Ábel pásztor volt, így nem meglepő, hogy „juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből” mutatott be áldozatot.

Jehova elfogadta Ábel áldozatát, „Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte” kegyesen (1Mózes 4:3–5). Miért nem?

Némelyek arra a tényre hivatkoznak, hogy Ábel áldozata „juhainak első fajzásából” volt, míg Kainé csupán „a föld gyümölcséből”. A hiba azonban nem a Kain által felajánlott termés minőségében volt, hiszen a beszámoló azt mondja, hogy Jehova kegyesen tekintett „Ábelre és az ő ajándékára”, „Kainra pedig és az ő ajándékára” rosszallással tekintett. (Kiemelések tőlünk.) Jehova tehát elsősorban imádója szívállapotát figyelte. S mit vett ekkor észre? A Zsidók 11:4 azt mondja, hogy Ábel „hit által” ajánlotta fel áldozatát. Tehát Kainból kétségtelenül hiányzott a hit, amely Ábel áldozatát elfogadhatóvá tette.

Ebből a szempontból figyelemre méltó, hogy Ábel áldozata vér kiontásával járt. Arra a helyes következtetésre juthatott, hogy Istennek a magra vonatkozó ígérete, akinek a sarkát majd megsebzik, magában foglalja egy élet feláldozását. Ábel felajánlása így engesztelő kérelem volt, s hitet fejezett ki abban, hogy Isten a neki megfelelő időben gondoskodik majd egy bűnengesztelő áldozatról.

A Biblia nem mondja el, hogyan jelezte Jehova, hogy elfogadta Ábel áldozatát. Egyesek szerint égből jövő tűz emésztette meg azt.