Hetedik fejezet
Mit tanulhatunk abból, hogy Isten megengedi a gonoszságot?
1—2. a) Hogyan hatott volna ki ránk az, ha Jehova azonnal megsemmisíti az édeni lázadókat? b) Miről gondoskodik Jehova szerető módon számunkra?
„KEVESEK és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai” — mondta Jákob patriarcha (1Mózes 47:9). Ehhez hasonlóan Jób is azt mondta, hogy az „ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő” (Jób 14:1). Ugyanígy mi is a legtöbben tapasztaltunk már nehézségeket, igazságtalanságot vagy esetleg tragédiákat. A születésünk azonban nem volt igazságtalanság Isten részéről. Való igaz, nem tökéletes az elménk és a testünk, az otthonunk pedig nem a Paradicsom, ahol Ádám és Éva élt. De mi történt volna, ha Jehova a lázadásuk után azonnal megsemmisíti őket? Igaz, hogy nem lenne betegség, szomorúság és halál, viszont emberek sem lennének, és mi sem születtünk volna meg. Isten könyörületességére vall, hogy megengedte Ádámnak és Évának, hogy gyermekeket hozzanak világra, még ha tökéletlenséget örökölnek is ezek a gyermekek. Továbbá Jehova, Krisztuson keresztül gondoskodott róla, hogy visszakapjuk mindazt, amit Ádám elveszített — örök életet egy paradicsomi földön (János 10:10; Róma 5:12).
2 Mennyire bátorító arra gondolni, hogy örökké élhetünk egy új földön paradicsomi környezetben, ahol nem lesz többé betegség, szomorúság, fájdalom és halál, valamint nem lesznek gonosz emberek! (Példabeszédek 2:21, 22; Jelenések 21:4, 5). A Bibliából azonban megtudjuk, hogy bár nagyon fontos a személyes megmenekülésünk nekünk és Jehovának, de van valami, ami sokkal jelentőségteljesebb ennél.
Az ő nagy nevéért
3. Mi van érintve Jehova földdel és az emberiséggel kapcsolatos szándékának beteljesedésekor?
3 Isten neve van érintve a földdel és az emberiséggel kapcsolatos szándékának beteljesítésekor. A neve, „Jehova” azt jelenti: ’előidézi, hogy legyen’. Így hát a neve megtestesíti őt mint az egyetemes Szuverént, és mint az igazság Istenét, a Nagy Istent, aki mindig véghezviszi szándékait. Mivel Jehova a legfőbb uralkodó, az egész világegyetem békéje és jóléte a neki való engedelmességtől függ, és attól, hogy a neve és jelentése teljes, neki járó tiszteletet kapjon.
4. Mit foglalt magában Jehova földdel kapcsolatos szándéka?
4 Ádámot és Évát a megteremtésük után Jehova munkával bízta meg. Világosan elmondta nekik, hogy a szándéka nemcsak az egész föld megművelését — a Paradicsom határainak kiterjesztését — foglalja magában, hanem azt is, hogy népesítsék be a leszármazottaikkal (1Mózes 1:28). Vajon az első emberpár bűne miatt nem sikerül elérni ezt a célt? Micsoda szégyen lenne a mindenható Jehova névre, ha nem tudná beteljesíteni szándékát a földre és az emberiségre vonatkozóan!
5. a) Abban az esetben, ha az első emberpár eszik a jó és gonosz tudásának fájáról, mikor kell meghalnia? b) Hogyan teljesítette be Jehova az 1Mózes 2:17-ben feljegyzett szavait, anélkül hogy meghiúsult volna a földdel kapcsolatos szándéka?
5 Jehova figyelmeztette Ádámot és Évát, hogy ha engedetlenek lesznek, és esznek a jó és gonosz tudásának fájáról, akkor még ’azon a napon’ meghalnak, amelyen esznek arról (1Mózes 2:17). Jehova állta a szavát, és még a bűnbeesésük napján felelősségre vonta őket, valamint kimondta a halálos ítéletüket. Isten nézőpontjából Ádám és Éva még aznap meghalt. Ám Jehova megengedte nekik, hogy családjuk legyen fizikai haláluk előtt, hogy a földdel kapcsolatos szándéka beteljesedjen. Mivel azonban Isten szemében 1000 év egy nap is lehet, amikor Ádám 930 évesen meghalt, az egy „napon” belül volt (2Péter 3:8; 1Mózes 5:3–5). Így Jehova szavahihetőnek bizonyult az ítélet végrehajtásának időpontjával kapcsolatban, és a földdel kapcsolatos szándékát sem hiúsította meg az első emberpár halála. Egy ideig viszont a tökéletlen embereknek, beleértve a gonoszokat is, lehetőségük van az életre.
6—7. a) A 2Mózes 9:15, 16 szerint miért engedi Jehova, hogy a gonoszok egy ideig fennmaradjanak? b) Hogyan nyilvánult meg Jehova ereje a fáraó esetében, és hogyan vált ismertté a neve? c) Milyen eredménye lesz annak, hogy véget ér a jelenlegi gonosz rendszer?
6 Amit Jehova Mózes napjaiban Egyiptom uralkodójának mondott, az újra rámutat, hogy miért engedte meg Isten, hogy a gonoszok fennmaradjanak. Amikor a fáraó nem engedte el Izrael fiait Egyiptomból, Jehova nem semmisítette meg őt azonnal. Tíz csapással sújtotta az országot, amelyek bámulatos módokon mutatták be Jehova erejét. Amikor Jehova a hetedik csapásra figyelmeztette a fáraót, azt mondta neki, hogy könnyen eltörölhetné az embereivel együtt a föld színéről. „Ámde — szólt Jehova — azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön” (2Mózes 9:15, 16).
7 Amikor Jehova kiszabadította az izraelitákat, az valóban széles körben ismertté tette a nevét (Józsué 2:1, 9–11). Még ma, csaknem 3500 évvel később sem felejtették el, hogy mit tett akkor. Nemcsak Jehova neve vált ismertté, hanem a név viselőjéről szóló igazság is. Mindez megalapozta Jehova hírnevét, mint olyan Istenét, aki betartja ígéreteit, és cselekszik a szolgái érdekében (Józsué 23:14). Ez a tett azt is bizonyította, hogy mindenható ereje miatt semmi sem gátolhatja meg szándéka véghezvitelében (Ézsaiás 14:24, 27). Ezért hát biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan cselekedni fog a hűséges szolgái érdekében, és elpusztítja Sátán gonosz rendszerének egészét. Sohasem fog feledésbe merülni Isten mindenható erejének ezen megnyilvánulása, és a dicsőség, amelyet mindez Jehova nevének szerez. Az ebből fakadó áldások végeláthatatlanok (Ezékiel 38:23; Jelenések 19:1, 2).
’Ó, Isten bölcsességének mélysége!’
8. Minek a megvizsgálására ösztönöz bennünket Pál?
8 Pál apostol a rómaiaknak írt levelében a következő kérdést teszi fel: „Igazságtalanság van az Istennél?” Határozottan válaszol: „Soha ne legyen úgy!” Ezt követően Isten irgalmát hangsúlyozza, és Jehova azzal kapcsolatos kijelentésére utal, hogy miért nem pusztította el a fáraót azonnal. Pál arra is rámutat, hogy mi, emberek olyanok vagyunk, mint az agyag a fazekas kezében. Majd ezt mondja: „Ha pedig az Isten — bár az az akarata, hogy megmutassa haragját és megismertesse hatalmát — nagy hosszútűréssel megtűrte a harag pusztulásra valónak készített edényeit, hogy megismertethesse dicsőségének gazdagságát az irgalmasság edényein, melyeket előre elkészített a dicsőségre — tudniillik minket, akiket nemcsak a zsidók közül hívott el, hanem a nemzetek közül is —, akkor mi van?” (Róma 9:14–24).
9. a) Kik „a harag pusztulásra valónak készített edényei”? b) Miért gyakorol Jehova ilyen nagyfokú hosszútűrést az ellenfelei iránt, és hogyan fog az ügy kimenetele az őt szeretők javára válni?
9 Az édeni lázadás óta mindenki, aki ellenszegült Jehovának és a törvényeinek, ’a harag pusztulásra valónak készített edényévé’ vált. Jehova azóta folyamatosan hosszútűrést gyakorol. A gonoszok gúnyt űztek tetteiből, üldözték szolgáit, sőt még a Fiát is megölték. Jehova nagy önuralmat gyakorolva elegendő időt adott arra, hogy minden teremtménye teljes mértékben meglássa az Isten elleni lázadás, és a tőle független emberi uralom katasztrofális következményeit. Ugyanakkor Jézus halála által lehetővé vált az engedelmes emberek megszabadulása, és az ’Ördög munkáinak lerontása’ (1János 3:8; Héberek 2:14, 15).
10. Miért tűrte el Jehova a gonoszokat az elmúlt 1900 év során?
10 A Jézus feltámadása óta eltelt több mint 1900 év alatt Jehova továbbra is megtűrte a ’harag edényeit’ és nem pusztította el őket. Miért nem? Egyrészt azért, hogy fel tudja készíteni azokat, akik az égi Királyságban Jézus Krisztus társai lesznek. A számuk 144 000, és Pál apostol rájuk utalt az „irgalmasság edényeiként”. Először is a zsidók közül kaptak néhányan meghívást, hogy legyenek részesei ennek az égi osztálynak, de később Isten a nem zsidók közül is meghívott egyeseket. Jehova egyiküket sem kényszerítette arra, hogy szolgálják őt. De azok közül, akik értékelést mutattak szerető elrendezéseiért, néhány személynek megadta azt a kiváltságot, hogy társuralkodói legyenek Fiának az égi Királyságban. Ennek az égi osztálynak az előkészítése már majdnem véget ért (Lukács 22:29; Jelenések 14:1–4).
11. a) Milyen csoport merít hasznot ma Jehova hosszútűréséből? b) Hogyan fognak a halottak hasznot meríteni belőle?
11 De mi a helyzet azokkal, akik a földön fognak élni? Jehova hosszútűrése egy minden nemzetből való „nagy sokaság” begyűjtését is lehetővé tette, amelynek a száma most már több millióra rúg. Jehova megígérte, hogy ez a földi osztály túl fogja élni ennek a rendszernek a végét, és örökké tartó életre van kilátása egy paradicsomi földön (Jelenések 7:9, 10; Zsoltárok 37:29; János 10:16). A neki megfelelő időben Jehova feltámasztja a halottak sokaságát, és lehetőséget ad nekik, hogy az égi Királyság földi alattvalói legyenek. Isten Szava a Cselekedetek 24:15-ben ezt jövendöli meg: „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (János 5:28, 29).
12. a) Mit árul el Jehováról az, hogy eltűri a gonoszságot? b) Mi a véleményed arról, ahogyan Jehova kezeli ezt a helyzetet?
12 Van ebben valami igazságtalanság? Nem, mert azzal, hogy még nem pusztítja el a gonoszokat vagy a ’harag edényeit’, Isten a szándékával összhangban könyörületet mutat mások iránt. Ez azt igazolja, hogy mennyire irgalmas és szerető. Ezenkívül sok mindent megtudunk magáról Jehováról, mivel van időnk megfigyelni szándékának a kibontakozását. Csak csodálkozunk a személyiségének különböző vonásain, amelyek feltárulnak, például az igazságosságán, irgalmán, hosszútűrésén és sokrétű bölcsességén. Jehova bölcsen kezeli az egyetemes szuverenitás vitakérdését — az uralkodáshoz való jogát —, és ez mindörökké bizonyítani fogja azt a tényt, hogy az ő uralkodása a lehető legjobb. Pál apostolhoz hasonlóan mi is így érzünk: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily kikutathatatlanok az ítéletei, és kinyomozhatatlanok az útjai!” (Róma 11:33).
Lehetőség az odaadásunk kimutatására
13. Milyen lehetőségünk van akkor, amikor szenvedünk, és mi segíthet, hogy bölcsen használjuk ezt a lehetőséget?
13 Isten szolgái közül sokaknak szenvedésen kell keresztülmenniük. Azért kell folyton szenvedniük, mert Isten még nem semmisítette meg a gonoszokat, és még nem jött el az emberiség megjövendölt helyreállítása. Vajon ez elkeserít bennünket? Vagy inkább úgy tudunk tekinteni ezekre a helyzetekre, mint lehetőségekre annak bebizonyítására, hogy az Ördög hazug? Ha észben tartjuk a következő kérést, az megerősíthet bennünket, hogy így tegyünk: „Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol” (Példabeszédek 27:11). Sátán ócsárolja Jehovát, azt bizonygatva, hogy ha az embereket anyagi veszteség éri, vagy ha testileg szenvednek, akkor Istent fogják hibáztatni érte, sőt még meg is fogják őt átkozni (Jób 1:9–11; 2:4, 5). Így hát megörvendeztetjük Jehova szívét, ha a nehéz helyzetek közepette lojálisak vagyunk, és megmutatjuk, hogy Sátán vádja nem igaz a mi esetünkben.
14. Milyen hasznot merítünk abból, ha Jehovára támaszkodunk a próbák idején?
14 Ha Jehovára támaszkodunk a próbák idején, akkor értékes tulajdonságokat fejleszthetünk ki. Jézus például azokból, amiket elszenvedett, „engedelmességet tanult” oly módon, ahogyan azelőtt még sohasem. Mi is tanulhatunk a próbáinkból, fejleszthetjük hosszútűrésünket, kitartásunkat, jobban megérthetjük és értékelhetjük Jehova igazságos útjait (Héberek 5:8, 9; 12:11; Jakab 1:2–4).
15. Hogyan válhat mások javára, ha türelmesen elviseljük a nehézségeket?
15 Mások is megfigyelik, hogy mit teszünk. Mivel látják, hogy min megyünk keresztül az igazságosság iránt érzett szeretetünk miatt, idővel talán néhányan felismerik, hogy kik az igaz keresztények ma. Ha ők is csatlakoznak hozzánk az imádatban, akkor olyan helyzetbe kerülnek, hogy kilátásuk lehet az örök élet áldásaira (Máté 25:34–36, 40, 46). Jehova és a Fia azt szeretné, hogy az embereknek meglegyen ez a lehetőségük.
16. Hogyan kapcsolódik a nehézségeinkről alkotott nézőpontunk az egység kérdéséhez?
16 Mennyire dicséretes, ha még a nehéz helyzetekre is úgy tekintünk, mint annak lehetőségére, hogy kinyilvánítsuk a Jehova iránti odaadásunkat, és részt vegyünk az ő akarata megvalósításában! Ha így teszünk, akkor bebizonyíthatjuk, hogy valóban arra törekszünk, hogy egységben legyünk Istennel és Krisztussal. Jézus a következő szavakkal imádkozott Jehovához minden igaz keresztény érdekében: „Nemcsak ezek [közeli tanítványai] miatt kérlek, hanem azok miatt is, akik az ő szavukra hisznek bennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, mint ahogy te, Atyám, egységben vagy velem, és én egységben vagyok veled, hogy ők is egységben legyenek velünk” (János 17:20, 21).
17. Mire számíthatunk, ha lojálisak vagyunk Jehovához?
17 Jehova bőkezűen megjutalmaz bennünket, ha lojálisak vagyunk hozzá. A Szava ezt mondja: „legyetek tántoríthatatlanná, rendíthetetlenné, és mindig bőven legyen tennivalótok az Úr munkájában, tudva azt, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrral kapcsolatban” (1Korintus 15:58). Majd így folytatja: „Nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzen a munkátokról és a szeretetről, amelyet neve iránt tanúsítottatok” (Héberek 6:10). A Jakab 5:11 megjegyzi: „Íme! Boldognak mondjuk azokat, akik kitartottak. Hallottatok Jób kitartásáról, és láttátok, milyen végkimenetelt adott Jehova, hogy Jehova nagyon gyöngéd vonzalmú és irgalmas.” Mi volt a végkimenetel Jób esetében? „Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét” (Jób 42:10–16). Igen, Jehova „megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:6). Micsoda jutalom van kilátásban számunkra — örök élet egy paradicsomi földön!
18. Mi fog történni a fájdalmas emlékeinkkel?
18 Isten Királyság-uralma minden kárt helyre fog állítani, amely az emberi családot érte az elmúlt évezredek során. Az ottani örömök messze kárpótolni fogják a most tapasztalható szenvedést. Nem fognak többé a múlt kellemetlen emlékei gyötörni. Az új világban a mindennapi élet részét képezik majd az építő gondolatok és tevékenységek, amelyek fokozatosan eltüntetnek minden fájdalmas emléket. Jehova kijelenti: „új egeket [az emberiség felett uralkodó új, égi Királyság-kormányzatot] és új földet [igazságos emberi társadalmat] teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak; hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, a melyeket én teremtek.” Igen, Jehova új világában az igazságosak ezt mondhatják majd: „Megnyugodott, csendes az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek” (Ézsaiás 14:7, Úf.; 65:17, 18).
Beszéljük meg a főbb pontokat!
• Hogyan mutatott Jehova helyénvalóan nagy tiszteletet a saját neve iránt, mialatt megengedte a gonoszságot?
• Hogyan árad ki Isten irgalma még ránk is, azáltal hogy megtűri a ’harag edényeit’?
• Milyen gondolkozásmód kialakítására törekedjünk akkor, amikor szenvedünk?
[Képek a 67. oldalon]
Jehova „jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét”