolgáljanak a gyülekezet és Jehova oltára számára’ (Józsué 9:3–27). Ma sok bevándorló szintén elfogadja az egyszerű szolgálati helyet annak érdekében, hogy egy új nemzet részévé válhasson.

 9. Miért buzdító Ráhábnak és családjának példája abban, ahogyan Izraelben a más nemzetbelieket tisztelték?

⁹ Buzdító lehet számodra az a tudat, hogy Isten akkoriban nem csupán a más nemzetbeliek csoportjait látta szívesen, hanem az egyéneket is. Ma némely nemzet a bevándorlókat csak azok társadalmi helyzete, befektetendő vagyona vagy magas fokú végzettsége miatt fogadja szívesen. Nem így Jehova, amint azt éppen egy a gibeoniták epizódja előtt lezajlott eseményből láthatjuk. A történet egy kánaánitáról szól, aki aligha volt magas társadalmi állású. A Biblia így nevezi őt: „Ráháb, a parázna nő.” Az igaz Istenbe vetett hite miatt azonban ő és háznépe megszabadult, amikor Jerikó elesett. Bár Ráháb más nemzetbeli volt, az izraeliták befogadták. Az olyan hit példájává vált, amely méltó arra, hogy utánozzuk (Zsidók 11:30, 31, 39, 40; Józsué 2:1–21; 6:1–25). Továbbá a Messiás egyik őse lett (Máté 1:5, 16).

10. Mitől függött a más nemzetbeliek befogadása Izraelben?

¹⁰ Voltak olyan nem izraeliták, akiket befogadtak az Ígéret földjén, összhangban az igaz Isten megörvendeztetéséért tett erőfeszítésükkel. Az izraelitáknak megmondatott, hogy ne keressék azok társaságát — különösen vallási téren —, akik nem Jehovát szolgálják (Józsué 23:6, 7, 12, 13; 1Királyok 11:1–8; Példabeszédek 6:23–28). Sok nem izraelita telepes mégsem engedelmeskedett az alaptörvényeknek. Mások még körülmetélt prozelitákká is váltak, és Jehova teljes szívélyességgel látta őket gyülekezetének tagjaiként (3Mózes 20:2; 24:22; 4Mózes 15:14–16; Cselekedetek 8:27).a

11., 12. a) Hogyan kellett bánniuk az izraelitáknak a más nemzetbeli imádókkal? b) Miért kell fejlődnünk Jehova példájának követésében?

¹¹ Isten arra utasította az izraelitákat, hogy utánozzák az ő viselkedését a más nemzetbeli imádókkal szemben: „Az idegen lakos, aki mint idegen tartózkodik nálad, olyan legyen köztetek, mint a köztetek született; úgy szeresd azt, mint önmagadat, mert ti is idegen lakosokká lettetek Egyiptom földjén” (3Mózes 19:33, 34; 5Mózes 1:16; 10:12–19). Ez számunkra is tanulságos, bár mi nem vagyunk a Törvény alatt. Könnyű áldozatul esni a más fajhoz, nemzethez vagy kultúrához tartozók iránti előítéleteknek és ellenségeskedéseknek. Jó tehát, ha feltesszük magunknak a kérdést: ’Megpróbálok-e megszabadulni az ilyen előítéletektől Jehova példáját követve?’

¹² Az izraelitáknak látható bizonyítékuk volt atekintetben, hogy Isten szívesen fogadja a más nemzetbelit. Salamon király így imádkozott: „Még a más nemzetbelit is, aki nem a te népedhez, Izraelhez tartozik, és aki eljön távoli országból a te nevedért . . . és ha eljön és e ház felé fordulva imádkozik, úgy hallgasd meg az egekből, . . . hogy a föld minden népe megismerje a te nevedet, hogy . . . féljenek téged” (1Királyok 8:41–43; 2Krónika 6:32, 33).

13. Miért gondoskodott Isten az Izraellel való kapcsolat megváltozásáról?

¹³ Jehova még abban az időszakban, amikor Izrael nemzetével mint népével foglalkozott és ezáltal védte a Messiás leszármazási vonalát, jelentős változásokat jövendölt meg. Korábban, amikor Izrael elfogadta a Törvényszövetséget, Isten megadta annak lehetőségét, hogy ’papok királysága és szent nemzet’ forrása legyen (2Mózes 19:5, 6). De Izrael századokon át hűtlennek bizonyult. Ezért Jehova megjövendölte, hogy egy új szövetséget köt majd, amely által azoknak, akik az „Izrael házá”-t alkotják, vétkei és bűnei megbocsáttatnak (Jeremiás 31:33, 34). Az új szövetség megkötése a Messiásra várt, akinek áldozata valóban sokakat megtisztított a bűntől (Ésaiás 53:5–7, 10–12).

Izraeliták az égben

14. Milyen új „Izrael”-t fogadott el Jehova, és hogyan?

¹⁴ A Keresztény Görög Iratok segítenek nekünk megérteni, hogyan valósult meg mindez. Jézus volt a Messiás, akinek halála betöltötte a Törvényt és lefektette a teljes bűnbocsánat alapjait. Annak, aki ezt javára fordítja, nem szükséges testileg körülmetélt zsidónak lennie. Nem. Pál apostol azt írta, hogy az új szövetségben „az a zsidó, aki belsőleg az, s akinek körülmetélése a szívében van szellem által, és nem írott törvénykönyv szerint” (Róma 2:28, 29; 7:6). Azok, akik Jézus áldozatába vetették hitüket, megbocsátást nyertek, és Isten helyeselte őket mint ’szellemi zsidókat’, akik az „Isten Izraelé”-nek nevezett szellemi nemzetet alkották (Galátzia 6:16).

15. Miért nem tényező a test szerinti nemzetiség abban, hogy valaki a szellemi Izraelhez tartozzon?

¹⁵ A szellemi Izraelbe történő befogadás tehát nem függ a nemzeti vagy etnikai háttértől. Egyesek, mint például Jézus apostolai, természet szerinti zsidók voltak. Mások, mint például Kornéliusz, a római hadsereg tisztje, körülmetéletlen pogányok (Cselekedetek 10:34, 35, 44-48). Pál helyesen mondta a szellemi Izraelről: „Ahol nincs görög és zsidó, körülmetélkedés és körülmetéletlenség, más nemzetbeli, szkíta, rabszolga, szabad” (Kolossé 3:11). Az Isten szellemétől felkent emberek ’kiválasztott fajtává, királyi papsággá, szent nemzetté, különleges tulajdonnak szánt néppé’ váltak (1Péter 2:9; vö. 2Mózes 19:5, 6).

16., 17. a) Milyen szerepet játszik a szellemi Izrael Isten szándékában? b) Miért helyénvaló figyelembe venni azokat, akik nem tartoznak az Isten Izraeléhez?

¹⁶ Milyen jövője van a szellemi Izraelnek Isten céljában? Jézus erre így válaszolt: „Ne félj, kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja a királyságot” (Lukács 12:32). Azok a felkentek, akiknek ’polgársága az egekben van’, társörökösök lesznek a Báránnyal a Királyság-uralomban (Filippi 3:20; János 14:2, 3; Jelenések 5:9, 10). A Biblia jelzi, hogy ezek azok ’az Izrael fiaiból elpecsételtek’, akiket „mint zsengéket vásároltak meg az emberiség közül Istennek és a Báránynak”. Számuk 144 000. Miután pedig a beszámoló megadja ezen elpecsételtek számát, János bemutat egy másik csoportot, — ’egy nagy sokaságot, amelyet ember nem volt képes megszámlálni minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből’ (Jelenések 7:4, 9; 14:1–4).

¹⁷ Néhányan talán tudni szeretnék: ’Mi a helyzet azokkal a milliókkal, akik nem részei a szellemi Izraelnek, akik a nagy sokaságként jutnak át a nagy nyomorúságon? Mi az ő szerepük ma a szellemi Izrael néhány megmaradt tagjával kapcsolatban?’b

Más nemzetbeliek a próféciában

18. Mi vezetett ahhoz, hogy Izrael visszatérhetett a babiloni száműzetésből?

¹⁸ Visszatérve ahhoz az időhöz, amikor Izrael a Törvényszövetség alatt volt, de hűtlennek bizonyult hozzá, azt találjuk, hogy Isten úgy határozott: megengedi Izrael elpusztítását a babiloniak által. Izraelt i. e. 607-ben hetvenéves fogságra hurcolták. Majd Isten visszavásárolta a nemzetet. Zorobábel kormányzó vezetése alatt a természet szerinti zsidók maradékának egy része visszatért az országba. A médek és perzsák uralkodói, akik megdöntötték Babilont, még rendelkezésekkel is segítették a visszatérő száműzötteket. Az Ésaiás könyve megjövendölte ezeket a fejleményeket (Ésaiás 1:1–9; 3:1–26; 14:1–5; 44:21–28; 47:1–4). Ezsdrás pedig történelmi részleteket közölt számunkra a visszatérésről (Ezsdrás 1:1–11; 2:1, 2).

19. A más nemzetbelieket is magába foglaló milyen prófétai utalás történt Izrael visszatérésével kapcsolatban?

¹⁹ Ésaiás, amikor Isten népének visszavásárlását és visszatérését megjövendölte, még a következő megdöbbentő próféciát is tette: „Nemzetek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez” (Ésaiás 59:20; 60:3). Ez többet jelent, mint hogy a más nemzetbeli egyéneket szívesen látták, Salamon imájával összhangban. Ésaiás a helyzetük rendkívüli megváltozására mutatott rá. „Nemzetek” szolgáltak Izrael fiaival: „Más nemzetbeliek valóban felépítik falaidat és saját királyuk szolgál neked, mert felindulásomban lesújtottalak, de jóakaratomban megkönyörülök rajtad” (Ésaiás 60:10).

20., 21. a) Milyen modernkori párhuzamát találjuk Izrael fogságból való visszatérésének? b) Hogyan kerültek a ’fiak és leányok’ attól kezdve a szellemi Izraelhez?

²⁰ Izrael száműzetése és onnan való visszatérése sok vonatkozásban párhuzamba állítható a modernkori szellemi Izraellel. Az első világháborút megelőzően a felkent keresztények maradéka nem volt teljesen összhangban Isten akaratával; fenntartották a kereszténység egyházainak egyes nézeteit és gyakorlatait. Majd a háborús idők hisztériájának, illetve részben a papság uszításának hatására a szellemi Izrael maradékának vezetőit igazságtalanul bebörtönözték. A háború után, i. sz. 1919-ben a felkentek a szó szerinti börtönből szabadultak ki és kerültek felmentésre. Ez annak bizonyítéka volt, hogy Isten népe megszabadult Nagy-Babilonnak, a hamis vallás világméretű birodalmának fogságából. Isten népe elindult, hogy felépítsen és birtokba vegyen egy szellemi paradicsomot (Ésaiás 35:1–7; 65:13, 14).

²¹ Mindez Ésaiás leírásában előre lett jelezve: „Mindannyian összegyülekeznek és tehozzád jönnek. Saját fiaid messziről jönnek. Leányaidat ölükben óvják. Akkor majd meglátod és földerülsz, és szíved repes és dagad az örömtől, mert feléd áramlik a tenger gazdagsága, s a nemzetek anyagi javai hozzád kerülnek” (Ésaiás 60:4, 5). Az ezt követő évtizedekben a ’fiak és leányok’ továbbra is jöttek, felkenetve szellemmel, hogy az utolsó helyeket is betöltsék a szellemi Izraelben.

22. Hogyan munkálkodnak a ’más nemzetbeliek’ együtt a szellemi izraelitákkal?

²² Mi a helyzet a ’más nemzetbeliekkel, akik valóban felépítik falaidat’? Ez szintén a mi időnkben történt meg. Ahogy a 144 000 elhívása befejezéséhez közeledett, elkezdődött egy minden nemzetből való nagy sokaság begyűjtése a szellemi Izraellel történő közös imádatra. Ezen újabbaknak Biblián alapuló reménységük van egy paradicsomi földön való örökké tartó életre. Bár az ő hűséges szolgálatuk végső helye más, örömmel segítik a felkent maradékot a Királyság jó hírének prédikálásában (Máté 24:14).

23. Milyen mértékben segítik a ’más nemzetbeliek’ a felkenteket?

²³ Ma több mint 4 000 000 ’más nemzetbeli’ bizonyítja az ’égi polgárságúak’ maradékával együtt önátadását Jehovának. Sokan, férfiak és nők, fiatalok és idősek, teljes időben szolgálnak mint úttörők. A több mint 66 000 gyülekezet legtöbbjében ilyen ’más nemzetbeliek’ hordozzák a felelősségek terhét mint vének és kisegítőszolgák. A maradék örül ennek, hiszen Ésaiás szavainak beteljesedését látja: „És idegenek fognak ott állni, és ők fogják őrizni nyájaitokat, és más nemzetbeliek lesznek földművelőitek és vincelléreitek” (Ésaiás 61:5).

24. Miért buzdító számunkra Isten bánásmódja Izraellel és másokkal a múltban?

²⁴ Bármilyen nemzet polgára legyél is a földön, esetleg bevándorló vagy menekült, itt a lehetőség arra, hogy egy szellemi más nemzetbelivé válj, akit a Mindenható szívesen lát. Szíveslátása magában foglalja a szolgálatában való kiváltságok élvezetének lehetőségét most és vég nélküli korszakokon át.

[Lábjegyzetek]

Megfigyelted?

◻ Hogyan nyújtotta Isten annak reményét, hogy minden nemzet embere elfogadott lehet előtte?

◻ Mire mutat az a tény, hogy Isten különleges népén, Izraelen kívül más népek is közeledhettek Istenhez?

◻ Hogyan jelzi Isten a próféciában, hogy más nemzetbeliek csatlakoznak Izraelhez?

◻ Mi a párhuzama Izrael babiloni száműzetésből való visszatérésének, és hogyan foglalja ez magában a ’más nemzetbelieket’?

[Kép a 9. oldalon]

Salamon király imádkozott a Jehova imádatára eljövő más nemzetbeliekért