A nők méltóságteljes szerepe Isten korai szolgái között
„Jehova Isten így folytatta: »Nem jó az embernek egyedül maradni. Szerzek neki segítőt, mintegy kiegészítőt számára«” (1MÓZES 2:18, NW).
1. Hogyan írja le az egyik bibliai szótár, milyen volt az ókori időkben élt nők sora?
„AZ ÓKORBAN a Földközi-tenger menti országokban és a Közel-Keleten a nőknek sehol sem adtak akkora szabadságot, mint amilyet a modern nyugati társadalmakban élvezhetnek. Az általános hagyomány szerint a nő a férfi alárendeltje volt, miként a rabszolga alárendeltje a szabadnak, és a fiatal az idősnek . . . A fiúgyermekeket sokkal többre becsülték, mint a leányokat, és a leánycsecsemőket gyakran magukra hagyták, hadd haljanak meg.” Az egyik bibliai szótár így írja le, milyen volt a nők sora az ókori időkben.
2., 3. a) Milyen a helyzete ma sok nőnek egy jelentés szerint? b) Milyen kérdések merülnek fel?
2 A világ sok részén a helyzet ma sem sokkal különb. 1994-ben az USA Külügyminisztériumának éves jelentése az emberi jogokról először irányította a figyelmet arra, hogyan bánnak a nőkkel. „193 országból az adatok tényként mutatják, hogy mindennapos a nők hátrányos megkülönböztetése” — állította a New York Times egyik szalagcíme a beszámolóval kapcsolatban.
3 Mivel különböző kulturális háttérrel sok nő áll kapcsolatban Jehova népének a gyülekezeteivel világszerte, felmerül néhány kérdés: Vajon Isten az előbb említett bánásmódot szánta a nőknek? Hogyan bántak a nőkkel Jehova imádói a bibliai időkben? S hogyan kell bánni a nőkkel napjainkban?
„Segítő” és „kiegészítő”
4. Mit figyelt meg Jehova, miután az első ember egy ideig egyedül élt az Éden kertjében, s mit tett Isten utána?
4 Miután Ádám már egy ideje egyedül volt Éden kertjében, Jehova megfigyelte: „Nem jó az embernek egyedül maradni. Szerzek neki segítőt, mintegy kiegészítőt számára” (1Mózes 2:18, NW ). Bár Ádám tökéletes férfi volt, szükség volt még valamire ahhoz, hogy meg tudja valósítani Isten szándékát. Betöltve az űrt, Jehova megteremtette a nőt, és létrehozta az első házasságot (1Mózes 2:21–24).
5. a) Hogyan használják gyakran a Biblia írói a „segítőnek” fordított héber főnevet? b) Mire mutat az a tény, hogy Jehova „kiegészítőként” utalt az első nőre?
5 Vajon a „segítő” és „kiegészítő” szavak arra utalnak, hogy a nők Istentől kapott szerepe lealacsonyító volt? Épp ellenkezőleg. A Biblia írói gyakran Istenre alkalmazzák a „segítőnek” fordított (ʽeʹzer) héber főnevet. Jehova például ’segítségünknek és pajzsunknak’ bizonyul (Zsoltárok 33:20; 2Mózes 18:4; 5Mózes 33:7). Sőt, a Hóseás 13:9-ben Jehova Izráel „segítőjeként” utal önmagára. A héber (neʹghedh) „kiegészítőnek” fordított szóról egy bibliatudós a következőket mondja el: „A várt segítség nem csak a mindennapi munkában vagy a gyermekek nemzésében mutatkozik meg . . . hanem a kölcsönös támogatásban is, ami a társaságból fakad.”
6. Mi hangzott el a nő teremtése után, és miért?
6 Nincs tehát semmi lealacsonyító abban, hogy Jehova „segítőként” és „kiegészítőként” írja le a nőt. A nőnek saját, egyedülálló elmebeli, érzelmi és fizikai felépítése van. A nő hozzáillő párja, megfelelő kiegészítője volt a férfinak. Mindketten különbözők voltak, mégis mindkettőre szükség volt, hogy a Teremtő szándékával összhangban ’betöltsék a földet’. Nyilvánvalóan miután mind a férfit, mind a nőt megteremtette, azután „látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó” (1Mózes 1:28, 31).
7., 8. a) Hogyan befolyásolta a nők szerepét a bűn megjelenése az Édenben? b) Milyen kérdések merülnek fel Jehova imádói előtt az 1Mózes 3:16 beteljesedésével kapcsolatban?
7 A bűn megjelenésétől kezdve a férfi és a nő helyzete megváltozott. Jehova mindkettőjükre kimondta az ítéletet, hogy bűnösök. „Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait” — mondta Jehova Évának, úgy beszélve erről a végeredményről, melyet megenged, mintha ő okozná. Hozzáfűzte még: „fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad” (1Mózes 3:16). Attól kezdve sok feleség felett uralkodik a férje, gyakorta durva módon. Ahelyett hogy segítőkként és kiegészítőkként értékelnék őket, gyakran inkább rabszolgákként vagy szolgákként bánnak velük.
8 De mit jelent az 1Mózes 3:16 beteljesedése Jehova női imádóinak? Vajon a szolgai engedelmesség és megaláztatás szerepét kapták? Egyáltalán nem! Akkor mi a helyzet azokkal a bibliai beszámolókkal, amelyek a nőket érintő olyan szokásokról és gyakorlatokról szólnak, amelyek elfogadhatatlannak tűnhetnek némely mai társadalomban?
A bibliai szokások megértése
9. Milyen három dolgot tartsunk a szemünk előtt, amikor a bibliai időkben érvényben levő, nőket érintő szokásokat vizsgáljuk?
9 A bibliai időkben Isten szolgái jól bántak a nőkkel. Természetesen ami a nőket is érintő, akkori szokásokat illeti, segítségünkre van, ha a szemünk előtt tartunk néhány dolgot. Először is, amikor a Biblia olyan kellemetlen helyzetekről ír, amelyek gonosz férfiak önző uralkodása miatt adódtak, ez nem azt jelenti, hogy Isten helyesli, ha így bánnak a nőkkel. Másodszor, bár Jehova megtűrt egy időre bizonyos szokásokat a népénél, de szabályozta azokat, hogy megvédelmezze a nőket. Harmadszor, óvatosaknak kell lennünk, hogy ne a modern irányadó mértékek szerint ítéljük meg az ókori szokásokat. Bizonyos szokásokat, amelyeket az emberek ma kellemetlennek tartanak, az asszonyok akkoriban nem feltétlenül tekintettek lealacsonyítónak. Vizsgáljunk meg néhány példát.
10. Hogyan tekintette Jehova a poligámia gyakorlatát, s mi mutatja, hogy sosem mondott le eredeti irányadó mértékéről, a monogámiáról?
10 Poligámiaa: Jehova eredeti szándéka szerint a nőnek nem kell más asszonnyal osztoznia a férjén. Isten csak egy feleséget teremtett Ádámnak (1Mózes 2:21, 22). Az édeni lázadás után a poligámia először Kain vonalán jelent meg. Végül ez szokássá vált, és Jehova imádói közül is elfogadták néhányan (1Mózes 4:19; 16:1–3; 29:21–28). Bár Jehova megengedte a poligámiát, és ez Izráel népességének növekedését szolgálta, de figyelmességet mutatott a nők iránt, szabályozva ezt a szokást a feleségek és gyermekeik védelme érdekében (2Mózes 21:10, 11; 5Mózes 21:15–17). Ezenkívül Jehova sohasem mondott le eredeti irányadó mértékéről, a monogámiáról. Noé és fiai, akik előtt megismételte a parancsot, hogy ’szaporodjanak és töltsék be a földet’, mind monogámok voltak (1Mózes 7:7; 9:1; 2Péter 2:5). Isten monogám férjként ábrázolta önmagát, amikor szimbolizálta Izráellel való kapcsolatát (Ésaiás 54:1, 5). Majd Jézus Krisztus helyreállította Isten eredeti, monogámiára vonatkozó irányadó mértékét, s ezt gyakorolták a korai keresztény gyülekezetekben (Máté 19:4–8; 1Timótheus 3:2, 12).
11. Miért fizették a menyasszonyárat a bibliai időkben, és ez vajon lealacsonyító volt a nőkre nézve?
11 Menyasszonyár fizetése: Egy könyv kijelenti: „Az a kötelezettség, hogy pénzösszeggel vagy azzal egyenértékű valamivel kellett a lány családjának fizetni, nyilvánvalóan olyan látszatot kelt, mintha az izraelita házasság egy vásár lett volna. De ez [a menyasszonyár] nem úgy tűnik, hogy a nőért fizetett összeg volt, hanem inkább a családnak adott kártérítés volt” (Ancient Israel—Its Life and Institutions; Kiemelés tőlünk.) A menyasszonyár tehát kárpótolta a nő családját azért, hogy a lány többé nem szolgálja őket, valamint azért az erőfeszítésért és költségért, amelyre szükség volt a család részéről a felneveléséhez. Ez nem volt lealacsonyító a nőre nézve, inkább azt bizonyította, milyen értékes a családjának (1Mózes 34:11, 12; 2Mózes 22:16; lásd Az Őrtorony 1989. január 15-i számát a 21–24. oldalon [ang.]).
12. a) Hogyan utalnak időnként az Írások a nős emberre és a férjes asszonyra; ezek a kifejezések vajon sértők voltak a nőkre nézve? b) Mi figyelemre méltó azokban a kifejezésekben, amelyeket Jehova az Édenben használt? (Lásd: lábjegyzet.)
12 Férjek mint „tulajdonosok”: Körülbelül i. e. 1918-ban Ábrahám és Sára életében volt egy eset, ami arra utal, hogy korukban nyilván szokássá vált, hogy a nős férfit „tulajdonosnak” (héberül: baʹʽal), a férjes asszonyt pedig „tulajdonnak” (héberül: beʽu·lahʹ) tekintették (1Mózes 20:3, NW ). Ettől kezdve az Írások időnként használják ezeket a kifejezéseket, és nincs rá utalás, hogy a keresztény kor előtt élt nők ezt sértőnek találták volnab (5Mózes 22:22, NW ). A feleségekkel mindenesetre nem úgy bántak, mintha ingatlanok volnának. Ingatlant vagy vagyontárgyat lehetett vásárolni, eladni, sőt még örökölni is, de ezt nem lehetett megtenni egy feleséggel. „A ház és marha atyától való örökség — mondja egy bibliai példabeszéd —; az Úrtól van pedig az értelmes feleség” (Példabeszédek 19:14; 5Mózes 21:14).
Méltóságteljes szerep
13. Mit eredményezett a nők számára, ha az istenfélő férfiak követték Jehova példáját és engedelmeskedtek Törvényének?
13 Mi volt hát a nők szerepe Isten szolgái között a keresztény kor előtti időkben? Hogyan tekintették őket, és hogyan bántak velük? Egyszerűen fogalmazva: ha az istenfélő emberek követték Jehova tulajdon példáját, és engedelmeskedtek Törvényének, akkor a nők megőrizték méltóságukat, és sokféle joguk és kiváltságuk volt.
14., 15. Milyen jelekből látható, hogy Izráelben tisztelték a nőket, s miért várhatta el Jehova joggal férfi imádóitól, hogy tiszteljék őket?
14 A nőket tisztelni kellett. Isten Izráelnek adott Törvénye meghagyta, hogy az apákat és anyákat egyaránt tisztelni kell (2Mózes 20:12; 21:15, 17). „Az ő anyját és atyját minden ember tisztelje” — mondja a 3Mózes 19:3. Amikor egyszer Bethsabé felkereste fiát, Salamont, „felkele a király, és elébe menvén meghajtá magát előtte”, tiszteletét fejezve ki (1Királyok 2:19). Egy enciklopédia a következő észrevételt teszi: „Isten Izráel iránti szeretetét a férjnek a felesége iránti szeretetével egybevető prófétai hasonlatok csakis olyan társadalomban jöhettek létre, amelyben tisztelték a nőket” (Encyclopaedia Judaica).
15 Jehova elvárja férfi imádóitól, hogy tiszteljék a nőket, mivel ő is tiszteli őket. Erre olyan idézetekben találunk utalást, amelyekben Jehova a nők tapasztalatait használja fel szemléltetésül, és saját érzéseit a nők érzéseihez hasonlítja (Ésaiás 42:14; 49:15; 66:13). Ez segít megérteni az olvasóknak, hogyan érez Jehova. Érdekes módon a „könyörületet” vagy „irgalmat” jelölő héber kifejezés, amelyekkel Jehova önmagára is utal, szoros kapcsolatban áll a „méhnek” fordított szóval, és „anyai érzésként” is le lehet írni (2Mózes 33:19; Ésaiás 54:7).
16. Milyen példák mutatják, hogy értékelték az istenfélő nők tanácsát?
16 Értékelték az istenfélő nők tanácsát. Egyszer, amikor az istenfélő Ábrahám vonakodott megfogadni felesége, Sára tanácsát, Jehova ezt mondta neki: „engedj az ő szavának” (1Mózes 21:10–12). Ézsau hitteus feleségei „valának Izsáknak és Rebekának lelke keserűsége”. Rebeka végül elmondta, milyen nagy gyötrelmet élne át, ha Jákób fiuk egy hitteust szeretne feleségül venni. Hogyan reagált erre Izsák? „Előhívatá azért Izsák Jákóbot — mondja a beszámoló —, és megáldá őt, és megparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közűl.” Igen, bár Rebeka nem adott neki közvetlenül tanácsot, férje mégis olyan döntést hozott, amivel figyelembe vette érzéseit (1Mózes 26:34, 35; 27:46; 28:1). Dávid király később elkerülte a vérbűn elkövetését, mert hallgatott Abigail kérelmére (1Sámuel 25:32–35).
17. Mi mutatja, hogy az asszonyoknak volt némi hatalmuk a családban?
17 A nőknek volt némi hatalmuk a családon belül. A gyermekeket így buzdították: „Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd” (Példabeszédek 1:8). A „derék asszonyról” szóló leírás a Példabeszédek 31. fejezetében feltárja, hogy a szorgalmas feleség nem csupán a háztartási teendőket végezte el, hanem ingatlan-adásvételeket bonyolított le, termővé tette a földet, kisebb üzletet működtetett, és ismert volt bölcs szavairól. A dicséretre méltó asszonyban a legfontosabb az volt, hogy tisztelettel félte Jehovát. Nem csoda, ha az ilyen asszony értéke „sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket [korallokat, NW]”. A drága piros korallokat igen értékesnek tartották az ékszerek készítésénél és a díszítéseknél (Példabeszédek 31:10–31).
Nők, akiket Isten különleges kegyben részesített
18. Hogyan részesült néhány nő különleges kegyben a bibliai időkben?
18 Abból látszik meg, mennyire figyelembe vette Jehova a nőket, hogy milyen különleges kegyben részesítette némelyiküket a bibliai időkben. Hágárt, Sárát és Manoah feleségét angyalok látogatták meg, akik isteni utasítást mondtak el nekik (1Mózes 16:7–12; 18:9–15; Bírák 13:2–5). Voltak „szolgálattevő asszonyok” a sátortemplomnál, és női énekesek is voltak Salamon udvarában (2Mózes 38:8; 1Sámuel 2:22; Prédikátor 2:9).
19. Hogyan használta fel Jehova a nőket időnként, hogy őt képviseljék?
19 Izráel történelmében Jehova több alkalommal is nőt használt fel arra, hogy őt képviselje, vagy hogy a nevében beszéljen. Debora prófétaasszonyról a következőket olvashatjuk: „ide jöttek fel hozzá az Izráel fiai törvényre” (Bírák 4:5). Miután Izráel vereséget szenvedett a kananeus királytól, Jábintól, Debora igazán különleges kiváltságot kapott. Úgy tűnik, ő szerezte a győzelmi éneket, legalábbis egy részét, amely végül a Jehovától ihletett feljegyzés része lettc (Bírák 5. fejezet). Évszázadokkal később, hogy Jehovát megkérdezzék, Jósiás király Hulda prófétaasszonyhoz küldött egy delegátust, köztük a főpappal. Hulda tekintéllyel felelhette: „Azt mondja az Úr, Izráel Istene” (2Királyok 22:11–15). Ez alkalommal a király azt parancsolta a küldöttségnek, hogy egy prófétaasszonyhoz menjenek, de ez azért volt így, hogy utasítást kapjanak Jehovától. (Vö. Malakiás 2:7.)
20. Milyen példák mutatják, hogy Jehova törődött a nők érzéseivel és jólétével?
20 Azokból az esetekből is nyilvánvalóvá válik, mennyire törődött Jehova a nők jólétével, amikor fellépett néhány női imádója érdekében. Kétszer is közbeavatkozott Ábrahám gyönyörű felesége, Sára védelmében, nehogy erőszakot kövessenek el rajta (1Mózes 12:14–20; 20:1–7). Isten kegyes volt Jákób kevésbé szeretett feleségéhez, Leához, mivel „megnyitá annak méhét”, és Lea fiat szült (1Mózes 29:31, 32). Amikor két istenfélő izraelita bába Egyiptomban az életét kockáztatta, hogy megmentse a zsidó fiúgyermekeket attól, hogy csecsemőgyilkosság áldozatai legyenek, Jehova elismerését kifejezve „megépíté az ő házukat” (2Mózes 1:17, 20, 21). Anna buzgó imájára is válaszolt (1Sámuel 1:10, 20). S amikor egy próféta özvegyének egy hitelezővel kellett szembeszállnia, aki már kész volt arra, hogy az asszony adóssága fejében elvigye annak gyermekeit, Jehova nem hagyta cserben. Isten szeretetteljesen megengedte Elizeus prófétának, hogy megsokasítsa az asszony olajkészletét, aki így vissza tudta fizetni az adósságot. Az asszony ezáltal megóvta családját és megőrizte méltóságát (2Mózes 22:22, 23; 2Királyok 4:1–7).
21. Milyen kiegyensúlyozott képet adnak a Héber Iratok a nők soráról?
21 A Héber Iratok tehát egyáltalán nem buzdítanak a nők lebecsülésére, hanem kiegyensúlyozott képet adnak arról, milyen volt a soruk Isten szolgái között. Jehova ugyan nem óvta meg női imádóit az 1Mózes 3:16 beteljesedésétől, de méltósággal és tisztelettel bántak velük az istenfélő emberek, akik követték Jehova példáját, és betartották Törvényét.
22. Hogyan változott meg a nők szerepe, mire Jézus a földre jött, és milyen kérdések merülnek fel?
22 A Héber Iratok befejezése utáni évszázadokban a nők szerepe megváltozott a zsidók között. Mire Jézus megjelent a földön, a rabbinikus hagyományok sokban korlátozták a nőket vallási kiváltságaikban és társadalmi életükben. Vajon az ilyen hagyományok befolyásolták Jézus viselkedését a nők iránt? Hogyan kell a keresztényeknek bánni a nőkkel napjainkban? Ezeket a kérdéseket a következő cikkben vizsgáljuk meg.
[Lábjegyzetek]
a A Cambridge Enciklopédia szerint a „poligámia” jelentése: ’Olyan házassági forma, ahol egy személynek egyszerre több házastársa lehet.’ A konkrétabb „poligínia” kifejezés meghatározása: ’amikor a férfinak nem csak egy felesége’, vagy egy női társa lehet.
b A Héber Iratokban a nős férfira és férjes asszonyra sokkal többször utalnak „férjként” (héberül: ʼis) és „feleségként” (héberül: ʼis·sahʹ). Édenben például Jehova nem a „tulajdonos” és „tulajdon”, hanem a „férj” és „feleség” kifejezéseket használta (1Mózes 2:24; 3:16, 17). Hóseás próféciája előre megmondta, hogy a fogságból visszatérő Izráel bűnbánóan „Én férjemnek” fogja hívni Jehovát, s többé nem nevezi „Baálomnak”, vagyis én tulajdonosomnak. Ez talán azt érzékelteti, hogy a „férj” kifejezésnek gyengédebb a jelentése, mint a „tulajdonos” szónak (Hóseás 2:15).
Hogyan válaszolnál?
◻ Mire mutatnak a „segítő” és „kiegészítő” szavak, milyen szerepet szánt Isten a nőknek?
◻ Amikor a bibliai idők nőket érintő szokásait vizsgáljuk, mit tartsunk szem előtt?
◻ Mi mutatja, hogy a nőknek méltóságteljes szerepük volt Isten szolgái között a korai időkben?
◻ Hogyan részesített Jehova különleges kegyben néhány nőt, aki a keresztény kor előtt élt?