Mit jelent Istent szeretni?
KÖRÜLBELÜL hatezer évvel ezelőtt megszületett az első kisbaba. A fiú megszületése után az édesanyja, Éva így szólt: „Nyertem férfiat az Úrtól” (1Mózes 4:1). Éva kijelentése arra mutat, hogy ő és férje, Ádám, még mindig tudatában voltak Jehova isteni mivoltának, jóllehet lázadásukért már halálra voltak ítélve. Később megszületett második fiuk. A fiúkat Kainnak és Ábelnek hívták.
Amíg a fiúk felnőttek, kétségtelenül sokat tanultak Jehova szeretetéről, már pusztán azáltal is, hogy megvizsgálták a teremtését. Élvezték a természet gyönyörű színeit, valamint az állatok és a növények változatosságát. Isten nemcsak életet adott nekik, hanem olyan képességet is, hogy örömet tudtak találni az életben.
Megtudták, hogy szüleik tökéletesnek teremttettek, és Jehova eredeti szándéka az volt, hogy az emberek örökké éljenek. Ádám és Éva valószínűleg leírást adott nekik a gyönyörű Éden-kertről, és valahogyan azt is el kellett magyarázniuk, hogy miért űzték ki őket abból a paradicsomi otthonból. Lehet, hogy Kain és Ábel az 1Mózes 3:15-ben feljegyzett isteni próféciáról is tudott. Ezzel a próféciával Jehova kifejezte, hogy szándékában áll a maga idejében rendbe hozni a dolgokat azok javára, akik szeretik őt, és lojálisnak bizonyulnak őhozzá.
Az, hogy Kain és Ábel Jehováról és tulajdonságairól tanult, biztosan felkeltette bennük a vágyat Isten helyeslésének elnyerésére. Ezért Jehova elé járultak, áldozatokat mutatva be neki. A bibliai beszámoló ezt mondja: „Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből” (1Mózes 4:3, 4).
Az isteni helyeslés utáni vágyuk alapot teremtett Istennel való kapcsolatuknak. Kain az Isten elleni lázadásnál kötött ki, Ábel indítéka ellenben továbbra is az Isten iránti igazi szeretet volt. Ábel sohasem fejlesztett volna ki ilyen kapcsolatot Istennel, ha nem szerzett volna előbb ismeretet Jehova személyiségéről és szándékairól.
Te is megismerheted Jehovát. A Bibliából megtudhatod például, hogy Isten valóságos személy, nem egyszerűen egy élettelen erő, amely jár-kel, és puszta véletlen folytán teremt dolgokat. (Vö. János 7:28; Zsidók 9:24; Jelenések 4:11.) A Biblia azt is tanítja, hogy Jehova „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú” (2Mózes 34:6).
„Jobb az engedelmesség a véres áldozatnál”
Kain és Ábel története is szemlélteti, hogy nem elég, ha van ismeretünk Istenről, és közeli kapcsolatra vágyunk ővele. Igaz, hogy a két testvér ajándékokkal járult Isten elé. Ám „tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté” (1Mózes 4:3–5).
Miért utasította vissza Jehova Kain áldozatát? Vajon az ajándékának a minőségével volt valami baj? Vajon azzal sértette meg Kain Jehovát, hogy nem állatáldozatot ajánlott fel, hanem „a föld gyümölcsét”? Nem feltétlenül. Később Isten örömmel elfogadta a gabonából és a föld egyéb gyümölcseiből tett felajánlásokat sok imádója részéről (3Mózes 2:1–16). Akkor hát nyilvánvalóan Kain szívével nem volt rendben valami. Jehova képes volt Kain szívében olvasni, és figyelmeztette őt: „Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása” (1Mózes 4:6, 7).
Az Isten iránti igazi szeretet többet jelent annál, hogy pusztán áldozatokat ajánl fel az ember. Ezért buzdította Jehova Kaint arra, hogy ’jól cselekedjen’. Isten engedelmességet akart. Az Isten iránti ilyen engedelmesség segített volna Kainnak jó alapot teremteni a Teremtővel ápolt szerető kapcsolatnak. A Biblia ezekkel a szavakkal hangsúlyozza ki az engedelmesség értékét: „Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” (1Sámuel 15:22).
Ezt a gondolatot később jól megerősítették az 1János 5:3 szavai: „az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” Jehova iránti szeretetünket úgy tudjuk a lehető legjobban kimutatni, hogy alárendeljük magunkat a hatalmának. Ez azt jelenti, hogy engedelmeskedünk a Biblia erkölcsi szabályainak (1Korinthus 6:9, 10). Azt jelenti, hogy szeretjük a jót, és gyűlöljük a rosszat (Zsoltárok 97:10; 101:3; Példabeszédek 8:13).
Isten iránti szeretetünk egyik fontos megnyilvánulása az, hogy szeretjük felebarátunkat. A Biblia ezt mondja nekünk: „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?” (1János 4:20).
Lehetséges meghitt kapcsolatban lenni Istennel
Egyesek talán ezt mondják: „Imádom Jehovát. Engedelmeskedem a törvényeinek. Tisztességesen bánok embertársammal. Ezt mind megteszem. Mégsem érzem magam igazán közel Istenhez. Nem érzek erős szeretetet iránta, s ez bűntudatot okoz.” Egyesek úgy gondolhatják, nem méltók arra, hogy ilyen meghitt kapcsolatba kerüljenek Jehovával.
Jehovának végzett mintegy 37 évi szolgálat után egy keresztény ezt írta: „Életem során sokszor úgy éreztem, hogy meglehetősen gépiesen végzem a szolgálatomat Jehovának, és talán nem is adom bele a szívemet. De tudtam, hogy helyesen cselekszem, ha szolgálom Jehovát, és nem engedtem meg magamnak, hogy leálljak. Ám akárhányszor csak arról olvastam, hogy valaki azt mondta, hogy szíve túlárad a Jehova iránti szeretettől, mindig eltűnődtem: »Mi lehet a baj velem, hogy én soha nem éreztem így?« Vajon hogyan kerülhetünk meghitt kapcsolatba Istennel?
Ha igazán szeretsz valakit, gyakran gondolsz rá. Erős vágyat érzel, hogy a közelében legyél, mert érdekel, hogy mi van vele. Minél többet látod, beszélgetsz vele és gondolsz rá, annál jobban szereted. Ez az elv érvényes az Isten iránti szereteted ápolására is.
A Zsoltárok 77:13-ban az ihletett író így szól: „elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.” Az Isten iránti szeretet ápolásában létfontosságú szerepet játszik az elmélkedés. Ez különösen így van, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy ő láthatatlan. Ám minél többet gondolkozol róla, annál valóságosabbá válik számodra. Csak ekkor tudsz szívbeli és szeretetteljes kapcsolatot kiépíteni vele — mert valóságos számodra.
Hogy hajlasz-e arra, hogy gyakran elmélkedj Jehova útjain és eljárásain, az attól függ majd, hogy milyen sűrűn hallgatod őt. Azáltal hallgatod, hogy rendszeresen olvasod és tanulmányozod Szavát, a Bibliát. A zsoltáríró úgy beszél egy boldog emberről, mint akinek „az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal” (Zsoltárok 1:1, 2).
Egy másik fontos tényező az ima. Ezért sürget minket a Biblia ismételten arra, hogy imádkozzunk: „minden időben”, ’ráérve az imádkozásra’, ’a könyörgésben állhatatosan’ és ’szüntelen imádkozva’ (Efézus 6:18; 1Korinthus 7:5; Róma 12:12; 1Thessalonika 5:17). Jehovának mondott szüntelen imáink kedvessé tesznek minket őelőtte, az a bizonyosság pedig, hogy ő meghallgat, közel vonz minket őhozzá. A zsoltáríró megerősítette ezt, amikor kijelentette: „Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben” (Zsoltárok 116:1, 2).
A szeretet Istenének utánzása
Jehova jó hozzánk. Mivel ő a világegyetem Teremtője, sok mindenre kell gondolnia, és sok mindennel kell törődnie. A Biblia mégis elmondja nekünk, hogy bármilyen fenséges is, törődik emberi teremtményeivel. Szeret minket (1Péter 5:6, 7). A zsoltáríró ezekkel a szavaival erősíti meg ezt: „Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet. Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél: Micsoda az ember — mondom — hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?” (Zsoltárok 8:2, 4, 5).
Hogyan emlékezett meg Jehova a halandó emberről? A Biblia így válaszol: „Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért” (1János 4:9, 10).
Miért ez az engesztelő áldozat a legnagyobb bizonyítéka Isten szeretetének? Vizsgáljuk meg, mi történt az Éden-kertben. Ádámnak és Évának döntenie kellett, hogy alárendelik-e magukat Jehova törvényének az örökké tartó, tökéletes élet kilátásával, vagy fellázadnak Jehova ellen, ami halálhoz vezet. A lázadás mellett döntöttek (1Mózes 3:1–6). Ezzel az egész emberiséget is halálra ítélték (Róma 5:12). Öntelt módon megfosztottak minket a lehetőségtől, hogy saját magunkról dönthessünk. Egyikünknek sem volt beleszólása a dologba.
Jehova azonban szerető módon megemlékezett a halandó emberről, és méltányolta nehéz helyzetét. Jehova a Fiának, Jézus Krisztusnak az áldozati halála révén gondoskodott jogi alapról mindannyiunk számára, hogy ki-ki maga válasszon élet és halál, engedelmesség és lázadás között (János 3:16). Olyan ez, mintha Jehova biztosítana számunkra egy napot, amikor mi magunk megjelenhetünk a bíróság előtt — egy lehetőséget arra, hogy mintegy visszamehessünk Édenbe, és mi magunk döntsünk. Ez a szeretetnek minden eddiginél nagyobb megnyilvánulása.
Képzeld el, milyen fájdalmakat állt ki Jehova, amikor látta, hogy elsőszülöttjét sértegetik, megkínozzák és megfeszítik, mint egy bűnözőt. És Isten ezt értünk állta ki. Mivel tudjuk, hogy Jehova volt a kezdeményező, mert először ő szeretett minket, ennek hasonlóképpen arra kell indítania, hogy szeressük, és arra kell ösztönöznie, hogy keressük őt (Jakab 1:17; 1János 4:19). A Biblia így buzdít minket: „Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen. Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről” (Zsoltárok 105:4, 5).
Nem valószerűtlen személyes kötődést érezni Istenhez, szerető kapcsolatban állni vele, és a barátjának lenni. Mindez elérhető. Igaz, hogy nem tekinthetjük pontosan egyformának az Isten iránt érzett szeretetünket és az emberi kapcsolatokat. Más az a szeretet, amelyet a házastársunk, a szüleink, a testvéreink, a gyermekeink vagy a barátaink iránt érzünk, és más az, amelyet Isten iránt érzünk (Máté 10:37; 19:29). Jehova iránti szeretetünk magában foglalja odaadásunkat, imádatunkat, és azt, hogy feltétel nélkül átadjuk magunkat neki (5Mózes 4:24). Semmilyen más kapcsolat sem foglalja mindezt magában. Mégis erőteljes és mély érzelmeket fejleszthetünk ki Isten iránt, tiszteletteljesen és félelemmel (Zsoltárok 89:8).
Jóllehet tökéletlen vagy, Kainhoz és Ábelhez hasonlóan számodra is lehetséges szeretni a Teremtődet. Kain döntött, csatlakozott Sátánhoz, és ő lett az első gyilkos az emberek között (1János 3:12). Ezzel szemben Ábelre Jehova emlékezni fog mint hithű és igazságos férfira, és élettel jutalmazza meg az eljövendő Paradicsomban (Zsidók 11:4).
Te is választhatsz. Isten szellemének és Szavának segítségével valóban elérheted, hogy szeresd Istent „teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből” (5Mózes 6:5). Jehova pedig továbbra is szeretni fog téged, mert ő „megjutalmazza azokat, a kik őt keresik” (Zsidók 11:6).
[Kép a 7. oldalon]
Ábel áldozata elfogadható volt Isten előtt