⁹ Amikor Jehova ítéletet hirdetett Sátán fölött, a szuverenitásának egy új kifejeződését tárta fel, azt az eszközt, amellyel az egész birodalmában helyreállítja a békét és a rendet. Ezt mondta Sátánnak: „ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te magod és az ő magva között. Az összezúzza a fejed, te pedig annak sarkát zúzod szét” (1Mózes 3:15). Jehova ezzel feltárta, az a szándéka, hogy felhatalmaz egy ’magot’ Sátánnak és az erőinek a megsemmisítésére, és arra is, hogy bizonyítsa Jehova szuverenitásának a jogosságát (Zsoltárok 2:7–9; 110:1, 2).

10. a) Ki lett a ’mag’? b) Mit mondott Pál az első prófécia kibontakozásáról?

¹⁰ Ez a ’mag’ Jézus Krisztus lett, a társuralkodók egy meghatározott csoportjával együtt. Ők együttesen alkotják Isten messiási Királyságát (Dániel 7:13, 14, 27; Máté 19:28; Lukács 12:32; 22:28–30). Minderre azonban nem derült azonnal fény. Az első próféciának a kibontakozása valójában „szent titok” maradt, „melyet hosszú-hosszú időkön át hallgatás fedett” (Róma 16:25). Hithű emberek évszázadokon át vágyakoztak arra az időre, amikor a „szent titok” feltárul, és az első prófécia beteljesedik Jehova szuverenitásának az igazolására (Róma 8:19–21).

A „szent titok” fokozatosan tárult fel

11. Mit tárt fel Jehova Ábrahámnak?

¹¹ Idő múltán Jehova fokozatosan ismertté tette ’az Isten királysága szent titkának’ különböző vonásait (Márk 4:11). Ábrahám, akit „Jehova barátjának” hívtak, azok között volt, akiknek Jehova feltárt valamit ebből a titokból (Jakab 2:23). Jehova megígérte neki, hogy ’nagy nemzetté teszi’. Később Isten még a következőket is felfedte Ábrahámnak: „királyok származnak majd tőled”, és „a te magod által nyer áldást a föld minden nemzete” (1Mózes 12:2, 3; 17:6; 22:17, 18).

12. Hogyan lett nyilvánvalóvá Sátán magva az Özönvíz után?

¹² Ábrahám idejére az emberek már kísérletezgettek az uralkodással és a hatalom gyakorlásával. Például Noé dédunokájáról, Nimródról ezt mondja a Biblia: „Ez volt az első, aki hatalmassá lett a földön. Jehovának ellenszegülő, hatalmas vadásznak bizonyult” (1Mózes 10:8, 9). Nimród és más önjelölt uralkodók nyilvánvalóan csak bábok voltak Sátán kezében. Ők és a támogatóik Sátán magvának a része lettek (1János 5:19).

13. Mire mutatott előre Jehova Jákobon keresztül?

¹³ Sátán azon erőfeszítései ellenére, hogy emberi uralkodók legyenek hatalmon, Jehova szándékának megvalósulása előrehalad. Ábrahám unokáján, Jákobon keresztül Jehova feltárta: „Nem kerül el Júdától a jogar, sem a vezéri pálca térdei közül, míg el nem jön Siló; és a népek neki engedelmeskednek” (1Mózes 49:10). A „Siló” kifejezés jelentése: ’az, akié; az, akihez tartozik’. Ezek a prófétai szavak tehát azt mutatták, hogy eljön az a személy, akinek törvényes joga lesz megkapni ’a jogart’, vagyis a szuverenitást, valamint ’a vezéri pálcát’, azaz az uralkodást „a népek”, más szóval az egész emberiség fölött. Ki lesz ez a személy?

„Míg el nem jön Siló”

14. Milyen szövetséget kötött Jehova Dáviddal?

¹⁴ Jehova Júda leszármazottai közül elsőnek a pásztorkodó Dávidot, Isai fiát választotta ki, hogy királyként uralkodjon a népe fölött (1Sámuel 16:1–13).a Bűnei és hibái ellenére Dávid kegyet talált Jehova előtt, mert lojális volt Jehova szuverenitásához. Nagyobb fényt derítve az édeni próféciára, Jehova szövetséget kötött Dáviddal: „fölemelem magodat teutánad, aki belőled fog származni, és megszilárdítom királyságát.” Ez nem csupán Dávid fiára és utódjára, Salamonra vonatkozott, hiszen a szövetség így szólt: „megszilárdítom királysága trónját időtlen időkre.” A dávidi szövetség világossá tette, hogy a megígért Királyság-mag idővel Dávid leszármazási vonalán jön el (2Sámuel 7:12, 13).

15. Miért lehetett Júda királyságát Isten Királysága előképének tekinteni?

¹⁵ Dáviddal egy olyan királyi dinasztia kezdődött, melynek királyait a főpap felkente szent olajjal. Ezeket a királyokat tehát felkenteknek, vagyis messiásoknak lehet nevezni (1Sámuel 16:13; 2Sámuel 2:4; 5:3; 1Királyok 1:39). Azt mondták róluk, hogy Jehova trónján ülnek, és királyokként uralkodnak Jehovának Jeruzsálemben (2Krónikák 9:8). Ebben az értelemben Júda királysága képviselte Isten Királyságát, Jehova szuverenitásának kifejeződését.

16. Milyen következményeket vont maga után a júdai királyok uralkodása?

¹⁶ Amikor a király és a nép alávetette magát Jehova szuverenitásának, az Ő védelmét és áldását élvezte. Salamon uralma a példátlan béke és jólét különleges időszaka volt. Ez az uralom prófétai betekintést enged abba, hogy milyen lesz Isten Királyságának az uralma, amikor Sátán befolyása teljesen meg lesz szüntetve, és Jehova szuverenitása igazolást nyer (1Királyok 4:20, 25). Sajnos a Dávid vonalán uralkodó legtöbb király nem felelt meg Jehova követelményeinek, a nép pedig belemerült a bálványimádásba és az erkölcstelenségbe. Végül Jehova megengedte, hogy a babilóniaiak elpusztítsák a királyságot i. e. 607-ben. Úgy tűnhetett, hogy sikeres Sátán próbálkozása, hogy kétségbe vonja Jehova szuverenitását.

17. Mi mutatja, hogy a dávidi királyság megdöntése ellenére Jehova még mindig teljesen ura volt a helyzetnek?

¹⁷ A dávidi királyságnak, és korábban Izrael északi királyságának a megdöntése nem azt bizonyította, hogy Jehova szuverenitásának bármiféle hiányossága lenne, vagy bármilyen kudarcot vallott volna. Inkább azt bizonyította, hogy siralmas következményei vannak Sátán befolyásának, és annak, ha az emberek függetlenítik magukat Istentől (Példabeszédek 16:25; Jeremiás 10:23). Jehova, annak megerősítésére, hogy még mindig gyakorolja a szuverenitását, Ezékiel próféta által kijelentette: „Vedd le a turbánt, és rakd le a koronát! . . . Rommá, rommá, rommá teszem. Nem is lesz senkié, mígnem eljön az, akié a törvényes jog, és neki adom azt” (Ezékiel 21:26, 27). Ezek a szavak mutatják, hogy a megígért ’mag’, vagyis „az, akié a törvényes jog”, akkor még nem jött el.

18. Mit jelentett be Gábriel angyal Máriának?

¹⁸ Most pedig lépjünk egy nagyot az időben, úgy i. e. 2-be. Gábriel angyalt elküldték Máriához, egy szűz leányhoz Názáretbe, Észak-Palesztina egyik galileai városába. Az angyal kijelentette: „íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, és a Jézus nevet fogod adni neki. Ez nagy lesz, és a Legfelségesebb Fiának fogják hívni, és Jehova Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, és királyként fog uralkodni Jákob házán örökké, és királyságának nem lesz vége” (Lukács 1:31–33).

19. Milyen izgalmas eseményeknek az ideje közeledett el?

¹⁹ Végre elközeledett az idő, hogy feltáruljon a „szent titok”. Annak a személynek, aki a megígért ’mag’ legfőbb része, hamarosan meg kell jelennie (Galácia 4:4; 1Timóteusz 3:16). Az ő sarkát fogja Sátán szétzúzni. A ’mag’ viszont összezúzza Sátán fejét, és ezzel őt és hordáit teljesen megsemmisíti. Ezenkívül tanúskodik arról, hogy Isten Királysága a Sátán okozta összes bajt jóváteszi, és Jehova szuverenitása igazolást nyer (Héberek 2:14; 1János 3:8).

Támogatod Jehova szuverenitását?

„Mondjátok a nemzetek között: »Maga Jehova lett a király!«” (ZSOLTÁROK 96:10)

 1–2. a) Milyen nagy horderejű esemény történt i. sz. 29-ben, október táján? b) Mit jelentett ez az esemény Jézusnak?

IDŐSZÁMÍTÁSUNK szerint 29-ben, október táján nagy horderejű esemény történt. Olyan, amilyet még soha nem látott a világ. Az evangéliumíró Máté így számol be róla: „Megkeresztelkedése után Jézus azonnal feljött a vízből; és íme, az egek megnyíltak, és [Keresztelő János] látta, amint Isten szelleme alászáll, mint egy galamb, és leereszkedik [Jézusra]. Íme, hang is hallatszott az egekből, amely így szólt: »Ez az én szeretett Fiam, akit helyeslek.«” Ez egyike azon ritka eseményeknek, melyeket mind a négy evangéliumíró feljegyzett (Máté 3:16, 17; Márk 1:9–11; Lukács 3:21, 22; János 1:32–34).

² A szent szellem látható kitöltése Jézusra a Felkentként azonosította őt. Ez a kifejezés Messiást, vagyis Krisztust jelent (János 1:33). Végre megjelent a megígért ’mag’! Ott állt Keresztelő János előtt az a személy, akinek a sarkát Sátán szét fogja zúzni, és aki össze fogja zúzni annak a fejét, aki Jehovának és az Ő szuverenitásának a fő ellensége (1Mózes 3:15). Ettől fogva Jézus teljesen tudatában volt annak, hogy mindent meg kell tennie, hogy megvalósítsa Jehova szándékát, mely a szuverenitásával és a Királysággal kapcsolatos.

 3. Hogyan készült fel Jézus arra a szerepre, melyet Jehova szuverenitása támogatásában kellett betöltenie?

³ Hogy felkészüljön az előtte álló feladatra, Jézus „szent szellemmel telve elment a Jordántól, és a szellem vezérelte őt a pusztában” (Lukács 4:1; Márk 1:12). Ott 40 napon át volt ideje mélységesen elgondolkodni a Sátán által felvetett szuverenitás vitakérdésén, és azon, hogy milyen életutat kell járnia, mellyel támogatja Jehova szuverenitását. Ez a vitakérdés minden intelligens teremtményt érint az égben és a földön egyaránt. Jól tesszük hát, ha megvizsgáljuk Jézus hűséges életpályáját, és megfigyeljük, mit kell tennünk, hogy kimutassuk, mi is arra vágyunk, hogy Jehova szuverenitását támogassuk (Jób 1:6–12; 2:2–6).

A szuverenitás vitakérdése előtérbe kerül

 4. Mit tett Sátán, mellyel a szuverenitás vitakérdése előtérbe került?

⁴ Természetesen egyik fent említett esemény sem kerülte el Sátán figyelmét. Nem vesztegetvén az időt, azonnal támadást indított Isten ’asszonyának’ legfőbb „magva” ellen (1Mózes 3:15). Sátán háromszor kísértette meg Jézust, azt ajánlva neki, hogy a saját maga számára előnyösnek látszó dolgokat kellene tennie, nem pedig az Atyja akaratát. A harmadik kísértés különösen előtérbe helyezte a szuverenitás vitakérdését. Sátán megmutatta Jézusnak „a világ összes királyságát és azok dicsőségét”, majd arcátlanul ezt mondta neki: „Mindezeket neked adom, ha leborulsz, és imádatot mutatsz be nekem.” Jézus teljesen tudatában volt annak, hogy az Ördögnek valóban hatalma van ’a világ összes királysága’ fölött. A válaszával Jézus megmutatta, hogy ő a maga részéről hol áll a szuverenitás vitakérdésében: „Eredj el, Sátán! Mert meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot«” (Máté 4:8–10).

 5. Milyen próbateljes küldetést kellett Jézusnak teljesítenie?

⁵ Jézus életútja világossá tette, hogy számára a legfontosabb cél Jehova szuverenitásának a támogatása. Nagyon jól tudta, hogy Isten szuverenitása jogosságának a bebizonyításához hűségesnek kell maradnia egészen a Sátán kezétől jövő haláláig. A prófétai jövendölés szerint a halála az asszony „magva” sarkának a szétzúzása (Máté 16:21; 17:12). Ezenkívül tanúskodnia kellett arról a tényről, hogy Isten Királysága az az eszköz, melyet Jehova felhatalmaz, hogy leverje a lázadó Sátánt, valamint helyreállítsa a békét és a rendet az egész teremtésben (Máté 6:9, 10). Mit tett Jézus, hogy teljesítse ezt a próbateljes küldetést?

„Elközeledett az Isten királysága”

 6. Hogyan tette nyilvánvalóvá Jézus, hogy a Királyság az az eszköz, melyet Isten fel fog használni ’az ördög munkáinak lerontására’?

⁶ Jézus először is „Galileába ment, prédikálta az Isten jó hírét, és ezt mondta: »Betelt a meghatározott idő, és elközeledett az Isten királysága«” (Márk 1:14, 15). De még ezt is mondta: „hirdetnem kell az Isten királyságának jó hírét, mert ezért küldettem el” (Lukács 4:18–21, 43). Jézus széltében-hosszában bejárta a vidéket „prédikálva és hirdetve az Isten királyságának jó hírét” (Lukács 8:1). Sok hatalmas cselekedetet is véghezvitt: tömegeket táplált, természeti erőket csendesített le, betegeket gyógyított, és halottakat támasztott fel. Ezekkel a csodákkal Jézus bebizonyította, hogy Isten képes jóvá tenni minden bajt és szenvedést, mely az édeni lázadás következménye, és ezzel ’le fogja rontani az Ördög munkáit’ (1János 3:8).

 7. Mire utasította Jézus a követőit, és milyen eredménnyel?

⁷ Hogy a Királyság jó híre a lehető legnagyobb mértékben hirdetve legyen, Jézus egy csoport hűséges követőjét összehívta, és kiképezte erre a munkára. Először a 12 apostolának adott megbízatást, és „elküldte őket, hogy prédikálják az Isten királyságát” (Lukács 9:1, 2). Ezután 70 másik tanítványt küldött el, hogy hirdessék a következő üzenetet: „Elközeledett hozzátok az Isten királysága” (Lukács 10:1, 8, 9). Amikor ezek a tanítványok visszatértek, és elmondták neki, hogy milyen sikerük volt a Királyság-prédikáló munkában, ő így szólt: „Láttam Sátánt, hogy mint a villámlás, már leesett az égből” (Lukács 10:17, 18).

 8. Mit bizonyított egyértelműen Jézus életútja?

⁸ Jézus nem sajnálta a fáradságot, és egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy tanúskodjon a Királyságról. Szüntelenül munkálkodott, éjt nappallá téve fáradozott, még a mindennapi élet megszokott kényelméről is lemondott. „A rókáknak van barlangjuk, és az ég madarainak pihenőhelyük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét” – mondta (Lukács 9:58; Márk 6:31; János 4:31–34). Nem sokkal a halála előtt bátran kijelentette Poncius Pilátus előtt: „azért jöttem a világba, hogy tanúskodjak az igazság mellett” (János 18:37). Jézus egész életútja azt bizonyította, hogy ő nem csupán azért jött, hogy egy nagy tanító vagy egy csodatevő legyen, de még csak nem is azért, hogy egy önfeláldozó Megmentő legyen, hanem azért, hogy Jehova szuverén akaratát támogassa, és tanúskodjon amellett, hogy Isten képes véghezvinni ezt az akaratát a Királyságon keresztül (János 14:6).

„Elvégeztetett!”

 9. Hogyan sikerült végül Sátánnak szétzúzni Isten asszonya ’magvának’ a sarkát?

⁹ Amit Jézus a Királysággal kapcsolatban tett, abból semmi nem nyerte meg az Ellenség, Sátán, az Ördög tetszését. ’Magvának’ földi – politikai és vallási – részén keresztül újra meg újra megpróbálta elhallgattatni Isten asszonyának ’magvát’. Jézus a születésétől fogva egészen földi életének a végéig Sátánnak és hordáinak a célpontja volt. Végül i. sz. 33 tavaszán elérkezett az idő, hogy az Emberfia az Ellenség kezére adasson, hogy az szétzúzza a sarkát (Máté 20:18, 19; Lukács 18:31–33). Az evangéliumi beszámolók világosan rámutatnak, hogyan manipulált Sátán embereket – többek között Iskariót Júdást, papi elöljárókat, írástudókat, farizeusokat és rómaiakat –, hogy bűnösnek bélyegezzék Jézust, és kínoszlopra szegezve gyötrelmes halálra adják (Cselekedetek 2:22, 23).

10. Elsősorban mit valósított meg Jézus a kínoszlopon elszenvedett halálával?

¹⁰ Mi jut eszedbe arról, hogy Jézus a kínoszlopon lassú, gyötrelmes halált szenvedett el? Talán a váltságáldozatra gondolsz, melyet Jézus önzetlenül adott a bűnös emberiségért (Máté 20:28; János 15:13). Vagy lehet, hogy elcsodálkozol azon a nagy szereteten, melyet Jehova azzal mutatott ki, hogy gondoskodott erről az áldozatról (János 3:16). Talán olyan érzésed támad, mint a római katonatisztnek, aki arra érzett indíttatást, hogy ezt mondja: „Bizony, Isten Fia volt ez” (Máté 27:54). Természetesen ez mind helyes, ha valaki így reagál. De emlékezz csak vissza, hogy mi volt az az utolsó szó, melyet Jézus a kínoszlopon mondott: „Elvégeztetett!” (János 19:30). Mi végeztetett el? Jézus sok mindent megvalósított az életével és a halálával, de vajon nem a Jehova szuverenitását érintő vitakérdés rendezése volt a legfőbb oka annak, amiért a földre jött? És vajon nem volt-e megjövendölve, hogy neki, mint a ’magnak’ rendkívüli megpróbáltatást kell elszenvednie Sátán kezétől, hogy megtisztítsa Jehova nevét minden gyalázattól? (Ézsaiás 53:3–7). Ezek súlyos felelősségekként nehezedtek Jézusra, ő mégis minden szempontból eleget tett azoknak. Micsoda teljesítmény!

11. Mit fog tenni Jézus, hogy teljes mértékben beteljesítse az édeni próféciát?

¹¹ Jézust a hűségéért és a lojalitásáért Jehova feltámasztotta, de nem emberként, hanem ’életadó szellemként’ (1Korintusz 15:45; 1Péter 3:18). Jehova ígérete így szólt megdicsőített Fiához: „Ülj az én jobbomon, mígnem ellenségeidet lábad zsámolyává teszem” (Zsoltárok 110:1). Az „ellenségeid” kifejezés Sátánt, a főbűnöst is magában foglalja, és mindazokat is, akik a ’magvát’ alkotják. Jézus Krisztus Jehova messiási Királyságának a Királyaként élen fog járni abban, hogy minden lázadót megsemmisítsen az égben és a földön (Jelenések 12:7–9; 19:11–16; 20:1–3, 10). Ekkor fog majd teljes mértékben beteljesedni az 1Mózes 3:15-ben olvasható prófécia, valamint az az ima is, melyet Jézus tanított a követőinek: „Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is” (Máté 6:10; Filippi 2:8–11).